Andrássy gimnázium megosztott egy bejegyzést
Egy perccel ezelőtt
"Kedves Andrássysok!
Szeretném megköszönni a dráma kör nevében, a hatalmas érdeklődést a mű iránt. Hálásak vagyunk, hogy ennyire sokan eljötettek. Ez igazán sokat jelent nekünk. Hétfőtől, pedig kövessük figyelmemmel az IOV-ot. Szabó intézményvezető"
"Nagyon jó volt"
"Szerintem is"
"Megérte elmenni"
"TOP"
"Kedvencem"
"Én nem igazán szeretem, az ilysemit, de, ezt imádtam"
"Most őszintén ki az, aki kihagyta volna a Legit?"
"Nincs olyan XD"
"Vagy az óda többi részével tölti mindennapjait, a kút legalján"
"XD"
"Olyan jó, hogy együtt vannak"
"Egymásnak teremtették őket"
"Legi forever"
"Revi"
"A Revi még mindig jobb"
"Szerintem Legi"
"Legi"
"Csak én nem értem miért titkolják?"
"Én se értem"
"Én se"
"Én se"
"Én se"
"Én semmit nem értek"
"Legi"
"Legi"
"Revi!!"
"Lehet, hogy az ilyen kommentek miatt!"
"Mi vaaaan?"
"Ők mondták, hogy járnak?"
"Jaaa, az agyunkra XD"
"Az nem is úgy van"
"Hanem?"
"Az agyunkra mennek! Nem járnak!"
"Akkor is idegesítő"
"Amúgy nem, tényleg nem mondták"
"De ez nyilvánvaló, hogy együtt vannak"
"Tök sokat látjuk őket együtt"
"Mert haverok!"
"Mert járnak!"
"Járnak!!"
"Haverok!!"
"Haverok!"
"Járnak!"
"Járnak!"
"Járnak!!!"
"Haverok!"
"Járnak!"
"Járnak"
"Járnak!"
"Járnak és kész!!!"
"Lassan már a maratont is megnyerik"
"Szerintem meg, vagyis én az ő helyükben, teljesen össze lennék zavarodva. Értitek, hogy most mi legyen? Nem szeretem osztani az észt, de ha te is így gondolod, dobj egy thumb up-ot, hogy eljusson hozzájuk. Hátha ez segít! Mi nem ellenetek vagyunk! #Legi4ever"
Boglárka Almási és további 402 ember kedveli

-Bogi ez komoly? - mutattam felé a telefonom, miközben már letelepedtünk, az összetolt asztalokhoz. A színjátszósok 10 fő, a Vass család 5 fő, Bogi, meg én, és persze anya, aki az egész életét itt tölti.
-Tök igaza van - tárta szét a karját. - Van fagyi? - állt fel hirtelen és a pulthoz ment. Levivel összenéztünk, és szavak nélkül jutottunk arra valamit, mostmár nagyon tennünk kell. Mostantól nem elég kiírni, hogy csak barátok vagyunk (néha már én sem hiszem el, ezt a mesét). El kell döntenünk. Veled vagy Nélküled. Remélem jó döntést fogunk hozni.
Mindannyian egy-egy kelyhes fagyit kanalazgattunk, nagyon jól esett a rettenetes kánikulában. Mikor Levi telefonja megcsörrent, és továbbra is rezegett, tulajdonosa, nem igazán foglalkozott vele.
-Ki az? - nézett rá Ildi.
-A nagybátyám - felelte szűkszavúan, kivéve zsebéből a továbbra is fülsüketítően hangosan szóló készüléket.
-Vedd fel! - sürgette őt, mire felállt és unottan beleköszönt. Ekkor én is feltápászkodtam, és az ibrikével a kezemben pulthoz léptem.
-Egy görögdinnye és egy rágógumi, ebbe - adtam át.
-Kislányom, nem is szereted egyiket sem - nézett rám anya rosszalóan, miközben gondosan a fagyit kanalazta.
-Óó nem nekem lesz - nevettem. - Levinek - suttogtam. - Ezt hívják prank-nek - magyaráztam mire elvigyorodott. Pont ekkor ért vissza, és idegesnek tűnt.
