Amikor Luke előállt a tervével, még csak gondolni se mertem volna, hogy ha komolyan gondolja, akkor egy rohadt nagy és híres vidámparkba visz minket.

Szégyen, nem szégyen, soha nem voltam még vidámparkban. Filmekből láttam inkább az ilyesmiket, ahol az alap dolog, ha felülnek az óriáskerékre. Vagy mondjuk egy hatalmas vasútra.

A kocsiban ülve az anyósülésnél a lassan már leszedhető kötésemmel ugráltam egy helyben, miközben a biztonsági övemet babráltam.

- Most tényleg vidámparkba megyünk? - kérdeztem szerintem vagy kilencvenedszer, mire Luke elröhögte magát.

- Igen, oda. Ennyire szereted? - kérdezte most egy pillanatra felém nézve, ám gyorsan visszanézett az útra.

- Még sohasem volt ilyen helyeken. - kezdte Vic megint az "előbb elmondom, mielőtt összedadognál valami hülyeséget" dolgot, mire elröhögtem magam.

- Csak filmekből láttam. Szóval, tényleg megyünk?

- Igen, igen. Sőt, felülhetsz az óriáskerékre. - röhögött Luke, ahogy láttam, nem megunva az állandó "tényleg?"-ezésemet.

- Azta! Az gáz, ha nem tudom, hogy tériszonyom van-e? - kérdeztem körbefordulva, mire James röhögve kinézett az ablakon.

- Nyugi, kis csaj. Csak lazíts! Nem akkora dolog! Jó, mondjuk tök király...

- Számomra hagyomány, hogy egy évben minimum tízszer megyek vagy csak én, vagy a fiúk is, vagy a család. - rántotta meg a vállát most Zack, mire rámosolyogtam.

- Király. Akkor tuti, hogy nagyon király! - kezdtem megint ficánkolni, mire Luke rám mosolygott. Azt hiszem, megunta, hogy ennyit mozgolódok, mert amit mondott, egyből lenyugtatott.

- Aranyos vagy, amikor izgulsz. - mondta mosolyogva lazán, mire egyből elöntötte a pír az arcomat, lehajtottam a fejem és próbáltam nem annyira láthatóvá válni.

- Nem is izgulok. - motyogtam, mire a hátulsók a nagy csöndből hirtelen felnevettek. Aranyosak, mondhatom. - Nem kell szívatni másokat, gyerekek! Még soha nem voltam ilyen helyen, természetes, ha picit izgulok. - elégeltem meg a nagy hahotázást.

- Nem szívattalak. - rántotta meg a vállát Luke, mire végképp elhallgattam. Mi ez a flörtölés? Legalább ne így hallgattatna el, hanem mondjuk megkérne rá. Így nem csak elhallgatok, de elmehetek piros festéknek is. Szuper, köszönöm, Luke Water!

Amikor odaértünk, megint ugrálni kezdtem, nézelődtem és közben még mások idegére menve mentem mellettük, majd hirtelen helyet váltva valamelyikük mellett termettem. Mind mosolyogtak, bár gondolom, igazán lefárasztom őket.

Egyébként átöltöztem, egy farmer rövidnadrágra, és egy kék ujjatlanra és az oldalamon egy nagyon kicsi fehér táskára, amiben volt a pénztárcám. A hajam kiengedve.

Sorban álltunk, hogy jegyet vegyünk, és megfogadtam, hogy addig nyugodt maradok. Így hát kiegyenesedtem, poker face, és felnőttesen körülnézni. Ekkor megszólalt az az imádott hang, amit vagy három éve mindig hallok, csak éppen lejátszóból régen.

- Na, mi történt? Olyan nyugodt lettél... - nézett végig rajtam mosolyogva, mire bólintottam.

- Egy érett tizenhét éveshez kell hasonlítsak. - mondtam határozottan, majd megláttam egy lónak öltözött embert, és egyből eltátottam a szám. - Miért nem engedi a sors, hogy picit komolyabb legyek? Az egy ló! De király! Ez a kabala állat, vagy mi?

