Lucy és Daniel ⬆

Már megint úgy ébredtem, hogy valaki magához húz. Csupán most mókásabb volt. Összegabalyodtak a lábaink, keze szorosan húzott magához már ki tudja mióta. Az én kezem is a derekánál volt és úgy öleltem. Ezen elmosolyodtam, bár szinte elkapott a szívroham, mivel kiderült, hogy Luke ébren van és épp engem figyel.
- Jó reggelt! - suttogta, mire halványan elmosolyodtam.
- Jó reggelt neked is.
- Még egy kicsit pihenjünk, vagy a mi drága barátaink megint zaklatni fognak?
- Nem tudok még felkelni, de már aludni sem tudok.
- Akkor csak feküdjünk. - tanácsolta igazán bölcsen.
Bólintottam, majd csak néztük egymást.
- Tudtam, hogy sikerülni fog. - szólaltam meg halkan, mire kérdőn rám nézett.
- Mi?
- Vic és James. Tudod, Vic igazán akaratos és megfogadta, hogy úgy is találkozni fog vele és több lesz köztük, mint egy őrült fan. Hát, mára már barátságnál is több lett. - röhögtem fel.
- Kíváncsi leszek, ma milyenek lesznek. Ki gondolta volna, hogy előbb becsajozik? - nevetett, mire kérdőn néztem a szemébe.
- Versenyeztek?
- Jaa, nem, dehogy. Csak... á, lényegtelen.
- Értem. - nem értettem. De nem szóltam. Ekkor a telefonomból felkiáltott Hilary Dufftól a Sparks.
- Ez a szám... - ültem fel hirtelen, majd felvettem. - Szia!
- Szia, Lucym! - hallottam meg az egyik legmegnyugtatóbb hangot, amit régebben hallottam.
- Daniel? Te vagy az? Hogy vagy? Rég hallottam felőled.
- Én viszont nem rég. Nagyon komoly csaj vagy! Olyan bátor! Mikor veszik le a kezedről a kötést? Tényleg Luke Water a pasid? - támadott le a kérdéseivel. - De a lényeg, hogy mielőtt meglőttek volna, épp jönni akartam látogatóba, csak megtörtént a baj, így hagytam, hogy levegőhöz juss. De most elhatároztam, hogy jövök.
- Komolyan? Oké, pillanat. - tettem távolabb a telefont - Luke, találkoznék egy legjobb barátommal. Jössz?
- Persze. - vágta rá kapásból, mire elvigyorodtam. - Azt hiszem, viszek neked meglepetést is.
- U, csokit? Tudod, hogy az oreós a kedvencem, ugye? Csak két hónapja nem láttál, vagy három.
- Mi ez a szófosás, Danny? - kérdeztem röhögve, mire Luke mocorogni kezdett. Kérdőn tekintettem rá, de ő csak legyintett.
- Alig várom, hogy mesélj!
- Majd mesélek, de most mennem kell, nem leszünk kész időben. Mindjárt itt vannak Vickék.
- Vic? Victoria? Az a Victoria?
- Aha.
- Állj! Azt mondtad, hogy nem leszünk? - kérdezte egyből kiszúrva a többes számot.
- Le kell tennem, puszi!
- Danny? Daniel? - kérdezte Luke, miután letette. Bólintottam.
- Ez most hülyén hangzik, de ő volt a második ex barátom, és eddig az utolsó. Csak mi nem is jártunk igazán. Tudod, szomorúak voltunk és összejöttünk, végül rájöttünk, minket nem egymásnak teremtettek, így végül legjobb barátok lettünk. Életem legszebb szakítása. Azóta tartjuk a kapcsolatot. Sőt, boldog vagyok, hogy ilyen klassz fiú legjobb barátom van.
- Értem. - szólalt meg egy idő után. - ő nem bántott...
- Egyáltalán nem. Az csak Eric.
Luke ezután csak bólintott, majd magához húzott és visszadőltünk az ágyra kis kifli- nagy kifli módra. Megállt a lélegzetem, ő meg csak magához szorított.
- Ennek igazán örülök. Egy ilyen csodaszép lányt nem bánthat senki.
- Csodaszép? - gondolkodtam hangosan meglepődve, és az arcom pirosabb volt, mint egy rák...
- Az. - morogta a nyakamnak, mire kuncogni kezdtem. Csikis vagyok.
Úgy csináltunk,mint egy szerelmespár. Ez miatt is voltam rákvörös.

Húsz perc múlva már (sajnos) készülődni kezdtünk, mivel Victoria mindig (igazából olyankor, amikor nagyon boldog) pontos. Néha már túlzottan is. És nem is tévedtem, mivel kb húsz perc múlva már kopogott az ajtón.
