Azt hiszem, hogy ez a nap igazán... különös volt. Nem is tudom máshogy kifejezni.
Amikor Luke kirakott a házamnál, még kérlelt, hogy menjek vele.
- Bocsi, de nekem most pihennem kell... - mondtam, mire elkomorodott.
- Bocsáss meg, hogy nem védtelek ma meg időben és ez miatt teljesen elszúrtam a napodat.
- Nem, erről... - kezdtem, de magához húzott és megpuszilta a homlokom.
- Majd hívj, és jövök érted. Hátha meggondolod magad. - intett és elment.
Kétszer majdnem odakiáltottam, hogy "maradj itt, kérlek!", de nem tehettem. Megérdemli ezt a bulit a barátaival. Amúgy is miattam már rég volt együtt csak Zackkel és Jamesszel.
Vic most nem ér rá, mivel nyaralni mentek négy napra Európába asszem Párizsba.
Így hát unalmamban járkálni kezdtem ,majd enni, tévézni, olvasni és még kártyavárat is építettem. Írtam Victoriának, hogy ha odaér írjon, mert kemény időeltolódás van.
Vic-Mic😍: mindj ott vagyunk. 😘kapsz majd képeket.
Ennyit elég volt mondania, már elmosolyodtam és nem piszkáltam tovább.
Aztán felléptem a közösségi oldalra, ahol Dannyvel írtam egy kicsit, de ő is le kellett lépjen.
Így hát elég unalmas volt. De mikor már úgy gondoltam, halálra unom magam és megszervezem a temetésem, eszembe jutott, hogy zenét hallgatok. Így azt is tettem. Először csak ültem, aztán már dúdoltam is. A legvégén már járkáltam énekelve.
Aztán jött a True Love a lejátszási listámon, mire elhallgattam és kidőlve az ágyon visszagondoltam, ami történt velem. És Lukekkal.
Ezért soha ne mondja senki, hogy valami lehetetlen. Lehet, hogy sok bukkanó van (lásd Elena), de bármikor sikerülhet. Ezért soha nem adom fel.
Aztán a zene hirtelen leállt és valaki hívott. Gondoltam, hogy Vic az.
- Igen? - vettem föl, miközben olvasgattam az újságot, amit a postaládából vettem ki.
- Szia! Figyelj, biztos nem jössz? - szólt Luke. Várjunk csak...
- Luke? Te ittál?
- Egy ici-picit. - röhögött, mire elmosolyodtam.
- Menjek érted, ha végeztek?
- Nem kell, köszi, Zack a személyi sofőröm. - kuncogta kissé illuminált állapotban.
- Na, menj akkor bulizni, élvezd a bulidat! - biztattam, hiszen hiába részeg, gondolom érzi, hogy vigyáznia kell rám. Ami úgy tűnik, mintha nem lenne szabad. És az nem jó.
- Nélküled nem teljes. - sóhajtott, mire elkerekedett szemmel elpirultam. Úgy gondolom, hogy részegen sokkal több igazság kiderülhet. Persze nem mindig.
- Ott vannak Zackék. Bulizz velük! Majd írj, hogy milyen volt. Azelőtt is tudtál bulizni.
- De akkor sem volt teljes. Csak azt hittem. De ha most döntenem kéne, akkor inkább valami unalmas veled, mint valami izgalmas nélküled. - vallotta be. Azta. Jóságos. Minden.
- É...én is. De most bulizz, lélekben ott vagyok, jó?
Ekkor felröhögött.
- Hülyének fognak nézni, hogy a "lelkedet" kérem fel táncolni.
- Olyan részegek vagytok, hogy ide érződik. Nyugodtan táncolj a levegővel. Egyébként pedig nem is tűnsz olyan részegnek. - próbáltam biztatni.
- Mondom, hogy nem ittam sokat. - nevetett.
- Örülök. Nem szeretem, ha iszol. Semmi jó nem jön ki abból, ha valaki sokat iszik. És magadnak ártasz. - próbáltam mutatni, hogy ne igyon sokat. Buli, de nem lesz az úgy jó.
Először nagy csönd lett, végül megszólalt.
- Nem szeretem az alkoholt. Csak most le kellett mossam a bánatom, hogy nem voltam ott időben...
- Luke! Menj bulizni!- ismételtem meg magam. Ne eméssze már magát ezen. Túlléptünk rajta. - Szia!
- Szia... - mondta, mire megszakadt a vonal.
Mintha bátrabb lenne. Egyből kiszúrtam bátorságát. Az alkohol teheti.
Ekkor elkezdtem sajnálni. Miattam nem tud nyugodtan bulizni. A fiúk tuti agyra-főre szídhatnak.
- Hallo! - hívtam Bryant.
