JACK

2 hete bent van a kórházban az én babám. El sem hiszem, hogy tényleg ő az. Szörnyen bántam vele. Amikor bemegyek hozzá mindig éppen alszik. Milyen "vèletlen"... Én megértem, hogy nem akar látni, vagy ha gyűlöl, de akkor is szar érzés. Tudom ràszolgàltam meg minden, de mitcsináljak?? Nem tudom az időt vissza tekerni. A tudat, hogy miattam meg is halhatott volna, felfal belülről.
Belépek a kórházi szobája ajtaján és az ágya mellé ülök. Csukott szemmel fekszik, mint aki alszik, de én tudom, hogy nem. Csak tetteti.
-Szia Elizabeth. Tudom, hogy haragszol, de kérlek. Komolyan mondtam, hogy szeretlek! Könyörgöm ne játszd azt, hogy alszol! Tudom, hogy nem!-akadok ki teljesen, majd fejemet a mellkasára hajtom és kezét simogatom gyengéden. Szeretem. Mitcsináljak ezzel az érzéssel?? Elnyomom amennyire tudom, az ő érdekében. Lehet elkéne mennem a gyerekkel. De akkor meg megutàlna mèg jobban. Ahj, fogalmam sincs mi lenne a helyes út. Sosem azon jártam. Mégha annak is mutattam magamat, sosem voltam jó fiúcska. Szeretném mondani, hogy segítettem embereken, de nem tudok ilyet mondani, mert ilyet soha életemben nem tettem. Legalábbis őszintén nem.

ELIZABETH

Folyton alvást színlelek, de fölösleges. Elég lenne csak megnem szólalni. Szeretem, de kell még egy kis idő... Nem könnyű elfeledni amiket velem tett. Azt mondta komolyan gondolta a szeretleket. Nem tudok neki hinni. Hisz annyiszor mondta már, de mindig olyan...hamis volt. Annak éreztem. Nagyot sóhajt és feláll a kis székről. Még csukott szemmel megfogom a kezét és úgy beszélek hozzá.
-Csak egy kis időt adj.-mondom, majd el is engedem. Nem tudom milyen arcot vág, csak az ajtó csukodását hallom és egyből ki is nyitom a szememet, ami mostanra már kissé könnyes. Jack az ajtóban áll, amikor apámat pillantom meg és anyámat. Egyből felvidulok és mosolyogva várom, hogy belépjenek ebbe a kis helyiségbe.
-Anyu! Apu!-kiabálom, amikor már a küszöböt átlépték. Jack összehúzott szemöldökkel és szomorú szemekkel pásztáz. Elkapom róla a fejemet és a szüleimre koncentràlok.
-Kicsim, hogy vagy?-kérdezi aggódva anya.
-Hát nagyjából jól.-mosolygok rájuk, mire apu megpuszilja a homlokomat.
-És ki volt ez a pasas?-kérdezi felvont szemöldökkel apu, mire én teljesen elfehéredek.
-Hát öhm....ő mentett meg.-mondom a lehető legnagyobb hazugságot. Nem mondhatom, hogy ő Jack, mert nagyon kiakadnának. Amiután anyáék elmentek, rájöttem, hogy direkt nem beszéltek az elrablásomról. Gondolták, hogy majd később. A szobába hirtelen Jack jött be, mire én automatikusan becsuktam a szememet.
-Láttam, hogy fent vagy.-mondja szomorúan, mire lassan kinyitom szememet.
-Menj el...-kérem meg rá, mivel tényleg semmi kedvem most vele beszélni. Bár szeretem, most mégsem megy.
-Kérlek Hercegnőm!-mondja, nekem pedig tátva marad a szám. Csak régen hívott így. Amikor kicsik voltunk. Én hercegnek hívtam ő meg hercegnőnek. Egy könnycsepp végigszáguld arcomon.
-Ne sírj Hercegnőm.-töröli le a könnyeimet.
-Hogy gondoltad ezt a kérést?? Ne sírjak?? Jack! Felfogtad te miket mondasz? Elraboltàl és elvetted a szűzességem. És még te mondod, hogy ne sírjak! Most komolyan?? Megerőszakoltál! Jack felfogtad mit tettél???-akadok ki, míg a srác csak szomorúan maga elè néz. Nem fog már bàntani, de mégis tartok tőle egy kicsit.
-Sajnálok mindent.
-Sajnálod?? Ennyi? Sajnálat mindent? Hát sajnálhatod is! Utállak...-a végét màr suttogva mondom, persze nem igaz. Nem utálom, bár minden erőmmel ezen vagyok. Jack még mindig lehajtott fejjel ül és néha kicsit megrázkódik a válla. Most röhög?? A fejéhez nyúlok, hogy felemeljem , de ellöki kezemet és kifelé veszi az irányt.
-Jack! Te most röhögész??-kérdezem meg. Megáll az ajtóban háttal. Nem mozdul. Gondolkozik. Egy gyors mozdulattal kiszedek magamból mindent és odamegyek hozzá. Nehezen járok, de most ha nevet akkoris megütöm, ha bele is halok. Jack hirtelen megfordul és elkap(mivel éppen estem el).
-Hülye vagy?!-kérdezi ingerülten. És akkor....megpillantom könnyfátylas szemét. Sírt. Miattam. Tehát valamilyen érzelmet táplál irántam. Vagy 5 percig egymás szemébe nézünk, majd bejön egy doki.
-Jónapot! Most lecseszném önt Hölgyem, de mivel azért jöttem, mert elmehet, ezert nem teszek ilyet.-mondja, nekem pedig óriási mosoly kerül arcomra. Elmehetek!!

Sziasztok! Itt is lenne a 2. évad első részét. Remélem tetszik és nem lett unalmas. Kérlek komizzatok és vote-oljatok!!♥♥