Van egy érzés. Egy láthatatlan, megfoghatatlan érzés, ami szinte annyira jelentéktelen, és mégis annyira kibírhatatlan, hogy az ember legszívesebben ki akarná vágni magából. Carter legalábbis ezt akarta. Kivágni ezt a kellemetlen, bizsergető érzést, ami lassan az őrületbe kergette.

Áltatta magát, hogy nem tudja, mi ez, de igazság szerint tisztában volt vele, csak félt szembenézni a tényekkel. Pokolian félt. Mert ha szembenéz vele, az talán mindent tönkretehet, ezért inkább csak ült a kártyavárában továbbra is, amíg azt el nem fújja a Faith nevű hurrikán. A vár imbolygott, ó, de még mennyire imbolygott, sokszor várta, megállt, és csak fülelt. Vajon ez lesz a pillanat, amikor végre összehullik alatta ez a szakadt, cigarettanyomokkal, és kávézaccal tarkított francia kártya pakli, amiből felépítette ezt a kicsit sem szilárd palotát az ingoványra?

Szinte oda sem figyelve bámulta a laptopja képernyőjét, a fején lévő fejhallgatón keresztül csak tompán érte el Faith és újdonsült barátnőjének hangja a fülét. Na, nem mintha olyan dologról beszéltek volna, ami az ügyet érinti, de valahogy a fürdőben történtek után egyszerűen képtelen volt nem Faithre gondolni. Talán szánalmas, sőt minden bizonnyal az, és talán egy kicsit beteges is volt, hogy amint a helyiségből kilépve realizálta, Faith elment, azonnal a kémszobába ment, felnyitotta a laptopot és megnézte, merre járt éppen.

Egy tollal játszadozott a kezében, üres elmével hallgatta a lányok csevegését, szórakozottan elmosolyodott, amikor meghallotta Pippa pasikhoz fűződő ambivalens érzéseit.

– Tudod, mi a különbség a fiúk és a mocsári zsurló között? – tette fel a kérdést, miközben a szájába lapátolt egy adag gelatot a pláza egyik padján ülve.

Carter csak elképzelni tudta a Faith arcára kiülő zavarodottságot, amikor meghallotta ezt a kérdést.

– Öhm, mi? – kérdezett vissza a lány végül.

– A mocsári zsurló balra dől, a fiúknak meg a kurva anyját. Kár, hogy ennek ellenére is az arcukra ülnék.

Mondta ezt a lány olyan sztoikus mosollyal az arcán, hogy Carter nem tudott nem elengedni egy halk nevetést, amikor ezt meghallotta, és kicsit sem érdekelte, ha Faith észreveszi emiatt, hogy hallgatózik. Nem mintha szégyenkeznie kellett volna miatta, elvégre ez volt a dolga.

– Meg kell mondjam, a barátnődnek elég sajátos meglátásai vannak – motyogta még mindig mosolyogva.

Faith természetesen nem válaszolt, de lelki szemei előtt látta, hogyan szokta az ilyen megjegyzésekre megforgatni a szemét, szóval elégedetten hátradőlt a székében, lábait kinyújtóztatta, ujjait pedig összefűzte a tarkóján, úgy bámulta tovább a kamerafelvételt.

A lányok időközben felkerekedtek egy ruhabolt felé, és Carter már éppen úgy döntött volna, hogy képletesen értve magukra hagyja őket, amikor meghallott egy érdekes kérdést Pippától és egyszerűen meghalt volna, ha nem hallja Faith válaszát erre.

– Mit tennél, ha olyan emberbe szeretnél bele, akibe nagyon nem kellene?

Faith oldaláról egy ideig csend volt. Carter a kamerán keresztül látta, ahogy a lány a kipakolt ruhákat tologatta a vállfán, arca torzultan tükröződött a fém rúdról, így arról semmit sem tudott leolvasni.

– Ezt hogy érted? – kérdezett vissza végül.

