Rajtunk kívül a címvédő csapatot láttam még, és Tahi tanár urat, de senki mást. Leültünk akkor ketten az egyik padra, a szikrázó napsütésben. Mostmár visszahullámosodott sötétbarna hajamat, egy szoros copfba kötötöttem, de még így is azt éreztem, felgyullad a fejem.
És dobtam anyának egy üzenetet.

Regi: Szia anya! Minden rendben, már megreggeliztünk! Mostmár arra várunk, hogy induljunk. Majd írok még puszi!
Anya: Szia kislányom! Okké! Szurkolunk!

Majd társaságunk akadt.
-Jó reggelt! - üdövözölt nyájasan Meggyesi.
-Jó reggelt Tanárnő!
-Sok sikert a feladathoz! Ügyesek lesztek! - veregette meg a vállunkat idétlenül. - Ahogy a többi tanárral beszéltem ők valami gumikacsa versenyre, számítanak. Bármi is legyen az - legyintett. - Vagy sportra.
-Inkább vizes feladat, a Tisza-tónál az nincs is messze - gondolkozott Levi.
-Látjátok, ezért nem kérdés, hogy ti mentek - mosolygott, majd csak mintha eszébe jutott volna valami, csettintett egyet. Ha az én memóriám hiányos néha, neki milyen? - Dénes megkeresett reggel, és állítása szerint, mikor a saját csapatát ellenőrite ti ketten éjfél körül... - nézett ránk rosszallóan.
-Csak beszélgettünk - fejeztük be egyszerre.
-Nagyon magam allat voltam - tettem szomorúságot. És bejött! - Levi pedig segített, hogy nincs mitől tartanom - néztem rá hálásan.
-Így volt - bólogatott bőszen. - Aztán kicsit elszaladt az idő - tette hozzá mosolyogva.
-Figyeljetek - ült le mellém a biosz tanár. - Ti ketten nem csak akármilyen két diák vagytok! - gesztikult hevesen. - Egyikőtöknek sem jó, ha együtt látnak titeket, mert akkor robban a bomba!
-Tanárnő ne féltsen minket vagy ilyesmi - nevetett Levi.
-Az emberek ítélkeznek - hagyta figyelmen kívül az előző mondatot. - Most én azért vagyok itt, hogy felügyeljek rátok - tisztázta a státuszát. - Még csak szépen megkérlek titeket, hogy ne csináljatok fogadásokat, és állítsátok le őket! Mert majd, ha én teszem abban nem lesz köszönet! Ez egy verseny! - csapott az asztalra. - Másrészről pedig ne találkozzatok így esténként, és tartsátok a két lépés távolságot - enyhült meg (talán) . - Csak nektek akarok jót.
-Renden - biccentettem kelletlenül.
-Köszönjük Tanárnő az aggódás, de erre semmi szükség - nézett rá Levi.
-Így legyen - biccentett. - Viszont most a feladatra koncentráljatok!
Mind a hárman a csárda felé kaptuk a fejünket, ahonnan színes melegítős gimisek özönlöttek ki az indulást várva, mert már csak pár perc volt nyolcig. A sok színes ruha közül kettő nagyon is kitűnt, egy türkiz melegítős lány, és egy sárga ruhás srác.
-Te vagy már a sajtfejű! - lökte meg Vanda Szilit.
-Hé, hé - lépett hozzájuk a tanárnő. - Vili mi folyik ott? - nézett rá, mire Vanda a röhögéstől elterült a földön.
-Leginkább a könnyem baszki! - állt fel még mindig rötyögve.
-Ne szemtelenkedj! - állította egyenesbe Meggyesi. - Egyébként is hogy beszélsz? Ki vagy te? És hogy nézel ki? - nézett végig Vandán megrökönyödve. Nem éppen az a lány, aki külsőre megfelelne a tanárok igényeinek. Talán a fekete szegecses bakancsa, a direkt kiszagatott melegítőnadrágja, az átlátszó póló(akármilye), ami alatt látszik a bikini felső hagyján. De a tetkó a két kezén, piercing az orrában, és a kék haja, inkább kiveri a biztosítékot.
-Ahogy a belső énem - felelte diplomatikusan, megigazítva a fura kalapját, azt kihagytam tényleg.
-A versenyben milyen szereped van egyébként? - húzta fel a szemöldökét.
-Vezető egyéniség vagyok! - igazgatta a CSK kitűzőt. - Emellett alapokon fotós, így kiszúrom a részleteket! Aldi! Gyere már! - futott oda hozzá, aki egy almacsutkát (?) rágcsált, majd Vanda kiverte a kezéből (??). Meggyesi pislogás nélkül meredt utána.
Majd a főszevező jellegzetes hangjára oda kaptuk a fejünket.
-Kérném a feladatra induló csapattagokat, hogy jöjjenek ide! - kiáltotta el magát.
-Sok sikert! - ölelt át sietősen minket Bogi.
-Kérlek várjatok meg minket, majd utána, legyen ez a fogadás - súgtam a fölébe.
