Mielőtt bárki azt hinné, hogy ott a házban azon az arcpuszin és a táncon kívül volt valami, akkor nagyot téved.

Bevallom, nagyon jó érzés volt, hogy először meghallgatott, és még mesélt is magáról. Hiszen alig ismertük egymást. Bizony, bármekkora őrült BS fan vagyok/voltam, az ilyeneknek nem néztem utána. És annak is örültem, hogy nem szólt rá semmi sértőt.

Még mindig táncoltunk, amikor hirtelen megszólalt azon a gyönyörű, mély hangján.

- Azt hiszem, mennünk kell. James vár minket. - suttogta, mire bólintottam, mert megszólalni nem éppen ment. Olyan nyugodt lettem ettől a néhány perctől... Mennyi is lehet... FÉL ÓRA? Fél órát távol voltunk, és nem is aggódtak? Mondjuk ki tudja, lehet, hogy ott ordibálják a nevünket. Vagy James tudja, hogy hol vagyunk?

Mosolyogva karolt át, és így mentünk az úton visszafelé. Megszólalni nem szólaltunk meg. Én azért nem, mert ilyen zavarban sem voltam egy ideje, ő meg gondolom azért, hogy szórakozzon a nevetségesen gyorsan dobogó szívemmel.Mondjuk ki ne tenné ezt?

Amikor visszaértünk, annyit láttunk, hogy eléggé elmélyülve beszélgetnek. Luke az ujját a szája elé tette, majd szépen lassan távozni akartunk, amikor meghallottam a nevemet. Mind a ketten egyből megálltunk és hallgatóztunk.

- Szerintem is. De te sem voltál semmi az ébresztési terveddel. - utalt James arra, amikor pofozgatott Vic. Erre elnevette magát.

- Ő a legjobb barátnőm. Soha nem hagynám cserben. Olyankor is pofozom, amikor nincs magánál. Amúgy nagyon szeretem azt a lányt. Bolond, mind én. Tökéletes legjobb barát.

Ekkor intettem Lukenak, hogy nem kellene már hallgatózni, mire elmosolyodott. Egy kézzel átkarolt, majd odamentünk hozzájuk. Én Vickkel szemben, míg Luke Jamesszel.

- Merre jártatok? - törte meg a csendet James, mire összemosolyogtunk Lukekkal.

- Táncoltunk egyet. - válaszolta röviden, mire Vic felém kapta a fejét. Egy "ezt mindenképp elmeséled nekem majd, ugye? Mindegy, úgy sincs választásod..." nézéssel ajándékozott meg, mire bólintottam. - És ti? Mit csináltatok?

- Beszélgettünk. - mondták egyszerre, mire most én néztem Vickre.

- Ja, a legjobb barátnős részt én is hallottam. - mosolyodtam el, mire nevetve megrántotta a vállát.

- Mindegy, azt úgyis tudtad, nem? - kérdezte nevetve, mire bólintottam.

Még egy kicsit beszélgettünk egymással (én Jamesszel, Vic Lukekkal), aztán megszólalt Luke.

- Ezek a szendvicsek... enyhén szólva... átlagosak voltak, amit gondoltunk is, ahogy elkészítettük. Szóval van kedvetek venni Mekis kaját?

- Persze! - vágtuk rá egyszerre Vickkel. - Persze nem voltak rosszak a szendvicsek. - szabadkoztam.

- Oké. Akkor indulunk! - mondta most James.

Beültünk a kocsiba, és vettünk egy-egy hamburgert. Aztán elindultunk visszafelé.

- Halló! - vette fel a telefont James. - Barna az. Oké. Figyelj, jöhetnének a barátaink? Jó. Persze. Nem, dehogy! - nevetett fel. - Oké, átadom.Jó, oké. Rendben. Csá. Letette. - szólalt meg.

- Miről volt szó? - szólalt meg Luke, miután látta, barátja nem fogja csak úgy elmondani.

- Ja, csak próba. Persze ha akarnak, maradhatnak a lányok. - mosolygott ránk.

