Még mindig zokogtam, úgy ölelt magához Luke. Szorításából éreztem, hogy eléggé feszült ő is. Még csak élvezni sem tudtam a helyzetet, hogy éppen megölelt életem szerelme. Aztán Vic megköszörülte a torkát egy idő után.

- Asszem megnézem, hogy itt maradt-e az a nyomorult. Ha nem, akkor bezárnám... - rágta a szája szélét, mire a kezébe dobtam a kulcsokat, majd visszabújtam Luke védelmező karjai közé. Komolyan mondom, hogy nagyon nyugtató volt ott lennem, mintha semmi sem lenne rossz. Csak jó, semmi más.

- Szerintem megyünk mi is, segítünk aztán lépünk... de gondolom Luke most nem jön. - szólt most James. Éreztem, hogy Luke megrázza gyengéden a fejét.

Egy rövid kis idő után hallottam, hogy becsukják az ajtót. Utána hosszú csend kerekedett.

- Nem akarlak elveszíteni titeket. - szóltam, mire szorosabban magához ölelt, közben simogatta a hajamat.

- Nem fogsz, hidd el. Itt leszünk veled. - suttogta, mire picit megnyugodtam. - Veled minden rossz történik?

- Ez az én szerencsém... - nevettem fel halkan, mire ős is felkuncogott.

- Örülök, hogy hallak nevetni. - sóhajtotta, mire elpirultam. Szerencse, hogy nem látja az arcom. - Elmeséled a történetet?

- Erickel? Hát, vele két és fél évig jártunk. Ő volt az első igazi fiúm, sőt, bármilyen. Nagyon boldog voltam vele, és úgy éreztem, ő is velem.

- És volt valami... - kérdezte halkan, mire elvörösödtem.

- Mi? Dehogy! Én úgy vagyok vele, hogy házasság előtt semmiképpen!

- Értem. - nevetett fel, mire fojtattam.

- Aztán egy eléggé ciki történet, hogy miért szakítottunk... pontosabban szakított... - próbáltam terelni, de nem ment. Kíváncsi volt, és nem adta könnyen fel.

- Elmeséled?

- Á, érdektelen. - húztam az agyát, mire felnevetett.

- Elmeséled? - ismételte, mire megint nevetnem kellett.

- Lényegtelen. Semmi különös.

- Tudod mit? Elmeséled, vagy soha el nem engedlek! - mondta, mire kívülről nevettem, belülről vágytam rá, hogy ne is engedjen többé el.

- Enned azért majd fog kelleni, meg úgy is elzsibbadsz.

- Soha nem tudhatod, hogy milyen jó a tűrőképességem. - nevetett. Próbálkoztam kiszabadulni ölelő karjai közül, ám eléggé sikertelenül, így jóízűen kinevetett.

- Oké, oké. Elmondom. Nálunk volt, ő az ágyamon, én a földön rátámaszkodtam az ágyra. - mondtam, mire elkerekedett a szeme. - Rózsaszín felhő volt...

- Értem. Ezt azért mégis észrevehetted volna, hogy ez minimum fordítva kéne lennie. Ő a földön, te az ágyon. Mondjuk.

- Szóval épp zenét hallgattunk, természetesen titeket, aztán azt szúrta elvileg ki, hogy másképp nézek, amikor te énekelsz benne...

- Máshogy? - röhögött fel kíváncsian. Megértem, én is így reagáltam az elején.

- "Szerelmesen" - rajzoltam idézőjelet a levegőbe. - Először még viccesnek tartottam, ő is csak viccelt. Néha-néha odaszólt nekem, hogy azért sem hagy egyedül, mert a végén még elszökök hozzád... Végül egyre hevesebb vitatkozások folytak ki ebből az egy dologból. Aztán ott tartottunk, hogy ha már egy sztártól elolvadok, miért ne olvadnék el bárki mástól?

- Ez igazi logika... - forgatta a szemeit, mire bólintottam.