- Csak legyél olyan, amilyen. Hidd el, itt senki nem néz rád csúnyán, ha örülsz. Ez a hely nem Eric. - mondta, mire egyből komolyabb lettem. Eric.

- Persze. Köszönöm. - mosolyogtam, majd hirtelen felindulásból lábujjhegyre álltam, majd megöleltem (?!).

Először meglepődött, majd viszonozta az ölelést, hogy átölelte a derekamat. Persze ezt az idilli pillanatot is el lehet rontani, méghozzá azzal a gyönyörű jegyárussal. Hurrá.

- Khm! - zökkentett ki az ölelésből, mire mind a ketten szétrebbentünk és felé néztünk. - Hány jegy lesz?

- Kettőt. - mondta, mire a nő bólintott, elővett kettő karkötőt, majd odaadta. Keresgéltem a táskámban a pénzt, de mire megtaláltam, Luke megragadta a felkaromat és kihúzott a sorból. A két karkötő a kezében volt. Mind a kettő zöld-fehér keveréke volt.

- Bocsi! Mennyi volt? - kérdeztem, mire komolyan nézett rám.

- Ingyen. Első alkalom, akkor had legyen már ingyenes. Nem?

- De én tényleg kifizetem... - makogtam, mire nevetve magához húzott.

- Én állom, és kész. Ajándék. - kacsintott, mire elpirulva bólintottam.

- Köszönöm... - mondtam, majd jött James, Victoria és Zack is. Aztán körülnéztünk.

- Szerintem menjünk csapatokban. - ajánlotta fel az ötletét Vic, mire mind bólintottunk. Ekkor Zack megszólalt.

- De öten vagyunk. Valahol ketten lesznek. - mondta, majd meg akartam kérdeni, hogy ki akar kivel lenni, de Luke megszólalt.

- Lucy és én majd leszünk ketten. Ti csak vandálkodjatok. Szerintem lefárasztana titeket, amilyen kis virgonc tud lenni. - mondta, mire arra számítottam, hogy majd minimum Vic azt mondja:

"Á, dehogyis! Nem idegesítő, tökre szeretem! Sőt, igazán élvezhető, még akkor is, ha kilencezerszer kérdezi ugyanazt!"

Persze, álmodik a nyomor.

- Köszönjük! - mondta Vic, ahogy látom, boldogan.

- Köszi. - mutattam be neki, mire elröhögte magát.

- Tudod, hogy attól még szeretünk! Majd második alkalommal oké. Ha akkor nem leszel ennyire extázisban. - tette fel a kezét, mire csöndben maradtam.

- Megmutatom neki, hogy mi merre van. Hol találkozunk? - kérdezte Luke a többiektől.

- Szerintem itt a mosdó és a jegyárus között jó lesz. Ha valami van, ott a telefon, bár nem biztos, hogy észrevesszük ekkora hangzavarban. De próba szerencse. - mondta James tárgyilagosan, mire mind bólintottak.

- Merre menjünk? - kérdezte most Luke, intettünk a többieknek, majd elindultunk valamerre.

- Azt sem tudom, hogy mik vannak. - szóltam nevetve, mire bólintott.

- Előre, hátra, jobbra vagy balra? - kérdezte most, mire elvigyorodtam.

- Jobbra.

- Oké. Ott - fordított az említett irány felé - megtalálhatjuk a lövöldözést, ahol ha mindent lelősz, amit mutatnak, nyersz valamit, a szellemkastély és asszem a büfé. - súgta.

- Dönts te! Melyikbe érdemesebb? Vagy melyiket inkább?

- Szellemkastély a legjobb. Bár amikor utoljára voltam ott, még nem volt sok minden, elvileg azóta már kész van, szóval van vagy kétezer rémisztő dolog. Mered? - kérdezte kihívóan, mire vigyorogva bólintottam.

- Erre kíváncsi leszek.

Az ajtó, amin be kellett menni, úgy nézett ki, mint egy koporsó, és oldalról folyt le valami piros. Gondolom festék, amit vérnek akartak mutatni. Furcsa volt, de nem ijedtem ennyitől meg. Aztán beléptünk.