- Szia Lucy! Mizujs? - kérdezte meglepődve.
- Semmi, figyelj, nincs kedvetek idejönni Harryvel? Hozhatja a barátnőjét is, Sophiet.
- Megyünk! - hallottam meg picit távolabbról Harry hangját. - De csak fél órára, mert utána haza kell, hogy menjek. - szólt most Bryan.
- Oké, addig is folytatom egyedül a gonosz kis terveimet a világuralomra törve. - nevettem fel gonoszul, mire röhögve letették a telefont.
Mivel tudom, hogy rohadt lassan jönnek, csináltam nekik gyümölcs salátát. És végeztem.
De nem jöttek még. Aztán fél óra múlva kopogtak, pedig elővettem a mai újságot.
- Gyertek csak... be... - akadtam el, amikor kinyitottam az ajtót. - Luke, te meg mit keresel itt?
És ekkor rezgett a telefonom.
Bryan: bocsi, még egy kicsit késünk, Sophie nincs még otthon. Remélem időben jön.
Amikor felnéztem a telefonból, Luke gyönyörű zöld szemeivel találtam szembe magam. Lazán nekidőlt az ajtófélfának és engem nézett.
- Unalmas volt a buli. ÉS nem is ittam utána, miután hívtál. - mosolygott lazán.
- Most mit mondjak? Mondtam, hogy bulizz, de te itt vagy. - mondtam látszólag komolyan, de még ő is kiszúrta, mennyire jólesik ez nekem.
- Beszélnünk kell. - mondta hirtelen, mire bólintottam és beengedtem.
- Kérsz gyümi salit? - kérdeztem, amíg ő szembe fordult velem.
- Nem kell, köszi. - szólt. Az alkohol kevés formája megcsillant Luke szemében. Magyarul semmi komolyat nem fog nekem elmondani. Gondolom.
- Igen? Mit szeretnél nekem elmondani? - mosolyogtam rá.
- Először is azt, hogy hol van a barátnőd?
- Párizsban. - tartottam vissza a nevetést.
- Tényleg, mondta James. Hülye Luke! - csapta meg a fejét nevetve.
- Nem baj. - kezdtem kuncogni.
- Másodszor, nagyon szép vagy. De komolyan. - mondta, mire felnevettem.
- Kicsit sokat ittál. - túrtam a hajamba kínosan.
- Ha sokat innék, akkor is megmerném mondani, hogy szép vagy. Ezt komolyan mondom. És úgy tudom, hogy már mondtam... - nézett a szemembe.
Erre nem válaszoltam semmit, hanem picit arrébb néztem. Mit csináljak? Belezúgtam...
- Egyébként pedig most sem vagyok benne biztos, hogy nem zúgtál bele Danielbe.
- Nem szeretem Dannyt. Csak mint bátyót. Vagy legjobb barátot. - nevettem újra fel.
- Örülök, hogy hallak nevetni. - mosolyodott el halványan. Karba tettem a kezem és mosolyogtam.
- Lucy?
- Tessék? - mosolyogtam.
- Szeretlek. - szólt, majd közelebb húzott magához.
A pillangók a hasamban őrült módon csapkodtak, főleg, amikor felém hajolt.
Oldalra fordította a fejét, és ajkaink találkoztak. Egyből viszonoztam a csókot. Szinte beleszédültem, olyan jó volt.
Először ártatlan csók volt, aztán már egy normálisabb lett belőle.
Amikor elváltunk, ő mosolygott én meg őt néztem. Ebből persze még egy kisebb csók lett.
Nagyon boldog voltam, de sajnos rá kellett, hogy jöjjek, ő bizony elég sokat ivott.
- Te jó ég, úgy csókoltál meg, hogy részeg vagy és néhány részletre nem is emlékszel majd. - hajtottam le a fejem.
- Nem vagyok én részeg... annyira. Ezért ittam. Mert nem sikerült semmi. Se a csók, és az ígért védelmem is megkésett. Halálos bűnnek éreztem, hogy nélküled bulizok.- kezdett magyarázni.
- Kérlek, felejtsük ezt el. - hajtottam le a kipirult fejemet. Egész bensőm tagadta, hogy ezt mondjam, de az eszemre kellett hallgassak.
- Nem akarom elfelejteni! - sóhajtotta zsebre vágva kezeit.
- Majd akkor ismételjük meg, ha nem vagy részeg. Addig én... - kezdtem, mire kiszúrtam egy kíváncsi fejet az ablakban. - Zack?!
- Sofőr. Részegen nem vezetek! - röhögött fel, mire legyintettem.