-Rendben - bólintott.
-Egy sapkával! - pacsizott le velünk Szili, és közben elindultunk a kapu felé.
-Az kalap! - nevettünk mindketten.
-Megcsináljátok! - kiáltottak még utánunk, de a fél csapatok elindultak Róbert vezetésével a parkoló felé. Még hallottuk, ahogy az élményráborban maradt diákok fütyülve és kiabálva buzdítják, a kapu túloldalán maradt versenyzőket.
-Örülök, hogy segítséget kérsz, de ez nem vall rád - rázta Levi röhögve a fejét. - Hogy is volt ez?
-A rövid verzió annyi, hogy nehogy azt higgye, ő is képben van. Meg a megfelelő polcra tegye magát - magyaráztam. - Vagyis a szekrény alá - álltunk meg hirtelen, ideértünk a kisbuszokhoz. Először a bézs csapat, majd a többi versenyző is elviharzott.
-Legiék beszállás! - kiáltott ránk egy ismerős nevető hang, és így mindketten felkászálódtunk a fedélzetre.
-Pontosan hová megyünk? - hajolt előre Levi.
-Mit gondolsz? - szállt be szervező haverunk, majd a sofőr.
-Én a Tisza-tóra gondoltam - kapaszkodott a támlába.
-Ügyes! - biccentett elismerően a sofőr. - Pontosabban Tiszafüred - indította el a járművet, és pöfögve kifordultunk az útra, Levi pedig visszaült mellém.
-A hosszú verzió? - vonta fel a szemöldökét, mosolyogva.
Elindultunk az első IOV feladatunkra.

Így utaztunk négyen, a sofőr, akit már biztos untattunk. Misi (aki, mint kiderült velünk akart utazni pedig a szervezőket külön busz szállította). Levi, türelmesen hallgatott, és én voltam a "mesemondó".
-Nem szép dolog, hogy hallgatóztam tudom - bólogattam.
-Nem valami jól - röhögött Levi. - Simán észrevettelek.
-Majd gyakorlom még - legyintettem.
-Szóval ezért jöttél vissza? És semmi bikini nem volt a sztoriban? - rakta össze, én pedig helyeslően biccentettem.
-Ha meglátom ezt az embert, elhányom magam! Ha Ginának hív kifutnék a világból! - kalandoztam el. -Ha pedig lehetne egy kívánságom azt mondám, a pokol legmélyebb bugyrában égjen el - csapkodtam a támlát, kicsit idegesen. - Bocsánat - húztam be a nyakam.
-Semmi baj - fordult hátra Misi. - Én se bírom őt, senki se - röhögött.
-Honnan tudja, kiről beszélünk? - furcsálta Levi.
-Egyértelmű, arról a Kendermagfejű fehér focista srácról, Kende - tette hozzá és visszafordult.
-Tudod mit? - fogtam meg Levi kezét. - Még azt se érdemli meg, hogy egy kívánságot rá használjak fel! - kulcsoltam össze ujjainkat. - Ugye egy percig sem hitted, hogy Kende és én? - undorodtam el.
-Őszintén, megfordult a fejemben - suttogta, közel hajolva hozzám.
-Miért? - néztem gyönyörű kék szemébe.
-Nem tudom - vette a keze közé az arcomat. - Örülök, hogy nem dőltél be neki - igazgatta meg a fülbevalómat. - Elég fura dolgokat hallottam róla Szilitől. De ez most nem fontos.
-Amúgy megérkeztünk! - pattant ki Misi és a sofőr. - Viszont ha gyorsak vagytok egy csók belefér! Azt megvárjuk! - csapta be az ajtót röhögve. Mindketten égő vörös fejjel hátradőltünk, majd egy pillanat múlva kiléptünk a buszból.

Kezünkben az ülés alatt talált tornazsákkal indultunk a bejárat felé. Majd mivel voltak helyfoglalóink, leültünk a türkiz- és fehér csapat társaságába.
-Kit várunk még? - bontotta ki Aldi a tornazsákban kapott csokit.
-Aldi - maszírozta Levi a homlokát. - Ha most azt megeszed minimum fél óráig, vagy még egy kicsit több ideig - ingatta a fejét - nem mehetsz vízbe - magyarázta szájbarágósan, Aldi meg csak nézett rá, aztán egybe betömte. - Mindegy - legyintett amolyan "Te már menthetetlen vagy!" stílusban.
-A pirosak még nincsenek itt - forgolódtam a lányt és a fiút keresve, közben Levi a kezembe nyomta az üveget.
-Azt hiszik nekik mindent lehet! - háborodott fel Vanda én pedig beleittam a vizembe, mivel a társam nagyon csúnyán nézett rám. - Igen, ők a címvédők! De nem csinálhatnak akármit!
-Szerinted ez egy korty? - vette ki Levi a kezemből a palackot, megforgatva de tényleg alig hiányzott belőle.
-Igen - nevettem Noéminak dőlve.
