Nagyon szerettem írni ezt a fejezetet is, de egyértelműen a 12. a kedvencem!! Teljesen más miatt szeretem ezt, mint az előzőt. Vannak benne lexikális dolgok (persze a többiben is volt), de ebben talán kicsit jobban kijön. Ha gondoljátok ajánlott szótár/google fordító😂. Szerintem egyébként nem nehezek, de ha pontosan érdekel, én nem hátráltatlak! Jó olvasást! ❤️

Nos, az út 15-20 perc lett volna, de csak volna. Pár perce hagytuk el a tábort. Én konkrétan Levi nyakában élveztem a kilátását, mert szerinte "Ilyen magasan még sose voltam". Haha. Ezért a nyakába vett. Olyan érzésem volt, mintha a felvettem volna egy tízemeletes szandált. Először komolyan meg is szédültem, de erősen tartott, két izmos karjával. De szép is lett volna... Ha nem azzal szórakoztatja magát, hogy folyton engem kérdezget.
-Ott vagyunk már? - kérdezte sokadszorra.
-Még nem - válaszoltam nevetve. - Nemrég indultunk el - kulcsoltam szorosabbra ujjainkat.
-Egy évnek tűnik - fordította hátra a fejét. - Én előre megyek! - közölte, azt hiszem háborúba indul.
-Nekem nincs sok választásom. Mivel pedig nem szeretnék sétálni, oda megyek...
-"ahol lehet tejet kapni!!!!" - fejezte be dalolva a mellettünk sétáló Szili.
-Nem éppen - röhögtem.
-Jó lesz így is - döntötte hátra Levi a fejét, ezzel egy időben Vandát láttuk meg felénk futni a kamerájával. Tudtam, hogy visszaszerzi. Kicsit lejjebb hajoltam a "katonámhoz", és megcsókoltam. Mikor egy kattanó hangot hallva, hátra rántottam a fejem, és ekkor készült még egy kép, Szili jóvoltából, szinte kitépve Vanda kezéből a gépet. Ahogy Levi a nyelvét kinyújtva vigyorog, én meg csak nevetek. Így lett két különböző Insta képünk. De a mondanivaló ugyanaz!

kicsi_regi with my love @vass_levi 🥰
📸@vanda_tatto
Igen, együtt vagyunk, a mai naptól kezdve. Hivatalosan van LEGI!! Igen, ez a csoda srác, az én barátom! Mindennél jobban szeretem! ❤️
Nem azért van ez a poszt, hogy itt ömlengjünk, azt én se bírom. Kizárólag, hogy többet ez ne merüljön fel, és legyen egyértelmű! Szóval senkivel sem megyek sehova randira! És Levi sem!
Ezek mi vagyunk a képen, csak már kiszívta egy kicsit a Nap a hajam🌞 (ami, amúgy barna!!!)
Továbbra is menetelünk a versenyben! #iov⏳💛
Most mi egy csikósbemutatóra tartunk, amíg @a.bogi vesz részt a feladaton! Sok sikert innen is!
Hajrá Andrássy! 🏆💛

A kommentszekció le van tiltva

vass_levi with my darling @kicsi_regi 🤪 ❤️
📸@vili.szili
#legiforever Szükséges írjak még valamit? Lehet a nem túl intelligens embereknek még szüksége van egy kis magyarázatra. Pedig mi nem tartozunk magyarázattal! Szeretem Művésznőmet, és most már ki is mondhatom/írhatom! Szóval ne hívogassad sehova! Mert megkereslek, de neked az nem lesz valami felemelő program! 👊🏻
Ha ezek után még itt vagy, szurkolj nekünk a versenyben! ⏳💛
Most go lovakat nézni, és közben sok sikert @a.bogi - nak!
Hajrá AGK!! 🏆💛

A kommentszekció le van tiltva

-Nagyon jó lett köszi - pacsiztam le a két fotósunkal. Ilyen sem volt még, hogy hozzám nyújtózkodnak.
-Az enyém sokkal jobb - húzta ki magát Vanda.
-Hagyjá má - lökte el Szili. - Amit én csináltam jobb! - állította.
-Mindkettő úgy jó, ahogy van - tett rendet Levi. - És még egyszer nagyon kösz - nézett rájuk hálásan. -Hány napig gyalogolunk amúgy? - tért vissza a pár perccel ezelőtti műsorához.
-Nem is régóta megyünk! - nevettem - Elfáradtál egy kis sétikában? - böktem a vállába.