- Figyelj... azt hiszem, ilyen boldog rég voltam, de az is lehet, hogy másnap kijózanodva úgy gondolsz vissza, hogy "azta, mintha tegnap csókolóztam volna valakivel.". Azt akarom, hogy a csókunk tökéletes legyen, ha már megcsókolsz. - mondtam bátran, gondolván, úgy is elfelejti. Először csak nézett, aztán felröhögött.
- Ez fájt, Lucy... azért annyira nem süllyedek le, hogy ha nem éreznék valamit, megcsókolnálak... de rendben. Felejtsd el. Majd talán valamikor... megismételjük, ha nem vagyok kicsit se részeg. - látszott arcán, hogy megsértődött.
- Örülök, hogy itt vagy... - mosolyogtam, mire megenyhült az arca, és visszamosolygott.
- Alig várom a holnapot...
- Tessék? - lepődtem meg. Ez hogy jött ide?
- Akkor bebizonyítom, hogy igenis komolyan gondoltam ezt az egészet. De addig is elfáradtam... ZACK! - kiáltott, de nem szólt senki.
Én még mindig megdöbbenve álltam ott és néztem Lukeot, aki fáradtan nézett ki az ablakon.
- Francba! Asszem itthagyott...
- Zack? Itt hagyott? - röhögtem fel, aztán elmosolyodtam. - van egy vendégszobánk. Anyu és apu mondta, hogy téged szívesen lát, bár nincsenek itthon. Itt aludhatsz. - néztem a szemébe, hogy kiolvassam a reakcióját.
Erre odajött hozzám és szorosan megölelt. Egyből viszonoztam.
- Menj fürdeni nyugodtan. A fürdő ott van szembe a folyosón. - igazítottam el. Mosolyogva bólintott, majd az orromra adott puszit. Kérdő tekintetemen elröhögte magát.
- Köszönöm. Azt hittem, kidobsz.
- Nem, nem érdemled meg. Túl sok jót csinálsz velem, hogy haragudjak rád egy kis italért.
Elindult a fürdő fele, addig én írtam a fiúknak, hogy sajnos ezt le kell mondanom. Megértették, és írták, hogy ők sem tudtak volna jönni. Sophie még csak most jött haza.
Letettem a telefonom, majd az újságot kezdtem olvasni. Megakadt a szemem egy képen.
Luke és én voltunk a képen a vidámparkban kéz a kézben.
- Mi ez?! - lepődtem meg egy kicsit hangosan, mivel Luke hirtelen kidugta a fejét.
- Baj van? - nézett aggódva, mire megráztam a fejem.
- Semmi, csupán az újság. - gondoltam, hogy majd ha józan, elmondom neki. Bólintott, majd visszacsukta az ajtót. Addig is elolvastam, mit írtak rólunk.

Luke új csaja!
Ki gondolta volna, hogy a kedvenc bandánk a Better Sound frontembere, Luke Water (19) a bátor Lucy Parkerrel (17) jár? Kapcsolatukról sok mindent nem tudni, nem is nagyon nyilatkoztak, de állítólag jártak a szerelmes úton.
"Nagyon aranyosak voltak, végig mosolyogtak, és gondolom elcsattant egy csók is..."
Ezt mondta a játék vezetőnője, Amanda Turner.
Úgy tűnik, a hősünk meghódította az énekest. Csodás páros.
Úgyhogy a sok lány hatalmas bánatára Luke foglalt. Ahogyan tudomásunk szerint James Clark (19) is. További info a www....

Hű! Szinte el is felejtettem... Az újságot megfogva felmentem az emeletre és leraktam a szobámba. Egy kicsit belegondoltam, hogy most Luke szerelmet vallott nekem, aztán egy halk lányos sikoly után lementem hozzá.
- Nem szóltam, hogy az emeleten a szobámhoz tartozik egy fürdő... - röhögtem fel.
- Mindegy. Majd máskor. - mondta, majd kinyitotta az ajtót. Egy alsónadrágban volt, felső teste csupasz volt, tele kockákkal. A szemeim szinte rátapadtak, majd egy kis idő után feleszméltem és ránéztem. Vigyorgott, amitől elöntötte a pír az arcomat.
- Megmutatom, hogy hol a szobád... - motyogtam, majd felmentünk az emeletre, és a szobába engedtem.
- Ez lenne az. Kicsit kicsi, sajnálom. Hozok egy pohár vizet, hogy holnapra ne fájjon annyira a fejed. Sőt, tudod mit? Egy egész üveggel megitatlak. - hadartam, mire felnevetett, megragadta a kezem, magához húzott és megpuszilta az orromat megint.
- Amíg nem csókolhatlak meg, nózipuszit kapsz. Elégedj meg vele.
Gyorsan kibújtam az öleléséből és leszaladtam egy pohárért és egy üveg vízért.