-Egy kis madárnak mondjuk! - böködött, mind szakadtunk a nevetéstől, és a legnagyobb örömködésünk csúcsfokán a piros csapat érkezett meg. A többi versenyzővel együtt, bementünk a strand területére.
Az emberek csak lézengtek, a vízben szinte csak narancssárga ruhásokat láttunk. Hat csónakban egyensúlyozva egyengettek valamit a víz tetején. Kivéve jóbarátunkat, aki kintről irányította őket. A cuccainkat ledobálva, szépen egy kupacba rendeztem, hogy a szél ne fújja el, vagy ilyesmi. Pakolásom alatt Vanda is talált magának feladatot. Minden lányra ráordított, hogy ne bámulják a magyar Shawn Mendest, mert kiesik a szemük! Noémival szakadtunk a nevetéstől, majd még mindig röhögve odaléptünk hozzá.
-Ez haláli volt! - támaszkodtam a térdemre.
-Nekem az volt a kedvencem, amelyik ilyen halálfélem arccal, kiment a főkapun!
-Nincs mit csajok - válaszolta halkan. - Nekem ez ajándék, ha ilyen kis ribiket kioszthatok! - dobta a kalapját, a kupac tetejére.
-Nagyon hatásos volt! - csavarta Émi egy kontyba hosszú vörös haját.
Mi is közelebb mentünk a parthoz, és Misi mellé álltunk, majd srácok is csatlakoztak hozzánk.
-Misi! - futott hozzá Levi. - Most a pályát jelölik ki? - mutatott a szervezők felé, akik még mindig a vízben tevékenykednek.
-Igen - Látszott rajta mennyire "büszke".
-De ennek nem kell ennyi idő! - járkált fel alá.
-Hallottad már azt, hogy neked csupa jó tulajdonságaid vannak? Türelmetlenség, kíváncsiság, okoskodás - számolgatott a kezén.
-Ő egy XIX. századi polihisztor! - nevetett Vanda, és ezen mind szakadtunk.
-Kezdődik! - tolt el minket onnan, szervező haverunk.
Közben a többi szervező felvett a csónakjából egy-egy zsákot. Mintha még várnánk valamire.

-Figyelem! - sétált el köztünk Róbert. - A feladat minden csapatnak kötelező! - kiáltotta a nagy szélben. - Amint a jelzést halljátok, bemenetek a vízbe, és megkeresitek a csapatotok színével ellátott négy gumikacsát. A feladatot akkor teljesítettétek, ha mind a négy kacsátokat kihozzátok a partra. Az a csapat, amelyik utolsóként végez, kiesik, és a táborba visszaérve azonnal hazaindul. Készüljetek! - üvöltötte, mire nagy mozgolódás következett.
-Hogy csináljuk? - fordultam Levi felé.
-Ketté válunk - kattogott az agya. - Maradj itt elől, én beúszok hátra - ecsetelte a tervet. - Először tuti hideg lesz, de egy idő után megszokod. Vigyázz, hogy hová lépsz nehogy víz menjen a szemedbe, és túl közel legyél másokhoz - hadarta gépiesen.
-Még valaki jótanács? - néztem rá reménykedve.
-Ne izguld túl! - adott egy puszit a homlokomra.
-Felkészülni! - kiáltotta Róbert, majd a narancssárga ruhások, a vízbe borították a zsákok tartalmát. Mindenki sugdolózni kezdett a rajtvonalnak számító parton. Merthogy teljesen egyforma SÁRGA kacsákat fújt a szellő a víz tetején.
-Elnézést, nem úgy volt, hogy a kacsák olyan színűek, mint a csapatok? - kiáltotta Róbert felé az arany csapat kapitánya.
-Tényleg az lett mondva, hogy keressük meg a saját színű kacsánkat! - zúgolódott Vanda, és mindenki elkezdett felháborodottan tarantálni.
-Senki nem mondott ilyet - nyugtatott minket a főszevező. - Azt mondtam, a feladat az, hogy keressétek meg a saját csapatok színével ellátott gumikacsákat.
-De... mind egyforma!!
-Vagy mind a sárga csapaté? - kérdezte Kende, rám vigyorogva, én meg inkább elkaptam a fejem, többen ezen jót derültek.
-Tényleg mind a miénk? - kérdeztem halkan.
-Nem hinném, ez csak megtévesztés - suttogta Levi.
-A kacsákon jól látható a jelzés. Csak ahhoz fel kell emelni őket - válaszolta Róbert.
-Az aljukat kell nézni - állapította meg Levi.
-Vigyázz! - szólt Róbert hirtelen, mire felvettük a rajt pocíciót. - Rajt! - nyomta meg a kezében lévő dudát, és mindenki futni kezdett.
Levinek igaza volt. Ahogy a lábunkat érte a víz, sokan felsikoltottak, de én csak azt mondogattam:"Nem fogok visongani!", miközben egyre bejjebb mentem.
-Nem fogok visongani - motyogtam az orrom alá.
