Miután elmondta a doki a teendőket, kitöltöttük a papírokat és elhagytuk a kórházat. Most éppen Jackkel ülök a kocsiba és úgy volt megbeszélve, hogy hazavisz, de ahogyan elnézem nagyon rossz irànyba megyünk...
-Jack...
-Nem viszlek haza.-mondja ki egyszerűen, mire bennem megfagy a vér. Mivan???
-Ezt meg, hogy érted...?-kérdezek rá félve. Rám pillant, majd vissza az útra. Ebből tudom, hogy nem fog válaszolni. Fantasztikus! Lassacskán le parkolunk a háza elé, amitől görcsbe áll a gyomron. Minden itt történt dolog vègig játszódik a gondolatomba. Ahogy megöli az embert, aki menekíteni akart, ahogy megerőszakol, ahogy Matt és Chris "játszik" velem, és ahogyan Jack gyengéden csókol. Vajon most mit akarhat??
-Csak mondd el mit akarsz! Kérlek!- veszem könyörgőre, mert bármennyire is régóta ismerem Jacket, rá kellett jönnöm, hogy bízni nem szabad benne.
-Már eleget beszéltünk, és egyiknek sem lett jó vége. Hagyjuk ezt.-sóhajtok fel. Két keze közé veszi fejemet és homlokon csókol. Egyszerűen annyi érzelmet vált ki belőlem egyszerre, hogy az hihetetlen. Utálat, szeretet, meglepettség, félelem, vágy, és még sorolhatnám. Vágyok az érzésre, amit ő adott nekem egy puszta érintésével, de félek, hogy megint bántani fog. Annyira fura ez az egész dolog. Az elején azt mondtam: Én sosem fogok beleszeretni az elrablómba! Most azt mondom: De hülye vagy Elizabeth! Beleszerettél az elrablódba!
-Te is tudod, hogy mindent bánok...-kezdené, de rákiáltok.
-Bànsz??? Tudom!! És mit kezdjek a megbánásoddal??? Jack! Szeretlek, de annyira fáj! Csak...csak adj egy kis időt. Kérlek.-mondom, a végén màr nyugodtan. Szomorúan bólint, majd újra elindítja az autót. Leparkol a házunk előtt, én pedig kiszállok. Becsukom a kocsiajtót, majd még egy pillantást vetek Jackre. Nem néz rám, csak az utat nézi.
-Szeretlek. Csak kicsi idő kell...-motyogom magamban, de tudom a válasz nem fog jönni. Most meglátjuk, majd, hogy mennyire szeret. Ha nagyon akkor kivàrja azt a (reméljük) rövidke időt...

Kérlek komizz!♥♥