"Ha nagyon szeretnénk valamit, tegyünk érte." Vagy valami ilyesmit szoktak emlegetni. Valahogy így sikerült nekem is megcsinálni mára a fejezetet. 🥰❤️

A többi csapat szedelőzködni kezdett, így óvatosan Levit ébresztgettem. Mikor ő is felpattant (Szili volt a másik hétalvó), beálltunk az ülések közti folyosóra. Így érkeztünk meg az IOV táborhelyére. Álmosan (Levi és Szili), kitikkadva (Bogi), mérhetetlenül dühösen (Meggyesi), kissé félve az orvosi szobától (ez voltam én).

A nagy csendes pihenő előtt. Még meglátogattuk Misivel a rögtönzött kórházat. Aki megkért mindenkit, hogy menjenek el addig. Bár Levit volt a legnehezebb meggyőzni, végül idegesen ő is kiment.  Még annyira azért nem tértem vissza a földre, és a gondolataim ezerfelé cikáztak. És minden szál ugyanoda jutott el. Virgina mamához. Őszintén még arra sem nagyon emlékszem, hogy nézett ki a szoba. De a dumálás, és az engem érő leszidás megmaradt. Miután ötször elmondták az "Igyak több folyadékot!" szöveget, és megkaptam a "Máskor figyeljek magamra" monológot is. Kaptam fájdalomcsillapítót, és egy zsugor vizet(?), amit Levi hősiesen elvitt, és a hűtőnkbe tett. Na mindegy. A koszos melegítőink már mosódtam, mikor elbúcsúztunk az arany négyestől.
-Ennyi volt? - fordult körbe Roli, utoljára körbe nézve a pusztában.
-Ennyi - veregette meg a vállát Szili, és amíg szépen elbúcsúzkodtunk utolsónak hozzám lépett. A csapattárai már a buszban ültek.
-Kösz a segítséget Regus - biccentett egyet kimértem, és meg sem várva tőlem semmien reakciót felszállt a fedélzetre. Csupán ennyit mondott. Az arany csapat meg elrobogott haza. Olyan fura érzésem volt. Persze örültem, hogy nem szorongatott meg, ennek a legfőképpen. Ilyenkor jutnak eszembe, hogy valószínűleg sosem fogjuk többé látni egymást. Mit foglalkozzak ezzel? Lehet néha már "szívtelennek" tartanak, de tartsanak csak. Vagy éppen "hitegetőnek". Bevallom nem minden lépésem helyes és van, hogy meggondolatlanul cselekszem, ösztönösen. Ezt a hevességet viszont nem lehet kiverni belőlem. Teljesen nem, csupán egy-két pillanatra. Amikor én is elhiszem, hogy nem vagyok olyan, mint ő. 
-Akkor csendes pihenő! - terelt minket össze Vanda, teljesen kiverve belőlem a gondoltaimat. -Főleg neked Shawn!!! - tolta el Levit a hetes házhoz.
-Nem vagyok fáradt!!! - tartotta meg magát, de egyébként majdnem összeesett. -Fiatal egészséges szervezetem van! - kezdett el prédikálni. -Egyikünk sem szorul rá erre!
-Nincs szükségünk csendes pihenőre! - szállt be Szili is az érvelésbe.
-Nem vagyunk ovisok!! - röhögött fel Beni. -Vagy talán Aldi - tette hozzá bizonytalanul, Aldira nézve, aki folyamatosan fel le ugrált a padra, majd az asztalra.
-Vagy még Mesi - tette hozzá Bogi, a műugróra nézve, aki Aldi társa volt az ugra-bugrában, természetesen.
-Nem érdekel! - nyomta be Vanda a négy srácot a bungalójukba, minket meg a sajátunkba.
-Vanda - csuktam be magam mögött az ajtót. -Akkor irány a tus alá! - mutattam szórakozottan a kis helyiségre.
-Én megyek! - pattant be Mesi, de rögtön vissza is jött. -Megint nem vittem magammal semmit! - csapott a homlokára, mi meg nevetve végigdőltünk az ágyainkon.
Kezdetét vette a pihenés, a csajok tényleg elszundítottak, én meg a tornácon felhívtam anyát, egy csekkolásra. Meg furdalta az oldalam a kíváncsiság, Virginával kapcsolatban.
-Szia! - mosolyogtam a kamerába.
-Szia kislányom! Ugye jól vagy? - kérdezte kapásból.
-Igen, minden rendben - bólogattam úgy, mint azok a bólogató babák.
-Biztos? - kérdezte aggódva.
-Igen - ismételtem újra.
-Tuti?
-Igen!
-Ezer százalék?
-Igen!! - Lassan már papagájnak éreztem magam.
-Nem a verseny a legfontosabb, hanem a te állapotod - vizslatott a kamerán keresztül, mintha csak ezzel, a Hortobágyra utazhatna.
-Kevéset ittam, de most már konkrétan ráírhatnánk a mosdóra, hogy "Regi szobája" - hadonásztam a másik kezemmel.
-Engem nem érdekel az IOV - hagyta figyelmen kívül a mondatomat. -Ha nem vagy jól hazajössz!! - jelentette ki egyértelműen.
-De jól vagyok! - szálltam én is vitába. Ezzel elvoltunk én győzködtem a "Semmi bajom!" szöveggel, ő meg kihasználta az "Anyád vagyok" kártyát, ami mindent üt.
-Egyébként - enyhültek meg arcvonásai - gratulálok nektek, ügyesek vagytok - tapsikolt örömében.
-Köszönjük - vigyorogtam a telefonomba. -Anya, kérdezhetek valamit? - komolyodtam el.
-Tudod, hogy nem szeretem, ha ezt kérdezed - ingatta a fejét. -Hanem tedd fel az eredetit!
-Virgina mama él még? - szedtem össze minden erőmet, és határozattan ejtettem ki a szavakat egymás után.
-Mármint Virgínia? - kérdezett vissza, ezzel gondolom időt nyerve.
-Akkor ő - vontam meg a vállam.
-Ez most honnan jött? - Semmit nem tudtam leolvasni róla, hogy komolyan gondolja-e. Vagy ez még mindig az időszerzés. -Nem él m... - ingatta a fejét.
-Ma a feladat közben, amikor a Kilenclyukú hídnál voltunk, találkoztam vele - avattam be a részletekbe. Vagyis él, akkor csak nem ő mamám. -Azt mondta kérdezzelek meg téged - tettem hozzá.
-20 éve nem tudok róla semmit - nézett a szemembe. Nem úgy tűnt, mintha vetítene.
-20 éve? - gondolkoztam el. -Akkor - esett le nekem ez az egész, hatalmas gombóctól a torkomban mégsem tudtam kimondani -házasodtatok össze? - Én magam sem ismertem fel a hangomat, annyira vékonyra és elesettre sikerült.
-Igen - biccentett. -Idén lenne a 21. évforduló - kezdett pótcselekvésbe, és letörölte az asztalt.
-És akkor ő a te anyukád? - próbáltam kihúzni belőle.
