( Eric ⬆)

A próba után minden olyan zavaros lett... Nem, mintha nem emlékeznék, csupán egyszerűen minden olyan volt, mint egy álom, keverve a rémálommal. De csak az elején.

Egész nap végig azon a néhány mondaton álmodoztam : "Lucy. Ígérem meg foglak védeni, ahogyan te is tetted. Nem hagyom, hogy bántódásod essék."

Victoriával ültünk a szobámban, kivesézve a táncunkat, és a beszélgetésüket is (mind a kettő nagyon érdekes volt, így sokadszorra is), aztán hívott Harry.

- Na, mizujs? - kérdeztem tőle, mire Vic leült az ágyamra egy üveg Nutellával.

- Asszem van egy jó hírem. Bár nem tudom, számodra jó hír-e.

- Na, mondjad csak. Szerintem elbírok vele. - mosolyodtam el. Tudni illik, ami Harrynek durva, az számomra akár jó is lehet. Soha nem gondoltam volna, hogy most nem így lesz.

- Itt lesz Eric. A városban. Egy egész hétig. - nyögte ki, mire elfehéredve néztem a falamat. Ne! Csak őt ne! Nem akarom látni!

- Ne viccelj, Harry. Most komolyan. - sóhajtottam fel, hátha rossz a humorérzéke. De nem.

- Komolyan, Lucy. Hívott engem, hogy találkozhatnánk én, Bryan és ő. Bryan persze nem megy.

- Bryan, ő és én. - javítottam ki, mire döbbent hangon szólalt meg.

- Te akarsz vele találkozni?

- Nyelvtan, okoskám! - szólalt meg teli szájjal Vic, mire elnevette magát Harry.

- Persze, logikus. Csak kicsit izgatott vagyok, aztán most eszembe sem jutott nyelvtanozni. - mondta nagy döbbenetünkre a kis okoska.

- Figyelj, ha kérdezi Eric, meghaltam. Néhány hónapja volt a temetésem. A sírom Alaszkában van, ha meg akarja látogatni.

- Akkor rossz a hír.

- Az ex pasim, aki a kis veszekedésünkből szakított, majd másnap már egy lánnyal beszélgetett, fogták egymás kezét, és csókolóztak. És én mind láttam. Maradjon csak ott, ahova költözött. - sóhajtottam fel, mire Harry felnevetett.

- Sajnos az lehetetlen. Valami nyári dogát kapott, hogy írjon a helyről, ahol azelőtt élt.

- Értem. Végül is, abban a csepp kis agyában nincs meg az emléke a városról. - forgattam a szemeimet.

- Ha már két hétig itt vannak a szülei, akkor már ne unatkozzon. - mondta, mire elfintorodtam.

- Ki oldalán állsz? Ericén, vagy az enyémen?

- Vagy... - sóhajtott. - Tudod, Lucy, ez nem mehet így tovább. Legalább béküljetek...

- Fog be! - kiáltottam rá, mire észbe kaptam. - Bocsi, de...

- Tudom. - mondta együtt érzően. - Nem is úgy értettem. Csak egy beszélőviszony nem tenne rosszat, nem gondolod?

- Tudod mi volt a múltkor, ugye? - mondtam könnyekkel a szememben. - Többet nem kérek bocsánatot, mert vitáztam vele. Egy vadbarom, találjon magának egy ősembert, vagy a frász tudja...

- Néhány hónapja volt a temetésed, és Alaszkában van a sírod. Megjegyeztem! - mondta végül Harry.

- Pontosan. Szia, Harry! - szóltam, majd letette. - Miért kell minden jónak tönkremennie?

- Kérdezd az ex pasid. - sóhajtott.

- Miért nem Daniel jön? Vele úgyis barátok vagyunk! Segített feledni Ericet, csak hát, nem lett abból kapcsolat.

- A sors már csak ilyen. Néha nem elég szenvedni. - vonta meg a vállát Vic.

- De akkor is!

- Még szereted? - nézett bele a szemembe, mire megráztam a fejem.

- Már nem. Amióta azzal a lánnyal láttam, nem. - mondtam őszintén, mire bólintott.

- Figyelj, szólhatunk a fiúknak, hogy jöjjenek át.

- Harry és Bryan? Gondolom vele fognak baromkodni. Jó haverok voltak.

- Nem azok a fiúk. A BS. - mondta nyugodtan, mire elkerekedett a szemem.

- Nincs azoknak ilyenre idejük. Főleg nem egy hétig. Fellépések, meg ilyenek. - mondtam, mire elmosolyodott.

- Soha nem tudod meg, hogy van-e idejük, ha nem kérdezzük meg. - mondta, majd előkapta a telefonját.

- Inkább megyek inni egy teát. - küldtem felé egy "inkább ne zavard őket" fejjel.

- Késő. - mosolygott. - Haló! Szia, James! Figyelj, lenne egy kérdésem... - kezdte, mire kimentem. Nem szeretném, ha miattam megzavarná őket Vic.