-Hogy mersz ilyet feltételezni? - kérdezett vissza, felháborodottan. - Nekem ez sima! - Aha. Még mindig meg van a... Magabiztossága. Ezt kerestem! Mondjuk valamennyivel elviselhetőbb, mint Nagy Márk. Teljesen mindegy, mert mindenképpen szeretem. Jézusom! Oké. Most jött el az a pont, hogy totál kicsavarodtam magamból!! Mi van? Baszki, tényleg szerelmes vagyok.
-Az alföldi gyerekeket - támasztottam meg most én az állam, az ő fején, hah - elhozták a pusztába, életem élménye - dünnyögtem.
-De tényleg! Kinézek az ablakon ezt látom! - mutatott maga elé a bal karjával.
-Ezt? - fordult körbe Szili.
-Nem pont ezt, de ilyesmit - magyarázta.
-Mikor is költöztetek ide? - toltam a szememre a napszemüvegem.
-Egy éve - felelte büszkén.
-Levike -hajoltam le hozzá. -17 éve ezt bámulom! Mindent láttam már! - Erre mondjon valamit!
-Nekem meg jó idegen vezetőm van - mosolygott, a kis gödröcske haverjaival. - Mézes puszedlim!! - röhögött.
-Ne hívj így! - csapkodtam a vállát, nevetve. - Nem akarok ennyire nyálas lenni! Egyáltalán nem! Ne már!!!
-Akkor ne szólíts Levikének! - vágott vissza. - Senki nem hív így!! Te sem hívhatsz így!
-Levikémnek? - néztem rá, nagyon édesen.
-Nem csak zseni vagy? Kém is? - kérdezte a baráti társaságunk kissé csonka csapata, egyszerre és mind hangos nevetésben törtünk ki.
-Fiatalok gyertek! - jött hátra hozzánk Misi. -Hadd nevessek én is! - nézett végig a röhögő bandán.
-Misi hát ő az én LeviKÉÉM!!!!!! - nyomtam egy nagy cuppanós puszit az arcára, és lehet annyira szorítottam, hogy majdnem megfulladt.
-Mézes puszedlim!!! - mutatott fel rám. Misi csak ugyanúgy, mint mi nevetett, teljes szívéből.
-Na de menjünk! - terelt minket, még mindig rázkódó vállal. -Lemaradunk ! - Így sprintelni kezdtünk, én pedig kicsit erősebben kapaszkodtam Levi vállába.

Két sorba rendeztek minket a narancssárga ruhások, a fűben. Tőlem legtávolabb, de még a második sorban, Bea és Mesi idegeskedtek, hogy a csajok és Aldi miért nem jelentkeznek. Beni, Szilivel meg Levivel szakadtak a két új becenevünkön, (ha még egyszer így hív!!!) közben engem hátulról átölelve. Vandát viszont nem láttam sehol. Ekkor huppant le mellém.
-Most gondolkoztam el ezen! Mi nyertük a fogadást! - csapott a combjára.
-Nem tudom lesz-e belőle valami - ingattam a fejem. -De sütit sütök! - tapsikoltam.
-Mézes puszedlit? - vonta fel a szemöldökét, és most mi is nagyot szakadtunk. -Amúgy most nagyon ennék egyet! - tűnődött közben kibújva a melegítő felsőjéből, és egy fekete V (durván V) kivágású hosszú ujjúban élvezte a napsütést.
-Jó lenne - ábrándoztam el én is. -Nincs meleged? - néztem rá, és felváltva a sárga ujjatlanomra.
-Á harci típus vagyok - dobta le maga mellé a pulcsit, és elterült a fűben. (?) - Stílus mindenek felett! - tette a szemére a fekete kalapját. -Ha jelentkezik Aldi szóljatok, de utána ne keltsetek fel. Fáradt vagyok - igazította meg a csomó karkötőt a kezén. Aztán felkapta a fejét mindenki, a tipikus Messenger hangra.

IOV GANG 💛🤍💙💜
Émi🤍: Debrecenbe hoztak minket, egy előadóba! Jajj nagyon félek 😢
Bogi💛: Most elveszik a telefonunkat, mert mindjárt kezdődik a feladat! Madarakat fognak mutatni! Jó lesz! 🥰
Aldi💙: Mik azok az Insta képek? 🤪LINK
Szili:💛: Ugye, hogy a Shawné jobb? 😂😂
👍🏻4
Vanda💙: Komolyan belikoltad a saját posztod? CSAJ GYŰLÉS!! Mézes puszedli képe a jobb! 😁
👍🏻6
Regi💛: Jó volt a fotós!! 😄
Lilla💜: Persze, hogy Mézes puszedli!!! 😂😅
Cintia🤍: Ti ott kaptatok sütit?? Én is akarok menni!!