- Maradtok? - kérdezte most Luke, mire Vic szólalt meg.

- Persze. Nem mindennap látjuk, ahogy próbáltok, nem?

Ezután az egész utat végigbeszéltük, végigröhögtük, és végigmeséltük.Rájöttünk, hogy James kiskorában gördeszkával elesett, és kiesett elől a foga. Hatalmas mázli volt, hogy tejfog. Lukenál pedig mindig volt egy plüssmaci, ami nélkül ki sem ment a házból x évig.

Persze nekünk is kellett mesélnünk.

- Gondolom nem nézitek ki ebből a kis szerény, nyugodt, és naiv kislányból, hogy volt, amikor verekedett. - szólalt meg Vic, mire hirtelen felé fordultam.

- Az csak kétszer volt.

- Hétszer.

- Ők hozták ki belőlem, oké? - durrogtam, majd kinéztem az ablakon.

- Verekedtél? - vigyorgott Luke, mire elpirultam.

- Csak néhány eset volt. Aztán kaptam egy szaktanárit, és lenyugodtam. Legalábbis ők.

- Nála négy évvel idősebbekkel verekedett, mert engem bántottak. Tudjátok, régen kellett fogszabályzó, és nem nagyon lehetett abban a suliban élni. Ez pontosabban általánosban volt.

- És még azt hittem, hogy jó fej vagy. - röhögött Luke, mire elfehéredtem.

- Most már nem hiszed azt? - kérdeztem gombóccal a torkomon, mire bólintott.

- Nem. Te annál vagy ezerszer jobb vagy. Vállaltad a büntetést a barátaid miatt, megvédtél minket egy őrülttől, és még csak nem is érzed magad nagynak. Komolyan mondom, azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy te vagy a suliban az éltanuló... - röhögött, mire beállt a csend. Egyből leesett neki. - Gondoltam. Tökéletes vagy. Nem jössz hozzám? - kérdezte most megint röhögve, mire elpirultam. De ez a pír durvább volt, mint egy igazi vörös rózsa.

- Mindig négyes vagyok fizikából. Nem vagyok annyira jó belőle.

- Pikkel rá a tanár. - vágta rá Vic, mire elnevettem magam.

- Nem pikkel, csak elvárja, hogy jobban tanuljak.

- Tudod mit? Felsorolok néhány dolgot, és szólalj meg, ha valamelyiket nem tudsz, jó?

- Oké. Hidd el, hamar meg kell állj. - sóhajtottam.

- Tanulás, sportok, minimum egy hangszeren játszás, két nyelv beszélése, jogsi, tánc...

- Nem tudok táncolni. - szólaltam meg.

- Tényleg, azt mondtad. De velem egész ügyes voltál.

- Hát... - nevettem fel.

- Na, akkor most mesélj. Mit sportolsz? - kérdezte, mire helyettem Vic szólalt meg.

- Sakk, kosárlabda, úszás, futás, atlétika, kidobó, foci, röplabda...

- Oké, azt hiszem ez már túlzás. Mióta sport a kidobó? - akadtam fenn a legkisebb dolgon is, mert nem annyira szeretem, ha ennyire fényeznek.

- Milyen hangszeren játszol? - kérdezte Luke továbbra is.

- Gitáron, de csak úgy-ahogy.

- Milyen nyelveket beszélsz?

- Ez egy kihallgatás? - kérdeztem nevetve, mire elmosolyodott.

- Csupán kíváncsi vagyok.

- Német és japán. Na, meg az angol. És egy kicsit olaszul. De ennyi.

- Plusz még a francia. - szólalt meg az imádni való kis Vic.

- Ennyi? - nevetett fel ironikusan. - Én csak két nyelven beszélek. Angol és német.

- Meddig készülsz tanulni? - kérdezte végül, mire elmosolyodtam.

- Egyetem.

- Szép álmok. Szerintem sikerülni fog.

- Köszi. Na, de meséltem már, hogy Vic és én utaztunk a buszon...