-Ez az enyém? De már ettem - pillantott a fagyira, amit most tettem le elé az asztalra.
-A ház ajándéka, két görögdinnye - mosolyogtam.
-Az a kedvencem!
-Tudom - feleltem, és leültem vele szembe. Mindenkivel, aki látta, hogy nem azt kértem, kíváncsian néztük mikor jön rá. Még anya is kijött a pult mögül, és leült Ildi mellé.
-Rágógumi? - undorodott el. - Nem is hasonlít rá - húzta el a száját. - Ez megszégyenítés az összes rágóval szemben - fejtette ki a véleményét egy gömb fagyiról, mi meg nagyon hangosan nevettünk, és később a vérig sértett Levi is csatlakozott hozzánk. Nagyon hamar eltelt a délután. Majd a Vass család 3 körül, elindult Pécsre. - Mindenképpen hívlak - ölelt meg.
-Várni fogom - fúrtam az arcom a vállába, utána beszállt a kocsiba, és elindultak.
A többiekkel maradtunk még egy kicsit. Anyával este hazaesve megvacsoráztunk. Viszont ekkor jutott eszembe az IOV.
-Ezt aláíránád? - nyújtottam neki a papírt, egyszer átfutotta, és odafirkantotta a nevét.
-Holnap mikor találkoztok Bogival? - nézett rám a papír kötegből.
-11 körül Bogiéknál - mondtam mosolyogva. - Elvileg.
-Rendben, jó éjszakát! - húzta be maga után az ajtót, aztán visszanézett a válla fellett. - Büszke vagyok rád Regi. Ne hidd azt, hogy nem. Az a novemberi nap, mindenkinek vízválasztó, és az úgy lett megírva a nagykönyvben. Mostmár szerintem ti is érzitek, hogy elég idő eltelt azóta, hogy döntsetek. Szorít az idő - intett.
Pontban fél 7-kor hívott Levi, hogy megérkeztek, minden rendben, és majd hétfőn találkozunk. De addig is legyek telefon közelben, mert biztos fog majd zaklatni, erre csak elröhögtem magam.
-Miért a Képtelent énekelted? - kérdeztem a kamerába meredve.
-Mert muszáj volt - vonta meg a vállát.
-Dehogy volt muszáj - nevettem még mindig. - Rácz nem is tudott róla.
-Persze, hogy nem tudott róla - röhögött. - Egyszerűen csak felmentem, és éreztem, ha most nem teszem meg, akkor talán már soha nem lesz rá alkalmam - mosolygott. - Meg a másik dal nem tetszett annyira.
-Mi volt a másik dal? - vontam fel a szemöldököm.
-Sose tudod meg - röhögött ki.
Ugyanolyan kétségekkel (mármint nem a dal miatt), mint előtte este forgolódtam az ágyamban. Viszont végül Bogival a Messengeren kötöttünk ki.
⏳

Megint arra ébredtem, hogy rezeg a telefonom, lehet le kéne halkítanom estére. Majd kissé furcsálva, de felvettem, Szili hívott fél hétkor. Mégis mit akar? FÉL HÉTKOR! Meg miért Face time-on?
-Jó reggelt! - ásítottam egy hatalmasat a kamerába.
-Csá! Na figy! - kezdett el ordítani.
-Szili, most keltem, kérlek kicsit halkabban - tettem a kezem a fülemre. Ekkor valaki dekázás közben bejött a képbe, és ő is kiáltozni kezdett.
-Mi van Szilike? Nem is mondtad, hogy a csajod még nyomja az ágyad! - röhögött a srác.
-Ő a legjobb haverom csaja! - rakta rendbe a dolgokat a csávó fejében.
-Mióta vagytok ti legjobb haverok a?
-Ja azt beszéltük Levivel, hogy úgy nagyon neki sincs legjobbja, meg nekem se, szóval péntek óta - magyarázta.
-Ahhha - vontam fel a szemöldököm. - De mi nem járunk! Vagy nem tudom! - emeltem fejjebb a hangom, mire legyintett.
-Full bénák vagytok! - közölte kíméletlenül.
-Ezért hívtál, hogy ezt elmond? - mentem ki a konyhába, és csináltam egy forrócsokit.
