JACK

Éppen a konyhában ülök és nézegetem a facebookot, amikor megcsörren a telefonom. A kijelző a "barátomat", Ericet mutatja. Elhúzom a zöld kis gombot jobbra.
-Főnök csak azt akartam kérdezni, hogy biztos vagy benne? Elakarod a gyereket vetetni?-kérdezi. Összeszorítom állkapcsomat és válaszolok.
-Igen. Úgysem lehetne jó élete. Intézd el!-adom ki a parancsot. Nagyot sóhajt a vonal másik felén lévő fél.
-Szerintem gondold át...lenne esélyed egy új életre. Lehetne gyereked, meg amúgyis. Látom rajtad, hogy megszeretted kicsit ezt a lányt.-utálom ha valaki észreveszi az érzéseimet. Tényleg át kéne gondolom?? Nem tudom, hogy jó ötlet-e...
-Jólvan. Átgondolom.-mondom ki nehezen. Igaza van. Új életet kéne kezdenem, de elég nehéz ha mindenkit megölnek körülötted akinek kimutatod, hogy szereted.
-Remélem jól döntesz.-mondja, majd ezután bontja is a vonalat. Nem tudom hogyan lenne érdemes dönteni, de ha arra jutok, hogy mellette leszek akkor, jobban fogok rá vigyázni mint a szemem fényére. Ha úgy döntök, hogy elvetetem gyereket, az én gyerekemet...akkor szerintem megölöm a lányt is. Gondolataim közben a késre téved a tekintetem. Nagyot nyelek a tàrgyhoz nyúlok. Megfogom és felállok, majd az emeletre megyek. Ölnöm kell! Muszáj....nem bírom ki nélküle. Benyitok az egyik szobába ahol éppen az új lány, Emily őrjöng.
-Fejezd be!!-kiabálok rá. Ijedten abbahagyja amint meglàt és az ágyon hátrébb megy, amennyire tud a kikötözés miatt.
-Kérlek ne bánts!-kezd el sírni. Valahol mélyen nekem is van szívem, de ebben a pillanatban sehol nem találni.
-Pedig foglak! Egész végig itt őrjöngsz. Sajnálom.-mondom ridegen. Emi előre hátra ringatózik és sír.
-Nyugi cica csak egy picit fog fájni.-mondom a hazugságot, amit eddig mindenkinek mondtam mielőtt lassan szétvagdostam a testét. Ez tudom, hogy elég beteg, de sajnos én ezt élvezem...

ELIZABETH

Miután már úgy éreztem feltudok állni, lementem a konyhába. Körülnézek, de nem látok sehol senkit. Benézek a hűtőbe, majd lábujjhegyre állva próbálom levenni a felső polcon lévő spagettit. Mivel egyszál pólóban és bugyiban vagyok, remélem nem jön erre senki.
-Hm...ez nem rossz.-hallom meg a hátam mögül valaki hangját. Megfordulok tengelyem körül és meglátom az oszlopnak támaszkodó Matt-et. Ahj persze, hogy pont ő neki kell itt lennie!
-Csak nem megijedtél?-jön hozzám közel. Mozdulni sem merek.
-Nem.-próbálom határozottan mondani, de hangom kicsit megremeg. Matthew a fülemhez hajol.
-Nem ismételjük meg a múltkorit?-kérdezi a fülembe suttogva, amitől a hideg ráz.
-Nem félsz Jack-től?-kérdezem.
-Gondolom nincs itt ha kijöttél.-mondja, majd nyakamat kezdi csókolgatni. Hirtelen a csöndes térbe egy sikítás hallatszódik. Mindketten az emelet felé nézünk.
-Ohh Jack éppen öl?-kérdezi Matt. Miért tőlem kérdez ilyet?!
-Kit ölhet meg?-kérdezem ijedten. Mivan ha engem is megöl??
-Szerintem az új lànyt darabolja.-mondja, nekem pedig muszáj hánynom. A csaphoz rohanok és kiadom magamból a cuccost.
-Hé! Te most elképzelted vagy mi?-nevet fel. Szedek egy szalvétát és megtörlöm vele a számat.

Sziasztok! Itt is van egy újabb rész! Remélem tetszett! Kérlek komizzatok és vote-oljatok!♥♥