-Minden bizonnyal igen - Nem nézett a kamerába, továbbra is csak törölgetett. Nem találtam sehol az én boldog anyukámat. Egyszerűen eltűnt. -Majd - vette fel velem újra a szemkontaktust -ha haza érsz megbeszéljük - mosolyodott el. Komolyan most már mindenki tud műmosolyt varázsolni a fejére? -Ezt is - tette hozzá gyorsan.
-Rendben - válaszoltam kissé kelletlenül. Közben a lányok csörtettek ki a házunkból.
-Misi szerzett egy kaput! - kiáltotta Vanda. -A hátsó játszótéren van a nagy meccs, majd gyere!! - Ennyi információval lettem csupán gazdagabb.
-Okkké - kiáltottam nekik még, de lehet már nem hallották.
-Menj csak - szólalt meg anya hirtelen a telefonomból. -Mindent megbeszéltünk, amit kellett - mosolyodott el, úgy igazából. -Szia! - köszönt el nagyon sietősen, és letette. Ekkor még csak megvontam a vállam, és a mosókonyhába mentem, kiszedni a cuccainkat. A másik irányból már láttam Levit felém közelíteni.
-Nem mentél focizni? - fogtam magamhoz szorosan a kimosott holmiainkat.
-Gondoltam benézek előbb az orvosiba, hogy nehogy legyen valami - mozgatta a csuklóját, de az nem nagyon mozgott. Persze, nem vallotta volna be, hogy parázik egy kicsit
Lehet mégis komoly ez az egész. És ekkor zseniális ötletem támadt.
-Elmegyek veled - nyomtam be a vizes ruhákat a szárítóba. -Kérek még fájdalomcsillapítót, későbbre - állítottam be a programot. Félkarjával átölelte a derekam, és hálásan mosolygott rám, így indultunk kézen fogva. A nemrég már megismert dokihoz.
-Köszönöm - suttogta a fülembe, mielőtt benyitott volna az ajtón.
-Amúgy is mentem volna - léptem be elsőként a kis helyiségbe. Hát egy orvosi szoba, nem nagy cuccról maradtam le.
-Regike, és Levike - üdvözölt minket a doki, régi ismerősként. -Most így együtt?
-Jöttünk mindketten és találkoztunk - nevetett Levi, és felült arra vizsgáló izé székre. Azaz izé! Na!
-Én meg fájdalomcsillapítóért jöttem még - leskelődtem a háta mögé.
-Rendben, addig Levike szedd le a kötés - nyitotta ki a dokinő a kis szekrényt, én meg ekkor láttam a barátom befáslizott kezét, amire rá volt húzva a szorító. Alapból oda léptem hozzá, és segítettem letekerni, amíg az idősebb néni nekem keresett gyógyszert.
-Fáj? - kérdeztem félve, és óvatosan tekertem a kötést.
-Nemmm - felelte összeszorított foggal, és halkan felszisszent. Aha. -Kész - dobta el az anyagot a kukába anélkül, hogy felállt volna.
-Tessék Regike - nyomott a néni egy bontatlan doboz Nurofent a kezembe.
-Köszönöm - tettem zsebre.
-Akkor fiatalember - fordult a "fiatalemberhez" 😅 (WOW). -Nekem igazából elmondja, hogy fáj-e! - húzott ki egy fiókot, és a fakkból kivett egy kenőcsöt, majd annak letekerte a kupakját, és a folyamat végére a kék lett Levi keze. Nem csak a csuklója, egészen fel a könyökéig.
-Ha hirtelen nyúlok valamiért - gondolkozott el. -Igen - ismerte be halkan, hogy csak az orvos hallja, de a csendes helyiségben hozzám is eljutottak szavai.
-Már sokkal szebb. És nem törés, vagy zúzódás. - nézett rá biztatóan. -Most csak szurkoló legyél inkább - tette hozzá, Levi pedig rettenetesen csalódottan lehajtotta a fejét. Amiért kimarad ebből. -Megígéred?
-Meg - motyogott valami hasonlót. -Edzés? - kérdezte félve.
-Inkább ne. Tudom, hogy a lábadat is használod közben, de pihentetned kell!
-De akkor, hogy leszek ilyen jó formában? - akadéskodott tovább. -Elhagy a barátnőm! - dőlt végig drámaian, közben a homlokára téve a kezét. Meg nem tudtam szólalni, annyira röhögtem.
-Olyan hülye vagy! - fogtam még mindig az oldalam, ahová az egyenetlen légzésemtől beszorult a levegő. Mik vannak! Mennyire meg lehet változni pár nap alatt...
-Köztudott, ha a közelemben vagy meghülyülök! - ült fel, és azzal a Levis mosolyával szórakozottan nézett rám.
  -Köztudott - nevetett fel a doki is -hogyne. Ezt most hagyd megszáradni - intézte még hozzá a szavait. És újra felém fordult. -Regike azóta semmi ájulás? Szédülés? - sorolta.
-Semmi - mosolyodtam el.
-Mennyit mutatok? - mutatott peace jelet.
-Kettőt - nevettem fel.
-Nagyon jó - biccentett amolyan tipikus orvosiasan, hogy "akkor megmaradok".
-Mennyi folyadékot ittál ma? - folytatódott a kikérdezésem, mivel rögtön a feladat után ezekre nemigen tudtam válaszolni. -Főleg vizet.
-Olyan - húztam el a számat -nem sokat - ködösítettem.
-Mennyi az a nem sok? - gyanakodott.
-Talán - keresgéltem az emlékeimben - 1 liter - szépítettem a valóságon, mert egy kis üveggel ittam meg ma egész nap.
-Az tényleg kevés - Akkor fél liter mi?
-Naponta ilyen hőségriadóban két litert kell meginni - adott a kezembe egy táblázatot, aminek a nekem megfelelő rubrikában tényleg ez állt. "Kamaszoknak (l) 2liter.
-Én nem tudok ennyit meginni!! - fordigattam a lapot, de a hátulja üres volt.
-Majd figyelek rád - tekerte Levi a gézt a megszáradt csuklójára.
-Én meg rád - néztem fel a táblázatból.
-Akkor ti figyeltek egymásra? - összegezte a doki. -Én meg mindkettőtökre! - Ő nyert. Nem hiszem, hogy gyakori a nevetés egy ilyen helyen, de most tőlünk vízhangzott az egész főépület. A már száraz ruháinkat, bedobtuk a házunkba. És a hátsó játszótér felé fordulva még mindig nevettünk, de komolyan.
-Megjöttek a hadirokkantak!! - Ettől az üdvözléstől még inkább elnevettük magunkat. Levi a hozzá fűződő kérdéseket kikerülve, csupán felemelte a csuklóját. Így tényleg nézőként voltunk jelen, és figyelemmel követük a következő kihívót. Mármint Szili kihívóját.
-A most már több futamban is bizonyított - húzta  szót Vanda - Szili a bal sarokban! - ordította el magát, Sziliii meg belefejelt a labdába, és az ellenfeléhez juttatta. -És a jobb oldalon - kezdte Vanda az ismertetést - a világosbarnák sportoló csillaga, aki bár inkább a kézi játékokban ügyeskedik, mégis kiáll a bajnok ellen - tartott egy újabb hatásszünetet. -Bencee!