- Ne! - röhögött fel, amikor rájött, mit akarok mesélni.

-... és nagyon mozgott a busz. Tudjátok, rossz utak, meg minden. Erre megállt a busz, leszállt egy férfi, és lett két hely szabad. Gondoltam, oda ülhetnénk, én nyugodtan leültem, csak aztán elindult a busz, Vicknek pedig a mániája, hogy gengszteresen üljön le. Na, igen. Mint hogy mondtam, mozgott a busz, de irtózatosan, így félreült, pontosan bele egy középkorú nő ölébe.

- Ügyes. - röhögtek fel a fiúk, mire Vic elpirult.

- Azóta is tartom a kapcsolatot a nővel. Elizabethnek hívják.

Ezen mindenki röhögött.

Bizony, ilyen igazán jól telt az utazásunk.

Aztán egy gyönyörű házhoz értünk.

- Ez itt Barna lakása. Mindig itt próbálunk, kivéve, ha nem ér rá. Olyankor nálunk. Megengedte, hogy ott próbáljunk, ha nincs ott, de mi ügyesek vagyunk abban, hogy tönkretegyünk mindent.

Luke tovább mesélt nekünk a helyről, majd bementünk.

Barna húszas éveiben járhat, fekete haja van, a szemei is szinte feketék, enyhén borostás, na, meg persze magas, és izmost. Néhány tetoválás kilátszott a karján. Mosolyogva fogadott minket.

- Császtok! Zack? - nézett körbe döbbenten.

- Nem tudott eljönni. Hugára kell vigyázni. - mondta James, mire bólintott. Odajött hozzánk, és Vickkel kaptunk két-két puszit az arcunkra.

- Sziasztok, a nevem Tavasi Barna, elég vicces névnek tarthatjátok. Magyar származású vagyok, ezért is ez a nevem, imádom a zenét, főleg azt, amit ezek művelnek. - vigyorgott rám, majd rámutatott Jamesre.

- Lucy Parker, ő itt pedig a barátnőm, Victoria Smith.

- Örvendek. Fiúk, próba! Majd dobolok én helyette. - mondta, mire mindenki bólintott.

Nagyon jól próbáltak. Eljátszották a True Loveot, Way to Never Landet és a Without lifeot. Nagyon jók voltak.

Ebből egy lassú, a többi gyors, pörgős. True Love. <3

Ámulattal bámultam őket, miközben néztem őket. Egyszer Lukera néztem, majd elmosolyodott. Aztán kacsintott egyet, majd tovább énekelt.

Vic mellém ült le, ott hallgattuk a zenét. Néha még mi is halkan énekeltük.

- Nagyon jó volt, fiúk! Ilyen jót sem produkáltatok még! Bár Zack legközelebb itt lehetne. Nem kéne doboljak helyette. - mosolygott, majd ránk nézett. - Ti pedig gyertek többször. Úgy tűnik, hatással vagytok arra, hogy jobban zenéljenek.

- Csacsiság. - mondta visszatartott nevetéssel James.

- Hát persze. Végül is minden csacsiság, amit mondok, mi? - mondta "komolyan", mire mind a ketten tisztelegni kezdtek.

- Sajnáljuk uram, hogy úgy gondolja, nem voltuk elég jók! - mondta határozottan előre nézve Luke, mire egy perc se kellett, mind fetrengtünk a nevetéstől. Ekkor kaptam egy SMS-t.

- Harry írt, hogy ő egy barom és egy kecskével táncol...- olvastam fel, mire elnevettem magam. - képet is küldött. Ez szívott valamit?

A képen egy lábon áll, egy fürdőbugyiban, a kezében egy plüsskecske, a szájában egy vízipipa. Arca összefirkálva filccel.

- Fogadás. - vágta rá nevetve Vic.

- Látom normális barátaitok vannak nektek is. - sóhajtott mosolyogva Barna.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ez most ilyen nagyon rövid lett, csak most nem volt semmi időm nagyon. :D Azért remélem tetszik, vote, és sok puszi!