Mindenki lázasan ment el a helyről, míg én még mindig ugyanott álltam. 

- Victoria! Vic! - kiáltottam a nevét, hátha megtalálom, de nem. Semmi jel, sőt, még a körülöttem lévők nevetve bólogattak felém (?).

Ekkor elkezdett sodorni a tömeg az ellenkező irányba, és nem tudtam, merre lehetek már. Ezért egy irányba indultam: Előre.

Próbáltam utat törni, mert már alig kaptam levegőt, és szélsebesen próbáltam az izzadt emberektől elcsúszni. Aztán egy olyan helyre kerültem, amit még nem láttam.

Valahol a színpad mögött dobott ki a tömeg, ahol szerencsére hatalmasat lélegezhettem. Elővettem a telefonomat, hogy felhívjam Victoriát, csak remegett kicsit a kezem. Hatalmasat lélegeztem és tárcsáztam.

- Halló! - kiáltott bele Vic. Zene. Hol a csudában vannak? - Te vagy az, Lucy?

- Szia! Igen, hol vagytok? Teljesen elkeveredtem.

- Mi is. A koncert közben tolakodtak, aztán hirtelen már nem találtunk. Gondoltuk, majd a végén megtaláljuk egymást! Itt van Harry és Bryan is! - mondta, erre hallottam, ahogy belekiáltják, hogy "Szia!" "Szia, Harry vagyok!" - valahol a színpadtól messzebb van egy bár, odamentünk. Pont most akartalak hívni!

- Értem, akkor megyek, jó? - kérdeztem.

- Oki, itt maradunk. A neve... - hallatszott, ahogy megkérdezi egy embertől - Tripla Mokka.

- Király név. - nevettem fel. - Mindjárt megtalálom. - mondtam, majd letettem.

Most merre induljak? Körülnéztem, majd megállapítottam, hogy amerre van a nagyobb tömeg, ott arra van a kijárat. Úgyhogy arra vettem az utamat.

Közben persze mindent alaposan megnéztem, nehogy a végén leszidjon Vic, mert a színpad mögött voltam, és csak álltam, mint egy fadarab. Kinézem belőle, hogy valami ilyesmit mondana.

Így hát mentem, amikor azt láttam, hogy a nagy tömegben éppen jön le a színpadról a Better Sound, majd azt, hogy valaki lelövi az egyik őrt. 

Nem tudtam, mit csinálok. Nem gondolkodtam. Csak az járt a fejemben, hogyha még egyet lő, az egyik zenész meghalhat. Vagy még egy őr. Akár egy másik ártatlan ember. Nem akartam ezt, így csak azt tettem, amit hirtelen kiötlöttem. Sőt, a sikításokra sem figyeltem, ahogy kiszúrtam a pisztolyos férfit. Teljes erőmből nekifutottam, a hátára ugrottam, kicsavartam a kezéből a pisztolyt, majd ütni kezdtem. Volna. Csak a nagy adrenalintól észre sem vettem, hogy a kezem fáj. A lövést sem hallottam meg igazándiból.

Amikor rájöttem, hogy meglőtte a jobb kezem, hátradőltem, így a pisztolyos hátraesett velem együtt. A szabad kezemmel elkaptam a fejét és lefogtam, ahogy tudtam.

Egyre jobban éreztem, hogy sajog , de irgalmatlanul. Ránéztem a kezemre. Folyt az alkaromból a vér. Aztán homályosan láttam. Annyit vettem észre, hogy Luke, egy őr és még egy férfi odajött hozzám, majd elvitték a kapálózó férfit. A többit már nem láttam, mert lecsuktam a szemem.

Amikor később felébredtem, Victoria ült az ágyam mellett és engem nézett. Hirtelen elkerekedett a szeme.

- Hát még élsz! - sikította, megpuszilta az arcom majd kiszaladt hívni valakit. Körbenéztem. Egy kórházi ágyban feküdtem, egy kórházban. A falak enyhén kékek, a kezem pedig még mindig sajog, de már nem annyira. Be volt kötve. Ekkor hatalmasat lélegeztem.

Mikor Vic visszatért, bejött egy doktor.

- Ha felébredt, akkor ti is jöhettek. - intett valakinek kint. Amikor bejöttek, tenyérnagyságúra tágult a szemem. A szám is tátva maradt.

- T..ti? - kérdeztem a Better Sound-tól, akik aggódóan néztek rám. - Mit... vagyis hogyhogy...

- Rohadt nagy hős vagy, kis csaj! - mondta James, mire elmosolyodtam.

- Mióta fekszek itt? - kérdeztem kíváncsian a doktorra nézve, hogy ne dobogjon annyira a szívem.

- Ahhoz képest, hogy kézre lőtt, egy egész napja.

- És az őr? - kérdeztem, mire kérdőn nézett rám Vic.