-Neeeeeem - nyújtotta az e betűt, eközben felállt a padról megtámasztotta a telefonját, és elkezdett dekázni. - Hanem az előbb beszéltem Bogival, de nem sok mindent vettem ki belőle. Elsorolt húsz üzletet, nyolc kaját, öt értelmetlen nevet. Szóval úgy döntöttem, inkább téged kérlek meg, ha mentek ide-oda vegyetek már nekem is, olyan szúnyogos izét, bolha bigyót, légy oltást mittudomé - sorolta.
-Oké - nevettem fel.
-Kösz - kezdett hálálkodni, és kb 200-nál tarthatott. - Ma egész nap edzésem lesz, utána meg egyik spanomnak a szülinapját ünnepeljük, ma 18! Szétverjük a házat! - ismertette a programját.
-Boldog szülinapot neki! - köszöntöttem fel, egy tök idegen mukit.
-Átadom! - üllt le újra, és eszelős vigyorra húzta a száját, én meg kortyoltam egyet a forrócsokimból.
-Mi az? - tűrtem a fülem mögé, a hullámos hajam.
-Tudod Regi, te egy olyan lány vagy, hogyha felköszöntessz valakit, az sokat számít. Aki, hát főnyeremény, okos, szép, vicces, még főzni is tudsz bakker! De mindenki vágja, hogy már foglalt egy zseni, jóképű, sportos, és vicces csávesz által - jellemezte újdonsült legjobb haverját.
-Foglalt? - ragadtam le itt? - Mint, egy asztal? Én egy asztal vagyok? - röhögtem.
-Erről beszéltem! - nevetett ő is.
-Erre mit mondjak?
-Hát, hogy egyszer a nyomorú életemben igazam van - mutatott magára büszkén.
-Lehet - bólintottam. - Na veszünk neked is mindenfélét, hogy ne hallj meg maláriában! Szia! - integettem.
-Milyen Madária? Az mi? Mint, a kócsag, vagy... - hallottam még a hangját, de inkább letettem. A Szilivel való beszélgetés után, már egyáltalán nem éreztem magam álmosnak. Felöltöztem, egy szimpla fekete short egy fehér pántossal, kivasaltam a hajam, majd két szelet pirítós reggeliztem. Beszéltem anyával, aki már szokásosan dolgozott, de vasárnaponként csak délelőtt. A "minden rendbennnel" elintéztem minden kérdését. Táskámmal a kezemben, bebuszoztam a Csabai állomásra, és onnan utaztam volna tovább Jaminába. Mikor megérkeztem, a belvárosba és leszálltam a járműről, legnagyobb meglepetésemre Bogi széttárt karokkal várt, mire odarohantam hozzá, és gyorsan átöleltem.
-Szia! - üdvözölt engem, és meghajolt, mintha, sztár lennék.
-Szia! Te mit keresel itt? Úgy volt, hogy nálatok találkozunk nem? - indultunk el a másik buszunkhoz.
-Megváltozott a terv - nevetett. - Meg tök egyedül voltam otthon, és gondoltam, akkor eléd jövök! - igazította meg a fején lévő napszemüveget. - Hogy utaztál?
-Jól, nem hittem el, alig utaztunk, és képzeld - álltam vele szembe és megragadtam a vállát. - Le tudtam ülni! - közöltem a nagy hírt.
-OMG! - sikongatott, a fergeteges esemény miatt. - Inkább azt mondd, mi újság a Szent lovaggal? - kérdezte, és próbált komoly lenni.
-Mármint Levivel? - röhögtem.
-Persze - nevetett. - Ő a te Szent lovagod!
-Nem az "enyém"! - mutattam idézőjelet a levegőbe. - És nem tudom mire gondolsz, csak barátok vagyunk - szögeztem le.
-Na persze! - röhögött ki. - Még a vak is látja, hogy nem csak, és akkor majd egész életetek én ezt fogjátok hallgatni, hogy mi megmondtuk!
-Akkor hallgatni fogjuk - vontam meg a vállam, és felszálltunk, arra a buszra, ami az úticélig vitt minket.
Mikor megérkeztünk, a három kutya egyből lerohant minket.
