Jack tényleg borzasztóan sietett. A beszélgetésünk után, körülbelül 10 perc kellett neki az ideéréshez. Hallottam a bejárati ajtó csapódását, de nem álltam fel. A tragédia helyszínén ültem és csak a barátnőmet bámultam. Már nem tudtam sírni. Végig az járt a fejemben, hogy ez az én hibám. Minden ami történt csakis miattam van. Rossz barátnő és rossz anya vagyok. Hagytam, hogy megöljék a Lisát és azt is hagytam, hogy elvigyék a gyerekemet... Borzasztó vagyok!
Jack futó lépésben ér fel hozzám és amint meglátja a holttestet és a sok vért, kikerekedett szemekkel, lefagyva néz maga elé. Talán tud valamit...
-Elizabeth.-jön oda hozzám, majd arcomat gyengéden megsimítja.-Hé...-próbálom szóra bírni, de egyetlen egy hang sem akar kijönni belőlem. Mintha nem tudnék beszélni. Teljesen olyan érzés.
-Gyere, menjünk innen.-kedvesen, nyugtatóan simogatja a hajamat, majd egy lágy puszit nyom homlokomra. Megpróbál felállítani, de mintha minden erő kiment volna a testemből.
-Kicsim, nem te vagy a hibás!-hihetetlen, hogy ki találja belső fájdalmaimat. Lehetséges, hogy valamikor egyszer már ő is átélt hasonló helyzetet.
-Deh...-szólalok meg nagy nehezen, rekedt hangon, mint aki pár éve még nem tudott beszélni és most valami csoda folytán újra megszólalt.
-Dehogyis! Megtalálom azt a férget, aki ezt tette és megígérem, hogy ugyanezt teszem vele.-szerinte ez megnyugtat??? Tényleg megnyugtatónak találja a bosszúra esküdést??? Csak mert szerintem ez egyáltalán nem nyugtató. Inkább csak  ideges és reményvesztett leszek tőle... Persze, tudom-tudom, hogy ő Jack és ezt el kell fogadnom, de mégis...nehéz.  Az meg még nehezebb, hogy ahogy így belegondoltam az egészbe, azt vettem észre, hogy én is halottan akarom látni a pasast. Mondjuk ez normális, de amekkora bosszúvágy lett bennem hirtelen...az már nem annyira. Halványan Jackre mosolygok és megpuszilom. Iszonyat nagy nehézségek árán feltápaszkodok a földről és a barátnőm testéhez közelebb lépkedek.
-Minden rendben lesz, ne aggódj! Szeretlek...-mondom, majd a kis asztalon lévő vázából kiveszem a virágot és szépen elhelyezem szegény, szeretett, szinte már családtaggá vált lányon. Pár percig még állok előtte, majd egy kissé könnyfátylas szemekkel, halványan elmosolyodok és lassan kilépdelek a szoba ajtaján.........

Kérlek komizzatok!! Ha megvan 4-5 komment, akkor hozom a következő részt! Pusziii❤️❤️❤️❤️❤️❤️