-Sikíts nyugodtan - suttogta röhögve mögülem valaki - Akkor is szeretni foglak Gina - toldotta hozzá, és a mosoly egyből eltűnt az arcomról, Kende pedig bejjebb úszott.
-Fulladnál bele! - kiáltottam utána, de már nem hallotta. Majd már egész testemben gyorsan a víz alá buktam, majd feljöttem, ekkor láttam Levit hatalmas karcsapásokkal beúszni a pályára. A mellette álló lány bánta, akire rá fröcskölte a vízet. Így járt, ha jól láttam, és tudom a piros csapat kapitánya, Sára. Felemelve a kötelet bementem a kijelölt pályára, és én is belefogtam a keresgélésbe.
Komolyan?! Sárga kacsán, sárga X-et keresni? Olyan tűt a szénakazalban, érzésem volt, a gumijószágokat dobálva.
-Narancs - suttogtam arrébb dobva még egyett. - Narancs, narancs, pink, sötétkék - hadartam halkan. Aztán felkaptam a fejem.
-Itt van egy világoszöld! - kiáltotta az a srác, akit (szintén) elvertem biliárdban. Büszkén felemelte, ami kicsúszott vizes kezébe, és visszapottyamt a vízbe. - Na bazmeg - káromkodott, és elkezdte idegesen dobálni a gumiállatokat, mi meg felnevettünk.
Egyre több narancssárgát találtam, Levi pedig beúszott a pálya legmélyebbi részébe.
-Narancs! - dobtam már el idegesen, majd a kezembe akadt egy türkiz színű. Vandát, vagy Aldit kerestem, 360 fokban forgolódva. - Nem hiszem el, hogy nem találok egy kék hajú lányt - morogtam, ismétlem kék!!! De ekkor megláttam a legextrémebb frizurájú csajt, az IOV-on biztos.
-Vandaaa! - futottam elé a vízben. - Türkiz! - nyomtam a kezébe gyorsan, szegény kacsát, aminek a fejét benyomtam a körmömmel. Bocsi kacsa!🙄
-Nagyon köszi! Ha találok sárgát ordítok! - ölelt át gyorsan, majd mindketten esze-veszett módon kezdtük vizsgálni a kacsákat. - Legalább te tudod milyen a türkiz! - bosszankodott. - Aldi már 2 világoskéket adott nekem - közölte dühösen, és együtt kerestük a kacsákat.
-Még egy! - rohant hozzánk Aldi egy jószágot szorongatva, majd Vandának adta.
-Te totál hülye vagy? - nyújtotta át nekem, én pedig halkan felnevettem. - Ez sötétkék! - dobta utána, de Aldi már messze járt.
-Kettő megvan! - ujjongott Vanda mellettem.
-Sárga! - kiáltottam fel boldogan, majd Levi úszott vissza egy kacsával.
-Még egy - felelte vigyorogva.
-Akkor kettő megvan! - vigyorogtam én is. Majd újra lefagytam, mert két lány nagy hangoskodással kifutott a vízből, majd a halvány rózsaszín törölközőjüket felkapva egymást átölelve kezdtek ugrálni. Két - két kacsával a kezükben.
Ők már tovább jutottak.
Azt hiszem életemben nem voltam ennyire ideges. Dobáltam össze-vissza a jószágokat. Majd találtam még narancssárgát, és egy ezüstöt. Ki lehet az ezüst csapat?
-Megvan három! - járt már örömtáncot Vanda.
-Négy! - rohant Aldi. - Asszem! - tette hozzá.
-Ez az! Türkiz! Mégsem vagy olyan balek! - csapott a hátára, majd elkezdett még keresgélni.
-Vanda? Mit csinálsz? - ordítottam rá. - Menjetek!
-Nem, nem - dobálta. - Segítettél, én is segítek! - közölte.
-Menjetek már! - nógattam őket.
-Sárga! - nyomta a kezembe, majd Aldival kifutottak a partra. Másodikként tovább jutottak. Pár méterrel lemaradva a világoszöld, majd a bézsek igyekeztek a partra. És a címvédők? Velük mi van?
-Mennyi kell még? - állt meg az úszásban Levi, kezében három kacsával (?) de nekünk csak kettő kell.
-Kettő!
-Akkor megvagyunk! - ragadta meg a karom, és elkezdett maratoni tempót diktálni, mikor kiért a lila csapat. - Nem látod te sem Noémit? Fehér! - forgatta a fejét.
-Nem - kapkodtam a fejem. Miért nem lehetek magasabb? - Ott van Kende! - mutattam el balra.
-Kende!! Fehér!!! - ordította, és tökéletesen elé dobta a fehér kacsát.
-Kösz! - intett és hálásnak tűnt (?), majd keresett tovább.
Az egyre sekélyebb vízbe érve, már görcsösön szorítottam Levi kezét. A partra kiérve dideregve a hátamra tettem a sárga törölközőmet, és kiálltam a Napra.