Nagyon élveztük a meccset, ami tízpontos volt. Eléggé hamar vége lett az igazság szerint.
-És Bence újra belenyúl a labdába KÉZZEL!! - röhögött Vanda, aki továbbra is nekünk közvetített. -Ha Szili belövi - kezdte el ujjongva a mondatot, de Szili gólt lőtt. -Továbbra is verhetetlen, és egy újabb suszter született ma! -A két ellenfél barátian kezet fogott, és már jött volna a következő kihívó, amikor... Szervező haverunkat láttuk meg felénk igyekezve, kezében színes borítékokat lóbálva.
-Most ez komoly? - nyivákolt Inez, rettenetesen vékony hangon.
-Halálosan! - nyomta Misi röhögve a kezébe a lila borítékot. És szépen sorban minden CSK kapott egyet. Timi a fény felé tartotta a sötétkéket hátha úgy többet lát, Vanda kiakarta dobni (?!) a táborból, mondván akkor "Nem kell rajta részt venni!", de Misi meggyőzte, így nála maradt. Bence a világosbarnát tépegette, Gabesz szitkozódva, mint "Kurva eget, még ki sem pihentük magunkat" fogta meg végül a szürkét, Levi jobb kezében pedig a sárga landolt. Egy szem pillantás alatt, mindenki a kisházakban termett. Mi az ötösben vettük tudomásul, már pedig ez feladat, a türkizek meg velünk szemben.
-Lássuk - bontotta ki a csapatkapitányunk a fogát szívva. -Kedves versenyzők! - állt meg egy pillanatra, hátha eltűnik. Nem tűnt. -Hamarosan újabb feladat vár rátok. Döntsétek el, hogy a csapatotok mely két versenyzőjét külditek a megmérettetésre, A csapatkapitányok a vacsora kezdetekor adják le a választott neveket. A borítékban találtok egy kis segítséget a következő feladathoz - fejezte be az olvasást. Majd a borítékból kivett egy fényképet, és összeráncolt szemöldökkel olvasta le a hátuljáról. -Tanyaház, és a tervrajza - forgatta az ujjai között a másik lapot.
-Én megyek - jelentette ki Szili, minden előzmény nélkül.
-Én is megyek szívesen - szállt be Bogi is.
-Ácsi - tette fel Levi védekezően a kezét. -Összegezzünk, és majd utána.
-Biztos megyek, mert még nem voltam választós izén - magyarázta Szili egyik okát a kijelentésének.
-Mindjárt, hadd gondolkozzak - dörzsölte a halántékát, és addig körbeadta a két lapot. Átnyújtotta nekem, mivel én voltam hozzá a legközelebb...
-Tanyaház - suttogtam magam elé, a képet közelről is megvizsgálva. A sikóti puszta középen állt egy lapos tetős tanyaház. Nem találtam rajta semmi különöset, így továbbadtam a másik ágyon hasaló Boginak. Majd a földön fekvő fájdalmasan a plafont bámuló Szilinél talált gazdára.
-Szóltam a tanárnőnek mindjárt itt lesz - bámulta Bogi is a házunk plafonját.
-Itt egy kép egy házról, és a tervrajza - hagyta Levi teljesen figyelmen kívül a tanár érkezéséről szóló mondatot.
-Akkor meg kell keresni valamit. Ennyi - ült fel szili a földről, .és leült az én helyemre, mivel elmentem a búgó hűtőhöz, és ittam egy kis vizet. -Én megyek egynek, és kész!
-Nem hinném, hogy csak ennyi - vette vissza a kapott a segítségeket.
-Öcsi! - rázta meg a vállát. -Ne gondold túl! Tudod, hogy 14 éves koromig egy ilyen házban éltem tudok ezekről a házakról mindent!
-Akkor menjünk ketten? - nézett körbe én meg azt hiszem félrenyeltem. Sőt félrenyeltem.
-Tessék? - köhögtem még mindig. -Nem mész! Még mindig nem jó a kezed!- néztem rá szúrós szemmel. -Bogi? - fordultam felé.
-Regi, ez inkább olyan sportos cuccnak néz ki - magyarázta halkan Bogi.
-Na persze! Még mit nem! - jártam körbe-körbe a kis szobában. -Nem! Akkor megyek én!
-Nem - állt fel Levi, és megállt előttem. -Szilivel megyünk, ez a legjobb megoldás - hajolt le hozzám, de elhajtottam a fejem.
-Nem! NEM! Nem mehetsz! - néztem egyenesen a szemébe. -Nem akarom, hogy bajod legyen! Ennél nagyobb!
-Te is tudod, hogy nincs más megoldás - simította meg az arcom a sérült kezével.
-Beszéljünk még Misivel, a dokival, Meggyesivel - hadartam el. -És ha ők - nyeltem egy nagyot, szerintem mindenki hallotta - rábólintanak legyen - fejeztem be suttogva.
-Ketten leszünk, bátyussal - ölelt át Levi szorosan, és a fülembe súgott. -Semmi bajom nem lesz. Addig komolyan pihenek. Csak bízz...
-Vass Levente és Kiss Regina! - csörtetett be a tanárnő a házunkba, mi meg hagytunk két lépés távolságot. -Ahh, ennyire nem lehettek értetlenek - legyintett, becsukva az ajtót maga után. -Ennyire nem lehettek felelőtlenek - háborgott tovább.
-Tanárnő - szakította félbe Levi. -Miért izgatja ennyire? De komolyan! - kérdezte teljesen nyugodt, és tisztelettel teli hangnemben.
-Furcsa lehet ez akkor neked Levente, de - nevettem fel (!) - csak jót szeretnék. A tény mellett, hogy én vigyázok rátok.
-Van ennél fontosabb, és sürgős dolgunk is - fordította vissza Levi a beszélgetést.
-Úgy gondoltuk, hogy én és Levente mennénk, mivel ez egy erőnléti feladatnak tűnik - nyújtotta át Szili a röhögéstől vörös fejjel a kapott holmikat. Meggyesi elengedte inkább a füle mellett és nézegetni kezdte a tervrajzot.
-Rendben - bólintott végül. -Hogy van a csuklód? - kérdezte tőle olyan általánosan, mintha csak az időjárásról szeretne tudomást szerezni. De tényleg!
-Most, hogy a tanárnő végre ki tudta paszírozni magából ezt a roppant egyszerű kérdést - Itt mind felnevettünk -, sokkal jobban - nyújtotta felé a karját.
-Ne szemtelenkedjél! - nézte meg közelebbről. -Rándulásra tippelnék - forgatta a csuklóját.
-Jól tippel, mert megrándult - nézett rá ártatlanul.
-Legyen így - biccentett végül, és kiment de konkrétan Vandába ütközött. -Még te is? Na tűnjetek mind a szemem elől!
-Igen komoly problémám van - kérte ki magának Vanda. -Ebben pedig csak ők tudnak segíteni!!! - mutagogattot felénk. Ez így eltartott egy pár percig.