-Nincs olyan, amit egy kutyus, és egy cicus ne tudna megoldani - felelte diplomatikusan. - Főleg szerelmi problémákra specializálódtak - mosolygott.
-Nekem nincsenek szerelmi problémáim - simogattam meg Bundikát. - Asszem - húztam el a számat.
-Látod, hogy van! Gyere be! - invitált a házba, és amikor beléptem, majdnem elbotlottam a bőrőndjében.
-Basszus! Elfelejtettem szólni anyának, hogy ott alszol nálunk! Basszus! - csapkodtam a homlokom. - Teljesen kimenet a fejemből, olyan sok minden történt - ültem le a nappaliban. - Szerinted haragudni fog? Csak nem - csapkodtam még mindig a homlokom.
-Regi - szakított volna félbe, sikertelenül.
-Jajj annyira sajnálom. Úristen! - temettem a kezembe az arcom.
-Regi, semmi baj, anyukám beszélt a tiéddel. Tud róla.
-Tényleg? - néztem fel.
-Igen - üllt le mellém, és a kezembe adott egy pohár limonádét. - Csak te nagyon elfoglalt voltál - bökött meg, mire elpirultam.
-Gyere menjünk, gyógyszertárba, Mari néni vár - röhögött. Milyen jó, hogy a patika csak egy köpésnyire van? Elindultunk felfedező útra, a macskaköves úton, egy nagyon veszélyes helyre a... Patikába.
-Lidi és anyuék? - vontam fel a szemöldököm.
-Elmentek már hajnalban, tudod dinnyét árulni, besegítenek keresztanyuéknak - nézett rám furán.
-Jaa, tényleg mesélted. Hogy mennek ki ilyen dolgok a fejemből?
-Egyszerűen - vigyorgott. - Ha van egy ilyen lovagod könnyen.
-Amúgy - váltottam témát - reggel arra keltem, hogy Szili ordít. Meg, hogy vásároljunk neki is - meséltem.
-Nekem is ő volt az ébresztőm, de nem értettem miről beszélt, akkor erről - gondolkozott, mire odaértünk, és ki kértünk 3 főre mindent drága Mari nénitől, ami az IOV listán volt. Visszafelé, is nagyon jól elütöttük az időt, tipikus, könyvek, filmek, verseny, na és.
-Neked egyébként mikor lesz Szent lovagod? - húztam össze résnyire a szemem.
-Én egy független erős nő vagyok - rúgott el egy követ. - Meg amúgy is - értünk vissza - neked van lovagod.
-Aha neked Doktor úrad lesz - nevettem, és ő is majd összeesett.
-A Szent lovag sokkal jobb név - nyitotta ki az ajtót.
-Szerintem meg a Doktor úr - szálltam vitába, de mindketten az előszoba padlóján kötöttünk ki. Az egész délelőttöt itt töltöttük, játszottunk a kutyusokkal, jó sokat. Szerencsére Lidi főzött ránk, így megvolt az ebédünk is, ezen nem kellett törni a fejünket. Majd megint buszozhattunk, csak most hozzám, hogy le tegyük Bogi bőröndjét. A délutánt pedig hirtelen ötlettől vezérelve a Csaba Centerben töltöttük. A bevásárlóközpontba beérve a New Yorker felé vettük az irányt, és SÁRGA ruhákat kerestünk.
-Ezt nézd! - mutattam fel egy szintén sárga pólót, aminek a zsebénél egy kicsi kacsa volt, majd a kezébe adtam.
-Ez nagyon jó, nekem ez kell! - jelentette ki, igen ha ő eldönt valamit, utána nem változtat a véleményén. - Elnézést - fordult oda az egyik eladóhoz, aki mellettünk pakolt. - Ebből van férfi is? - mutatta fel a kezében szorongatott ruhadarabot.
-Mindjárt megnézem - felelte kedvesen a lány, és bement hátra.
-Kétlem, hogy a srácok felvennék ezt? - röhögtem. - Nincs az a süti!
-Most miért? - nézegette a pólót. - A lovagodnak minden jól áll, meg a kedvedért úgyis felveszi, Szili pedig minden hülyeségben benne van! - fejtette ki.
-Mondjuk ez igaz - értettem egyet, minden pontjával, és ekkor a visszatért az eladó.