-Továbbjutottunk! - terült el mellettem Levi a fűben, én pedig nevetve leültem mellé, majd csatlakozott hozzánk a már biztos továbbjutó türkiz csapat. Versenyben voltak még a fehérek, a kilencedikes pinkek, egy fiú-lány páros, a két izmos szürke srác meg a címvédők (?). Lehet csak megjátszák? Vagy tényleg nem megy nekik?
-Nagyon köszi! - öleltem meg Vandát.
-Így volt fair - nyomta a fejébe a kalapját, majd lepacsizott velünk. Kende és Émi ekkor jöttek ki a magas vízből, ők is versenyben maradtak.
-Rendes volt tőled, hogy segítettél - fordítottam Levi felé a fejem.
-Attól, hogy Kendermagot nem bírom - nézett rám a napsütésesben. - Nem szeretném ha kiesnének - túrt bele vizes hajába, majd hirtelen a vállamnál fogva lehúzott maga mellé. Alig két centire feküdtem tőle, folyamatosan nevetve. - Nagyon ügyes voltál - súgta, majd egy puszit adott a fülem mögé.
-Inkább te voltál rettenetesen bátor - duruzsoltam a fülébe.
-Bátor? - lepődött meg a vizes vissahullámosodott hajamat birizgálva.
-Az első voltál, aki bement a pályára, majd hátra úszott! - magyaráztam nevetve.
Ekkor ért ki a fehér páros, ezt látva Levivel felültünk, én kissé fáradtan néztem magam elé, de neki ez még se kottyant. Kende, és Émi hálásan huppantak le mellénk, szellemeknek öltözve.
-Tényleg, kösz - dobta le Kende a törölközőjét, és hátra dőlt.
-Ténylég, nincs mit - villantotta meg Levi a mosolyát.
Majd egy furcsa jelenetnek lettünk szemtanúi. A két szürke srác közvetlenül, Sára és Rajmund mellett mellett keresték a kacsákat, mialatt a pinkek örömködve kirohantak a vízből. 6-an maradtak. Az egyik szürke csapattag felvett egyet, majd megállt a mozdulatban, aztán címvédők felé fordult.
-Mi történik? - hajolt hozzánk Aldi. Őszintén én sem tudtam, mi lehet ott. A szürke srác nagyon vivódott. Aztán elfordult, kezét a magasba emelve elhajította a kacsát. Rajmund úszni kezdett, majd a társa is utána eredt. Ekkor mind megértettük a sztorit, pedig csak kintről láttuk.
-A szürék- kezdte Levi összerakni a kirakóst - találtak egy piros kacsát, és direkt eldobták - állapította meg nem tetszőn. - Ez mekkora....
-Gyökérség - fejezete be Kende, mire bólintottunk. A piros páros egymás után hajigálta a kacsákat.
Ez mekkkra szivatás, ha emiatt kiesnek. Össze sem lehet hasonlítani fagyikkal, és sütikkel.
-Ismerjük a szürkéket? - néztem körbe a társaságon.
-Gabesz, Ádám... - kezdte sorolni Kende, de ennyi bőven elég volt.
-Ki kéne mosni a fejüket - néztem magam elé szigorúan.
-Művésznő mire készülsz? - kereste Levi aggódva a tekintetem. - Tudom, hogy nagy az igazságérzeted. Ezzel semmi baj nincs! De kérlek ne csinálj hülyeséget! - fordította maga felé a fejem, a szemembe a nézve.
-Ha már ilyen jól tudnak dobálni - vonogattam a vállam - biztos kiállnak velem egy dartsra - A többiek nagyon örültek, hogy megint valakivel "Felmosom a padlót!". De Levi továbbra is aggódva nézett rám.
-Ugye ennnyi? - fürkészett.
Mikor a két most nem piros, de amúgy piros kiért a partra. Megtalálták, megcsinálták a lehetetlent. Szinte kint voltak mikor Rajmund bemutatott a dobáló srácnak. Teljesen egyetértek.

A legtöbb csapat értetlenkedve fogadta a pirosakat, és összesúgtak az érkezésükre. Ők nem látták ezt a jelenetet. Ezek szerint ez volt az utolsó kacsájuk. Tudták. Viszont nem lerakta, hanem eldobta a legtávolabbi részre. "Szemét szürkék" ez tök jól hangzik.
-Gina? - böködött Kende, mire ráförmedtem volna, de a partra mutatott. - Megcsinálták a szürkék is - tette hozzá.
Ünnepelve magukat jöttek ki azt skandálva "szür-ke, szür-ke". Mögüttük az első kiesett csapat. A sötétzöld. A lány nagyon sajnálta, ez látszott rajta. A társa próbálta vigasztalni, de annyira nem sikerült. A ruháinkat felkapva, vártuk Róbert szónoklatát.