Csináltam két teát, közben gondolkodtam. Olyanokon, hogy vajon miért kell Ericnek visszajönnie? Biztos, hogy ő már elfelejtett, és a darabokra tört szívemet. Miért ő volt az első szerelmem? Miért hittem azt, hogy ő lesz majd a férjem? A gyerekeim apja? Ugyan már! Csak egy a sok közül. Egy különösen nagy csaló.

De az is lehet, hogy csupán én vagyok az, aki ezt megérdemelte. Gondolom, túl beleéltem magam, hogy szeret, és úgy tűnik, számára csak egy porcica voltam a sok közül. Na, tessék. Megint olyan lettem, mint a szakításunk után sok-sok hónapig.

Így csoszogtam fel a két teával a szobába, majd a vigyorgó Vic kezébe nyomtam az övét.

- Kösz... - kezdte, de az arcomra nézett. - Ugye nem kezded elölről?

- Nem, csupán visszagondoltam arra az időre. - rántottam meg a vállam. - Na, de gondolom megmondták, hogy nem érnek rá..

- Cink, mert azt mondták, hogy most két héten át semmi feladatuk. Szabadnap, meg ilyenek... - mosolygott, mire visszamosolyogtam.

- És nem okozunk nekik gondot? - kérdeztem, mire elnevette magát.

- Már indulnak ide. - mondta, mire visszagondoltam a néhány nappal ezelőtti találkozásunkra. Mosolyogtam, bár a torkomban dobogott a szívem.

- Mindenki? - kérdeztem, mire elnevette magát .

- Igen, itt lesz Luke is. Sőt, hallottam, ahogy a háttérben kiáltozott, hogy mennek is.

- Várjunk... Mikor lett meg neked James száma? - kérdeztem most izgatottan, mire elmosolyodott.

- Néhány napja adta meg.

- Nem meséltél, lány!

- Mert csak számot cseréltünk, semmi több. - mondta, mire bólintottam.

- Tudják, hogy miért kell jönniük? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- Annyit mondtam, hogy nem leszel túl jól ezen a héten.

- Te hülye! Félreérthetik! - röhögtem el magam. Amikor Vicknek leesett, hogy a "piros mikulásról" hadoválok, elröhögte magát.

- Na, az is lehet. Bár kétlem.

Még beszélgettünk, és kiment a fejünkből, hogy most épp idetartanak. Akkor jutott eszünkbe, amikor csöngettek.

Épp jöttünk le a lépcsőn, amikor kopogtak is.

- Jövök már! Jó gyorsak voltatok! - nevettem, de amikor láttam, hogy ki áll az ajtóban, egyből visszacsaptam, és mint egy vígjátékban, mosolyogva akartam visszaszaladni az emeletre.

- Luc! Ezt most miért kellet? - kérdezte enyhén ingerülten a hang az ajtó mögül. Vic szeme elkerekedett.

- Csak egy ember szólít így téged... - suttogta.

- Na, pont az áll ott. Várj, ez így nem jó! - mondtam picit hangosabban.

- Remélem most kinyitod végre. - sóhajtott a hang, mire meglepődve felnyögött, amikor meghallotta, hogy kulcsra zárom. - Na, jól van. Ez már túlzás.

- Takarodj innen, Eric! - kiáltottam, majd felmentem volna a lépcsőn, amikor kopogtak. Ingerülten néztem az ajtóra.

- Kinyitod, Lucy? - kérdezte egy hang, mire egyből megenyhültem. Zack hangja volt. Kinyitottam, beengedtem a három fiút, majd egy utolsó pillantást vetettem Ericre. Csodálkozva nézett rám.

- Ezek csak nem...?

- De. De Harry nem mondta el neked, hogy Alaszkában vagyok eltemetve, minimum ott keress? - kérdeztem dühösen, majd rá akartam csapni az ajtót, de nem engedte.

- Nem találkoztunk még. Délután fogunk. Veled beszélnem kell.

- Gondolom nem bocsánatot kérni, mert bunkó voltál... - forgattam a szemem, mire elnevette magát.

- Te voltál a bunkó! Én csak közöltem veled a... hé! - kiáltott fel, amikor becsuktam, majd kulcsra zártam.

Lukera néztem, aki csodálkozva nézett rám. Ó, hogy az a...

- Egy lényegtelen személy. Ne is kérdezd... - mondtam, mire hallottam az ajtó mögül panaszkodni Ericet, ahogy mondja, hogy nem is lényegtelen.

- Menjünk fel! - mosolyogtam a fiúkra, mire felmentek én meg utána. -Takarodj innen, Bunkó szemét! Nincs kedvem beszélni veled! - kiáltottam le, majd felmentem. Csodálkozva néztem, hogy nem szól erre már semmit. Feladta volna?

Vic vezette a fiúkat a szobámba.

- Király egy szoba. - mosolygott Luke, mire elvigyorodtam.

- Köszi. - mosolyogtam.