– Hát tudod... – Pippa mélyet sóhajtott. – Nem t'om, van egy pasi... tele van red flagekkel, de valahogy mégis vonz.

– Red flag?

– Jaj, csajszi komolyan, sürgősen csapd fel a szleng szótárat, mert így nem leszünk jóban, ha folyton mindent el kell magyaráznom. Azt hittem, Amerikában mindenki ismeri ezeket. Na mindegy – nagyot sóhajtott. – A red flag az „intő jel"-et jelenti. Szóval, ha valakire azt mondjuk red flag, akkor azt kb. literálisan el kellene kerülni, vágod?

– Aha – motyogta egy kissé mogorván Faith. – Szóval, mik azok az intő jelek?

– Hát... először is, sokkal idősebb, mint én. Úgy értem, tényleg, soooookkal idősebb.

– Mennyire?

– Mondjuk, hogy kis jó indulattal az apám lehetne.

– Áucs.

– Na ja. Aztán ott van még az is, hogy... azegyikprofesszoromazegyetemen – hadarta el az utolsó részt egy szuszra, lehalkítva a hangját, az orra alatt motyogva.

Carter tényleg nagyon harcolt magában a késztetéssel, hogy most azonnal kikapcsolja a laptopját és elmenjen valami hasznosabb dolgot csinálni, mint két fiatal lány beszélgetését kihallgatni, de ezen a ponton már egy pletykás vénasszony kíváncsiságával rendelkezett, és hülye lett volna nem meghallgatni Faith véleményét.

Faith viszont percekig meg sem szólalt. Carter látta, ahogy ujjai elfehérednek az egyik vállfa szorongatásától.

– Válaszolj már neki – noszogatta, mintha nem is érdekelte volna, mennyire nem kellett volna ezt a beszélgetést kihallgatnia.

Látta, hogyan feszülnek meg még jobban a lány ujjai a ruhán, aztán egy pillanat múlva elengedte magát.

– Szerintem hagyd – Faith hangja határozott volt, mindeközben egy kicsit talán szomorú is. – Az egésztől nem kapnál mást csak lelkitraumát és bűntudatot. Nem éri meg azért a pár óra örömért, amit nyújtani tud.

Carter szíve kihagyott egy ütemet. Ez úgy hangzott, mintha saját magukról beszélt volna. Valóban ezt gondolná a kapcsolatukról? Szájába keserű íz költözött. Legszívesebben hagyta volna, hogy ott és akkor megnyíljon a lába alatt a talaj, és elnyelje őt az idők végezetéig.

– Ajjaj, beletenyereltem valamibe? – hallotta Pippa hangját tompán a fülében.

– Mi?

– Hát, nekem eléggé úgy tűnik, hogy tapasztalatból beszélsz.

– Ja, nem. Semmi ilyesmi – heherészett kínosan Faith. – Csak szerintem nem biztos, hogy a legjobb ötlet kikezdeni a professzoroddal, ez minden. Na, gyere, vásárolni jöttünk, nem? Ezeket fel akarom próbálni.

Faith lekapott pár ruhát a fogasról, amiben Carter biztos volt, csak úgy, véletlenszerűen ragadott meg csak hogy elterelje a témát. Még mindig képtelen volt felocsúdni a hallottaktól és csak bámult maga elé, lábai, ahogy összefűzve kinyújtotta őket, idegesen jártak egymásba fonódva.

– Rohadt perverz egy állat vagy – hallotta Faith suttogását a fülében.

Felpillantott a laptopja képernyőjére, ahol azt látta, Faith már a próbafülkében volt, és a tükrön keresztül megvetően nézett a rejtettkamerába, ezzel mintha csak Carter lelkébe akart volna nézni, pedig az képtelenség.

– Most mit csináltam? – böffentette ki Carter meglepetten.

– Lányok után leskelődsz, miközben bizalmasan beszélgetnek és ruhákat próbálgatnak? Red flag.