Nem Tudom felfogni, hogy Luke szeret engem. Ha nem ivott volna, még meg is akarnám tartani a csókunkat. De az más. Sokkal másabb. Amikor felértem, szerencsére még ébren volt, így öntöttem neki, majd a kezébe nyomtam.
- Köszi. Aranyos vagy. - vigyorgott, majd lehúzta egyből. öntöttem megint, amit ismét megköszönt.
A negyedik pohár után szóltam.
- Nem kell megköszönni. - mosolyodtam el, mire bólintott. - Még csak egy pohár vizet. - adtam a kezébe.
- Nem köszönöm. - nézett rám. Elröhögtem magam, majd miután megitta, leraktam az asztalra.
- A pohár itt lesz, ha inni akarsz, az üveg is itt lesz, én a meletted lévő szobában alszom, szóval ha baj van szólj. Ha reggel van és te felkeltél, mindenképp kopogj be, hogy adjak valami fájdalomcsillapítót, és... - akartam tovább hadarni, mire megsimította az arcom. Egyből elhallgattam. - értem. Kusban vagyok. Jó éjt. - szóltam és szerencsétlenül álltam, mire megpusziltam a homlokát. Kifelé mentem, amikor szólt.
- Lucy!
- Igen? - mosolyogtam vissza rá.
- Betakarsz? - kérdezte halál komolyan.
- Persze. - mondtam egy kis csönd után. Gyorsan betakartam, majd indulni készültem.
- Lucy?
- Tessék? - fordultam felé ismét.
- Kapok Jóéjt puszit? - nézett rám ismét.
- Már kaptál. - emlékeztettem rá.
- Ja, tényleg. Akkor mesélsz valami mesét?
- Úgy hittem, a részeg emberek hamar elalszanak. Jó... - sóhajtottam, amikor ránéztem. Boci szemek... ellenállhatatlan.
- Mi a címe? - mosolygott behúnyva a szemét.
- Tizedikes matematika. - szivattam, amitől egyből nyafogni kezdett. - Jól van, nem ám. Legyen az, amit akarsz és majd mondok hozzá történetet.
- CsillámpóNiki kalandjai. - mondta komolyan.
- Ez most komoly?
- Te mondtad.
Sóhajtottam, majd mesélni kezdtem neki. Elég abszurd történet lett, de na. Egy részeg elfogadja, ha CsillámpóNiki vezet egy maffiát, az álneve pedig Nemvagyokrablóvagygyilkos. Lényegtelen, hamar elaludt.
Lassan felkeltem és mielőtt becsuktam volna az ajtót, felé fordultam. Összegömbölyödve aludt, keze a feje alatt.
- Jó éjt, Luke... - sóhajtottam mosolyogva, majd becsuktam és lefeküdtem. Mármint az ágyamra.
Egy ideig csak a plafont néztem, majd kezdtem elaludni. Aztán nyílt az ajtóm. Luke állt ott. Egyből felültem.
- Lucy? - suttogta.
- Hm? - motyogtam félálomban.
- Félek. Valami van az ágyam alatt.
Feláltam, majd megfogva a kezét az ágyhoz vezettem.
- Nincs semmi az ágyad alatt, látod? - mutattam az ágy alá, visszatartva a röhögésem.
- Bocsi, hogy felkeltettelek. Megijedtem. Lehet, hogy szaMárta volt ott... tudod, a maffiából...
Komolyan, Luke felkészít a gyereknevelésre.
- Ne félj, az csak egy történet.
- Hánynom kell. - mondta, mire szaladtam vele a szobámba, onnan a mosdóba, mire mindent kiadott.
- Öcsém, látom, hogy keveset ittál. - forgattam a szemeimet.
- Ne haragudj, mert sokat ittam és hogy eljátszottam, hogy kölyök vagyok... - vonta meg a vállát
- Semmi go... Mi?! Eljátszottad? Ne viccelj! Hajnali egy van és ezért felkeltél?
- Jó anya leszel. - mosolyodott el, majd újra hányt egy kicsit.
- De még mennyire! - hoztam egy kis vizet. - Igyál, és irány aludni.
- De mikor jön? - kérdezte összeráncolva a szemöldökét.
- Ki?
- Hát ő. - nézett a szemembe.
- Csak én vagyok a hülye, vagy tényleg nem tudom, hogy ki?
- Nem baj. Majd úgyis jön. - rántotta meg a vállát.
- Ki? - elégeltem meg ezt a beszélgetést.
- Nem tudom. - vihogott. Megragadtam, majd beráncigáltam a szobába, betakartam és újra mentem aludni a szobámba. Sikeresen elfeküdtem, majd lassan elaludtam.