-Művésznőm - mutatott Levi egészen a távolba.
-A Sármund szerinted milyen ship-név? - nevettem, a piros négyest mosolyogva nézve, ahogy ámulattal követik az utolsó perceket, amikor a Nap még az égbolton van. Számomra ez nem volt "érdekesség", ha mondhatom így. Persze, szép, aláírom, de inkább a napnyugta helyett, Rajmundra szegeztem a tekintetem Levivel együtt. Ahogy Sára mögé állt, és fél karával előrenyúlt, hogy felvegye, valószínűleg. Aha. Ez az így talán nem teljesen igaz.
-A Legi jobb, de - gondolkozott el - örélnék neki ha lenne Sármund.
-Szerinted nincs? - kérdeztem csodálkozva. -Tök olyan...
-Ne szóljunk bele jó - nyomott egy puszit a hajamba. -Emlékszel még ugye?
-Igen - suttogtam magam elé. Igen, mindenki tudja. A Nap lement, és már mi is indultunk volna az étkezőbe, mint a piros csapat. De látszólag a Vanda VS Cseresznye vita eldőlni látszott. És engem előbbi konkrétan betolt a házba, Levi meg bejött utánam.
-Mi történt? - néztem rá a kék hajzuhatag mögött a szemét keresve, de hát eltakarta az extrém frizujára.
-ÁÁÁÁ - kiáltotta el magát, nem túl olyan nőiesen. -Segítenetek kell! - fordította el a kulcsot a zárban (meglett?), és lecsúszott a földre, majd hangos koppanással hátra beütötte  a fejét.
-Vanda - ültem le mellé, Levivel együtt. -Csak mond el!
-Bele lehet szeretni egy idiótába? - nézett ránk felváltva, de inkább lehajtotta a fejét.
-Szerintem ennek nincs akadálya - nevetett Levi. -Ki ez az idióta? - Vanda motyogott valamit az orra alá, de semmit sem értettünk.
-Vanda - emeltem meg óvatosan a fejét.
-Sz - kezdett el sziszegni.
-Egy kígyó? - tippelt Levi. -Vagy a  Kobra? - tippelgetett tovább. -Esetleg Szi - segítette ki.
-Szili - mondta ki hirtelen, és újra a padlót pásztázta.
-Lassan nyithatnánk egy pszichológiát egyébként - bökött belém Levi röhögve. -Vass pszichológia - meredt a távolba, ami jelen esetben a fal. Rendelés minden hétköznap. 10:00-tól 18:00 -ig - nézte meg az óráját. -Még akkor időben vagyunk. Órabérünk 20.000 Ft. És mindenkit várunk! - tervezte el a jövőnket, valahogy egészen máshogy. Vandával teljes szívünkből nevettünk fel.
-Szóval mi a panasz? - vettem fel a megfelelő szerepet.
-Szeretem őt - nézett fel végre. -Néha a falra mászok a hülyeségétől igaz - hadonászott a kezével. És azt érzem, ha tovább tartogatom magamban szétszakad a mellkasom. Csak annyira félek - ismerte be.
-Mégis mitől? - simítottam meg a karját.
-Az elutasítástól - suttogta alig hallhatóan. -Attól, hogy én lépjek.
-Annyit változtatnék a Legin - vettem vissza a szót -, hogy én lépnék először - hajtottam a fejem Levi vállára. -Utólag könnyű, tudom. Hiszen itt ül mellettem majdnem Shawn Mendes - mutattam rá. -De Levi lépett - néztem kék szemébe. -Végül ő tette meg az elsőt.
-Nem éppen időben, de mégsem későn - puszilt Levi a hajamba. -Gondolkodj el rajta egy kicsit - nézett újra Vandára.
-Percet, órát, vagy aludj rá egyet - soroltam.
-Viszont legyen meg itt a verseny végéig - kopogtatta meg a saját homlokát, és ezzel egyidőben én a szívemre tettem a kezem.
-Tényleg ez kellett nekem - ölelt meg mindkettőnket. -Köszönöm, hogy - engedett el minket, letörölve a könnyes szemét, majd a kéz fején egy nagy fekete paca jelent meg - tanácsot adtatok és nem erőltetettek semmit - mosolyodott el.
-Gyors váltás lesz - figyelmeztetett minket előre Levi. -A feladatra...?
-A srácok mennek - felelte, és felpattant a földről, ahogy mi is. -Akárhogy győzködtük Aldit, nem hagyja magát, ő akar menni - tárta szét a karját, kilépve a verandára.
-Így akkor ő az összesen volt? - ráncolta Levi a szemöldökét, és még visszalépve ő a hűtőhöz ment, én meg újra a mosdót látogattam. Eddig pedig kb naponta kétszer voltam itt. A reggeli és esti készülődésnél. Se többször.
-Igen - várt be minket, és az étkező felé vettük az irányt. Legalábbis Levi.
-Előbb megkérdezzük legalább Misit!! - tartottam meg az ajtót. Egyszerűen kivette a telóját a zsebéből, és kihangosítva hívta a szervezőt, aki egyből felvette.
-Szia! Csak egy kérdés! - szólt bele sietősen. Gyanítom éhes...
-Mond csak Rómeó, bár látlak titeket - hallottuk őt duplán, ahogy felénk futott és kinyomta a hívást.
-Mehetünk mi Szilivel a feladatra? - engedett előre minket.
-Ez a legjobb döntés - biccentett narancssárga ruhás spancink, szóval mi Vandával a svédasztalhoz léptünk, ők meg az adminisztrációs pulthoz.
Ekkor egy egész fura dolgot vettünk észre Vandával, a "mit együnk a bundáskenyér mellé?" diskurzus közben. A címvédő csapat a szokásos helyén ült, és szokásosan beszélgettek, mint mindenki. Kicsit olyan félreértés keringett ott náluk. És Rajmund annyira benyomta a ketchupös tubus oldalát, hogy kelleténél több szósz landolt a krumpliján. Majd legyintett egyet, és összenéztek Vivel. Azt hiszem ő lehet Sármundék őrangyala.
-Ennyi kutchpot már - lépett mellém Levi.
-Biztos úgy szereti - nevettem, de láttam, láttam. Ő is tudja. -Teszek neked is - vettem el egy másik tányért, majd a vacsival együtt a kezébe nyomtam.
-Shawn! - jött vissza hozzánk Vanda. Hová ment? Ja, hogy én megint Levire figyeltem. -Majd ma is gitározunk ugye?
-Ugye - nevetett Levi, és levágta magát a mi asztalunkhoz.
-Most vacsora, és te pihensz! - ültem le én is.
-Csak ha te is - mosolygott megvillantva az összes fogát. Kissé elpirulva, de biccentettem. Még mindig képes erre? Ez valószínűleg így is marad. De legalább tudom, "Amikor hozzám értél, szinte felperzselted a bőröm." Ez megfelelő csere.