-A mai feladaton kiesett a sötétzöld csapat - jelentette be kíméletlenül, és ekkorra már mindenki elhalkult. - A visszaérkezést követően negyedórátok lesz összepakolni és elhagyni az IOV élménytáborát - intézte szavait a kiesett pároshoz. - A többieknek gratulálok a továbbjutáshoz. Indulhattok vissza a buszokhoz. A kijárat felé véve az irányt, mielőtt beszálltam volna a buszhoz a szürke srácokhoz léptem.
-Melyikőtök a híres kacsadobáló? - vettem elő a műmosolyom.
-Tudtommal egyikünk se - röhögött az egyikük visszalépve a lépcsőről.
-Mondjuk teljesen mindegy az én szempontomból - legyintettem színészesen. - Bármilyekitőket elverem dartsban! - nevettem, és még én is meglepődtem ez mennyire hiteles lett.
-Nem hiszem! - röhögött másik szürke. Akkor ne hidd! - Ezt vegyük felkérésnek keringőre? - vonta fel a szemöldökét.
-Délután 2-kor a játékteremben - intettem még utánuk, és kissé megillegetve magam, beszálltam a buszba és becsaptam az ajtaját. Mint, egy rongybaba estem össze az ülésre. Az úszás fárasztó!
-Akkor indulás! - állt ki a sofőr a parkolóból.
-Nagyon elfáradtál? - röhögött Levi, végigdőlve a hátsó ülésen.
-Nagyon - fordultam hátra hozzá megdörzsölve az arcom. - Attól még lesz edzésed? - kérdeztem szórakozottan.
-Legyen? - ült fel, kifésülve vizes haját a szeméből.
-Ki nem hagynám - igazgattam meg a fülbevalómat, elpirulva. Biztos a feladat közben kapcsolódott ki, de tükör nélkül nehezen találtam a kapcsolót.
-Bezzeg ehhez nem kérsz segítséged! - hajolt előre, és egyszerűen bepatintotta.
-Köszi - ültem át mellé, és a karomat megragadva tartott még egy darabig, majd mikor úgy tűnt már nem esek el, összekulcsolta ujjainkat.
-Én köszi, hogy hordod, attól függetlenül, hogy apukádtól van - tűrte nedves hajam a fülem mögé, és így látszódott a fülemben lévő ékszer. -Ettől sosem szabadulnék meg - ráztam meg a fejem óvatosan.
-Meg nagyon illik hozzád - súgta, óvatosan megsimítva, a tipikus színházakhoz tartozó motívumot. A nevetős álarcot, a másikat meg sem nézte. Persze én meg elpirultam.

Ahogy beértünk a kapun, a többiek boldogan fogadtak minket, szinte körbeugráltak (?), majd elhúztak az ötös házhoz, amolyan számonkérő stílusban. Annyi időt hagytak azért, hogy legalább anyának, és Lillának szóljak... Majd Lilla csalódottan hallotta, hogy mégsem gumikacsákat etettünk.
-Szóval mi az, hogy nincs fogadás? - dühöngött Vanda még egy sort. - Engem nem érdekel ez a vén nyanya!
-Hé! - szólt rá Bogi. - Meggyesi lehet már 60+ de attól egy rendes tanár! - Bogi kijelentése hatalmas vitát szított, és tényleg Meggyesi nem vészes, de úgy látszik ez valahogy máshogy jött le.
-Srácok! - tett rendet Levi, és talán az erélyes hangjától, vagy a magabiztosságától? Mindenki elhallgatott. - Szóval csináltatok egy fogadást - kezdte a legelejéről, az 5 lányra mutatva.
-Ami az, ha még a versenyben összejöttök, lesz egy közös tetkótok - ujjongott Mesi, nagyokat ugrálva, hát műúgró.
-Meg Regi sütit nekünk sütit - szállt be az ugrálásba Bea.
-Ezzel mi a baja Cseresznyének? - tette Vanda a csípőjére a kezét.
-Meggyesi - felelte Bogi.
-Tök mindegy - legyintett Vanda -, hogy meggylevest vagy cseresznybefőttet csinálok ebből a nénikéből, ha Legiék közé áll! - dobbantott idegesen.
-Ez egy verseny - szólalt meg halkan Beni. - Elsősorban mindenki nyerni jött - fejtette ki. - És igen fontosak a kapcsolatok, hiszen emberek vagyunk - mutatott körbe, mi pedig egyetértően bólogattunk.
-De ha ez nem befolyásolja a feladatokon elért eredményeket, akkor neki ez miért fontos? - nyugodott le Vanda, és végigdőlt Noémi ágyán.
-Talán azért kedves Vanda - nyitott be a kis házikóba a tanárnő, és mind ledermedtünk, mint a fagyi, egyedül az ajtó mert megszólalni nyikorgó hangján - mert én vigyázok az andrássys diákokra, mint kísérőjük.
-Ez így stimm - pattant fel az ágyról. - Amúgy pedig, ez miért zavarja a tanárnőt?
-Nem hinném, hogy a szüleitek örülnének neki - nézett ránk felváltva, és egyetértően biccentettünk. - Ez a fogadás, meg terv pedig a legrosszabb, amit tehettek velük - fordult körbe. - Saját véleményem szerint pedig, bár nem ismerem az összes részletet - tette fel a kezét védekezően - ami a normál kis életükben valami miatt nem sikerült, az itt főleg nem fog.