- Így eltiltott Harrytől és Bryantől, így teljesen egyedül maradtam Vickkel. Lassan azt is mondogatta, hogy Vic rossz hatással van rám. Megmondtam neki, hogy ez így nem mehet tovább, nyugodjon le, mert szeretem őt, ahogy a többieket is nagyon szeretem. Aztán a fejemhez vágott olyan sértő dolgokat, amiket ha nem baj, nincs kedvem elmesélni, majd szakított velem. Pontosan fel sem fogtam, csak miután másnap egy másik csaj kezét fogta és smároltak. Igen, nagyon boldog voltam... Kemény hónapok voltak tele depresszióval, nagyon ritkán beszéltem bárkivel, Vickkel is csak néha-néha.

- Az a fiú egy vadbarom, annyit levettem. Lehet, hogy nem kellett volna vele járjál. Hiszen az első kapcsolatok a legfájdalmasabbak. Úgy mondják... - mondta, mire letöröltem a szememet.

- Most annyi szent, hogy nem nyugszok egy héten át. Addig élni sem fogok tudni... szóval ne akadj ki, ha néha-néha veszekedek bárkivel... Ezt hozza ki belőlem. - mondtam, mire felcsillant a szeme. Kérdőn tekintettem rá.

- Lucy, aludj nálam egy hétig! -először  elsápadtam, majd egy paradicsom is megirigyelte volna a pirosságot a fejemen.

- Mm...mi?! Hogy én? Egy hétig? Nálad? - dadogtam, mire lázasan rázta a fejét elpirulva (!!!!).

- Ne értsd félre! Csak ott nem találna meg, amíg itt van. Ha bezárod az ajtót, és máshova rakod el a kulcsot, mint ahova szoktad, akkor szerintem jöhetsz hozzánk.

- Anyu már három napja nincs itthon. Tudod, a munkájához tartozik, hogy jó messzire is el kell, hogy menjen. Elméletileg egy hónap... - mondtam félig örülve, félig szomorúan.

- Akkor el van intézve! Te nálunk alszol, Eric vagy ki a csuda meg nem talál meg téged. Pofonegyszerű.

- Belegondoltál, hogy túl sokat segítesz? - kérdeztem nevetve, mire elmosolyodott halványan.

- Egymás hősei vagyunk... - súgta, mire egymás szemébe néztünk. Egyre jobban közeledett az arca. Éreztem azt a gyönyörű illatát. Nem tudom mi ez, de nagyon jó illatú. 

Már szinte hozzáért a szám az övéhez, amikor hirtelen benyitottak, és mindketten odakaptuk a fejünket. Vic mosolygott, majd észrevette, mit is zavart meg, így elhúzta a száját bűnbánóan. Egy ismert filmben van ez így... majdnem csók, és hirtelen megzavarják... És én régen sokat nevettem az ilyen filmeken... át tudom már élni...

- Bocsi, csak...  A fiúk elmentek, azt mondták, tiszta a terep. Bezártam az ajtót is, bár nekem mennem kell.

- Nem gond, majd holnap találkozhattok, akkor érted jövök. - mondta Luke Vicknek, mire csodálkozva nézett rám.

- Itt lakok egy köpésnyire...

- De én nem leszek itthon... - súgtam mosolyogva, mire beszélgetni kezdtünk a szemünkkel. Amikor rájött, Lukenál leszek, próbálta elnyomni mosolyát. Nehezen ment neki.

- Akkor kérek egy búcsúölelést, és majd egy SMS-t, hogy jól vagytok! - mondta, mire mosolyogva felugrottam és megöleltem Victoriát. Luke megköszörülte a torkát.

- Figyelj, lent várlak titeket. A kulcsot bent hagyom addig a zárban. - mondta és már ki is ment.

- Ahogy tudsz, írj nekem! Mindent mesélj el! - mosolygott, mire elnevettem magam.

- Megbeszélhetem vele, hogy talán te és James egyszer kettesben maradjon. - kacsintottam, mire elnevette magát.

- A fiúk pletykásak? Remélem nem, mert beleegyeztem! - mosolygott. - Azért remélem nem marad így félbe az a csók! - kacsintott most ő, mire elpirultam.

- Nem tudom miről beszélsz...

- Ugyan, pont akkor nyitottam be. - röhögött ki, mire kinyújtottam a nyelvem rá.

- Az csak egy "majdnem' csók volt. 

- Na, menjél. Vár a te kis herceged. - invitált ki a szobámból, majd bezártam ezt is. Amikor kiértem, Luke Water éppen az autójának volt dőlve. Majdnem ott helyben kaptam orrvérzést, annyira laza volt és mégis helyes. Komolyan, mintha épp fotózás lenne. Kinyitotta nekem az ajtót, majd meghajolt.

