Kis rész azoknak, akik még olvassák ezt a történetet. 😉 :)

Elizabeth
3 héttel később a koporsó előtt ülve rájöttem, hogy az élet egy eléggé elbaszott dolog. Elveszi tőled azt, aki a mindenséget jelenti neked, te pedig ott maradsz egyedül, magadban a nagy ürességgel. Újra és újra olvasom Jack nevét a kis táblán, de még mindig nem tudom felfogni, hogy meghalt. Emlékezetem kicsit elkalandozik és szemeimet összezárva elkezdek visszaemlékezni a történtekre.

~3 héttel ezelőtt, azon a bizonyos napon~
Chris szemében a megbánás összes formája jelen volt, mégis hidegvérrel jött elő a sötétből.
-Jó újra együtt látni titeket. Kár értetek, de ilyen az élet. Rossz helyen akartad magad megbaszatni Elena.-láttam rajta, láttam, hogy nem akarja ezt mondani. Mégis miért teszi akkor? Miért fordul ellenünk? Ő nem ilyen!
-Chris...-páromnak fogai között hallani lehetett a levegő sziszegő hangját. Dúlt benne a háború és csalódott volt. Bízott barátjában, ahogyan én is bíztam benne. Ő mégis csatát akart velünk. Azt hiszem ezt nevezik árulásnak. Mindeközben a nagy felfordulás alatt, Kim mindent figyelmen kívül hagyva csak bámulta Matthewet. Szeretném tudni éppen mi játszódik le a lány fejében. Nem értettem semmit, főleg mert Matt egyetlen pillantással sem ajándékozta meg Jack húgát. Valami nagy dolog történhetett közöttük...
-Mostmár szeretnélek megölni, ha nem bánod.-Chris csak mosolygott a saját mondatán. Bár ha pontos akarok lenni, inkább vigyorgott mint egy őrült.-Túl sokáig néztem már a béna életedet. Elbasztad azzal, hogy beleszerettél egy jelentéktelen kurvába és felcsináltad.-bunkó nevetése betöltötte az egész épületet. Mi a fene lehet vele? Arcomon hagytam látszódni, hogy mondata nem esett valami jól. A földet bámulva gondolkoztam viselkedésén.
-Chris hagyjuk ezt abba.-Kim kétségbeesett hangja erőtlen volt. Félt. Jobban mondva féltett valakit...
-Haha. Én mostmár végezni fogok az öcséddel baby!-Matthew a fiú szavaira ki kerekedett szemekkel kapta a fejét a lány felé, aki már nem mert senkire sem nézni. És akkor értettem meg. Igenis együtt voltak és még most is odavannak egymásért. Amíg én agyaltam, Chris a fegyverét elővéve a ravaszra rakta az ujját. Megijedtem, de már nem tehettem semmit, a golyó hangos durranással hagyta el a helyét, hogy párom mellkasába landoljon. Jack rám nézett és tudtam. Tudtam, hogy futnom kell. Kim valahonnan előhozta a gyerekünket és futni kezdett vele. Utána rohantam és mikor megláttam hogy egy autóba beülve kiabál, hogy siessek kissé megnyugodtam. Amint beültem, gyermekem kezét fogva összetörtem. Meghalt. A szemeim előtt megölték őt és én semmit sem tehettem...

~vissza a jelenbe~

Szemeimet kisírva simogattam Jack koporsóját. Bárcsak tehettem volna valamit, amivel megakadályozom a halálát...
-Na mehetünk?-Chris a tömegbe nézelődve a vállamra teszi az egyik kezét, mire én fogsoromat összeszorítva rántok egyet az említett testrészemen. Ilyen ez ha a gyerekeddel fenyegetnek.-Héhé! Tartsd fent a látszatot vagy soha többé nem látod a kis szarost.-figyelmeztet, úgyhogy megpróbálom kicsit moderálni magam.
-Megmondanád miért csinálod?-kérdezem, de választ nem kapok. Látom rajta, én tényleg látom, hogy nem akarja. De mégis egy tapló fasz...nem tudom mi áll a háttérben, viszont az biztos, hogy kifogom deríteni...

Hát üdvözöllek titeket egy kisebb résszel. Láttam hogy azért vannak olvasók még most is ( nem tudom ez hogyan lehet😅) és ennek nagyon örülök. Egyszóval úgy gondoltam írok nektek azért valamit. Bár már nagyon régen volt és nehezen emlékeztem mi történt, de megpróbáltam. Ha hibát láttok benne kérlek szóljatok mert fontos számomra, hogy viszonylag, amennyire lehet hibátlanul írjak. Köszönöm!😊 :)