Félórája voltunk az étkezőben, és a többi csapatot megkérdezve. Jól döntöttünk. A legtöbb négyes fiúkat küldött a megpróbáltatásra, de páran azt rebesgették, hogy a pirosak a két lányt küldik. ezek megzakkantak? Vagy mi zakkantunk meg? Avagy félre mentünk?
A többiekkel mi komótosan eszegettünk, Levi viszont már idegesen dobolt az asztalon. A még vacsorázó csapatok kérésére elhozta a gitárját, és az egyik szabad asztalra felállva játszott. Elénekelve a négy pics*, mármint világoskék lány dalát, amit ma kértek, és cserébe elmondták ők a gémeskúttal kapcsolatos feladatra gondolnak. mondjuk lehetséges. Nagy Márk, és Shawn Mendes. Ezzel mindent elmondtam. Hatalmas tapsvihar követte rögtönzött koncertjét. De ekkor a zene nem tőle jött, hanem a zsebemből. Egyből felismertem.
-"Nincsen semmim" - Ahogy meghallottam az első sort, kinyomtam a hívást. Anélkül, hogy megnéztem volna, pontosan tudtam ki keres. Csak én nem voltam rá kíváncsi. A telefonomat néma üzemmódba tettem, és újra a zsebembe süllyesztettem. Levi is tudta és először azzal a "Művésznőm, ne csináld már! Csak hallgasd meg" nézéssel méregetett. Majd látva nem tudja elérni a célját, nekem kedvezve rázendített Nagy Márk szintén híres Veled jó számára.