- Őr?

- Akit lelőttek!

- Ó, az is valahol itt fekszik a kórházban. Hasba lőtték, de azt mondták, túléli. - rántotta meg a vállát mosolyogva Luke, amitől egyből elpirultam.

Szerintem még a ráknál is vörösebb lettem, amikor odaült mellém a kórházi ágy melletti székre, míg a többiek pedig álltak.

- Mivel köszönhetnénk mi ezt meg neked? - kérdezte a fejét rázva.

- Ugyan! Szerintem bárki ezt tette volna...

- Akkor hogyhogy csak te cselekedtél? - kérdezte James kíváncsian.

- Biztos megijedtek...

- Te nem? - kérdezte Vic.

- Egy picit. De ez csak magától jött. Nem akartam, hogy bárki meghaljon. Tudod, milyen rémes érzés, ha szemtanúja voltál egy gyilkosságnak, úgy, hogy nem tettél semmit? Én még nem, de nem is akarom. - sóhajtottam, mire most Zack mosolygott rám.

- Bátor vagy. Az újság szerint is.

- Köszö... MI?! ÚJSÁG?! - kérdeztem, mire mind elmosolyodtak, és kiment Luke. Csodálkozva néztem hol Vickre, hogy Jamesre, hol Zackre. Mind vigyorogtak.

- Azt hiszem, az otthoni tervünk neked sikerült. Félig nekem is. - súgta Victoria, majd Jamesre sandítottam.

- Beszéltetek?

- Néhány szót. Kérdezte, hogy vagy. Mondtam neki, hogy remélhetőleg jól. De erős vagy. Egy kézlövés számodra szokatlan, de túlesel rajta. Aztán beengedtek egy ember. Először Luke volt bent...

- Luke? - vigyorogtam hirtelen, aztán el is fintorodtam a kezemben lévő fájdalomtól, mert fel akartam ülni. (A doktor már egy ideje egyébként kiment.)

- Ő bizony. Igazából én akartam, de amikor megkérdezte, hogy mehet-e előbb ő, egyből lemondtam a helyemről. Azt gondoltam, majd akkor ébredsz fel, amikor ő is bent van. Csak aztán ő egy harminc perc elteltével ki kellett, hogy menjen, mert csere volt, így én mentem. Utána a többiek. Aztán ma bejöttünk, és most én voltam bent először. Ha ma is őt engedtem volna ide, akkor úgy ébredtél volna fel. Kár, mi? 

- Köszönöm. - mosolyodtam el elérzékenyülve. Ekkor bejött Luke egy hatalmas újsággal a kezében. Elmosolyodott, amikor elpirultam, majd odaült mellém.

- Figyelj, én meglátogatom a kávéautomatát. - mondta Vic, mire a többi Better Sound tag Lukeon kívül (?) kiment vele együtt.

- Nézd, itt vagy. -  ült most az ágyra, hogy közelebbről meg tudja mutatni. Csoda, hogy az újságra tudtam figyelni, és nem arra, hogy szabályosan vegyem a levegőt. A címlapon voltam.

Ez volt rajta:

A Better Sound és a pisztoly!

A tegnapi BS koncert hatalmas sikert aratott, már ha a koncertre gondolunk. Viszont a színfalak mögött egy pisztolyos őrült kezdett el lövöldözni. - Azóta kihallgatások folynak. - A kedves, bátor hősnőnk, Lucy Parker megmentette a zenekart, és több ember életét is. Két lövés történt, egy az egyik őr hasába, a másik viszont Ms. Parker jobb alkarjába. Elvileg mind a ketten kórházban vannak, egyiknek sem életveszélyesek a sebei.

Remélhetőleg hamarosan felépülnek.

Meglepődve olvastam el még egyszer, majd Luke szemeibe néztem. Majdnem meg se szólaltam, annyira elmerültem azokba a zöld szemekben. Aztán magamhoz tértem (Valahogy).

- Ez...

- Ez rólad szól. - mosolygott, mire elnevettem magam.

- Soha nem gondoltam volna, hogy egy eltévedésből ez is kisülhet.

- Arra számíthatsz, hogy ha felépültél annyira, hogy már csak kötés legyen a kezeden, letámadnak a riporterek.

- De jó. - nevettem fel. - Gondolom te már hozzászoktál.

- Soha nem lehet hozzászokni igazán. - rántotta meg a vállát. - De komolyan sokkal jövök neked. Ahogy a srácok is.

- Nekem az is elég, hogy tudom, legalább itt voltatok. - mosolyogtam. - na, meg bármelyik elvetemült rajongó ezt tette volna.

- Csak tette volna. De nem tette. TE mentettél meg minket, nem valami "elvetemült rajongó". - csinált az ujjaival idézőjelet.

Meghatódtam.