- A ladynek fenntartott hely.

- Köszönöm szépen, uram! Mily kedves! - mosolyogtam rá, mire egyszerre röhögtük el magunkat. Vic csak mosolyogva rázta  a fejét, intett majd elment.

Út közben nevetgéltünk, ökörködtünk (kiraktam a fejem az ablakon mint egy rossz kutya), és én közben nézelődtem, merre is vezet Lukenak a haza. Aztán egy elég nagy házhoz értünk. Kívül halvány sárgák voltak a falak, volt külön garázs, a garázshoz külön kőút vezetett csak az autónak. 

- Hűha! - szólaltam meg, amikor bevitte a kocsit a garázsba.

- Tetszik? Akkor jó, egy hétig itt fogsz lakni. - mondta, majd kinyitotta a lakásajtót. Ha kint szép volt, akkor itt bent gyönyörű! Az ajtóval szemben egy  zsemle színű bőrkanapé állt háttal, pont a tévé felé. Oldalt egy ajtó nélküli résznél a konyhát találtam meg. A kanapé másik oldalán egy hatalmas falépcső vezetett felfele. Volt még egy két ajtó.

- Az a fürdőszoba, az ott külön a mosdó, az ott a dolgozószoba, a konyha, és fent a lépcsőn túl találod a szobákat. Gyere, felvezetlek. - mondta, miután a kabátját rádobta a kanapéra. 

Követtem és közben végig azon gondolkodtam, hogy most pontosan milyen is lesz egy ekkora házban lakni. Egy egész hétig. Tuti hiányozni fog majd nekem, én már előre látom. Fent sem volt csúnya, sőt, kifejezetten gyönyörű.

- Ez itt még egy mosdó. Szóval ide nyugodtan mehetsz esténként. Ez pedig az én szobám. Nyugodtan kukkants be! - tárta ki az ajtót, mire beléptem. Kék falak, tele mindenféle post-ittel, egy laptop, egy íróasztal és a sarokban az elektromos gitár. Azzal lépett fel szinte mindenhol. Mellette pedig egy egyszerű gitár volt tele ragasztva néhány matricával. 

- Gyönyörű szobád van. - mondtam, mire elmosolyodott.

- Köszi. Egy egyszerű szoba. - rántotta meg a vállát, majd tovább mutogatta. - Ez itt a szobám mellett egy olyan szoba, ahol próbálni szoktunk. A gitárokat is oda rakhattam volna, de túl fontosak nekem. Ott a legvégén az apám alszik. És itt a szobámmal szemben található a vendégszoba. Itt alszol, megfelel? - kérdezte, majd kinyitotta a szobaajtót. 

A falak hófehérek voltak, ami tökéletesen illett a fekete bútorokhoz. Úgy nézett ki, mint egy egyszerű szoba, csak úgy tízszer jobb. Na, ezt mondtam meg jól!

- Ez... gyönyörű. - sóhajtottam a látvány miatt. Luke elmosolyodott.

- Oké. Most pihenni akarsz, vagy filmezzünk, esetleg focit nézni, vagy... - sorolta, de felkaptam a fejem.

- Foci? Focit nézzünk!  Hatalmas focirajongó vagyok! - mondtam, mire megdöbbent.

- Pedig hülyeségből mondtam. - nevetett fel. - De oké. Én is szeretem a focit. Apuval mindig nézni szoktuk.

- Én is apával nézem. Már nagyon pici koromban is mindig focit néztünk, amivel anyut fárasztottuk. Sőt, egyszer gyereknapkor bent fociztunk a házban, és eltörtünk két lámpát. Azóta nem szabad fociznunk se bent, se a ház környékén. - mondtam, mire elnevette magát.

- Bár láttam volna. - röhögött fel, mire elnevettem magam.

Leült a kanapéra, én meg ott álltam. Elnevette magát.

- Nincs kedved leülni? - mutatott maga mellé, mire bólintottam és leültem. Tőle fél méterre. Ezen is röhögött. - nem harapok tudtommal. Meg sem eszlek. - mondta, amitől égtem, és kicsivel közelebb ültem, mire megelégelte, megragadta a kezem és maga mellé húzott. Mármint három-öt centivel arrébb.