Egy börtönféleség volt, a kiírás szerint (a tábla, amin ki volt írva, "véres" volt) az elhagyatott vár tömlöce.

- Elég sötét v... ÁÁÁÁÁÁÁ! - persze, hogy megijedek a legelső csontváznál, aki azt hajtogatja, hogy engedjem ki... jó, mondjuk pont elém nyúlt ki, de én akkor is nagyon megijedtem. Annyira, hogy Luke karjába kapaszkodtam. Persze ez csak akkor esett le, amikor óvatosan megsimogatta a fejemet.
- Csak gondolj arra, hogy nem igazi. - mosolygott, mire bólintottam. - amúgy sem hagynám, hogy csak úgy bántsanak. Itt vagyok és megvédlek. - karolt át, amitől úgy elpirultam, hogy úgy éreztem, tűz fölött logatnának.
Úgy, hogy Luke védelmező kezei között voltam, csak egy kicsit ijedtem meg a többitől. Volt ott fél ember, a másik fele csak hús, úgy kiabált, volt farkasember, majd még olyan öregember, aki először ül, mondja, hogy menj tovább, majd hirtelen feláll, és neki szalad a rácsnak. Persze, amikor megijedtem, picit jobban magához szorított, nehogy a végén elszaladjak, mert félek. Aranyos volt, miatta nem is nagyon figyeltem a többi ijesztő dolgot. Pedig még egy hatalmas műpók csúszott le előttem. Mégsem ijedtem meg nagyon. Aztán jött az utolsó ajtó, és a csontváz pont leköpött minket Lukekkal. Vicces volt.
- Ez nagyon jó volt. - mosolyogtam, miközben ő bólintott.
- Ajánlottam valaha is rosszat? - kérdezte röhögve, mire elmosolyodtam.
- Ciki voltam? A legelején már sikítoztam. - hajtottam le a fejem.
- Dehogy, utána meg már amúgy sem sikítottál. Nem ciki, ha a szellem kastélyban megijedsz. - jöttünk kifelé onnan, majd körülnéztünk. Az idő égetően meleg volt, ám mégis tűrhető. Luke persze megszívta a fekete pólójával.
Most én szólaltam meg előbb.
- Most te döntesz. Merre menjünk?
- Nézd! Ott vannak olyanok, amiket még nem láttam.
- Mikor voltál itt utoljára? - kérdeztem, miközben már elindultunk az "újak" felé.
- Egy éve. Tudod, utálok ilyen jó helyekre egyedül járni. Aztán így rég nem voltam itt. A fiúkkal sem tudtam, amikor én is ráérek. Ezért is gondoltam jó ötletnek, ha eljövünk. Melyikbe ülünk? - kérdezte, miközben három ajtó volt előttünk. Találomra választottam.
- Nem tudom. Legyen... a középső.
- Jó választás. - mosolygott egy hölgy, aki az ajtó mögött ált. Amikor észrevettük, hogy pontosan mi is ez a hely, arra már késő volt.
Naivan beültünk a kis csónakba, amit a gép hajtott. A nő segített becsatolni, aztán odaszóltam Lukenak.
- Nézd, milyen cuki szívecskés biztonsági öv!
- Aha. - mosolygott, majd elsápadt, amikor észrevette, hogy neki is. Döbbenten körülnéztünk. Minden sötét volt még, nem láttunk semmit, de már az gyanús volt, hogy csak fiú-lány párosok vannak. Na, jó. Volt két fiú, de mindegy.
- Luke, azt hiszem itt tévedés van. Ez.. ez... - dadogtam, mire bólintott visszatartott röhögéssel.
- Ez egy szerelmes út. Mi meg beültünk ide. És már lezárták a bejáratot. Azt hiszem, túl fogjuk élni. Bár máskor lehet, hogy kérdezni kéne.
- Aha...- suttogtam, miközben elpirulva néztem a vizet.
- Hogy nem vettük észre a vízben a szirmokat? - néztem hitetlenül hol rá, hol a vízre.
Épp meg akart szólalni, mire hirtelen megmozdult egy kicsit a csónak és megszólalt egy női hang.