-Csak kettő van - rakta le elénk. - Egy M-s, meg L-s.
-Levi, M-eset hord az biztos - emeltem meg röhögve.
-Szilinek meg megvesszük az L-eset, hogy beleférjen a nagy feje - ment Bogi a kasszához. Még benéztünk pár boltba, és vettünk csak SÁRGA ruhákat, mint felsőt, shortot, farmert, pulcsit, fejkendőt (mondjuk nem értettem minek, nagyon bezsongott). Anya mindig mondta, hogy a vásárlás fárasztó sport, milyen igaza van.
Hazaérve anyukámnak, egymás szavába vágva meséltünk mindent, csak kapkodta a fejét.
-Ez az! Ugye milyen jó! - halászta ki Bogi a táskájából a négy egyen pólót.
-Nagyon! - nevetett anya. - Szerintetek felfogják venni? Nincs annyi süti a földön, hogy ők ezt felvegyék!
-Muszáj lesz! - vágta rá. -És kész! - közölte úgy, mintha ez nem is lenne kérdés, de ekkor megcsörren a telefonom a zsebemben. Kivettem a csörgő készüléket, és annyira röhögtem, hogy majdnem a elejtettem. Nem lett volna szép találkozás, a járólap és telefon.
-Emlegetett - fordítottam feléjük a kijelzőt, mire eltoltak a szobám felé, és rám csukták  az ajtót. Na szép!
-Szia! - fogadtam a videóhívását Face time-on.
-Hello! - intett lazán a kamerába Levi.
-Mit csinálsz? - vizslattam a képernyőt, mert nem pontosan láttam hol van, és miért félmeztelen.
-Napozok - felelte, de biztos voltam mostmár benne, hogy a nagydiófa alatt tartózkódik.
-Az árnyékban? - nevettem folyamatosan.
-Nem ott kell? - nevetett ő is. - Amúgy meg az ikrekre figyelek, medencéznek - fordította át a kamerát selfi módból. - Regi az! - kiáltotta nekik, mire megálltak a labdázásban, és széles mosollyal köszöntöttek.
-Mit csináltál ma? - támaszkodott Ancsa a medence szélének.
-Bogival vásároltunk a Centerben, tök jó volt. Ti? - lelkesedtem.
-Egész nap nem tudtam kiszedni őket onnan - felelte Levi unottan.
-És te nem medencéztél? - fagattam.
-Megcsináltam az edzést, aztán meguntam - vonogatta a vállát, türelmetlen típus. - Egyedül vagy? - kérdezte hirtelen, majd megint csak őt láttam, miközben beért a nappaliba, a teraszajtón.
-Igen, anyuék a másik szobában vannak. Miért? - pislogtam.
-Figyelj - húzta be maga után az ajtót. - Ma nagyon sokat gondolkodtam, de - akadt meg - nem jutottam valami sokra. Csak azt akartam kérdezni. Ugye te is ennyire kétségek között vagy? - nézett a szemembe.
-Nagyon - feleltem egyszerűen. - Fogalmam sincs mi legyen.
-Majd együtt megoldjuk - mosolyodott el.
-Meglesz - biccentettem. - Képzeld van meglepetés! - próbáltam feldobni, és sikerült.
-Meglepetés? - kérdezett vissza. - Mi az?
-Majd hétfőn meglátod! - nevettem a szemébe.
-Neee, mutasd meg most! - követelőzött és visszament a kertbe napozni. - Akkor csak mond el mi az? Süti? Pengető? Boginak van új fura nevű jószága? - találgatott.
-Egyik sem, vagy mégis? - szívattam. - Holnap meglátod! - kötöttem az ebet a karóhoz.
-Valami sárga cucc? - vetette be az atom fegyvert, amitől mindig megadom magam, a mosolyát. A gonosz!!!
-Holnap - álltam ellen.
-Holnap - mosolygott még mindig, majd letette.
Bogival és anyával gofrit vacsiztunk, majd az én táskámat is tele pakoltuk, azt hiszem, már egy szalmaszál sem fér el benne. Legjobb barátnőmmel, úgyanúgy beszélgetve aludtunk el, csak most nem online.