Saját költeményem, csak a cím van az Egyszer-ben! Remélem tetszik, mert még soha nem írtam ilyesmit. Csak úgy megtetszett, és ez pattant ki a fejemből. Szóval ennyi...

-Amikor minden borzasztó,
csakis veled jó! - énekelte halkan egyenesen nekem.
-Van, hogy elvesztem a hitem,
de tudom te mindig ott leszel mellettem - kezdte el hangosabban.
-Hiszen csak veled lehet teljes az életem
mással nem is képzelhetem.
-Mert veled jó, oly jó, csakis veled jó, vagy inkább - húzta úgy, mint a dalban - a legjobb! - énekelte teljes hangerővel a refrént. az étkező pedig felrobbant, a rengeteg sikolytól. Ez való neki! Ez kétségtelen! És mindent megfogok tenni, hogy minden nap azt csinálja, amit szeret. Zenélni. el sem tudom őt képzelni, egy irodában, vagy mittudomé! Csakis egy színpadon látom. A zongora mögött. Vagy akár gitárral a kezében. nagy gondolkozásom közben a szám végére ért.
-Veled akkor is jó,
ha betemet a hóóóóóó - nyújtotta el az utolsó betűt, és meghajolva Vandának adta át a terepet. Levi lehuppant mellém, én meg elé toltam egy vizes poharat.
-Nagyszerű voltál - suttogtam, kisimítva világosbarna haját, a szeméből. Ő egy kedves gesztusnak vette, de nem csak ennyi volt vele a célom. Még mindig kipirulva ült mellettem, és ebből az egyszerű mozdulatból megállapítottam tényleg csak elfáradt, és nem lázas. Szintén hatalmas tapsra kaptam fel a fejem, ami Vandának szólt. 
-Ez az a dal - nevetett fel halkan, és az ölébe ültetett.
-Komolyan ezt tanítottad meg neki elsőnek, hogy szívass vele - néztem rá hitetlenkedve. Persze már, hogy ezt kellett volna énekelnie, de helyette Képtelen lett belőle. És csak most jöttem rá igazán, hogy mennyire igaz ránk az is.
-Ez egy nem nehéz szám - bújt el mögém, hogy ne lássam az arcán, azt a vigyort. Pedig tudtam, hogy meg lehetne akár vizsgálni az összes fogát.
Vanda tovább játszott, és leugrott az asztalról. A legtöbb csapat pedig átvonult a játékterembe.
-A nyolcasban lesztek? - kiáltott felénk Szili.
-Aha - állt fel Levi velem együtt.
-Majd akkor gyertek a játékterembe! - És ők ezzel röhögve elrohantak.
-Tegyél le, pihentetned kell a kezed!! - ütögettem a vállát, de talán egy szúnyogcsípésnek sem érezte, csak kiment és a házak felé vette az irányt. -Tudok menni!! - erősködtem továbbra is. -Komolyan nem kell főleg most az öledben vinned! - Levi továbbra is lépkedett, majd egyszerűen benyitott. -Tegyél le! - Ebben a pillanatban konkrétan ledobott (!) az ágyra. -Hé!
-Te kérted - röhögött a pólója meg a földön landolt. A kulcs meg a zárban.
-Nem! Nem ezt! Nem! Komolyan kell venned! Nem szabad er... -És belém fojtva a szót fölém magasodva megcsókolt. A vállába kapaszkodtam, amíg átfordított minket, és nyelveink táncot jártak. Én keringőre szavazok. Levegő? Pfff. Az ilyenkor... Nem számít. Olyan boldogsággal töltött el, hogy komolyan minden rosszat elfelejtettem magam körül. Egy pillanatra biztos. Csak az a baj, ezek továbbra is itt vannak. A mama, az édes négyes, vagy lehet már ennél is több. A feladat és Bogi fura dolgai, ... Mindegyikkel kapcsolatban olyan rossz és megmagyarázhatatlan érzéseim voltak.
-Tudod olyan sok minden kavarog bennem - ismertem be hirtelen, és legszívesebben a falba vertem volna a fejem, azonban most megtette a mellkasa is, amibe belefúrtam az arcom, és így maradtam. Hiszen pihennie kéne.
-Mondd csak - csavarta a mutatóujja köré egy tincsem. -Lehet bealszok, de beszélj - nevetett fel. -Úgyis szeretem hallgatni a csicsergő hangod - csókolt a nyakamba, és hosszú karjával felettem átnyúlva a két telefont, (amit remélhetőleg nem törtünk össze) letette a kisszekrényre.
-A legfontosabb talán, ahol valami tanácsra lenne szükségem - kezdtem nagyon halkan.
-Azt mond először, mert még ébren vagyok - ásított egy hatalmasat.
-Oké, akkor gyors leszek - vágtam bele. -Így lehet kicsit sokkoló lesz, de akkor mondom - fújtam ki hosszan a levegőt. -Ma a hídnál, a feladat közben találkoztam az állítólagos meghalt nagymamámmal - feleltem egy szuszra. Majd megemeltem a fejem. Levi csak nagyokat pislogva nézett rám.
-Mi? - ennyit tudott kinyögni. Pedig ő mindig mindenre tud, mondani valami értelmeset. Ebből látszik ez nem mindennapi. -Anyukád anyukája? - Mégis tud. -Soósné Virgínia, aki 1950-ben volt Magyarország legjobb ifjú előadója?
-Azt hiszem - suttogtam. -Anya nem mondott semmi egyértelműt, de csak ő lehetett.
-És ezen belül mit mondott? - próbálta kihámozni belőlem.
-Szurkol a versenyben - elevenítettem fel, mert ez tűnt a legártalmatlanabbnak. -Ne foglalkozzak az utálókkal. Akkor a címről kérdezett. Ilyesmi. Meg, hogy üdvözli a szüleimet.
-Még? - Tudta, hogy nem ennyi.
-Konkrétan ezek voltak az utolsó mondatai - gondolkoztam el, hogy pontos legyen. -"Nem Soós ez a lány! Olyan, mint Tamáska! Heves! Csak, hátha ez a fiú kiveri belőle!" - Valamit tuti ki hagytam... - Szerinted ez igaz?
-Háát - húzta el a száját, és nagyon mérlegelt. - Van benne valami - felelte diplomatikusan. -De nem fogok kiverni - nevetett fel - belőled semmit - komolyodott el. -Nem akarom, hogy megváltozz - puszilt a hajamba. -Így szeretlek. A hevességeddel együtt.
-Köszi - néztem rá igazán hálásan. -Milyen ha valaki Soós? - kérdeztem halkan, bár én sem tudom miért.
-Mindig életvidám - válaszolta egyszerűen. -Legalábbis anyukádról én ezt gondolom - tette hozzá. -Majd Szilit is megkérdezzük azért! - röhögött folyamatosan.
-Ja, nagyon vicces, hogy így hívják és cukrász - forgattam a szemem unottan. És örülök, hogy nem mondta ki.
-Szóval mindketten a nagyszüleinkre ütöttünk - gondolkozott el, és inkább folytatta, a fura fejemet látva. -Színész - bökött a vállamba. -Zenész - mutatott magára. -Vagy valami olyasmi - tette hozzá halkan.
-Pedig úgy tudtam, hogy csak neked van eszed? - néztem fel rá halál komolyan, és egy pillanat alatt elröhögte magát.
-Az én Művésznőm - nevetett folyamatosan -mindig tudja mit kell mondani.
-Próbálkozok!
-Következő pont - ásított egy hatalmasat. -Kitalálom. A feladat?
-Talált, süllyedt - mosolyodtam el.
-Szilivel megoldjuk. Ez egy sportos feladat lesz, érzem - magyarázta halkan. -Mindenki belement.
-Dokinő? - vontam fel a szemöldököm.
-Misi beszélt vele - bizonygatta.
-Rendben - adtam meg magam.
-Tudod nekem is van valami - húzta a szót egyenesen arányosan a szájával.
-Mondd csak - biccentettem semmit sem sejtve.
-Apád a feladat óta hívogat engem, sőt mióta nem vetted fel neki - keresgélte a szavakat - nagyon dühös.
-Nem fogok beszélni vele. Nem érdekel - vonogattam a vállam. -Az se, ha ő többet mondana a mamáról. Nem fogom felvenni, sem visszahívni - jelentettem ki egyértelműen. -És ha kérhetek ilyet, te se beszélj vele.
-Nem akarok rosszban lenni apáddal - felelte teljesen egyenesen. -Tudom milyen a haragja, nem kérek belőle többet. Isten ments - fogta suttogóra.
-Megzsarolt? Vagy mi? - nevettem el magam.
-Művésznőm ez - csukta be a szemét -komoly dolog. Nem fogom ráhárítani, ha úgy is tűnik most, de megígértem neki, hogy - temette a kezébe az arcát  - nem leszek az életed része - tátogta konkrétan. -Hogy nem leszek a közeledben, mert csak bajt - Eddig hallottam, de ki tudtam egészíteni. "Okozok".
-Levi - próbáltam lehámozni az ujjait a szeméről. - Apa ilyen, és akkor lehet én is ilyen vagyok. Ezt el kell fogadni, ennyi. De nem kell betartani - kerestem továbbra is a tekintetét.
-Ha majd haza kell mennünk, még a lelket is kiveri belőlem - motyogta az orra alá.
-Ne már - szedtem le végre a kezét az arcáról. -Ne mondj már ilyet - nyomtam egy apró puszit a szájára. -Úgy sem jön haza - nevetettem. -Minek jönne? - tettek fel a költői kérdést. -Meg van ott mindene. És most már az én életem is teljes - suttogtam közel hajolva hozzám.
-Ennyire nem hiszel benne?
-Egyáltalán nem - ráztam meg óvatosan a fejem. -A szülinapom óta nem. Amikor - piszkálta valami a szemem.
-Ne gondolj rá - nyugtatott meg egyből. -Igenis szép volt!
-Igenis szép volt - ismételtem meg halkan.