- Számomra ti fontosak vagytok. - mondtam, mire elmosolyodott. - Soha nem hagytam volna, hogy lelőjenek titeket, ha ott vagyok. Őszintén.

Épp mondani készült valamit, mire benyitott az orvos.

- Megvizsgálunk, és szerintem mehetsz is. Úgy tűnik, hogy már csak  megvizsgálunk, átcseréljük a kötést és mehetsz haza. Két hét talán, és leveheted. - ekkor Luke felállt, majd az ajtó felé ment.

- Akkor én ki is megyek. Majd még visszajövök, jó? - kérdezte tőlem mosolyogva, mire esetlenül bólintottam és kinyitotta az ajtót.

Vic és Zack majdnem beestek az ajtón, úgy hallgatóztak. Nem mintha James egy angyal lenne, mivel ő be is esett.

- Nem hallgatóztunk, csak leejtettem a fülbevalómat. - bólintott meggyőzően Vic, mire a fiúk először furcsán néztek, majd bólogatni kezdek ők is.

- De hisz a füledben van.- nevetett jóízűen Luke, mire Victoria elvörösödve kapott a füléhez.

- A... másik! Épp át akarta cserélni. - mondta most James.

Ezen nekem is nevetnem kellett. Mivel semmi másik fülbevaló nincs Vicknél, de nem mondtam el. Mindenki tudta, hogy totál kamu. 

- Na, gyerekek, irány ki! Vizsgálnunk kell. - jött be most egy nő, gondolom a nővérke.

Vizsgálat után kijöttem a szobából, mire mind a négyen felálltak.

- Hol a telefonom? A táskám? - kérdeztem, mire Vic odaadta. - Felhívom anyát...

- Tud róla. Nem olyan rég volt nálad. Ezt nem említettem! - mondta Vic - csak mennie kellett dolgozni. Állítása szerint ha most nem ment volna el munkába, kirúgják.

- Igen, tudom. Szegény így is kidolgozza a belét, aztán engem meglőnek, galibát okozok neki. Gondolom apánál is ugyanez a helyzet. - sóhajtottam, mire Zack megveregette a vállam.

- Megérti, hogy meglőttek. Hidd el, szerintem tudja, hogy baleset volt. -mondta, mire mind felröhögtünk. Aztán kiszúrtam valamit.

- Harry és Bryan merre vannak? - kérdeztem. - tudják, hogy mi van? Vagy...

- Mindjárt jönnek. Azt mondták, vesznek valamit neked. De azt már nem mondom el, mit. - mosolygott rám, mire bólintottam.

Aztán lassan felkezdtem fogni, hogy most én egy kórházban vagyok, és egy egész zenekar értem aggódott. Te. Jó.  Ég. 

Ekkor egyből leültem, nehogy eldőljek.

Fél óra múlva megjöttek Harryék. Persze a vizsgálat eredményei még nem.

Harry a háta mögött tartott valamit, Bryan pedig egy kisebb becsomagolt dobozt tartott magánál.

- Szia! Jobban vagy? - kérdezte Bryan, mire mosolyogva bólintottam. - Akkor jó. Hoztunk neked ajándékot.

- Nem kellett volna, fiúk. - nevettem, mire hirtelen Luke szólalt meg.

- Túl kicsinek tartod magad, mi? - nézett rám, mire elpirultam.

- Akkorának nézem magam, amekkora vagyok. - engem nézett. Én meg hirtelen elkaptam a tekintetem. Ekkor Bryan észrevette őket. Gondoltam, majd alig bír egy helyben maradni, de úgy tűnt, összehaverkodtak, mivel csak odament hozzájuk és kezet fogott, ahogyan Harry tette.

Ekkor felém fordult Bryan.

- A fiúk is adtak bele, de eléggé olcsó volt. - röhögött fel, mire én is elnevettem magam. Ezt vártam tőlük. - Meg Vic is. Azt mondták, valami értelmeset, na meg olyant, amit használni is tudsz. Nem is tudom... - nevetett fel, mire Harry egy csokor virágot adott, meg egy csokit, Bryan meg egy dobozt adott.

- Köszönöm. Gyönyörű doboz. Szerintem sokat fogom használni. Lehet, veszek neki majd egy pórázt. - mondtam, mire mindenki elnevette magát. Aztán kinyitottam. Szokásomhoz híven elkerekedett a szemem.

Telefontok, a BS logójával ellátva.

- Mit vett? - kérdezte Zack, mire elmosolyodtam, majd kivettem a dobozból. - Ó. - nevetett fel.

- Egoistán hangzana, ha azt mondom, jól néz ki? - kérdezte Luke, mire mind elnevettük magunkat.

- Nem. - mosolyogtam,

Egyből le is cseréltem, az előző sima kék tokról. Máris jobb.

Ekkor kijött az orvos.

- Mindent megnéztünk. Hazamehet. - mosolygott rám.