Kende🤍: Te sem az eszed miatt vagy itt😒
Beni💙: Akkor nem vagy egyedül! ⬆️

Ezen hatalmasat röhögtünk, Kende meg csak felénk nézett egy pillanatra az arany fiúk társaságából, de már el is fordult. Meddig akar még "megfigyelést" tartani? Kendermagok nem igen szoktak nyomozósat játszani. Vanda meg visszadőlt a fűbe, és napozott, gondolom.
-Pszt! Vanda - ráztam meg a vállát.
-Máris vége?
-Nem - ráztam nevetve a fejem. - Tudod, hogy a géped a srácoknál van? - mutattam Sziliék irányába. - Vissza vegyem?
-Én adtam oda - feküdt vissza. - De nyugodtan ordíts rájuk, ha bármi hülyeséget csinálnak - adta a kezembe az aduászt.
-Számíthatsz rám - fordultam vissza. Majd felhívtam Lillát Face time-on.
-Szia! Nézd itt vagyunk a csikósbemutatón! - integettem vadul a kamerába.
-Sziasztok! - nézett körbe.
-Vagyis inkább a semmi közepén! Bonjuor! - villantotta meg Levi a mosolyát.
-Bonjuor! - röhögött. - Láttam a képeket Instán Mézes puszedli!- tapsikolt. - De még így is folyton írogatnak, hogy - vette elő a telefonját (akkor most a laptopjáról beszél) - MI VAAN? Ezt az a nem kacsingatós írta, és...
-Ha annyira nem hagynak - szakítottam félbe - Csak annyit, írj, hogy igaz.

Nagyon élveztük a bemutatót! Sokszor láttam ilyet, új nem történt, de mégis tetszett. Minden mutatványt hangos taps követett, sőt már mindenkinek piroslott a keze. A következő produkcióhoz önként jelentkezőt kerestek. Voltam már egyszer, nem hálás szerep, ahogy felkavarják körülötted a port. Legalábbis én ilyet láttam, így Vanda példáját követve, ledőltem a fűbe. És sorban terültek el az emberek. Mivel pedig nem elől voltunk, ez annyira nem tűnt fel.
-Senki?Az hogy lehet? - járkált a bácsika. Vajon?
-Művésznő - bökött belém Levi.
-Jobban tetszik ez a nevem - suttogtam, mire egy puszit nyomott a fejemre.
-Rajmundot nézzétek - adta le a drótot mindenkinek, a velünk egy sorban ülő címvédőkre mutatva. A pirosak szeme fénye felvett egy fűszálat, és az előtte gubbasztó szürke srác füléhez érintette, aki egyből a füléhez nyúlt "elüldözni" onnan. Látszik, hogy nem ide valósiak. Pff. Mondjuk az ezüstöket ez nem izgatta, mint minket. Lehet ők a Belvári csapat?
-Itt! Előttünk, ő jelentkezik! - kiáltotta is el magát, akik pedig eddig nem kapták fel a fejüket, most odanéztek. Vandát amúgy nem igazán izgatta, aludt tovább békésen, és Szili is egyre többször dörzsölte a szemét. Jó nem kombinálok! Attól még fura!
-Mi? Én? Én nem, ez nem - rázta a fejét, és leengedte a karját talán Gabesz vagy Krisztián, nagyon hasonlítanak.
-És meg is van az önként jelentkezőnk, gyere, gyere! - indult felé a csávó, de a szürke csapattag továbbra is a fejét ingatta. -Csak nem félsz? Egy ilyen izmos fiú csak nem rezel be - szúrta oda, mire (szerintem) Gabesz dühösen Rajmundhoz fordult.
-Miért csináltad? - Új taggal bővült a "nem az eszükért vannak itt" klub.
-Mi? Én azt hittem, hogy jelentkezel, de akkor... - tette a szívére a kezét. -Akkor biztos csak a légy...
-Milyen légy? - hunyorgott. Hahó!!! A puszta közepén vagyunk! Mi legyen itt? Krokodil???
-A légy, amit elhessegettél a füledtől.