- Nyitom! - kiáltottam le, majd ahogy kinyitottam, Vic a nyakamba borult.
- Ennyire hiányoztam? - röhögtem, mire Vic is elröhögte magát.
- Ha tudnád... - engedett el, majd James jött be.
- Te is jöttél? - kérdezte kíváncsian most Luke.
- Persze. - mondta röviden és lepacsiztak.
Leültünk egy kis szabálytalan körbe, ami úgy nézett ki, hogy én Luke mellett, Vic pedig James mellkasának dőlve nézett minket. Olyan cukik!!
- Van valami újság? Olyan energiadúsnak tűnsz, Lucy. - vigyorgott Vic. Elmosolyodtam.
- Daniel jön ide, csak még nem beszéltük meg, hogy mikor is. - hadartam vigyorogva, mire elmosolyodott.
- Rég láttam. Szervezhetnénk egy programot holnapra, ha ő is ráér. Együtt Luke, James, Zack, Harry és Bryan, végül te meg én. Na, mit szólsz hozzá?
- Heten? Vele együtt nyolcan... - gondolkodtam. - oké! Majd csinálunk valami csapatversenyt, vagy mit tudom én...
- Jó ötlet. - vigyorgott most Luke, és a szemembe nézett.
Elpirultam, mert nem jöttem rá, mit akar mondani a szemével.
Néztük Vicket és Jamest, ahogyan turbékolnak, mi addig "hozok innivalót", "megmutatom hol van" kifogásokkal lestük őket az ajtóból.
- Olyan édik együtt, nem? - kérdeztem mosolyogva Lukeot, mire ő bólintott.
- Igazán jól néznek ki együtt.
- Milyen jó is annak, aki összejön azzal, akit régóta szeret. Mázlista. - sóhajtottam, majd leesett, hogy épp Lukenak mondom ezt, így elpirultam.
- Neked is van ilyen? Akit régóta szeretsz? - kérdezte, mire elpirulva bólintottam.
- Már egy ideje. Csak gondolom, ő vagy barátként, vagy húgként tekint rám. Mindig törődik velem és megvéd.
Arcán láttam, hogy gondolkodik, kire is gondolok, majd lesütötte szemét. Vajon rájött, hogy ő az?
- Értem. Szurkolok nektek, vagy mi... - szólt, mire először összehúztam a szemöldököm, aztán inkább hagytam.
És ekkor volt az a pillanat, miután Luke furcsa volt. De nagyon. Például amikor visszamentünk az ígért innivalókkal, és leültünk, csak úgy átkarolt és állát a vállamon pihentette. Megértettem Vic kérdő tekintetét, mivel az enyém sem volt jobb.
Luke felé fordítottam a fejem, aki mosolyogva nézett engem. Zavarba jöttem, olyan közel volt.
- Jól vagy? - kérdeztük egymástól egyszerre, amin elnevettük magunkat.
- Jól. Te? - kérdezte komolyan, mire bólintottam.
- Khm. - köszörülte meg a torkát James, mire odakaptuk a fejünket.
- Bocsi, izé... majd szóljatok holnap Zacknek, oké?
- Persze. De Lucy?
- Igen? - kérdeztem mosolyogva Vicktől.
- Nem ma veszik le délután végre a kezedről a...
- Elfelejtettem! - ugrottam fel, ami miatt Luke feje hátra csúszott. - Bocsi!
- Nem gond. Elviszlek, oké? - dörzsölte az állát, mire körbenéztem. A többiek csöndben mosolyogtak rám. Értem, akkor ketten megyünk.
- Ha nem gond... - mosolyogtam rá, majd Luke odafordult Jameshez.
- Tiétek addig a ház. Érezzétek otthon magatokat. - intett, majd indultunk is.
Amíg leszedték, meg elrendezték a karom, Luke eléggé feltűnően unatkozott.
Fel-alá járkált, kérdezgette, hogy mennyi az idő, meg ilyenek. Végre leszedték, így megköszöntük és már indultunk is.

---másnap---

Eljött a nap és végre újra látom Dannyt.
A parknál lett megbeszélve a találkozó, így ott álltak Harryék, és mi is.
Luke mellém állt, félig átkarolva, Vic és James egymás karjában álltak, Harry és Bryan pedig csak ott álltak egy helyben, ahogyan Zack is. Aztán jött Daniel és én egyből a karjaiba ugrottam.
Nevetve negpördített majd egy puszival a homlokomon letett.
- Hiányoztál, Tücsök.
- Te is nekem, Danny! - öleltem magamhoz szorosan.