– Hé, először is, Pippát nem is látom ahogy átöltözik, másodszor pedig úgy használod ezt a red flag kifejezést, mintha nem éppen öt perce tanultad volna.

Faith csak megforgatva a szemét sóhajtott egyet ahogy felrakta a fogasokra a vállfákat, majd egy pajkos félmosollyal az arcán elkezdte kigombolni az inget magán.

Carter arca felforrósodott, ajkai elnyíltak, és hirtelen olyan száraznak érezte őket, mintha legalábbis arccal kúszott volna előre a sivatag forró homokján.

– M-mit csinálsz? – szólalt meg kissé fülledt hangon.

– Ó, hát én csak felpróbálom a ruhákat.

– Faith...

Hangja némileg parancsoló, mégis gyenge volt. Felegyenesedett a székén, úgy mozdult, hogy széles vállával eltakarja a laptop képernyőjét a szobában elhelyezett rejtett kamera elől.

– Faith.

Újra próbálkozott, de a lány csak folytatta a vetkőzést. Lassan. Kínzóan lassan. Carter kiengedett egy lassú sóhajt, érezte, ahogy a farka megrándul a farmerjében. Tudta, hogy csak le kellene csapnia a laptopot és lehűteni magát, de egyszerűen képtelen volt rá. Faith meztelen látványának gondolata olyan erővel zúdult rá, mint egy teherautónyi tégla. Megnyalta kiszáradt alsó ajkát, ahogy tekintete fixálódott a képernyőn keresztül a hófehér bőrön. Egyik kezét a szájára szorította, aztán mind a kettőt hátra vezette a tarkójára és idegesen vakargatni kezdte.

– Faith. Fejezd be! – morogta alig hallhatóan a mikrofonba.

Faith azonban abban a pillanatban végigsimított a felsőtestén a nyakától kezdve egészen a farmerje gombjáig. Carter az ajkába harapott, hogy visszaszorítson egy apró nyögést. Farka erősebben ütődött nadrágja anyagának, ami miatt ismét le kellett nyelnie egy nyögést. Lába feszülten járt a padlón, Faith eközben már kigombolta a nadrágot és lassú mozdulatokkal tolta egyre lejjebb a lábán. Csípője úgy tekergett, mint a kobra a kígyóbűvölő zenéjére, bár Carter egészen úgy érezte magát, hogy ő a megbabonázott kígyó, Faith pedig a bűvölője. Egyik kezét a lába közé simította, szinte észre sem vette, csak amikor a saját érintésére halkan fel nem nyögött. Azonnal a szájára szorította másik kezét, de már késő volt, Faith ugyanis egyenesen a kamerába vigyorgott, egyik ujjával a melltartója vonalánál végigsimított hetyke mellén, mire Carter megmarkolta magát odalent. Ezzel egyidőben odakintről hangos robaj ütötte meg a fülét, kitörő vihart jelezve.

Ő benne is ki fog törni valamiféle vihar hamarosan.

Faith még utoljára végigsimított magán, aztán egyszerűen csak felvette az egyik kiválasztott ruhát és kilibbent megmutatni magát Pippának. Carter lehunyta a szemét, erőt vett magán, és egy nagy sóhaj kíséretében levette a fejhallgatót magáról, lecsukta a laptopot majd elhagyta a szobát.

     Mire Faith visszaért, már esteledett odakint, bár nehéz volt megmondani, mivel az eget egyébként is sötét viharfelhők tarkították az eső pedig úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. A lány csurom vizesen, dideregve robogott egyenesen a fürdőszobába, miután beesett a bejárati ajtón. Elgyötört arccal, futólag köszönt Carternek, majd bezárkózott a fürdőbe. Carter csak lustán intett egyet, beleivott a kamillateájába a konyhapultnak dőlve, figyelte amint Faith eltűnik az ajtó mögött. Szeme sötéten, vágytól csöpögve villogott a helyiség felé, amikor meghallotta a zuhanyból folyó vizet. Pár perc múlva úgy döntött, inkább megágyaz magának a kanapén és megpróbál elaludni ahelyett, hogy olyan után vágyakozzon, amit nem kaphat meg.

