A nevem Elizabeth Cooper. Ez a napló azért van, ha egyszer megtalál valaki holtan, akkor tudja milyen emberek vannak. Engem elraboltak. Már 2 hónapja itt vagyok, mindennapi kínzással. Nem igazán bírom . Néha azt kívánom, bárcsak végre meghalnék már. Máskor élni akarok. Az élet szép, ha szabad vagy. Sok ember azon rimánkodik milyen szar élete van. Na akkor gondoljanak arra akiket elrabolnak. Őket kínozzák. Szabadság nulla. Ha egyszer ki is jutnak az az eltöltött idő a kínzásban és bezártságban, szörnyű fájdalmas nyomot hagy maga után. Fájdalom. Nah ez az, amit én minden nap átélek... Adok egy jó tanácsot! Ne siránkozz az életed miatt, mert vannak aki sokkal rosszabb helyzetben élnek. Nekik nincs választásuk. Nem ők akarták ezt az életet. Ez csak úgy lett. Fájdalom, kín és szenvedés. Igen...ezeket élem át én nap mint nap...reggel és este...
Nah de kicsit előre szaladtunk. Kezdjük is az elején! Egy szép napon, a megbeszélt helyen várok a Barátnőmre, Lisara(Liszára). A fa alatt ülök és a szememet jólesően süti a nap. A lombok között éppen annyi fény szűrődik át, amennyire szükségem van. Nem túl meleg. Pont jó. Már vagy 5 perce itt kéne lennie, de jól tudom, hogy ő bizony mindig késik. Csak telik az idő, és csaknem jön. Úgy gondolom, hogy elindulok és majd otthon jól lecseszem.
Lassan a házunk elé érek. Anyuék nincsenek itthon, mivel késő estig dolgoznak. Utálok egyedül lenni... Olyan ijesztő hangok szűrődnek be néha az utcáról. Na mármost tudni kell, hogy a házunk nem a legjobb környéken van. Jobb mint a nyomor negyed, de azért örülnék ha nem itt laknánk. Ahogy haza érek ledobom a táskámat, és az első dolgom az, hogy bezárjam az ajtót. Már elég sötét van és 2 pasi mintha követett is volna. Ledobom a táskám amit magammal vittem, (csak, hogy legyen nálam azért valami védelem... 😉) aztán a konyhába megyek zabbantani valamit. Korog a gyomrom. Kinyitom a hűtőt amiben alig van valami kaja. Kiveszem a sonkát és a zsemlét a kenyértartóból. Nagyon jól esne most egy kis meleg étel, de nem lehet... Nincs annyi pénzünk. Anyuék most is keményen a megélhetésért dolgoznak. Megcsinálom a szendvicset és már be is falom. Miután elfogyasztottam a nálunk fincsi kaját, fel megyek a szobámba egy kis tudást magamba erőltetni...már előre fáj. Törivel kezdem mert abból holnap témazárót írunk. Utána matek, magyar, föci, kémia és angol... Utálom az angolt. A tanárunk egy tuskó vén asszony...

Sziasztok! Ha tetszik a story akkor írjatok kommentet és vote-oljatok. :) Tudom az eleje még elég uncsi de majd lesz jobb is! Legalábbis remélem, hogy tetszeni fog. :D