ELIZABETH

Elhatároztam, hogy nem sírok. Steph miatt. Azt szeretném ha az anyjàt erősnek látná. Bár pokolian fáj, hogy Jack ezeket mondta. Mégis tudom, hogy erősnek kell maradnom. Persze már eltelt egy hét és minden este kisírtam magamat. Szóval az, hogy nem sírok nem vállt be, de legalább a gyerek előtt tudom magamat tartani. Lett egy munkám. Egy kávézóban dolgozom. Kedves kis hely és mindenki nagyon aranyos. Most is épp oda indulok, csak várom a bébiszittert. Pár pillanat után hallom is a kopogást. Megyek és kinyitom az ajtót.
-Szia Lisa!-köszönök a lánynak, akivel màra már nagyon jóba lettünk.
-Szia!-jön is be a házba. Megbeszélünk mindent, majd rohanok is el dolgozni. Odaérve éppen belefutok a főnökömbe.
-Ohh bocsánat!-nézek rá sajnálkozva.
-Semmi baj.-mosolyog rám kedvesen. Pár év van köztünk. Kedves srác, de még mindig szeretem Jacket...
-Igazából késtél 10 percet. Szóval nem kéne bámészkodnod. Hacsak nem hívhatlak meg valamire.-kacsint egyet, mire én felnevetek.
-Máris megyek dolgozni.-vigyorgok rá. Nem is olyan a kapcsolatunk mintha a főnököm lenne. Inkább olyan barátias dolog az egész.
-Hát te tudod...-húzza el a száját.-De akkor siess!-kezd el belefelé terelgetni. Ahogy beérek nevetve, még vissza nézek rá, majd a pulthoz sétálok. Felveszem a kis ruhácskámat és már be is állok a pult mögé. Az ajtó nyitódik és meglátok nem sokkal később magam előtt egy árnyékot. Fel emelem a fejem és megfagy bennem a vér...
-Chris...-nyögök ki végre valamit. A srác felnéz a telefonjából és kikerekednek a szemei.
-Elizabeth! Szia!-köszön úgy, mintha valami régi jó barátok lennénk. Pedig ez messze nem így van!
Elfordítom a fejem és még véletlenül sem nézek rá.
-Mit kérsz?-kérdezem unottan.
-Egy jegeskávét.-mondja, miközben a sütiket nézegeti.-Ja! És egy karamellás sajttortát.-felírom a hallottakat és bólintok egyet.
-Rendben. Ülj le. Mindjárt viszem.-erőltetek magamra egy halvány mosolyt.
Chris nem szól semmit csak leül egy helyre, ahonnan végig engem figyel. Mèg akkor sem zavartatja magàt, amikor rànézek. Érdekes találkozni az elrablóddal... Kiviszem neki a kávét és elkérem a pénzt.
-A kávé 1450, a süti pedig 600. Szóval az 2050Ft lesz.-vázolom fel neki az árakat. Előveszi a tárcáját és 3000Ft-ot a kezembe nyom.
-Mindjárt ho...-kezdeném a megszokott szöveget, de félbeszakít.
-Nem kell visszajáró.-néz ràm úgy, mintha a lelkembe látna. Mélyen néz a szemembe és nem értem ezzel mit akar elérni.-Jack...-kezdene most bele ő, de félbeszakítom.
-Nem érdekel.-azzal megfordulok és elmegyek. Nem akarok hallani róla, mert még a végén itt bőgöm el magam. Szomorúan lépek be a pult mögé. Belép az ajtón a főnököm és mosolyogva lép hozzàm. Magamra erőltetek egy nagy mosolyt.
-Jónapot!-nevetek fel erőltetten, pedig a szívem darabokban van. Chris minket bámul mèg mindig.
-Szia Liza!-neveti el magàt. Az utóbbi időben eléggé megszerettem ezt a nevet.-Elmehetnénk valamerre.-mosolyog ràm. Christianra pillantok, aki összehúzott szemöldökkel néz minket.
-Jaj...de a főnököm nem hiszem, hogy elenged...-biggyesztem le színészien a számat.
-Majd a főnöködet én elintézem!-neveti el magàt megint. A mellettem álló lány undorral néz ránk, mire Nick (főnök) rászól.
-Dolgozz és ne bámészkodj Nora!-a lány elfordul és magába motyog valamit. Chris hirtelen mellénk jön és mélyen belenéz a szemembe.
-Szánalmas vagy.-mondja, majd el is viharzik. Hitetlenkedve nézek utána. Már miért lennék szánalmas?? Ez hülye! Nick majdnem utána ment, de lefogtam.
-Hagyd. Nem fontos.-mondom, halvàny mosollyal az arcomon.
-Menjünk...-bólint Nick, majd kilépünk az utcára.

Kérlek komizz!!♥♥