Odakint rendületlenül szakadt az eső, égi háború dúlt, villantak a lövések, ropogtak a fegyverek. Carter nem egyszer megrezzent a hangokra, néha aggódva pillantott a fürdő felé, tudta, Faithnek sokkal nehezebb lesz ez az éjszaka, mint neki. Annak idején, amikor az árvaházba került, egy napon szörnyű vihar tombolt Brooklyn felett, akkor kiderült, hogy Faithet a nevelő szülei egy olyan estén kizárták a házból, mert nem volt hajlandó megenni a brokkolit, amit Clarissa egyébként is sikeresen szénné égetett. A kislány egész éjjel a tornácon didergett és halálra rémült a vihartól. Onnantól kezdve képtelen volt egyedül lenni zivatar idején.

Az ajtó hirtelen kinyílt, Faith vizes hajjal, a törölközőjébe csavarva magát szó nélkül a szobába sietett. Carter csak bámulta a kiáramló párát, amit maga után hagyott a fürdőben és most ködként örvénylett ki a nappaliba. Mélyet sóhajtva megdörzsölte tenyerével az arcát, majd leült a megvetett kanapéra. Fogalma sem volt róla, meddig ülhetett ott, csak arra lett figyelmes, hogy egy nagy puffanást követően kialudtak a fények az egész lakásban.

Kíváncsian körbenézett a vaksötétben, hunyorgott, amíg a szeme hozzá nem szokott, majd a telefonjáért nyúlt, és a vakut bekapcsolva a szobához ment.

– Faith? – nyitott be halkan, a rögtönzött elemlámpával körbe pásztázta a szobát.

Faith az ágyon ült, lábai a mellkasáig felhúzva, homloka a térdének döntve, hevesen lélegzett.

– Hé, semmi baj – azonnal odasietett hozzá, gyengéd ölelésbe vonta őt, ahogy leült mellé az ágyra.

Faith készségesen simult védelmező karjai közé, nyaka köré kulcsolta vékony karjait, mire Carter egy nyugtató csókot nyomott a feje búbjára. Egészen hihetetlen volt, mennyire gyorsan visszatértek abba az állapotba, amiben voltak a megfigyelés előtt. Az áramkimaradás miatt kicsit fellélegezhettek, pár percig, ha szerencséjük van, talán egy óráig teljesen kettesben lehetnek.

– Velem maradsz? – kérlelte Faith remegő hanggal, félénken.

– Természetesen. Itt maradok, amíg csak szükséged van rá – motyogta lágyan a nedves hajtincsek közé, újra belecsókolt.

Faith elfordult tőle, a hátát mutatva neki feküdt az ágyra. Carter a lány mögé helyezkedett az oldalára, egy darabig csak figyelte a tarkóját, amit a vörös hajtincsek pókhálóként szőttek be, majd lassan lehunyta a szemét. Ekkor hatalmas dörgés rázta meg a lakótömböt, még az ablakok is beleremegtek a valószínűleg a közelben becsapódott villám utóhatása miatt. Carter érezte, Faith reszket, ő pedig nem habozott teljes testével a hátához simulni.

– Hé, nyugi. Itt vagyok – szólt lágyan, karját átvetette Faith hasán, gyengéden simogatva a pólója fölött.

Érezte, ahogy Faith lassan elernyed, még jobban a mellkasának simult, Carter pedig nem tudott nem elengedni egy félmosolyt és csak úgy reflexből a vállára nyomott egy csókot. Faith megmozdult az ölelésében, nem nagyon, éppen alig érezhetően, de azt olyan ügyesen csinálta, a feneke pontosan odadörgölőzött, ahova nem biztos, hogy kellett volna. Carter mély lélegzetet vett, egy picit bent tartotta, ujjai egy pillanatra abbahagyták a lány hasán való körözést, mire az újra megmozdult, ezúttal jobban Carter alsó részéhez dörzsölve magát. Egy frusztrált sóhajt hallatott, de ujjai újra simogatni kezdték a hasát, ő pedig ismét megmozdult a karjai között.

