Zackék háza szó szerint hatalmas volt.
Az előtér akkora volt, mint egy kisebb ház, a padló márvány lapokból állt, a hatalmas festmények a falon egyenletesen lógtak és ez még nem volt minden.
Volt ott egy hatalmas plazma TV, ami épp ki volt kapcsolva.
Egy hatalmas hófehér lépcső vezetett fel.

James és Luke tök otthonosan mozogtak és fosztották ki a hűtőt, míg Harry, Bryan, Sophie és én feszengve álltunk a fejünket forgatva. Igen, mi vagyunk azok.

- Üljetek csak le. - szólt nevetve Zack. - érezzétek otthon magatokat!

Bryanék még álltak, de én megelégeltem és a hatalmas fotelba dobtam le magam. Luke persze nevetve odajött hozzám, majd helyet túrva neki odaült mellém. Mint ahogy mondtam, hatalmas fotel.

Először megdöbbentem, majd rájöttem, hogy mi bizony járunk, így hát lábaimat a karfának támasztottam, fejem pedig Luke ölében helyeztem el. Fölém hajolt, és lágyan megcsókolt.

- Aranyos vagy így. - mosolygott, amitől persze a régi szép idők emlékére piros arccal nevettem.

- Mikor szokom meg, hogy mi együtt vagyunk? - kérdeztem mosolyogva. - Mikor nem az jut másodjára eszembe, hogy vajon mikor fogja valami hülye tönkretenni ezt az álmot? Hogy felébredek? Mert ha ez tényleg álom, akkor könyörgök, soha ne ébredjek fel.

Luke apró mosollyal ajkain kisimította a szememtől a hajam, majd arcomat simogatta.

- Én is így vagyok. Bár az a gyönyörű nap óta állandóan ezzel zaklatom az embereket. Persze az újságíróknak nem szóltam semmit, mivel nem tudom, hogy te is akarod-e, hogy ennyien tudják... hisz ez hatalmas felelősség, és nem akarom a nyakadba varrni, úgy, hogy nem is tudsz róla. - ekkor hatalmasat nevettem. Az üdítőket és ennivalókat hozó társaink először kérdő tekintettel, majd egy "Á, szerelem!" felszólítással továbbmentek.

- Nyugodtan mondhatod az igazat. Én elvállalom. Szokatlan lesz, de mókás. - mosolyogtam, mire bólintva ismét megcsókolt és nem nagyon érdekelt minket, hogy csak mi lustálkodunk, mivel kényelmes volt. Így pozitív mondatokkal erősítettük a többieket.

Aztán Vic írt, hogy mindjárt hív minket FaceTime-on. Hiszen ő még nem is tudja a pontosított kapcsolatunkat Lukekkal. De nem fog megölni, mert még annyira az elején vagyunk, hogy ki sem mondtuk egymásnak még, hogy szeretlek.

- Mindenki! Lassan jön Vic drága is, így össze kéne ülni! - szóltam, miközben felültem. Mindenki lassan odacammogott hozzánk (James kivételével, aki ahogy meghallotta Vic nevét, sugárzó arccal odapattant elénk és nézte a telefont, mikor veszi fel), majd hirtelen hívott minket.

Az arcán látszott, hogy igazán jól érezte magát. A bőre igazán barnább lett, haja gondolom a naptól picit világosabb barna lett, egy francia sapi volt a fején és egy hatalmas mosoly is.

- Szia! Hiányoztál! Milyen eddig Párizs? - szólt először James.

- Szia, mackóm! Nagyon jó, és nekem is nagyon-nagyon-nagyon hiányzol!- kapálózott a kamerába, mire Bryan hatalmasat sóhajtott Zack társaságában.

- Szerelmesek. Komolyan úgy hívod Jamest, hogy "mackóm"? - röhögött most Bryan.

- Ha nem hallgatsz el, azt hiszem, széttép az a mackó! - szólt "ennyi vagy" mosollyal az arcán Vic, mire James mutogatta az izmait bólogatva. Mind röhögni kezdtünk.

- Befogtam, befogtam! - röhögött. Aztán hirtelen mindenki rám és Lukera nézett, majd Jamesre és Vickre.

- Asszem jön a kihallgatás. - szóltam halkan Lukenak, aki röhögve bólintott.

