Sziasztok! Lucy vagyok, 17 éves és Amerikában élek.

A szüleim egyáltalán nem szigorúak, néha még túl lazák is. Például újévkor elengedett anyu a lányokkal hajnali háromig is.

A kedvenc zenekarom a Better Sound, akik az én szememben a legjobb fiúzenekar. Az énekes Luke Water, minden álmom. Persze ezen sokat nevetnek a barátaim, de megmondtam, hogy majd én fogok nevetni egy nap.

A hajszínem barna, szinte már fekete. A szemem szintúgy. Elég törpe nagyságú vagyok, 160 cm, de majd megnövök.

Egész életemben két pasim volt, abból csak egy komolyabb, az első. A második inkább a felejtés korszaka volt. Mind a ketten felejteni akartunk, így összejöttünk, de nem is lett hosszú kapcsolat, ha lehet annak nevezni. Így hát azóta (egy éve) nem volt kapcsolatom, és nem is akartam.

Épp nyári szünet volt, így a barátaimmal lógtam a parkban.

- Lucy! - szólított meg Harry.

Harry magas, vékony, szőke fiú, de aranyos. Na, persze meg nagyon okos, de nem az idegesítő fajta.

- Elbambultam? - kérdeztem, mire mind felnevettek. Az a mind plusz kettő ember. Vagyis négyen voltunk ott: Harry, Victoria, Bryan és én. Nagyon jó barátok vagyunk, már vagy négy éve, és még nem volt közöttünk olyan harag, vagy veszekedés, ahol felbomlott a csapat.

- Azt kérdeztük, hogy ha választhatnál, te milyen koncertre mennél?

- Better Sound! - vágtam rá kapásból, mire mindenki bólintott.

- Akkor oké. Holnap megrendelem a jegyeket. - mosolygott rám Bryan, majd beletúrt fekete hajába. Elkerekedett a szemem.

- MI?

- Te tényleg nem nagyon figyeltél, mi? - kérdezte most Victoria nevetve. -Mind a Better Sound koncertre akarunk menni, így szavaztunk.

- Látom Lukeot?! - álltam hirtelen fel a padról, szinte hátradőlt.

- Látom Jamest, a gitárost?! - kérdezte ugyanúgy Victoria, mire együtt kezdtünk el ugrálni örömünkben. A fiúk egy ideig néztek "lazán", majd megtört a jég és öklöztek röhögve.

- Persze időben szereznünk kell a jegyeket, tudod, négy nap a koncertig, és méghozzá a közelben lesz. Csak néhány város! - mondta Harry, mire mind bólintottunk.

Előkaptam a telefonomat, majd hívtam anyut.

- Anya, szia! Mehetek koncertre? Tudod, hamarosan lesz... - kezdtem, mire felnevetett.

- Mikor lesz?

- Mikor lesz? - kérdeztem a többiektől, mire Viki felém tartotta a telefonját, amin rajta volt. - négy nap múlva, 18-20-ig. Légyszi!

- Rendben, csak aztán óvatosan. Még van négy nap! - mondta, és hallottam, hogy mosolyog, majd letette.

Aztán beléptem a nettre és kerestem olyan oldalakat, ahol kapható még a jegy.

Majdnem feladtuk a reményt, amikor láttunk egy oldalt, ahol lett 10 felszabadult jegy fél órával ezelőtt.

Egyből rendeltem négyet.

- Viki, nálad fog landolni a jegy, mindenki a saját jegyét fizeti! - mondtam, mire mind sikítozva ugráltunk (lányok).

Ekkor esett le, hogy egy nyilvános parkban vagyunk, így kicsit lehalkultunk, bár így nevetnünk kellett.

Vickkel együtt keresgettünk ruhát, hogy könnyen elcsábítsuk az énekest és a gitárost, bár tudtuk, nagyon kevés az esélye, hogy kiszúrjanak minket. Kivéve, ha feltűnő, ám szexi ruhában pózolunk elől.

Végül én egy kicsit rövid (nem betegesen) kék ruhát választottam, míg Vic egy citromsárga félvállast. Gyönyörű ruhák, komolyan.

Egyébként Vic fekete hajú, ám a szeme kék. Igazán ritka kincs.

- Kérlek, mondd, hogy találkozunk velük! - ugráltam, mire Vic automatikusan bólintott.

- Biztos. Ha meg nem, addig kövessük őket, míg nem találkozunk velük, azt garantálom!

Ekkor odamentem hozzá és szorosan megöleltem.

- Köszönöm. Köszönöm neked, Bryannek, Harrynek és neked.

- Bármikor, csajszi! Ők a legjobbak! - mondta nevetve, mire bólintottam.

Ekkor csörgött a telefonom.

- Bryan az, kihangosítom! - mondtam, majd felvettem. - Hali! - köszöntünk egyszerre Vickkel.

- Sziasztok! Figyeljetek, a fuvar meg van beszélve. A bátyám felajánlotta, hogy elvisz! - mondta, bár a háttérben hallatszott a morgás, hogy : "Ezért még tartozol nekem...".

- Igen, hallom a lelkesedését! - nevettem, mire legyintett Vic.

- A lényeg, hogy elvisz.

- Igaz! - mondtuk egyszerre Bryannel, mire elnevettük magunkat.

Nagyon jól éreztem magam, és alig tudtam felfogni, hogy néhány nap, és találkozok életem szerelmével. Vajon milyen lesz?