Én amikor rájövök, ti még nem tudjátok, mi történt ekkor! 🤔
Mert még nem igazán volt róla említés... Majd ez csak az IOV után derül ki, egy visszaemlékezésből! Addig shhhh! 🤐❤️
Ezenkívül a többi fura dologról még maga a főszereplő sem tud...

-Bár - vágott "emlékezzünk" fejet. -Az enyém szebb volt, de nem lehet minden tökéletes, csak - mutatott magára.
-Nagy Márk? - találgattam nevetve. Azt hiszem soha nem nézett rám még ennyire tetetett arckifejezéssel. Féltékenység, és düh. Keverve valami "Én meg a Vass Levi vagyok!" csillogással a szemében. -És az én Levikém - nevettem még mindig.
-Szertelek, te bolond lány - röhögte el ő is magát.
-Én vagyok a bolond? - tátottam el a számat. Levi csak egyre jobban röhögött. Tényleg nem tudta abbahagyni. -Akkor mondom!
-Elmegyek pszichológusnak most már - Ez egy új fokozata a nevetésnek. Egyszerűen az, amit nem tudsz semmihez sem hasonlítani. A nyerítést rég elhagyta, és a Niagara-vízesést törölgette az arcán. De az biztos, őszinte volt.
-Amúgy én is szeretlek - jegyeztem meg úgy mellékesen.
-Ezt csak így hozzátetted, hogy ne legyenek kétségeim? Köszi, Mézes puszedlim - viszonozta kijelentésem egy hosszú csókkal. És végére mindketten belemosolyogtunk.
-Majd - próbáltam kicsit eltolni magam tőle - gyere ha kipihented magad. Hagylak egy kicsit. A játékteremben leszek.
-Nee! - húzott vissza folyamatosan. -Nem kell oda menned! Ne menj el! Ne hagyj itt! - könyörgött.
-A skacokhoz megyek - másztam le róla, és az ágyról. -Te is tudod, ha itt vagyok, abból nem lesz pihenés - ráztam meg óvatosan a fejem.
-Ez nem igaz! - ellenkezett, mint ahogyan csak egy fiú tud. -Akkor én sem maradok! - fonta össze a karját maga előtt, felülve az ágyban.
-Levi - mentem oda óvatosan az ágy széléhez, és a karfába kapaszkodtam, nehogy visszarántson, mert akkor komolyan itt maradok. Ő meg nem fog még csak szundikálni sem, nemhogy aludni. És most azt kellett előtérbe helyeznem, hogy neki mi a jó. -Kérlek - löktem meg a vállánál, mire visszazuhant az ágyra, és fájdalmasan fintorogva nézte a plafont. -Próbálj meg aludni, vagy legalább legyél egy helyben, és feküdj - vettem fel a telómat, és zsebre vágtam.
-Akkor, ha itt maradok - ragadta meg fél kezével a derekamat -mit kapok cserébe? - nézett vigyorogva a szemembe.
-Mire gondolsz? - haraptam be a számat.
-Mondjuk - húzott még közelebb magához -van egy két ötletem - simította meg másik kezével az ajkam, csupán a hüvelykujjával, majd lecsúszott az államról az ujja.
-Szerintem csak egyre van időnk - bazsalyogtam.
-Az bőven elég - Ha van olyan, hogy "hirtelen csók". Ez az volt, de komolyan. Tudtam róla. Utalt rá. Egyértelmű volt. Mégis a torkomba ugrott a szívem. Nem az első volt (Levi biztos tudja hanyadik!), mégis annyira nem tudtam mit csináljak. Elléptem tőle, ő meg olyan "Nem erre számítottál Művésznőm?" mosollyal nézett rám az ágyból. Kiléptem a verandára, berántva magam mögött a nyikorgó ajtót.

Nem úszhatja meg ennyivel! Nem hagyom magam! Gyorsan kellett még kitalálnom valamit, amíg nem alszik be.

Egyből Vanda jutott eszembe. Kissé arrébb sétált, és gyorsan rácsörögtem.
-Vanda - szóltam bele suttogva. -Tudnál segíteni nekem? - Továbbra sem szólt a telefonra, hanem egyszerűen semmit sem szólva megjelent a csárda felől, és elrángatott.  
-Bármi is az, mondd - csapta be az ajtót utánunk vigyorogva. Így szereztünk eklerfánkot a konyháról, és született meg egy képem, amit csak Levinek küldtem el. Mesi már csak kuncogni tudott ettől az egésztől. Meg a szívatástól. Egy olyan, kép, ami, olyan. Nem is tudom. Provokáló? Vagy ilyesmi... Pajkos mosoly, csillogó szem, kesze-kusza haj, kicsi felső, kamerába hajolás.