------------- Egy igazán hosszú kikérdezés után -------------

- Komolyan? Jaj, de jó! - ujjongott Vic, amikor végre megtudta, mi is történt köztünk.

- A tiétek is nagyon aranyos történet! - szóltam, mire elpirult.

- Oké, de egy kérdés. Miért nincs nekünk barátnőnk? - mutatott a maradékra Bryan felháborodva. Ekkor megköszörülte Harry a torkát.

- Figyelj. Egy: Sophienak nem hiszem, hogy lenne barátnője. Kettő: Én nem vagyok szingli. - állt ki egyből a sorból, így csak Zack és Bryan maradtak ott. Ekkor Zack Bryan felé fordult.

- Azt hiszem, ketten maradtunk... Grrr! - ekkor mindenki hatalmas röhögésben tört ki.

- Majd mentek csajozni, azt jóvan'... - váltottam paraszt stílusba.

- Hát bezony, mi es megtaláltuk az igaz szerelmet e! - kezdte Luke is, majd átkarolta a derekamat, amitől elpirultam.

- Bez ám! - folytattam végül röhögve.

- Jól van, le lehet rólam szállni. - röhögött Bryan.

- Nem mersz felvállalni? - "háborodott fel" Zack, mire mindenki kuncogásba kezdett.

- Jaj, ne értsd félre, számomra komolyan nagyon fontos vagy... - tette szívére kezeit. - De... el kell, hogy hagyjalak.

- Mi? Miért? Mi rosszat tettem? Megváltozom! Ígérem! - szólt Zack halál komoly arccal.

- Nem a te hibád.... az enyém... - mondta Bryan Zack vállára rakva kezét, majd drámaian kilépett az ajtón. Egy ideig röhögve néztük az ajtót, majd Bryan belépett újra.- Várj! Mégsem! Én téged szeretlek! Nem azt a másik fiút! Komolyan! Bízz bennem!

- Nem tudom, meg tudok-e neked ezután bocsájtani... - "durrogott" Zack. Majd látványosan felnevetett. - Miket is beszélek? Megbocsájtva!