⏳

Rendes ébresztőre felkelve, sárga egyenmelegítőben készen álltunk az indulásra. Anya elvitt minket kocsival, a suli elé, ahol legnagyobb meglepetésünkre reggel 6-kor diákok ácsorogtak csoportokba verődeve. Színjátszósok, bioszosok, úszósok, és Szili retardált csapattársai, üdvözölték minket.
-Sziasztok! Sok sikert! - kiáltoztak, és el mesélték, hogy Szabó megkérte őket, hogy búcsúztassanak el minket.
-Köszi - értetlenkedtünk, még egy sort, majd anya elindult dolgozni, mert már így is késésben volt. Ekkor érkezett meg balról Levi, jobbról Szili gyalog (ez már azért volt fura, mert ez egyikükre sem jellemző, Szilit a biciklije nélkül még nem is láttam. )
-Levi, minek van nálad ennyi cucc? - pacsizott le mindenkivel, majd Levivel öklöztek. - A Bahamákra készülsz? - röhögött.
-Nem, ebben vannak a cuccaim - mutatta az egyik táskát. - Ebben meg a gitárom - emelte fel a másikat, ami amúgy egy gitár tok.
-Miért hozod a gitárod? - érdeklődött Szili.
-Mert a zongorám nem fért bele - felelte, erre mind hangos nevetésben törtünk ki. Közben az intézményvezető szólt hozzánk, pár kedves mondatot.
-Jó reggelt! - üdvözölt nyájas mosollyal. - Mindent bele! Ha megérkeztek mindenképpen hozzátok tudomásomra! Megcsináljátok! - bíztatott minket.
-Köszönjük! - ismételgettük magunkat, majd a papírokat a kezébe nyomtuk, örömmel konstatálta, hogy mindegyik rendben van, mire a diri arrébb sétált és a többi diákhoz intézte szavait.
-Művésznő, mondd már mi a meglepetés! Alig bírtam aludni az éjjel! - fordult hozzám Levi könyörögve.
-Milyen meglepetés? - nézett körbe Szili.
-Neked is van - vágta rá Bogi, majd a bőröndjéhez fordult, én meg a sport táskámhoz, és egyszerre kivettük a két sárga felsőt.
-Tádá! - mutattuk fel a két nem igazán szokványos ruhadarabot, mire megint röhögésben törtünk ki, majd a fiúk egyből felpróbálták. Igazán örültünk, hogy megfelelő a méret, amúgy meg... Csodásan néztek ki.
-Jó reggelt! - lépett mellénk Meggyesi tanárnő.
-Jó reggelt! - skandáltuk egyszerre.
-Bogi - mutatott rá - Regi - nézett felém - Levi - fordult felé - és Vili - fejezte be a forgolódást.
-Tanárnő én Szilárd vagyok, Szili - magyarázta.
-Akkor ki a Vili? - zavarodott össze a biosz tanár.
-Az is én - közölte, mire Meggyesi már azt se tudta, hol áll a feje. - Mármint a teljes nevem Vilmos Szilárd!
-Rendben Vili - biccentett a tanárnő, és odament Szabóhoz.
-Miért érzem azt, hogy végig Vilinek fog szólítani? - rökönyödött meg Szili.
-Mert, úgy fog! - veregette meg a vállát Levi röhögve.
Így együtt csináltunk egy közös képet, ami majd, kikerül a suli Facebook oldalára. Mindenki nagyon izgatottan várta a buszt, hiszen pont 6 óra volt. Ám ez nem történt meg, Szabót most hívták, miszerint a buszunk lerobbant, és küldenek egy másikat, de így csúszunk fél órát.
-Fél óra?? - hüledezett Levi. - Az egy örékké valóság! - tette le a földre a sporttáskáját és ráült. - Ezt előre nem tudták volna bejelenteni?
-Lerobbant - ismételte meg Szabó.
-Vigyék el rendszeresen szervízbe! - jött az ésszerű válasz. - Milyen csóró verseny ez, hogy nem költenek a buszokra! - akadt ki teljesen, felelős autó tulajdonosként. - Oké, én meghalltam - dőlt végig a táskáján. - A síromra írjátok azt, hogy "Ha a szavak elbuknak a zene beszél" - közölte, de erre mind felnevettünk.