-Én sem tudok erről mindent - szólt hozzá Aldi - de lehet pont ez kell, hogy itt minden más - mutatott körbe nevetve. - Mondjuk ti az Alföldön laktok, de akkor sem egy puszta közepén - magyarázta. - A változás.
-Megértem ezt is - indult Meggyesi az ajtó felé. - Most menjetek tusoljatok le, aztán menjetek szépen ebédelni, délután pedig majd hívlak titeket! Ezt meg kell beszélnünk! Ügyesek voltatok a feladaton! - intett még utánunk, majd elindult a házsorok között.
-Nagyon jó - suttogtam magam elé.
-Szabó kitette, hogy tovább jutottatok! - próbált minket feldobni Szili. Majdnem.

Andrássy gimnázium megosztott egy bejegyzést.
Négy perccel ezelőtt.
"Kedves Andrássysok! Örömmel jelentem be, hogy az Andrássy csoda párosa könnyen vette a következő feladatot, ami a Tisza-tónál került megrendezésre. A feladat talán egyszerűnek tűnhet: a vízben kellett keresni sárga kacsákat. Ám az összes egyszínű citromsárga volt, így az aljukon található X-et volt szükséges figyelni. Szurkoljunk továbbra is! Hajrá Andrássy! Szabó intézményvezető.

"Gratula"
"Perec Xd"
"Na megjöttek a retardáltak!"
"Respect=perec"
"Gratulálok!"
"Egyértelmű volt, hogy megcsinálják! Ők a Legiék!"
"Honnan tudod, hogy ők mentek?"
"Mert ők a csoda páros"
"Meg az előző posztban benne van!!!"
"Előbb görgess lejjebb, aztán keserítsd meg a billentyűzeted életét"
"XDDDDD"
"R. I. P. billentyűzet"
"Legi4ever"
"Legi"
"Revi"
"Revi"
"Revi"
"Legi!"
"Tök ügyesek voltak! Most gondoljatok bele sárga kacsákon sárga X-et keresni?"
"Pont most gondoljak bele? Mert akkor vesztek COD-ban!"
"Idióta!"
"Legi!"
"Revi!!"
"Legi"
"Legi a best!"
"Elég lehetetlennek hangzik!"
"Ők bármire képesek!"
"Esetleg szobrot is emeljünk nekik?"
"Jaja, azt is"
"Az a baj, hogy nem lehetne elég jó..."
"Mérrrr?"
"Mert a szobor nem tudna olyan lenni, mint Levi!!!!"
"Igaz!"
"Akkor állítsuk ki Levit a suli elé! Mit bánom én? XD"
"Akkor már lenne miért bemenni a suliba"
"A suliba nem! Csak elé"
"De az nem jó, hát az egy nagyon forgalmas út!"
"Tényleg el ne csapja a busz!"
"Akkor tegyük be az ebédlőbe! A színpadra!"
"Élő zene, ebéd közben!
"Loool, de adnám"
"Én inkább haza vinném..."
"Ne is álmodj róla!"
"Én viszem haza!"
"Tök jó helye lenne"
"Beállítanám a kerti törpe mellé, még azzal is ellenne. XD"
"Ha elültetem a paradicsom mellé, lesz belőle Leradicsom?"
"Eszetekbe ne jusson! Én keregetlek át titeket Romániába egy kapával, ha tönkreteszik a Legit!"
"És ha Regit teszem fel a konyhaszekrényre?"
"Miért tennéd oda?"
"Azért hogy el érjen!"
"Pfffffú!! Beszálhatok egy gerebjével!"
"Most elképzeltem, hogy ezért a mondatért Regi az arcodba vág egy pitét!"
"Vagy kókuszkockát! XD"
"Pont most! Akkor elhűl az ebédem!"
"Miért kóluszkocka!?"
"Gondolom fáj ha kókusz megy a szemedbe!"
"Meg az úgyis mindig kéznél van Kisséknél XD"
"Nekem ásóm van az is jó?"
"Perszeeee"
"Nem lehet tönkre tenni valamit, ami nincs!"
"Legi van!"
"Legi!"
"Revi"
"LEGIÉK"
"Miért gondolod, hogy nincs?"
"Sehol nincs kint! Mondjuk ez egy nyomós indok!!!"
"És?"
"Hamár egy éve együtt vannak, kitehették volna!"
"Féléve"
"Egy hónapja!"
"Ugye? Még ezt se tudjuk!"
"Egyáltalán nem lényeges! Ez az ő dolguk! Mi meg örülünk, mert irtó cukik egyűtt!
"Először tanulj meg írni..."
"Addig Bogi és Szili mit csináltak?"
"Ők nem voltak feladaton!"
"Értelemszerűen, ők a táborban voltak addig!"
