JACK

Persze, hogy haragszik ès megértem meg minden, de szar azért. Amikor hazaérek, a ház előtt egy ismeretlen ember áll. A fegyveremhez nyúlok, hogy megvan-e. Oké a helyén van. Közelebb megyek, de még mindig nem szólalok meg. Vajon mit akarhat?
-Segíthetek?-kérdezem, amikor elé érek. Pár perc fürkészés után, végre megszólal.
-Te vagy Jack?
-Igen. Miért?
-Rendben.-mondja, majd egy mozdulattal belémszúr egy tűt. Erre nem készültem fel!! Amikor felébredek, egy koszos pincébe vagyok, egy székhez kötözve. Körülöttem nincs semmi, csak előttem egy fal, amit ha nem lennék ebbe itthon, nem ismernem fel. Egy üvegfal, szóval az "elrbalóm" pontosan jól látja minden egyes mozdulatomat. Értem már, milyen szar lehetett Elizabethnek...(meg a többi lánynak is).
-Valaki bejönne már bazdmeg?-szólalok meg flegmán. Ha finganék, ezek még azt is meghallanák. Bejön egy 50-es éveiben járó pasas. Olyan érzésem van, mintha ismerném. Persze ez teljesen lehetetlen.
-Milyen okos fiú vagy.-töpreng el.
-Jéé! Képzeld én..-kezdek bele, mire mosolyogva rám néz.-én ezt rólad nem mondhatom el. Vén barom!-utánzom a pasas töprengését. Sóhajt egy nagyot, majd közelebb jön.
-Látom nem tudod ki vagyok.-mondja.
-De! Egy kissé zavaros elméjű öregember. Semmi több.-jelentem ki, miközben végig a szemébe nézek. Kicsit sem félek. Miért is félnék?? Úgysem csinál velem semmit. Féreg!
-Több vagyok én ennél drága fiam.-néz mélyen a szemembe. Egy pár percig tartom magam, aztán... Konkrétan a szeme köze röhögök. Most vagy meleg a pasi, vagy csak szimplán hülye.
-Jajaja!-röhögök tovább. Halál komolyan néz rám, majd egy nagy pofont ad. Na jó... Ha ki jutok innen, ő lesz az első akit megölök. Saját kezemmel fogom kinyírni ezt a faszt!
-Ki maga?-térek a lényegre. Elkezd kioldozni. Ezt nem tenném az ő helyében, mindenesetre én örülök neki.
-Az apád vagyok Jack!-mondja komoly ábrázattal, mire én lehajtom a fejemet.
-Sajnálom, de ez nem jött be. Ez nem volt vicces. Tudja apám meghalt. Az ilyen viccekre figyelni kéne, mert valakit megbánthat és abból nevetés helyett, sírás lesz. Vagy halál. Én például ezért a két kezemmel folytanám bele a saját ürülékébe. De sebaaaj! Ez az ön dolga.-mondom, teljesen hülyének nézve a pasast, aki apámmal viccelődik.
-Tudom...nem én neveltelek fel, de mentségemre legyen, hogy anyád a halála után jutott el hozzám a lap, amin ez állt:-vesz elő egy rongyos papírt.- Kedves George!
Remélem ez a lap minnél hamarabb elér hozzád és megtudod az igazságot. Van egy fiad. A neve Jack és reméljük nem rád fog ütni. Arra kérlek, ha egy éven belül nem jelentkezel, akkor már soha. Jack nő fel és nem szeretném, ha bezavarnál az életünkbe. Amit tettünk nem volt hiba, csak tudd, hogy már van férjem. Te ott hagytál. Elraboltál, aztán eltűntél. A mostani férjem segített felépülni. Nevét nem mondom el, mert félek, végeznél vele. Kérlek értsd meg, hogy minden amit teszek, csak a fiunk miatt van. Légyszíves! Egy év eltelte után már ne is keress!
Szeretettel: attól, akit egykor talán egy kicsit szerettél...-fejezi be a levelet. Tátott szájjal nézek magam elé. Rángatózni kezdek, mire egyből elém tartja a levelet. Anyám kézírása. Tehát akkor igaz... Ő az apám...

Kérlek komizz!!♥♥