-Milyen légy, te seggfej? Te piszkáltál egy fűszállal - háborodott fel.
-Én? Én biztos nem - kérte ki az igazát Rajmund. -Major, te is láttad a legyet, nem? - fordult Sárához. Miért hívja Majornak? Miért nem Sára? Sári? Saci? Jó mondjuk, én Művésznőtől kezdve, Mézes puszedliig minden vagyok.
-Kettőt is - közölte meggyőzően.
-Csesszétek meg - állt fel végre.
-Ez nagyon jó volt - röhögcsélt Lilla a hívásban. Ő is eljutott a csikósbemutatóra. - Ugye milyen jó ott állni? - mutatott a srácra, aki körül elkezdtek futni a lovak, port kavarva, ő meg ott ordibált Tudtam!
-Megtisztelő - nevettem én is. Leviről ragadnak rám ilyen szavak? Más magyarázatot nem tudok.

A szemét szürke srác, sokáig része volt a bemutatónak. Aztán teljesen kikészülve ült vissza a kacsadobáló bandához. Majd egyórás szabad program következett. A legtöbben fotózkodtak, ahogy mi is, de ezek a képek még nem kerültek fel, mert a nagy szülői beszélgetés következett. A többiek, elmentek a szekérrel, sok szerencsét kívánva egy "Ha nem haltok meg, majd gyertek!" mondattal ott hagyva minket.
-Nem hagyjuk magunkat - jelentette ki Levi, közben újabb hívást indítva. Lassan már szponzorálhatna minket a Face time.
-Kössünk kompromisszumot - vette fel Ildi. Megegyezés két dühös anyukával? Mert Levi apukáját nem is láttam, de vele könnyebb lenne. -Megígéritek, hogy ugyanúgy fogtok viselkedni, mint eddig, ha nem ketten vagytok? - Levivel szórakozottan a szívünkre tettük a kezünk.
-Megígérjük - feleltük komolyan. Dráma klub előnyei, amúgy majd agyon röhögtem magam.
-Mindenről szóltok nekünk, nem sumákoltok semmit - vette át a szót anya.
-És vigyáztok egymásra - kért szót Ildi. -Meg táboroztok, versenyeztek! Érezzétek jól magatokat!
-Akkor jók vagyunk? - néztem kissé félve a kamerába.
-Egyenlőre megteszi - ingatta a fejét. -De amint hazaértek - tette fel a mutatóujját - leülünk szépen, nem virtuálisan, és megbeszéljük mi lesz! Legyen az ma vagy három nap múlva, jövő héten...
-Értjük Mutti! Auf widerßen! - intett Levi szórakozottan a kamerába, és kinyomta a hívást. - Das habe ich nicht verstande! -terült el a fűben. - FUCK! I don't belive this! - váltott át angolra. Ha nagyon kivan különböző nyelveken, beszél, így vezeti le a feszültséget. 4-ből is tud választani. Hátha most is bejön, ha novemberben sikerült, és nem lett két Vass Levente baleset. -This is just a dream, I'm sleeping now, with my darling - húzott le engem is a földre, a sokktól én meg nem igazán tudtam megszólalni. - I'm just imaginating things. I'm sure of it. OUI!! -Ez azt hiszem franciául volt. - Tout va bien - fordította felé a fejem. Mi? - Je vous aime! - nyomott egy puszit a homlokomra, de halvány lila gőzöm sem volt, ez mit jelent. És kitágult pupillával néztem rá. - Ich liebe dich! - adott most egyet az arcomra.
-Ich auch - nevettem. Ezt már értettem...
-I love you! - Az arcom másik fele.
-Me too - bújtam közelebb hozzá.
-Szeretlek - csókolt meg végül.
-Én is - viszonoztam magyar kijelentését. - Direkt kezdted franciával, mert azt nem értem? - néztem a szemébe "dühösen". Köszi, dráma klub! Ezután hogyan tudnék rá dühösen nézni!!!! 4 nyelven mondta, hogy szeret! Már én se ismerek magamra. De a változás nem feltétlen rossz. Még bölcs is lettem?!?!
-Amúgy igen - röhögött a fülembe. - Csak azért kezdtem el amúgy is tanulni, hogy felhívjam egy lány figyelmét. Akkor megragadok minden alkalmat - csavargatta az egyik tincsem, és így megint hullámokban omlott a vállamra. Minek hajgöndörítő? Nekem van Levikém! - Míg ugye a magyar nem kérdés, angol fontos, német nagypapa miatt - sorolta.