– Tudom, mit csinálsz – mormogta Faith hajába lehunyt szemekkel.

– Beválik? – hangja lágy szellő volt a forró prérin.

– Lehet... – motyogta újra.

Ujjai lejjebb vándoroltak a hasán, elérve pólója korcát, lassan becsúsztatta alá őket, immáron a csupasz, hamvas bőrén szántott apró köröket. Faith újra megmozdult, ezúttal erélyesebben, mire Carter visszafojtott egy halk nyögést és összeszorított szemekkel, homlokát a lány fejének támasztotta.

Ezt nem kellene. Nagyon nem kellene. De a francba is, eszeveszettül akarta. A kamerák úgysem működtek, ugyan ki tudná meg? Gondolta magában, és ezzel utat engedett az egész nap alatt toronyként épülő vágyainak.

Lejjebb hajolt, Faith csupasz vállát kezdte apró csókokkal bombázni, egészen fel a nyakán át a füléig.

– Megőrjítesz, ugye tudod? – dorombolta a fülébe, lassan simogatta ajkaival az ívét.

– Tudom – válaszolt egy kis pimasz éllel a hangjában, amitől Carter csak még jobban akarta őt.

Hasára simította egész tenyerét és egy könnyed mozdulattal olyan közel rántotta magához őt, hogy még a levegő sem tudott volna utat törni kettőjük között. Lágy, masszírozó mozdulatokkal feljebb csúsztatta a kezét a mellkasáig, miközben tovább csókolgatta a nyakát, mire Faith apró nyögéseket hallatott, amit ő egyenesen imádott. Keze érzékien vándorolt domborulatain, Faith pedig készséggel simult a mozdulatokba. Fejét úgy mozdította, hogy Carter minél több helyen meg tudja csókolni, ő pedig engedelmes katonaként vette a néma parancsot. Keze masszírozta bal mellének hetyke ívét. Két ujja közé csípte bimbóját, mire Faith egy nagyobbat nyögött, Carter pedig vigyorra húzta az ajkait és apró harapást mért az ütőere melletti bőrre, szinte érezte ajkai alatt, ahogy Faith ereiben rohamtempóban fut a vér. Tenyere lassan, szinte dörzsölve vándorolt át a másik mellére, óvatosan megragadta azt, és lágyan játszani kezdett vele, mintha csak egy stresszlabda lett volna.

– Hiányoztak az ikrek, mi? – kérdezte halkan kuncogva Faith, miközben kezével hátra nyúlt és Carter rövid hajába futtatta vékony ujjait.

– Fogalmad sincs – motyogta selymes bőrére, egy percre sem elszakítva ajkait tőle.

Ujjai újra bolyongani kezdtek, ezúttal lefelé. Lágyan, kínzóan lassan érték el úticéljukat. Körmével izgatta a rövidnadrágja feletti vékony bőrt, Faith pedig erre erősebben a hajába markolt és egy újabb, hangosabb nyögést engedett ki a torkából.

– Mmm, mi a baj?

Carter hangja halk volt és reszelős, alig kapott rendesen levegőt a vágytól, de nem akarta elsietni a dolgot, hiszen mikor lesz esélyük újra ezt csinálni? Faith teste hullámzott az ölelésében, érezte, hogyan szorította egymáshoz a két combját.

– Hé, a-a. Nyisd csak szét szépen – duruzsolta a fülébe, miközben lassan a lábai közé simította a kezét, Faith combjai pedig mintha csak varázsszót hallottak volna engedtek a szorításon, és közéjük engedték Cartert, aki lassan, érzékien kezdte simogatni először még csak ruhán keresztül a területet. – Jó kislány – suttogta, majd a fülcimpájára mért egy szinte érzékelhetetlen harapást.