"Egyikük gondolom madarakat etetett, pop zenét hallgatott. Másikuk meg dekázott, közben ordítozva valikivel!"
"Melyik melyik?"
"Dekázott?"
"Foci..."
"Vagy értetlenkedett"
"Miért?"
"Szokott"
"Sokszor"
"Nagyon sokszor"
"Legiék meg gumikacsákat ettek!"
"Nem ők ettek"
"Akkor kik? Mi van?"
"Akkor Regi szingli? Ez a számom: +36... Az Instán @nagy_zozo2003"
"Senkit nem érdekelsz!"
"Ne hidd már, hogy te és Levi egy szinten vagytok!"
"Esélyed=0"
"Ennyire érdekel a véleményed "
"Nincs ott semmi!"
"Az a lényeg!"
"Regi írtam privátban!"
"Én is!"
"Én is!"
"Természetesen!"
"Én négyszer is!"
"Nyolcszor!"
"Ötvenszer!"
"Ki nem XD"
"Akik Levinek írtak XD"
"Ők hol vannak?"
"Biztos még gépelnek"
"Alapkövetelmény, hogy Regi rád nézzen egyáltalán:
1. Legyél okos, de sportos is!
2. Játsz hangszeren és énekelj!
3. Ne akard megmondani, hogy mit csináljon!
4. Soha ne hozd szóba az apukáját, és ne hívd Ginának! (Arra harap!)
5. Legyél kreatív, és ne az anyukája cukrázdájába vidd el randizni!
6. Sárgarózsát vegyél neki, az a kedvence!
7. Menjetek inkább színházba, moziba stb szigorúan kocsival!
8. Ne szóld le a magasságát, szóval azt se mondd rá, hogy pöttöm!
9. Ne adj neki ajándékba fülbevalót! (Csak azt hordja, amit az apukájától kapott!)
10. Ja tényleg... Ne kacsints rá!
Remélem segítettem"
"Vagyis legyél VASS LEVI"
"Akkor mire ez mind meglesz, leszek 80 éves XD"
"Valszeg én is! De amúgy a nevem: @nemistudok. kacsintani"

A kommnteket olvasva, egyre csak egy szakadékba zuhantam. Úgy hívják: Csalódottság. Azért, mert ilyennek látnak. Pedig nem is ismernek! Csak félinformációkból, féligazságokból, vagy teljes hazugságokból gazdálkodnak. És véleményt alkotnak, mindannyiunkról.
Szerencsémre viszont, egy erős kar, felhúzott onnan, és visszarántott a valóságba.

A szekrényben egy ideig keresgéltem, de végül megtaláltam a másik melegítőmet, és egy szett fehérneműt.
A fürdőruhámat hasonlóan, mint tegnap kimostam. Ami a csajok szerint:"Már lassan nem is fekete, annyit mosom!" Köszi, puszi. Majd teljesen tisztán léptem ki, sokkal jobb érzés.
-Émi! - hagytam nyitva az ajtót, Noémi pedig beslisszolt, én pedig megálltam az ajtóban. Olyan fáradság uralkodott nem csak a sárgákon, de úgy kb mindenkin. A lányok az ágyakon feküdtek, a srácok meg a földön, és szélsebesen nyomkodták készülékeiket. Levi a verandán járkált, és Face-timeon telefonált, egyedül ő tűnt nagyon energikusnak (mondjuk ő mikor nem az?).
-Művésznő - vett észre. - Mutterék - mutatott drága szüleinkre.
-Jó napot! Szia anya! - köszöntöttem mindenkit, mert csak ketten voltak.
-Regike, nagyon ügyes voltál - tapsikoltak.
-Köszönöm - álltam Levi mellé, a vállára támaszkodva. - Tartsd már lejjebb! - húztam le a kezét. - Alig látom őket - nevettem.
-Így jó? - kérdezte szórakozottan, mire biccentettem. - Amúgy és én? - kérdezte sértetten.
-Az előbb dícsértünk meg! - röhögött anyukám. - De akkor mi volt a kacsákkal? - ráncolta a szemöldökét.
-A saját színű jószágainkat kellett megmeresni. Röviden - feleltem mosolyogva.
-Mindjárt kilyukad a belem - jött ki Aldi a bungallónkból. - Menjünk már!
-Hogy tud kilyukadni?? - futott utána Szili.
-Ha bemosok egyet! - üvöltött rá Vanda. Anyáék eléggé furán néztek utánuk.
-Megyünk ebédelni mi is - nevetett Levi. - Majd jelentkezünk - tette le, és mi is utánuk indultunk, "nehogy be keljen foltozni minket".

Hála drága elit gimimnek, hogy ma lezártak mindenből, így kitudtam tenni a következő fejezetet! És a Diák napoknak, amik színesebbé tették ezt a napot is! 🥰❤️
Köszönöm, hogy ilyen sokan követitek a történetemet! ❤️
Vajon mit értett Meggyesi azon, hogy ők nem két átlagos diák? Majd az is kiderül a jövő héten! 😁