-Kibírod - guggoltam le mellé. - Utána meg indulás! - próbáltam lelkesíteni.
-Mikor? - nézett rám szomorúan.
-Már eltelt 3 perc - fordítottam magam felé a bal karját, amin a hiper szuper okos óráját hordja.
-Neee - ment el újra az életkedve, majd elővette a telefonját, hogy meg nézze jól jár-e az órája, aztán a gitártokjának a cipzárját húzogatta. - Fél óra? - dünnyögte maga elé, még mindig elbíbelődve a cipzárral. - Ennyire felelőtlen embereket, fél óra - adtak ki sercsegő hangot, a cipzár fogai.
-Énekeljünk valamit! - vettem ki a tokból a hangszert, és felé nyújtottam.
-Mi legyen az? - csillant fel a szeme.
-Diaz x Fura Csé x Szakács Gergő - Kétoldalú minden érem - feleltem egy szuszra.
-A versenyen is ilyeneket fognak kérdezni? - pislogott nagyokat Szili.
-Dehogy - röhögött Levi. - Ez egy dal!
-"A semmiből jövünk, senki nem születik nagynak" - kezdte el játszani, mire mindenki felkapta a fejét, én pedig tapsra buzdítottam a kissé álmosan ácsorgó társaságokat, itt nem lehet henyélni! - "Mellettünk vannak, de nem segíthet senki. Hogy a bőrünkön érezzük mennyit jelent 1 centi" - állt fel a táskájáról, fülig érő mosollyal, és talán még a nap is jobban ragyogott, mondjuk ez lehetetlen. Ha ő most 1 centit elront, már nem tökéletes a szám, ha egy centivel tovább úszik egy versenyen, akár ki is zárhatják, ha egy 1 centivel  arrébb nyom le egy billentyűt a  zongorán, szerinte katasztrófa, eléggé maximalista. De ez 1 percig sem jelent rosszat.
-"Hogy könnyű legyen, sose kértem" - jött az én részem, és a füttyögéseket hallva, folytattam a refrénnel, vigyorogva. - "Kétolalú minden érem" - mutattam peace jelet, és ez ragadós lett, egyből mindenhol béke uralkodott, még az út túloldalán is egy - két járókelő élvezte a rögtönzött koncertet, és átjöttek a suli elé.
-" Mire térképre kerültem lekopott a cipőm orra" - vette vissza a szót, és szórakozottan a lábára mutatott, amit hangos röhögés követett, és a ritmusra tapsoltak. - "Jöhet 100 pofon szembe, ha 100 fokon égek" - nézett körbe a nagy melegben, ami már hetek óta próbára tesz minket, és úgy látszik ez így marad, legalábbis az Alföldön biztos, hát itt nincsen semmien hegy. - "Hiszem, hogy az idő a ring őre" - jött közelebb. - "Kesztyűt húzok, ha felkérnek az utolsó keringőre" - engedte el a hangszert, és a szemembe nézett, kapva az alkalmon felkértem, az utolsó sorait pedig a fülembe súgta: "Amit teszünk csak az marad itt lent" - majd hirtelen kiforgatott, és a hatalmas ovációban alig hallottam magamat.
-"Más nem tehet semmit értem" - engedtem ki a hangomat, és a többieken volt a sor, ők következtek, ne csak mi dolgozzunk!
-"Ott az olimpiai bajnok, Szilágyi Áron!" - kiáltotta mindenki torkaszakadtából, és akaratlanul is a mi Szilágyi tanár urunk jutott eszünkbe, aki nem éppen az Olimpiáról híres, inkább a kissé fura módszereiről, meg hát az egy pontokról. Teljesen kiszáradva, de eljutottam a végére.
-" Ha a mélyben. Még nem voltál" - nyomta el a hangomat a közönségünk, akik a szám végére nem csak andrássysokból álltak, a szembeni pizzéria dolgozói, és vendégei, nénikék és bácsikák akik azt kérdezték egymástól :"Miért nem a Zámbót hívták?", és az IOV sofőre szállt ki a járműből tapsolva. Úgy tűnt indulunk! Vagy mégsem?