Gondolom Victoria fog utat törni, hogy előre kerüljünk. Vagy talán enélkül is előre kerülnénk, majd együtt visítanánk a nevüket?

Nem tudom. Bármit hozhat még a koncert napja.

Bele sem gondoltam, hogy valami más lehet majd. Na, meg azt sem gondoltam, hogy majd igazán elől leszünk.

------------------------Koncert napja-----------------------------

Már lassan jött az idő, hogy értünk jöjjön Bryan bátya. Bár az idő lassan telt, szinte órákként, tudtam várni.

Victoria szorongatta a kezemet, úgy ültünk és néztük hol az ajtót, hol egymást és néha-néha még a csengőt is.

- Izgulsz? - kérdeztem, mire bólintott.

. Te?

- Egy picit. - hazudtam. - Jó, kicsit jobban izgulok, mint amit mondtam. - enyhítettem, végül nagyot sóhajtottam. - totálisan izgulok. - vallottam be.

Nem leszünk csalódottak, ha véletlenül nem találkozunk velük, igaz? - kérdezte most ő, mire bólintottam.

- Semmi gond nem lesz. Csupán picit rossz lesz, de akkor majd a következő koncerten.

Ekkor csöngettek. Egyből szaladtunk ki.

Anya és apa már munkában voltak (éjjelesek), így nem köszöntem el senkitől.

Én ültem elől, hogy élvezzem a szelet, ahogy az arcomba fúj a lehúzott ablaknál.

- Köszi, hogy elviszel minket. Kedves gesztus volt! - mondtam, mire Thomas (mivel ez Bryan bátya neve) megrántotta a vállát.

- Legalább nem zavarja Bryan otthon a levegőt.

- Kösz, én is szeretlek, tesa! - mondta az említett személy kissé felháborodva.

Ezen mindenki visszatartott nevetéssel nézte a kinti utat.

Egyébként az utazás igazán rövid volt, hamar megérkeztünk.

Egyre többen voltak, szinte már bemenni is nehezen lehetett, pedig még volt a koncertig egy óra. Gyorsan előtörtünk, és azt vettük észre, hogy eléggé közel vagyunk.
Bár a legeleje még mindig eléggé messze volt tőlünk. Addig beindítottak néhány zenét, hogy ne unatkozzunk, amíg várunk.

Ahhoz képest, hogy ilyenkor éveknek tűnik az idő, most elég hamar oltódott le a reflektor, majd láttam, ahogy a sötétben előlép valaki.

Luke! El sem hiszem, hogy ő az!

Az énekes beállt a helyére, míg lassan jött James, a gitáros és Zack, a dobos. Amikor felkapcsolták a reflektorokat, az emberek csoportban sikítoztak. Én sem akartam kimaradni a buliból, így én is kiabáltam.

- Luke!

Körbenézett, mielőtt megszólalt volna, majd elnevette magát.

- Örülök, hogy ennyien itt vagytok! Luke Water vagyok, a Better Sound énekese és most kérdem én, melyik számot énekeljem el nektek?

Ekkor mindenki mást sikított, ahogy én is. Mindig is akartam látni, ahogyan Luke nekem énekli a True Love-ot. Mindig erről álmodtam. Így hát én azt kiabáltam.

Hatalmas szerencsémre ahogy láttam, azt kérték többen és egyszer pont rám nézett Luke.

Egy másodperc volt, de azért elmosolyodott, majd továbbnézett.

- Akkor legyen a True Love? - kérdezte, mire Zack a hangulathoz híven ütött egyet a hangszerén. - Kezdjük is.

Ekkor hirtelen James játszani kezdett és néhány lány sikítozva ugrált. Én azért ennyire nem estem túlzásba, csupán táncoltam rá, ahogy énekel Luke. Aztán azt vettem észre, hogy Victoria, Harry, de még Bryan sincs meg.

Aggódóan körbenéztem, hogy hova tűnhettek, mire a kedvenc részem jött.

What I feel about you, the only true love.

Ekkor Lukera néztem, majd nagyon meglepődtem, mert ő is engem nézett. Körülnéztem, hogy kit nézhet, de körülöttem csak egy-két idősebb férfi sörözött és közben rázták a fejüket. De hisz ez a szám pont nem erre való! Na, mindegy, belenéztem a szemébe, és szinte elájultam. Zöld szemei olyan gyönyörűek voltak, míg én elmosolyodtam. Amin még jobban meglepődtem, hogy visszamosolygott éneklés közben, majd továbbcsúszott a tekintete a nézők között.

Ha így, ha úgy, de rám nézett. Elértem, amit akartam. Észrevett. Hogyan is akartam én megoldani azt, hogy beszéljek vele?

Eljátszottak még kilenc számot, majd hirtelen megszólalt Luke a taps után (sorban mindenkit megtapsoltak, és szinte esküdni mernék rá, hogy amikor Jamest tapsolták, Victoria hangját hallottam valahonnan.)

- Köszönjük, hogy eljöttetek! További szép estét nektek, szép álmokat! Remélem tetszett a koncert. - erre én tapsolni kezdtem, mint néhány többi ember. Aztán egy pillantás, majd elmentek.

Azt hiszem, szerelmes vagyok...

Remélem tetszett ez a rész. Igen, tudom, hogy nem a leghosszabb rész a Földön, de a következő részt iugalmasabbnak szánok. 😉 Ha tetszett, akkor vote! 😘