- Ez nagyon aranyos volt. - nevetett fel, majd bekapcsolta a tévét. - Nézd már! Pont meccs van! Mekkora mázli! 0:0. Kire szavazol? - kérdezte, mire választottam.

Először csak csöndben néztem, ahogyan Luke, majd szinte egyszerre kiáltottunk fel, amikor tizenegyest kapott az én csapatom. Én dühömben, ő örömében. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat. 

Utána még mindig beszéltünk a tévével ("Nem gondolod komolyan, hogy nem hagysz nyerni a fogadásban?" vagy "Ez az! Gól! Most én állok nyerésre!"), majd hirtelen felugrottam és örömtáncot jártam. Én nyertem 3:1-re. 

- Azt hiszem én nyertem! - mosolyogtam rá győzedelmesen. Luke csak mosolyogva nézett, ahogy épp táncolok örömömben.

- Profi vagy. Megérdemelted a fagyit. - mondta, majd elindult a hűtő fele.

- A fagyit? Szóval volt nyeremény? - mosolyodtam el, mire csak bólintott és egy hatalmas fagyis dobozt hozott két kanállal. Felcsillant a szemem, mire elnevette magát.

- Csak lassan, a végén még a kanalat is megeszed. - nevetett, amikor nekikezdtem.

Mit ne mondjak, nagyon jól éreztem vele magam. Rájöttünk, hogy sok közös van bennünk. Szeretjük a focit, a kedvenc fagyink a csavaros és mind a ketten nagyon szeretnénk egyszer elutazni  Amerikába, Japánba vagy akár Franciaországba. Aztán besötétedett.

- Azt hiszem, aludni kéne. Hiszen reggel jön a barátnőd is. - mosolygott, mire bólintottam. Felmentem a szobába, majd keresni kezdtem a pizsimet, ami egy ujjatlanból és egy rövidnadrágból állt. De nem hoztam el az ujjatlanom.

- Mit keresel? - kérdezte engem nézve az ajtóból.

- A felsőmet. Tudod, azt hiszem, felesleges. Majd alszok eb... - kezdtem, de Luke felém dobott egy nagyobb, fekete Ramones pólót. 

- Aludj nyugodtan ebben. - dőlt neki az ajtófélfának, mire leeresztettem a kezem, amiben a póló volt és elmosolyodtam.

- Köszi. - mondtam, mire megrántotta mosolyogva a vállát, majd intett nekem.

- Aludj jól! 

- Te is! Jó éjt! - mosolyogtam, majd ahogy kiment, felvettem a kicsit nagy Ramones pólót. A rövidnadrágom pont eltakarja. Lefényképeztem magam, majd átküldtem SMS-ben Victoriának ezzel a felírással: "Kettőt találhatsz ki pólója!" 

Egyből visszaüzent: "OMG!!! Luke pólója?! Jó 8, Lu. ;*" Visszaírtam neki egy jó éjtet, aztán leoltottam a villany és lefeküdtem. De aludni nem tudtam.

Végiggondoltam, hogy egy egyszerű koncertből hogyan is csöppentem lövöldözésbe, majd egyszer csak Luke Water házában és pólójában alszok? Minden apró részletre visszaemlékeztem. Főleg a majdnem csókunkra. Aztán nyílni kezdett az ajtó, én meg majdnem sikítottam. Végül amikor megláttam, hogy ki is az, megnyugodtam.

Luke állt az ajtófélfának dőlve, egy szál bokszerben és engem nézett.

- Figyelj, nehezen tudok elaludni.

- Sehogy nem megy? - kérdeztem úgy, mintha persze nekem ment volna. Megrázta a fejét.

- Idefeküdhetek? Nem kell félreérteni, csupán az alvás miatt. - sóhajt, mire elpirulva, de bólintok. Úgyse látta az arcom színét a sötétben.

Lazán félmosolyra húzta száját, majd lassan belépdelt az ágyba. Úgy aludtunk el, hogy egymással szembe feküdtünk és néztük egymást.

Számomra ez nyugtatott, majd egyből elaludtam. És ahogy láttam, ő is hamar elaludt végül. Örülök, hogy így legalább elaludt. Ahogy én is.