-A francia meg egy lány miatt? - néztem rá mosolyogva, ő pedig visszavigyorgott. - De ha ez a lány nem beszél így? - tértem a lényegre.
-Attól még a francia szexi - nevetett jóízűen.
-Az kétségtelen - ráztam meg óvatosan a fejem, hatalmas vigyorral. - Je vous aime! Ugye? - néztem rá csillogó szemmel.
-Ha a kiejtésedre gondolsz, igen - pihentette kezét a csípőmön. - Ha pedig ezt kétségbe vonod, nem tudom mit gondoljak!! - bökött az oldalamba, én pedig válaszomként, nevetve a szájára tapasztottam ajkaimat. Ha eddig haragudott ránk a tanárnő ezután mi lesz?
-Rómeó és Júlia! - hallatszott Misi nevető hangja az egész rónán. -Most már annyira kedvem támadt megnézni!
-Kiváló film, csak ajánlani tudom - pattant fel Levi, és felhúzott engem is. -Hol az a híres szekér? - forgatta a fejét.
-Szerintem ott - mutattam a távolba, az egyenesen felénk tartó tákolmányra, ahol Szili ordítozott, Vanda meg őt ütögette, folyamatosan nevetve.
-Legiék! - parkoltak le elénk, tényleg gyors ez az izé.
-Én leszállok - ugrott le Bea, kissé szédelegve. -Menjetek csak! - intett nekünk, és a telefonját bújta, majd a földre rogyott.
-Majd megyünk a következő járattal - biztosítottam őket, Levi pedig már le is ült Beával szembe. Valami nem oké vele, mióta itt vagyunk.
-Miattam nem kellett volna itt maradnotok - tette zsebre a telefonját. -Még nem is mentetek!! - mutatott a nevető társaság után.
-Ezerszer ültem már szekéren - nevettem, lehuppanva Levi mellé, akinek a vállára hajtottam a fejem.
-Engem meg egyszer elvittél egy ilyenre, mondom Bea - nézett a szemébe. -Borzalmas volt!
-Mióta itt vagyunk - mutattam körbe. -Olyan halál közeli arcod van.
-Sőt, mióta megtudtuk mi a feladat - fűzte hozzá Levi.
-Ennyire látszik? - vette le a szemüvegét, és megtörölte könnyes szemét.
-Csak a Nap szúrja ki jobban a szemem! - mutatott a fentről minket pirító Napocskára. -Émiért aggódsz ennyire? - tapintott rá.
-Nagyon - próbálta visszatartani feltörekvő könnyeit. -Csoda kéne ahhoz, hogy megcsinálja, nem tud semmit sem megjegyezni! A túráira is navival megy!
-Bea - ültem közelebb hozzá. -Biztos megfogja próbálni, és ez már nagy szó - kerestem a zsebemben egy zsepit, és a kezébe nyomtam.
-Nem szeretnék még haza menni! - fújta ki az orrát a zsepibe. -Szerettem volna én is feladatra menni, kipróbálni magam, ilyesmi - motyogta.
-Amíg Róbert nem mondja ki, hogy - nyelt Levi egy nagyot -vége. Addig van remény - nézett rá biztatóan. -Ilyen az IOV, ahol megtörténhet bármi.
-Vagy inkább, minden - pontosítottam.
-Kijavítottál? - nézett rám tátott szájjal.
-Nem mernék én olyat soha - nevettem megállás nélkül.
-Nem úgy hallottam! - húzott közel magához. - Szóval? - vonta fel a szemöldökét.
-Az IOV-on megtörténhet minden mondjuk, hogy - magyaráztam, beharapva alsó ajkamat - sokszor azt szeretném, bár ez mindig is így lett volna. "Nem hagyom, hogy ezt gyönyörű érzést ellepje a homály."
-Igazat adok neked - adott egy puszit a számra
-Ez nagy dolog - váltam el tőle.
-Tőlem nem is megszokott. De akárhogy is lesz, ha itt vagy velem, akkor nem is kívánhatok többet - csúszott arrébb a földön (végül is nem ő mossa ki.), és az ölembe hajtotta a fejét.
-Annyira elképesztőek vagytok - nézett ránk Bea, a szemüvege lencséi mögül. -Hiányozni fogtok - ismerte be halkan -mindenkivel együtt.
-Ne temesd még! - tettem fel a mutatóujjam.