- Kedves szerelmespárok! szerelmes utunk lassan elindul. Jó szórakozást!
Mire kimondta, lassan meg is indult a kis csónak (persze akkor gyorsult be normális tempóba, miután az előttünk lévő pár már eltűnt a kanyarban), mi meg nézelődni kezdtünk. Minél beljebb mentünk, annál világosabb lett a fal színe. Persze szigorúan rózsaszín néhol piros szívekkel. Aranyos volt és bevallom, igazán élveztem.
- Jó hideg a víz. - nyúltam ki, mire elmosolyodott.
- Ezt meg tudnám szokni. Bár kevesebb rózsaszín és akkor minden fiú élvezné.- dőlt hátra, a kezét a hátam mögött támasztotta meg. Ettől elpirultam, mire ismét megszólalt egy női hang.
- Minden fiú fogja szorosan a párja kezét! - kezdte, és ahogy láttam, erre vár, csak utána folytatja. Nagyon meglepődtem, amikor Luke felém tartotta a kezét. Azt várta, hogy megfogjam.
- Nem harapok. Amúgy sem szólal meg addig, amíg mindenki meg nem fogja a kezét a lányoknak.
Nevetve megfogtam a kezét, mire rákulcsolta ujjait a kezemre.
- Ha mindenki megfogta, akkor ott következik a csókösvény! - mondta, mire rajtunk kívül majdnem mindenki éljenezni kezdett. Mármint ahogy hallottam.
Elpirultam, amikor belegondoltam, hogy Luke és én csókolóznánk. Mókás gondolat.
Az út annyiban különbözött, hogy sötétebb volt picit és a tetejéről lelógott nagyon sok apró szív. Olyan sűrű volt, hogy ha nem lett volna több színű, ki se látom a szívecskéket belőle.
- Nem is látom a plafont a sok szívtől. - nevettem fel halkan, mire Luke mosolyogva bólintott.
- Túldíszítés. - rántotta meg a vállát. Egy rövidebb ideig csöndben voltunk. Aztán egy ideig egymás szemébe néztünk. Végül arca ismét közeledni kezdett, mint a szobámban. Aztán, amikor lassan elfordította a fejét, akkor tudatosult bennem, hogy bizony ő most meg akar csókolni.
Ki gondolta volna, hogy a nő hangja tönkretesz mindent?
Már néhány centi volt közöttünk és már éreztem azt az imádnivaló illatát, amikor a hölgy nem túl kedvesen megszólalt.
- Remélem kicsókolóztátok magatokat, mivel sajnos itt az út vége. Remélem jól szórakoztatok. Viszlát! Vannak képek, aki kéri, csak öt dollár.
Mind a ketten körülnéztünk. Ha nem szállunk ki időben, mehetünk még egy kört. Bár szerintem én nem bánnám.
Luke kiszállt, majd én is és nezelődtünk. Odamentünk és megkaptuk a képeket tíz dollárért kettőt. Nagyon jól nézett ki, egymás kezét fogva épp egymás szemébe néztünk. Egy emlék a második majdnem csókról. Aztán elindultunk. Kezdett sötét lenni.
- Jól tudom, hogy sötétben a legszebb az óriáskerék? - kérdeztem, mire végre újra elmosolyodott.
- Filmek, mi? Egyébként tényleg akkor a legszebb. - bólintott.
- Akkor azzal még várunk?
- Hát, akkor igen. De hidd el, megéri. - mosolygott, mire megnyugodtam. Szeretem, Amikor mosolyog. - Menjünk a büfébe.
- Ú! Vegyünk fagyit! - mosolyogtam, mire bólintott. Lassan elindultunk a büfé fele, majd a nő ránk mosolygott.
- Mit kértek?
- Csavaros fagyit. - mondtuk meglepően egyszerre, mire egymásra mosolyogtunk.
Végül mind a ketten csoki és vanilliásat kértünk. Épp le akartunk ülni, amikor Vicket láttam meg, ahogy épp Jamesszel... csókolózni kezdenek. Lukera néztem, aki először kérdőn nézett, majd megmutattam a fejemmel. Elkerekedett a szeme.