- De elég meleg van itt. - legyezte magát Zack.

- Várj, kinyitom az ablakot. - mosolyogtam körbe, majd odamentem az ablakhoz. Épp kinyitottam, mire egy arc jelent meg közvetlenül az arcom előtt.

- Ha nem mész ki az ablakomból, komolyan mondom kilöklek.

- Nem esnék akkorát. - mosolygott Eric, mire dühösen lehunytam a szemem.

- Mond, hogy mit akarsz. - szólalt meg helyettem Vic.

- Barátkozni vele újra. - mutatott a fejével rám. Egyből leesett, hogy miért.

- Na, jó. Most takarodj innen, de irtó gyorsan! Semmi kedvem, hogy itt legyél.

- Mutasd a kezed! - kiáltott vissza, mire rácsuktam az ablakot.

Komolyan azt hitte, hogy majd híres lesz, ha újra együtt vagyunk? Még én sem vagyok híres, hiába lőtték meg a kezem. Csak egy ideig voltam téma, szerencsére. Erre ez...

Forró könny csúszott le az arcomon. Vic azonnal megölelt.

- Nyugi. Kérlek, ne történjen minden elölről! Nem éri meg, hidd el!

Ekkor letérdelt elém Zack és Luke is jött.

- Mi a gond? Ez a fiú? - kérdezte Zack.

- Agyonütjük, ok? - kérdezte most James, mire elnevettem magam.

- Rosszat tesz csak, törődni sem érdemes vele. - szólaltam meg rekedtes hangon.

- Te ahogy látom régen törődtél vele mégis. - szólalt meg Luke mindent tudóan, mire ráemeltem tekintetem. Szemei szinte nyugtató hatáskén értek.

- Persze, hiszen nagyon jó színész. Tönkretett. Két szóval. Tönkretett. - csuktam le a szemem, mire megölelt (?). Ekkor nagyot dobbant a szívem.

- Pontosabban Négy hónapig depressziós volt, és mindenkit megszégyenítően lefogyott öt kilót. Nem beszélt senkivel, csak velem és a családjával. Még Harryvel és Bryannel sem. Nem mozdult ki. - sorolta Vic, mire legyintettem.

- Ami volt, az volt. - sóhajtottam, mire mindenki meglepődött. Nem ezen, hanem Lukeon. Azt hiszem, még ő is meglepődött.

- Hogy képzelte? Mit mondott? Bántott? Megcsalt? Mindegy, eltöröm a nyakát, bárki volt. - kiáltott, mire lehajtottam a fejem.

- Nyugodj meg, Luke. - próbáltam nyugtatni azzal, hogy a vállára teszem a kezem. Meglepődtem, hogy látszott rajta, tényleg egy kicsit lenyugodott.

- Nem megmondtam? Megvédelek.

- De akkor nem ismertél. Nem is élt még ez az ígéret. - csaltam az arcomra egy hamis mosolyt.

- Ezért kérted, hogy itt legyünk, ugye? - kérdezte egyből Vicktől, aki csak bólintott.

- Pontosan. Nem akartam, hogy megint rossz történjen vele. Hogy még véletlenül se depizzen be.

- Nem szeretném, ha arra a csicskára gondolnál. - simogatta meg halvány mosoly kíséretében az arcom Luke, mire teljesen elpirultam. Erre kinyílt az ajtóm. Eric... Hogy jutott be?

- Figyelj, meg tudjuk ezt be... - kezdte, de elhallgatott. Minden nagyon hirtelen történt. Luke felugrott, majd behúzott egyet Ericnek. Látszott rajta a megdöbbenés.

- Ajánlom, hogy lekopj róla, értve? Semmi kedvem, hogy összetörjem a csontjaid...

- Luke Water!? Ez most komoly, Luc? Szakítottunk, aztán néhány év múlva egy sztárral flörtölsz... Mondjuk mit is vártam tőled...

- Ne nevezz így! - suttogtam erőtlenül. - és Luke csak megvéd. Nem olyan, mint te.

- Majd meglátjuk, milyen gyorsan levált majd, ahogy talál egy szebbet. Bár mit ne mondjak, hamar fog találni... - mondta úgy, mintha ott sem lenne Luke és törölgette az orrát. Nem vérzett, mert Luke nem ütött erőset.

Erre épp ellenkezni akartam, hogy nincs semmi, amiben le tudna váltani, de közbeszóltak.

- Félreismersz magaddal... - ült mellém Luke, majd átkarolt. - Nem olyan vagyok, mint a te féle. Én a kincset megőrzöm. Amúgy meg alig ismerlek, de ahogy érzem, nem is fogjuk ezt erőltetni.

- Elég annyi rólad, hogy ahogy látom, előítéletes voltam. Minden okkal történt. És most Lucyra gondoltam. - Majd ha miattad szóba áll vele egy sztár, azonnal leráz téged, hidd el. - nézett a szemébe, majd gúnyosan nevetve kiment a szobából.