-Ez kellett most. Köszi - ölelt át minket. -Megyünk szekerezni!
-Let's go!! - pattantunk fel, és röhögve a többiek felé igyekeztünk.
Körbejártuk a járgánnyal az egész mezőt, meg persze végig röhögtük az egészet. Főleg, mikor Szili azt kérdezte a bácsitól, aki a fogatot hajtotta: "Bátya! Ehhez milyen típusú jogsi kell?" Majd azzal traktálta, hogy ő vezessen. Minden gödröt azt hiszem megtaláltunk, az ő futamai alatt.

A táborba visszaérve megígértem Levinek, hogy még edzés előtt is elmegyünk a medencéhez, mert állítása szerint "Vízhiánya van, hiszen egész nap a földet bámulta". Viszont első programként a hátsó játszótérhez mentünk, a skacok meg a játékterembe.
-Mit akarsz nézni rajta? Az egy kilátó! - akadékoskodott Levi, és mindig visszaakart rántani.
-Felmenni oda! - mutattam a lépcsőre.
-Tényleg! Még nem is voltál ilyen magasban! - esett le neki.
-Kíváncsi vagy a földi élő világra? - léptem fel két fokot, így egyenesen a szemébe tudtam nézni.
-Inkább kihagynám - lépett fel egyet, és a hajamba puszilt. Mindketten nevetve mentünk fel, de nem voltunk egyedül.
-Bocsi - hebegtem valami ilyesmit.
-Engem nem zavartok - nézett fel egy pillanatra a telefonjából a pirosak sportolója, Rajmund.
-Csak egy képet csinálnánk - léptem fel az utolsó fokról.
-Arról volt szó, hogy feljövünk - ugrott fel Levi. Lépcsők... Pfúj.
-Egy kép - álltam a falához, és elővettem a telefonom. - Nem akarom kirakni sehova! Csak emlékbe, hamár a legfontosabbak széttéptem - húztam szomorú mosolyra a számat.
-Aztán menjünk mert már vizet akarok látni, nem földet - állt be mellém, és átkarolt, közben megnyerően belemosolygott a kamerába.
-Köszi - fúrtam a vállába az arcom.
-Kinyomtassuk? Misinek csak van nyomtatója - emelte meg kissé a fejem.
-Majd még kell hozzá - vigyorogtam rá. - Van gyógymód erre a te vízi betegségedre? - tértem az előző témához.
-A csókod - hajolt le hozzám röhögve, a derekamnál megemelve. Majd hirtelen letett, és leült Rajmund elé, azt hiszem már értettem, így én is lehuppantam. - Rajmund - bökte meg óvatosan a cipőjével a lábát. - Tizedjére nézed meg, Major Sára Tik - tokját - mutatott a telefon képernyőjére, ahol folyamatosan ismétlődött Sára tánca.
-Mondjuk nagyon szépen táncol - hajoltam fölé, megnézve a videót, Rajmund meg csak nagyokat pislogva nézett ránk.
-Az volt a legnagyobb hibám, hogy ilyen rohadt sokat vártam erre a lányra - kulcsolta össze ujjainkat. - Minket nem versz át - ingatta a fejét.
-Nagyon bírom őt - ütötte ki a videót, és elindult egy másik, de letette maga mellé.
-Nem mintha mi annyira tudnánk - tártam szét a karom. - De sok mindent megéltünk.
-Az biztos - értett egyet Levi röhögve. - Nem fogok előadást tartani, sajnos annyi időm nincs - nézte meg az óráját. - De szerintem a legfontosabb, hogy bízzatok meg a másikban. Ha ő megnyílik neked, ne zárj be minden kaput, vagy akár nyiss te felé.
-Biztos van egy olyan sztorid, amiről mindenki hallott, de nem tudják az igazat - tettem hozzá.
-Nem csak egy - nevetett a fejét rázva. - Egyszer az egyik tanárnőt bezártam a szertárba - Mindhárman egyszerre nevettünk fel. - Meg okoztam csőtörést is - gondolkodott el.
-Mi meg elszöktünk egyszer az ország másik végébe, és betörtünk a nagypapám boltjába...
-Meg egy színházba is - hajtottam le a fejem.
-Oda volt kulcsunk - bökött Levi a vállamba.
-Én annyi mindent csináltam már de - akadt meg a piros ruhás tag egy pillanatra - ez se semmi. És nem mondom el senkinek - ígérte meg.
-Hallgatunk mi is - nevetett.