Igen,és ez ment még egy ideig. Volt, amikor bementem a mosdóba (ami még mindig hatalmas volt), majd amikor kijöttem, egy függöny volt Zack fején, méghozzá Bryan karjai között.
- Ti meg mi a fészkes fenét csináltok? - röhögtem.
- Tudod, azért nem hívatlak meg az esküvőmre, mert Luke mondta, hogy a ti esküvőtökre nem vehetünk fel Zackkel ugyanolyan rózsaszín kis tütüt...  pedig mi lehettünk volna a koszorúslányok. - szipogott Bryan.
Kirázott a hideg, mikor meghallottam a "Luke mondta... ti esküvőtökre..." szavakat, majd Lukera néztem, aki kacsintott. Egyből elmosolyodtam.
- A mi esküvőnk gyönyörű lesz, nem kellenek rá rózsaszín tütüs fiúk. - röhögött Luke, majd átkarolta a derekamat. - Talán majd megváltozik a véleményem... - sandított rám.
- Talán igen. - néztem Luke szemébe. Egyből mosolyogni kezdett, majd hirtelen megtörték a pillanatunkat.
- Ne beszéljetek telepatikusan már! - nyafogott James.
- Van egy bejelenteni valónk. - szólt hirtelen Vic a telefonból, mire James bólogatni kezdett.
- Terhes vagy? - akadt ki hirtelen Harry.
- Mi? Hülye vagy? Nem! - hitetlenkedett Vic.
- Ja, oké. - mosolygott megint.
- Közös nyaralás? A nyaralómba. Ha hiszitek, ha nem, van egy nyaralóm Magyarországon. - vigyorgott James.
- Benne vagyok. - mondtam egyszerre Zackkel.
- Én tuti megyek. - szólt Luke.
Mint kiderült, mindenki benne van, szóval megbeszéltük, hogy hova megyünk. Komáromba van, egy fürdőhely mellett. Elvileg jófajta.
Mindent meg beszéltünk. Mit kell vinni, mikor megyünk, hány szobás, ki hogy alszik, stb...
- Gyerekek, mi megyünk, kérdezősködni akarok a barátnőmtől. Vagyis jobban megismerni. - szólt Luke, mire lehajtottam a fejem.
Még mindig zavarban vagyok, ha a barátnőjének hív.
- Menjetek, mi majd megcsináljuk, hogy fel se tűnjön, hogy nem vagytok itt. - ugrott fel Zack, majd hozott két hatalmas kartont és rajzolni kezdett. Méghozzá minket. Komolyan, nagyon gyönyörű lett... sokat röhögtem az én bábumon, mivel több szempillája volt, mint haja, erős narancssárga bőröm lett és hat ujjam, mert nem tanultak meg számolni.
Elbúcsúztunk, majd indultunk sétálni. Luke közben elkapta a kezem és rákulcsolta ujjait az enyémre.
- Törpém...
- Igen? - mosolyogtam a barátomra. Juj, de jó ezt kimondani!
- Mikor kezdtél el hallgatni minket? Azt mondják, nagy fanatikus voltál... pontosabban anyud. - mosolygott rám.
- Hát, először úgy hallottam rólatok, hogy lehetséges befutó banda lesztek. Volt akkor vagy öt fellépésetek. Aztán követtelek titeket a neten, letöltöttem a zenéiteket, arra kocogtam, a ti zenéteket ajánlottam, satöbbi. - rántottam vállat.
- Akkor a barátnőm egy igazi fan.
- Úgy tűnik, a barátom (jujujuj) zenéit hallgattam igazán régen.
Ekkor egy kamera szaladt utánunk a gazdájával együtt.
- Jó napot, a MINDENT VELE újságtól jöttem, a főszerkesztő helyettes vagyok, Ray Stone, kérdezősködhetek Önöktől? - mosolygott ránk az igen csak kedves főszerkesztő helyettes. Lukera mosolyogtam, aki visszamosolygott rám.
- Rendben.
- Köszönöm. - lelkesedett. - szóval, együtt vannak?
- Igen, én Luke barátnője vagyok. - bólintottam. Innentől új élet vár rám. De elfogadom. Lukeért bármit... És amúgy: barátnője úúúúú!
- Igazán?  Gratulálok! Szép pár vagytok!  - fogott Lukekkal kezet.
- De még mekkora szerencsém volt, hogy Lucy szeret engem. - mosolygott a kamerába Luke.
- És mikor jöttetek össze? A kórházban? Netán a legendás koncerten?
- Még igazán friss, tegnap jöttünk össze. - puszilta meg a homlokon Luke.
- Értem. Első randi?
- Aquapark. - vágtuk rá egyszerre. Egyből elmosolyodtunk.
- Első csókot ki adta?
- Öhm... ennek külön története van. Amúgy Luke. - mondtam és elmeséltem a történetet.
- Igazán? Az első csókot részegen adtad? - ámult.
- Nem volt vészesen részeg. De nem jöttünk akkor még össze. - mondtam mosolyogva.
- Értem.
Még kérdezett pár igazán alap kérdést, majd kikapcsolta a kamerát.
- Köszönöm szépen! Remélem máskor is találkozunk! Nagyon kedvesek vagytok! - mosolygott ránk új barátunk, Ray. 

- Szívesen, amúgy is készültünk elmondani. - nevetett Luke.

- Akkor további szép napot nektek! - intett, majd elment. Egymásra vigyorogtunk, majd Luke komolyra váltva megragadta a vállam.

- Ugye tudod, hogy mostantól a paparazzók meg minden ilyen az életed része lesz? - kérdezte aggódva.

- Tudom mit cselekedtem. Hidd el, érted megéri. Amikor nem ismertél még, már akkor eldöntöttem. Pedig akkor aztán csak egy normális rajongó voltam tele álmokkal. - röhögtem, mire megpuszilta a fejem búbját.

- Figyelj, talán túl gyors... vagy nem tudom, hogy a lányoknál mi milyen gyors, de mondanom kell valamit... - kezdte, mire elmosolyodtam.

- Megkéred a kezem? - "hatódtam" meg, mire röhögve bólintott.

- Majd azt is... de most... - kezdte ismét. Elpirultam.

- Igen?