Danielről csak annyit, hogy szökésbarna haja van, ami mindig jól áll, izmos és elég magas. Mosolya illene egy fogkrémreklámhoz, szeme kék.
Igen, amióta "szakítottunk", állandóan így hív. Olyan, mintha a bátyám lenne.
- Tücsök? - kérdezte hitetlenkedve Luke, mire Danny először meglepődött, aztán bólintott.
- Olyan, mintha a húgom lenne. Te vagy Luke Water? - váltott egyből témát, mire furcsa arcot vágott, de végül bólintott.
- Én. Ő itt James, ő pedig Zack.
- Ismerem őket. - bólintott hevesen Danny, majd átkarolt. Csak képzeltem, vagy tényleg elfintorodott erre a tettére Luke? Á, élénk fantázia...
- Gondoltuk, hogy csinálunk egy kis programot. De nevezhetjük versenynek is helyezettek nélkül. - mondtam Danielnek, aki mosolyogva bólintott.
- Benne vagyok.
- Az első az én feladatom. Két ember jelentkezzen! - álltunk a parkban lévő füves területre, mire egyből két kéz volt a levegőben. - Daniel, oké... Luke? Jó. Ez amolyan ki ismer jobban dolog lesz. Nem gáz, ha nem tudsz jól válaszolni sokat, Hiszen Danny régebb óta ismer. - szoltam Lukenak, aki nevetve bólintott.
- Nem lesz olyan kevés. Tudod, a barátnőd is mesélt egy-kettőt.
- Igazán? Akkor jó.
- Hajrá, vetélytárs. - tartotta Luke felé Danny a kezét , aki hirtelen megrázta.
- Hajrá...
- Oké, a lényeg, hogy egy ilyen kis gyerekeknek való firkálóra, amit le lehet törölni, nem tudom, hogy mi a neve, ráírjátok a választ, majd felmutatjátok.
- Kezdjük. - szólt Luke, mire elmosolyodtam.
- Hány éves vagyok? Egy-egy pont, hibátlan.
Mind a ketten 17-et mutattak fel, Luke még a szülinapomat is felírta.
- Kik a kedvenc bandáim? - kérdeztem, mire megint jó lett. A Better Sound. Luke vigyorogva figyelte, hogy ő gyorsabb volt.
- Ügyes. - mosolyogtam.
- Ki volt életem szerelme tizennégy évesen?
Ezen Luke elgondolkodott.
- Színész?
- Aha.
Daniel már leírta, aztán Luke is is írt valamit. Ekkor megdöbbentem.
- Megint jó mind kettő. Luke, te meg honnan...? - kezdtem, mire mosolyogva megrántotta a vállát.
- Tippeltem. Taylor Lautner.
- Az volt. - mosolyogtam rá.
- Jöhet a következő. - mosolygott Daniel.
- Mi a kedvenc számom?
Ez vicces volt, mert Luke nyert.
- Lukeé a jó. A True Love a BS-től, nem pedig Brigite Mendlertől a Hurricane. Ejnye, Danny, a végén kiderül, hogy Luke jobban ismer. - röhögtem.
- Ezt sose tudtam, majd megtanulom. - nevetett. Luke pedig a győztesek mosolyával nézett Danielre.
Végül a kérdések miatt egyet nem tudott Luke, így egyenlő lett.
- Hat-hat! Ügyesek voltatok.
- De égő. Jobban kellett volna teljesítsek legjobb barát révén... - röhögött fel Daniel.
- Nem gáz. - mosolyogtam, majd Lukehoz fordultam. - Te! Kevesebb pontra számítottam.
- Baj?
- Dehogy! Büszke vagyok!
- Annyira, hogy kapok egy ölelést? - kérdezte, amin meglepődtem, de végül megöleltem. Daniel kacsintott egyet, mire kinyújtottam a nyelvem. Aztán egy idő után Vic megszólalt.
- Khm! Mi a következő feladat? - nézett körbe, mire Zack jelentkezett.
- Csapatokra kéne oszlani.
- Nélküled csak heten vagyunk. - szólt Luke, mire bólintott.
- Tudom. Majd az az egy néha itt, néha ott lesz.
Hamar meglettek a csapatok: Vic, Bryan, Luke és én, a másik csapat pedig:
James, Harry és Danny.
- Ez egy olyan feladat, mint a mersz vagy mersz, csak itt csapatokban és nincs sok választási lehetőség. - mondta el Zack a szabályokat.
- Kik kezdenek? - szólt James.
- Kő papír olló. - rántotta meg a vállát Danny, amit végül használtunk. Luke és Daniel álltak ki egymással, amit végül Luke nyert meg.