-Kösz, mindent - nézett ránk hálásan, mi pedig feltápászkodtunk, én már le is értem a lépcsőn, mikor Sárát láttuk meg erre tartani.
-Hallgass inkább valami zenét, jön Major - adott még Levi egy gyors tanácsot, és kerülő úttal mentünk a medencéhez.

Megkérdeztem előtte a csoportos chatbe van-e kedvük jönni. De nem volt. Tiltakoztak hevesen, hogy nem fognak belerondítani a "randinkba". Amúgy ezt nem tudom honnan vették, hogy ez az! A kisházba előtte gyorsan beugrottuk, majd már nagyon nem bírtam Levivel. Pár perc alatt én is medence outfitbe vágtam magam, és majdnem beleütköztem egy lányba.
-Bocsi - szabadkoztam.
-Semmi, Regi - legyintett a csaj, és már ki is ment volna, de biztos látva az arckifejezésem, a válla felett vissza nézett.
-Timi, a sötétkékektől - nevetett. - Te is úszol?
-Nem - ráztam a fejem. - Én csak néző vagyok - biccentettem a medence felé.
-Ó - esett le neki. - Hát - vörösödött el - akkor én megyek - lökte ki az ajtót.
-Szia! - intettem utána, de már elment. Fura. Na mindegy. Kiléptem az öltözőből és, ekkor Levit már rég a vízben találtam.
-Hal voltál előző életedben - ültem le a medence szélére. -Erre nincs más magyarázat - mutattam körbe nevetve, a klóros helyiségben.
-Vagy heti 5 edzés, olyan 10 éves korom körültől - állt meg előttem az úszásban.
-A halas logikusabb - nevettem, a vízbe lógatva a lábam.
-Csak nem félsz a víztől? - nézett rám csillogó szemmel. -Vagy miért nem jössz be? - húzott be a partról.
-Nem félek semmitől - buktam le gyorsan a víz alá, majd egyből feljöttem.
-Én is így gondoltam - magasodott fölém.
-Ha most megcsókolsz, nagyon durván másoljuk Rómeó és Júliát - fésültem ki vizes haját a szeméből.
-Az egy esti jelenet - kezdett a monológjába. - Meg nem vagyunk maskarában sem... - Lehet még órákig sorolt volna érveket, hogy mennyire nem hasonlít arra a részre, így inkább magamhoz húztam és belé fojtva a szót, hosszan megcsókoltam.
-Egyáltalán nem hasonlít - döntöttem a homlokom az övének.
-Szeretem ha igazam van - súgta a fülembe. -Általában ez így van.
-Mindig - nevettem halkan.
-Megcsináljuk az edzésemet? - túrta a hajam a fülem mögé .
-Én nem tudom megcsinálni - ráztam a fejem nevetve. -Akkor eddig amúgy mit csináltál? - nézett rám gyanakvóan.
-Bemelegítésnek hívják - oktatott ki. AZTA! -A negyedét? - alkudozott, közben mosolyogva.
-Legyen! - adtam meg magam. Mire vesz rá még? Lassan tudni fogok matekul is?
-6 hossz! - úszott el hatalmas karcsapásokkal, engem teljesen lefröcskölve.
-Mennyi? - nyílt tágra a szemem, és nagyokat pislogtam a hajamról lecsöppenő vízcseppek mögül.
-6, az a 24 negyede! - nevetett. -Gyerünk! Máris le vagy maradva!! - kezdte el hátúszásban. Levi ezt kisujjból kirázta, majd felvette az edző szerepét. -Utolsó hossz!
-Biztos, hogy van még? - néztem rá ártatlanul, hátha át tudom verni.
-Gyere, gyere! - ült le a medence végébe, és onnan mosolygott rám.
-Nem jössz inkább értem? - próbáltam valami hasznos megállapodást kötni.
-Ha ennyit kibírtál, ez már semmi! Vagy kifogott rajtad a víz? - dőlt végig a csempén nevetve.
-Nem! Akkor is megcsinálom! - váltottam át gyorsúszásra, közben figyelni, hogy levegőt is vegyek.
-Tudtam, hogy végig úszod - ült fel, és közben kihúzott a partra.
-Ez nagyon kemény volt - helyezkedtem el az ölében, igazán kifáradva.
-Ésszel csináltad - nevetett, vizes tincseimet az ujja köré csavarva. - Nem fulladtál bele - Ettől alapból elröhögtem magam. - Egyenletes volt a lábtempód - állapodott meg a keze a combomon. - Edző bá biztos szívesen látna a vegyes csapatban.