- Lucy Parker. Sz...szeretlek! - mosolygott rám, majd megragadta a derekam és magához húzott. Fölém hajolt, majd hirtelen megcsókolt. Karomat a nyaka köré tekertem, mire szorosabban ölelt magához.

Ez a csók igazán sokat jelentett nekem. Annyira boldog lettem a szavaitól!

Nem tudom meddig voltunk úgy, de mikor elengedtük egymást, kifulladva néztünk egymás szemébe. Ekkor bátorságot vettem magamon.

- Én is nagyon szeretlek. - motyogtam, ám ahogy láttam megértette, mert elvigyorodott és szorosabban húzott magához.

- Khm. - köhécselt valaki, mire arra néztünk.Egy kissé idősebb hölgy volt az, ám nagyon fiatal arca volt. Hosszú szőke haja fel volt kötve lófarokba, arcán hatalmas mosoly táncolt. És a szeme... Smaragdzöld volt. Mint Lukeé. De az anyukája biztos nem lehetett, hiszen meghalt...

- Ó, szia, Emily. - vakarta meg zavartan Luke a fejét.

- Üdvözlöm. - mosolyogtam a hölgyre.

- Sziasztok. Luke, drágám, az unokatestvéred holnap jön hozzátok. Én már itt vagyok, de Jessica csak holnap tud jönni. - közölte.

- Jó. Egyébként ő itt Lucy Parker, a barátnőm. Lucy, ő itt Emily Jinks, édesanyám testvére. - mutatott be minket egymásnak, mire Emily arcán egyből visszatért a hatalmas mosolya.

- Ismerem én Lucyt. Olvasok újságot. Bár nem gondoltam volna, hogy együtt vagytok. Nagyon örülök neki. Végre egy normális lány a többi után. - forgatta meg a szemeit. Egy picit fájt, hogy nem én voltam az első, de hát sztár, és bizony nem is túl ronda. Sőt, igazán helyes. - Főleg azt az idegbeteget utáltam. Aki a koncerteknél is tépte meg a lányokat, akik azt kiabálták, hogy "Luke, szeretünk!". Azt sem tudom, hogy honnan szedted...

- Tudom, tudom... Eléggé őrült volt. - mosolygott kínosan. - De Lucy más. Sokat jelent nekem. Nem is tudom mit csinálnék, ha valami baja esne...

- De nem lesz bajom. - nyugtattam meg, kezemet a vállára téve, mire elmosolyodott.

- Örülök. Remélem sokszor találkozunk még! - ölelt meg Emily, mire megéreztem az illatát. Teljesen Luke illata volt.

- Azt én is nagyon remélem. - öleltem én is meg szorosan.

- Holnap itt lesz a lányom, Jessica, gondolom igen jóban lesztek majd. Csak megemlítem, hogy neki is zöld szeme van, akárcsak az összes rokonunknak egy-két kivétellel. - súgta oda nekem, mire elmosolyodtam.

- A zöld szem gyönyörű. - bólogattam. - kiskoromban én is mindig zöld szemeket akartam. - sóhajtottam.

- Na, nekem mennem kell, sietőben vagyok, csupán hozzátok akartam menni, de mázli, hogy itt megtaláltalak. Így hamarabb odaérek a munkámra, szóval puszillak titeket! - mosolygott Lukera majd rám és elment.

- Ma mindenkivel találkozunk a végén. - röhögött fel Luke.

- Soha nem lehet tudni. Lehet, hogy itt sétál valahol Goldenberg is. - vigyorogtam rá.

- Csak azt ne! Ő volt a legfurcsább barátnőm! - "ijedt meg", majd hirtelen ölbe kapott.

- Mit  csinálsz? Tegyél le, te bolond! - röhögtem, mire megrázta a fejét.

- Menekülnünk kell, nehogy elkapjon minket Goldenberg! Fussunk! - kezdett el szaladni, mire felnevettem.

- Csak te futsz! - szóltam neki, mire megrántotta a vállát.

- De veled.

Bocsánat, hogy nem volt rész egy ideje, csupán nyaralni voltunk Erdélyben és ott nem volt lehetőségem kirakni ezt a részt (ami nem mellesleg elég rövid lett).

Addig is boldogan várom a vote-kat, kommenteket :3

puszy, nokedlik :3