Jó, végül sikerült a csók, csak éppen James és Victoria között.
- Tönkre tegyük ezt a romantikus pillanatot? - kérdezte röhögve, mire elnevettem magam.
- Majd ha már smároltak. Gondolhatod, milyen rossz, ha megzavarják a csókot...
- Vagy a majdnem csókot. - dörmögte.
- Tessék? - lepődtem meg, mire megrázta a fejét.
- Semmi. Támadjuk le őket, már végeztek!
Ekkor odarobogtunk. Vic szeme elkerekedett.
- Sziasztok! Izé, merre, merre? - dadogta, mire kiszúrtam, hogy James keze Vic vállán van.
- Most jöttünk... - kezdte, de picit átgondolta, majd újra kezdte - csónakáztunk. Ajánlom a galambocskáknak. A középső ajtó . - kacsintott, mire kérdőn végignéztek.
- Ott voltatok? Romantika? Azért fogjátok egymás kezét. - esett le Jamesnek, mire ránéztünk a kezeinkre. Még mindig össze volt kulcsolva. Hirtelen elengedtük.
- Igen, nem és nem! Feladat volt és nem vettük észre, hogy elfelejtettük. - mentegetőztünk, mire Vic kikapta kezemből az én kéoemet. Francba! Totál félreértik. Luke szemében szivatáy lángja csillogott. Hajaj, mi lesz ebből...
- Itt csókolóztok? - kérdezte Vic, mire épp tagadni akartam, hiszen végül nem volt ilyen
- Ha igen? - Nem. Ezt nem én mondtam. Hanem Luke mosolyogva, majd átkarolta a nyakam. Döbbenten néztem rá, majd leesett. Szivatja őket. Oké, benne vagyok!
- Szóval csókolózni kezdtetek ott? - kérdezte most Zack, aki a semmiből tűnt elő.
- Lehet hogy nem, lehet, hogy igen. Van rá esély, de soha nem lehet tudni.
Vicken kívül mind hőbörögtek. A szemembe nézett.
- Nem volt csók. Minimum majdnem.
- Honnan veszed? - lepődött meg Luke, mire felröhögött Vic.
- Tudod, ha valaki megcsókolja, olyankor nem tudja abbahagyni a vigyorgást. Persze az első csóknál csak. Utána olyan, mint bárki más. Ő viszont mosolyog, de nem úgy. Felismerem.
- Bocsi. - röhögtem fel Luke előtt, mire megpuszilta a fejem.(!!!)
- Nem gáz. De beszéljünk rólatok. - nézett Jamesre, mire azok eldadogták, hogy csókolózni szabad, meg magánélet, stb... Végül már eléggé besötétedett.
- Mi viszont már megyünk, megmutatom az óriás kereket.
- Sötétben? Igazán romantikusan hangzik. Ha már nem volt csók, ott csattanjon el! Csak egy csókot! - kiáltotta utánunk James, mire mi röhögtünk.
Persze elképzeltem a csókot, amitől gyorsabban dobogott a szívem. Úgy látszik, elég, ha erre gondolok, máris úgy dobog a szívem, mintha több ezren hallgatnának, ahogy beszélek. Beültünk a két személyes ülésekbe, majd lassan elindult. Én ámúlva néztem minden oldalra. Gyönyörű volt, ahogy a sötét messzeségben néhány kivilágított házikó vagy éppen játék mutatja színeit.
- Ez nagyon gyönyörű, Luke! - sóhajtottam, miközben még mindig nézelődtem.
- Tetszik? Akkor többször elhozlak majd, rendben? - mosolygott, mire elmosolyodtam.
- Olyan sok mindent teszel értem. Komolyan. A végén nem lesz csajod miattam. - röhögtem fel.
- Hidd el, lesz csajom, ha itt vagy. - mosolygott, és elpirultam a mondat kétértelműségén, de nem szóltam.
Csak mosolyogtam és beszélgetve néztem a tájat és néha Lukeot. Gyönyörű volt. Mindkettő.
Közben sajnos lassan lejárt az időnk, de én így is nagyon boldog voltam.