Regi: Szép álmokat Levikém!! ❤️❤️❤️😇😴 Aludj nagyot! Egyenesen imádlak! 🤩🤩❤️Ha fent vagy, csak írj valamit! Puszcsillak, életem szerelme 😂😂😂😘

-Írt már valamit? - hajolt a telefonom felé Mesi.
-Még nem - fríssítgettem a Messengert. Majd olyan hangosan nevettem fel. Hát fent volt. Azt hiszem úgy lenne igazán fair, ha minden lány csak egyszer az életében kapna egy ilyen képet. Úgy látszik nekem ez most jött el.

Levi: Meg lesz kiscsillagom!! ❤️❤️😴Én meg visszavonhatatlanul beléd esek minden egyes percben! 😊
Neked is teljen csodásan a programod a csajokkal! 💅🏻🥰 Vagy akár vissza is jöhetsz, én várlak ❤️ és akkor személyesen kapsz puszcsikát😘😅😅

-Erre mit írjak? - mutattam a lányoknak nevetve. Komolyan idő oda húzzogattak ma, már a skacok háza előtt álltunk. De hogy? Én magam sem tudom.
-Ez Aldi pulcsija? - hunyorgott Vanda a képernyőmre.
-Biztos - legyintettem, továbbra is valami eszméletlenül nyálas válasszon agyalva.
-Mármint írd ezt! - avatott be a tervbe.
Én még röhögve gépelni kezdtem.

Regi: Aldi pulcsija van rajtad? 😂
Ekkor egy hangos kiálltást hallottunk.
-Az kom gec! A bomba csajod az én pulómról kérdezget?? - üvöltötte Aldi , önkívületi állapotban. -Akkor nézzétek meg a képemet a Pistán!! - tette hozzá.
-INSTA! - javította ki őt Levi alapból. Óriási röhögés közben, néztük meg, az újjabb Boros család fotót!

alditesco Boros Familie 👨‍👨‍👦‍👦😂
📸@IOV.misi
Drága kisfiam, @vass_levi beauldt! Nézzétek milyen édes! ❤️❤️😂😂
Ma a feladaton hatalmasat ment! Akik érdekel LINK! Ez csak a vége, csak azt sikerült felvenni😅😅
Ajálott kipihennie magát! Mind a négyen @Beni17 - tel & @vili.szili - vel
megyünk a "Tanyaház" nevű feladatra! 🤪💙
Szurkoljatok nekünk! #iov⏳💙
FIAM MENJ ARRÉBB, HOGY ÉN IS IDAFÉRJEK! TE CSIPKEJÓZSIKA! jaj upsz ezt nem ideeeee 😂😂😂🤣

vass_levi gyere apucsikám! Most már elférsz! 😂😂

vili.szili én is akarok! 😇

IOV.misi aludjatok fiatalok!😴

Beni17 rendben nagypapi! 🤣🤣

alditesco de szép hasad van @vass_levi! ❤️❤️😁 Megnyalhatom? 🤪🤪

kicsi_regi NE MERJ HOZZÁÉRNI! MERT VÉGIGVÁGOK A HÁTADON EGYET A NYÚJTÓFÁVAL! 🤬🤬

vanda_tatto beszállok a foci kapuval! @IOV.misi mennyire nehéz az? 😁

vili.szili nem bírja azt el kicsi kacsód, cukorborsó! ❤️💙💛💙💛💙💛💙💛💙❤️ Öcsi! NE IROGASS A NEVEMBEN!

vanda_tatto most meg rajtad van Aldi pulója? 😂😂😂

vili.szili most, hogy mondod, tényleg 💙😂 ÖCSKÖS!

kicsi_regi szereztünk a konyháról fánkot... Így vagyunk a ház előtt, de nem sokáig! Ha érdekel most megyünk a az ebédlőbe! 🥰❤️🍩

Amennyire tudtunk futottunk.
A négy srác mondanom sem kell, milyen hatalmas hévvel rontott be a csárdába.
-Mindenkinek annyi jár, amennyi kockája van! - vetette fel Levi az ötletét, máris a szájába tömött egyet. Igen, sportos alkat, de... A fánk az fánk. Eléggé édes szájú. Meg ezek szerint Aldi is rossz hatással van rá!
-Akkor én éhen halok - vágta le magát Beni a földre, nevetve.
-Ne csináld ezt velem asszony! - repült is rá Aldi is az édességre.
A röhögésünk egyszerűen leállíthatatlan volt. Amikor egy számomra ismerős hangsúllyal, valaki köszöntött valakit. Majd az is kiderült, hogy ki.
-Szia, apu - szólt bele Sára a telefonba.
Tovább nem hallottam, a beszélgetést, de valamennyire már csak a hangsúlyból ítélve, reméltem nincsenek annyira kibaszott rosszban, mint mi. Miért van az, hogy ennyiszer előkerül? Nem akarom. Egyszerűen... Nem. De a kedvemet nem fogja elrontani.
Tehát ilyen jó hangulatban kezdtünk a meglepetésbe, amiről én sem tudok sokat. Csak, hogy a konyhába megyünk. 

Remélem tetszett! A következő résszel még nem valami jól állok, (a kéziratom nagyon összecsapott lett, és olyan munkát nem szeretnék kiadni a kezemből, és nagyon megprörgettem ott a történéseket, és sokkal részletesebben szeretném) szóval, hogy addig se legyen üres járat. Majd hétfőn kikerül egy részlet (de azért nem ígérem meg), egy későbbi fejezetből. Kb négy ilyet tervezek egymás után! És mindegyik külön fejezetből, szóval nem kronológiai sorrendben! Szerintem így izgalmasabb! 😂😁
Ezek egyértelműen sokkal rövidebbek lesznek! Szóval hétfőn itt! 🥰❤️

Azért egy kis betekintés:❤️
"-Sütős videót csinálunk! - jelentette be az ötletét.
-És mi lesz az, amit...? - kérdeztem óvatosan, remélve, hogy majd én választhatom ki.
-Amit szeretnél Művésznőm - mutatott körbe a helyiségben szórakozottan."