Vagyis mi kezdtünk.
- Válasszatok! Krumpli, unikornis vagy unitato (fél krumpli, fél unikornis)?
Mind nevettünk és megbeszélés nélkül az unitatót választottuk.
- Egy random idegentől kérdezzétek meg, hogy mikor lesz közös tesink. - röhögött Zack, mire bólintottunk.
Kb ilyen feladatokat adott, persze a másik csapat mindig kiröhögte a másikat, néha még saját magukat is.
Utána Vic csapatversenyeket rendeztetett. Kettő ember volt egy csoportba és Vic is játszott.
Danny épp hozzám akart jönni, amikor Luke szúrós tekintettel nézte, miközben odajött hozzám.
- Leszünk egy csapat? - kérdezte gyorsan, mire bólintottam.
- Legyünk. - mosolyogtam rá. - Jól vagy?
- Persze! Épp le tudnám futni a maratont. - mosolygott rám.
Vic Jamesszel, Bryan Dannyvel, Harry Zackkel, Luke pedig velem volt.
Talicskázás volt, ahol másodikak lettünk, volt olyan, ahol Luke hátán szaladtunk egy kijelölt fáig, abban viszont elsők lettünk. Aztán volt kvíz, ami két csapat között folyt le.
- Válasszatok csapatellenfélt! - szólt Vic.
- Melyik csapatnak van kevesebb pontja? - kérdeztem halkan Luketól, aki a Bryan-Daniel csapatra mutatott.
- Nekik picit kevesebb, mint Vickéknek vagy Harryéknek.
- Danny! - kiáltottam oda, mire mosolyogva felém fordult. - csapatellenfelek?
- Legyen. - kacsintott, mire Bryan is bólintott. Így Vicknek nem volt sok választási lehetősége.
Sok kérdés volt, és sajnos ezt már nem nyertük meg, de eddig pontokban elsők voltunk.
- Nem gond, mi nyertünk! - ujjongott Luke, majd Dannyémhez fordult. - Hányadikak vagytok?
- Harmadik. Nem baj. Jó móka volt. - mosolygott Danny, mire Luke csak bólintott.
- Figyelj, neked nincs barátnőd? Ne értsd félre, csak kíváncsi vagyok. - kérdezte Danieltől, aki felnevetett. Mit csinálsz, Luke?!
- Tücsök óta senki. De nem is baj. - mondta komolyan Lukenak, mire ő csak bólintott.
- És ha újra össze kéne jönnötök? - folytatta a faggatást, ami számomra elég ciki volt.
- Akkor összejönnénk, bár nem szeretem úgy. - mondta, mire bólintottam. Ekkor Luke dühbe gurult.
- Ezt most komolyan így kijelented Lucy előtt?! - kiáltotta, mire kérdőn néztünk felé. Aztán Daniel felém fordult.
- Tücsök, te szerelmes vagy belém?
- Mi? Dehogy! Luke, miről beszélsz?
- Mi? - zavarodott össze - nem róla beszéltél nálunk? - döbbent le, mire dühösen megráztam a fejem.
- Hogy következtetted ki Dannyt?
- Te mondtad, hogy Szerinted úgy néz rád, mint egy hugira. Ő meg tücsöknek nevez, mint egy bátyó. Aztán mondtad, hogy mindig megvéd. Ő is megvéd. Aztán régóta szereted. Őt majdnem két éve ismered.
- Ó! - csak ennyit tudtam kinyögni, mivel ez tényleg félreérthető volt most, hogy belegondolok...
Kínos csend állt be, aztán Harry megszólalt.
- Tudtad, hogy lett barátnőm? Sophie a neve. - terelte a témát, mire csodálkozva beszélgetni kezdett vele Danny.
A többiek is beszélgettek Sophieról, csak én és Luke néztük egymást hitetlenkedve.
- Egy pillanat, mindjárt jövünk. - köhögött Luke, majd elhúzott.
Először csöndben néztük egymást, végül ő törte meg.
- Akkor Daniel csak a barátod?
- Nem. - mondtam, mire kérdő tekintettel nézett rám. - legjobb barátom.
Ezen felröhögött, majd szorosan átölelt.
- Bocsi, hogy így viselkedtem. Azt hiszem, bekattantam.
- Nem gáz. Én beszéltem félreérthetően. Sajnálom. - motyogtam a pólójába.
Aztán észrevették Vickék, hogy ölelkezünk és elvillant a vaku pont a szemembe.
- Mi a... - kezdte Luke, de végül elnevette magát.
Később Luke odament Dannyhez, és bocsánatot kért. Olyan aranyos!!