Faith halkan felnyögött, teste hullámzott, ujjai Carter fejbőrébe martak. Carter a Mennyországban érezte magát. Mélyet szippantott a lány illatából, ujjai egyre mohóbban mozogtak a textilen keresztül a kincsen, melyet takart. Faith teste remegett, egyre hangosabban nyögött, légzése felgyorsult, hangja pedig rekedtesen csengett. Carter félrehúzta a rövidnadrág anyagát a fehérneműjével együtt a combja mellett, így ujjai végre megérinthették a puha bőrt.

– Istenem, máris mennyire nedves vagy... – motyogta fülledt hangon, ahogy két ujja közé vette a rózsaszín ajkakat és lassan, függőleges mozdulatokkal ingerelte azt.

– Te vagy az oka – súgta vissza egy elhaló nyögés kíséretében Faith.

– Még szép, ki más lenne?

– Henry Cavill? – ugratta halk kuncogással, aztán felnyögött, amikor megérezte magában Carter egyik ujját.

– Áruló dög – morogta szórakozott mosollyal, majd a lány vállába harapott.

Ujja lassan mozgott ki és be a puha falak között, néha szinte mintha csak levegőt akarna venni kibújt és buja táncot lejtett a csiklója körül, mire hangosabb nyögéseket kapott válaszul. Carter még egy ujjat társított az előzőhöz, mozgása egyre követelőzőbb lett, amit a lány reakciójából ítélve, ő sem bánt.

– Carter... – hangja szinte nyüszítés volt, kezével megpróbálta elérni Carter duzzadó férfiasságát, de ő direkt úgy mozdult, hogy esélye se legyen.

– Ó, nem, édes. Ez a menet csak a tiéd – hintett forró csókokat vállára és nyakára egyaránt.

– Carter, kérlek – Faith könyörgött, de Carter csak megrázta a fejét.

– Csak élvezd. Azt akarom, hogy jó legyen neked.

Mély suttogásként jöttek ki a szavak. Ajkai szinkronban mozogtak az ujjaival, amik ritmikusan izgatták legérzékenyebb pontját. Faith a párnába markolt a feje mellett, teste remegett és megfeszült, ahogy egyre artikulálatlanabbul nyögött.

– Ó, igen, édes. Hallani akarlak – motyogta Carter szinte zihálva.

Ujjai kíméletlenül mozogtak, próbáltak kitölteni minden egyes üres helyet, izgatni minden idegvégződést. Faith hangja egyre hangosabb lett, míg végül teste megremegett, a falak összeszorultak Carter ujjai körül és a párnába sikoltva engedte át magát a gyönyör mámorító másodperceibe. Carter még lágyan játszadozott, hogy a lány minél tovább élvezhesse az eufória utolsó hullámait. Egy hosszú csókot hagyott a vállán, és éppen időben vette le ajkait róla, ugyanis abban a pillanatban visszajött az áram. Carter halkan sóhajtott, tudta, hogy van még pár percük, amíg a C.I.A kamerái és a kapcsolat újra stabillá válik, ezért még egy csókot hagyott a pihegő lány vállán, aki elengedett egy csalódott sóhajt.

– Ez nem fair – morgolódott, mire Carter felnevetett, kihúzta ujjait a lányból, és újra a vállára csókolt, majd se szó se beszéd a fürdőbe ment, hogy kezet moshasson.

Azon az éjszakán Carter visszament a szobába, tisztes távolságban ugyan, de befeküdt Faith mellé. Mind a ketten elfordultak a másiktól, kezeik azonban utat találtak egymáséhoz a takaró alatt, bár kényelmetlen volt, ujjaik újra egymást érintve pihentek a paplan védelmet nyújtó takarásában és akkor Carter újra érezte azt az érzést.

Láthatatlan.

Megfoghatatlan.

Kellemetlen.

Édes.

Keserű.

Igazi.

Szerelem.

Mely egyszerre felemel, és a mélybe taszít.