-Engem? - mutattam magamra elképedve. - Folytatni szeretnéd?
-A sport mindig az életem része volt - gondolkozott el. -Ha csak hobbiként, de megmarad.
-Sokszor eszembe jut, hogy - akadtam meg, a fodrozódó vizet nézve - mi lesz az AGK után, és...
-A múltról eleget beszéltünk már. Mi lesz mondjuk jövőre? - kapcsolódott be a "tervezzünk" projektbe .
-Túl leszünk az érettségin - feleltük tökéletesen egyszerre, nevetve.
-Szerinted lesz olyan, hogy mi? - kérdeztem hirtelen. -Mármint a verseny után - vettem komolyra.
-Művésznőm - fordította maga felé óvatosan a fejem. -Persze, hogy lesz. Talán mindig is volt - húzta mosolyra a száját. -Számíthatsz rám mindenben - nyomott egy puszit a hajamba.
-Ha bele is gebedek, de akkor is zongorista leszel - néztem egyenesen gyönyörű kék szemébe, amiben visszatükröződött az IOV uszodájának a vize.
-Köszönöm - Nem kellett, hogy mást mondjon, ennyiből is tudtam, mennyire fontos neki. -A verseny után sok minden másképp lesz - ölelt még szorosabban. -Ha már ennyire tervezgetünk - fordított meg az ölében, így végre nem tekeredett ki a nyakam - még messze van, hagyjuk - legyintett.
-Nem - fogtam a kezem közé az arcát. -Nem érdekes mikor lesz. Mondd ki. Elkezdted, nincs vissza út.
-Apád még, ha ilyen messze is van, letud fejezni, amiért azon gondolkozok, hogy majd a gimi után - vezette fel - hol költözzünk össze?
-Nem hiszem - suttogtam. -De nagyon jól hangzik az ötlet - vigyorogtam.
-Nekem is elnyerte a tetszésemet már csak a tudat, hogy palacsintát sütsz nekem reggelente, valami kis fodros ruhában - dőlt végig a csempén, közben a kezébe temetve az arcát. Így is tudtam, hogy vigyorog.
-Szívecske alakút természetesen - nevettem el magam, és a mellkasára hajtottam a fejem. -Miközben a túlsó szobából hallom, ahogy zongorázol - ábrándoztam el én is.
-Félmeztelenül? - fűzte tovább.
-Hogy képzelted eszkimó ruhában? - A kettőnk nevetéstől zengett a helyiség, már hosszú percek óta.
-Furán néznénk ki. Most csak gondolj bele, te valami ruhácskában ott sertepertélsz, én meg hátulról megölellek, mint egy buldózer! - mesélte nagy átéléssel.
-Maradjunk az első verziónál - simitottam meg a kockahasát, nevetve.
-Van esetleg még konkrétabb elképzelésed? - nézett szórakozottan a szemembe.
-Három város talán, ami szóba jöhet - gondolkoztam.
-Szeged, Pest és... - sorolta.
-Tudod, csak lehet nem akarod elhinni - adtam egy gyors csókot.
-Pécs - felelte annyira, de annyira halkan, szinte elnyelte karcos hangját a medence moraja.
-Pécs - ismételtem meg. -Mondjuk nem tudom, hogy fogok én ott bárhova is menni, ahol - hullámzott a kezem, a hegyeket imitálva.
-Ahol van víz! - közölte meggyőzően, én meg rettenetesen hangosan kezdtek visítva nevetni.
-Mi van ott egy köpésre te pécsi srác? - böktem a vállába.
-Hát Pécsi-tó!
-Meg a Mecsek!!! - röhögtem.
-A verseny után elmegyünk Orfűre, és meglátod, az is közel van! - Még mindig képes annyira cselesen hívogatni miden hova, hogy nem tudok, mit mondani. -Fél óra sincs autóval! - számolgatott fejben.
-Rendeben, elsők között lesz - bólogattam bőszen.
-Akár még órákig is így tudnék maradni, csak most nagyon megéheztem egy szívecske formájú palacsintára - nézett rám szomorúan.
-Szigorúan - nevettem el magam újra. -Én is ennék egyet most már!
-Még jó hogy Mézes puszedlim! - állt fel velem az ölében, és a vízbe ugrott.
-Jól van Levikém, játszunk így - fröcsköltem telibe az arcát vízzel.

Kézen fogva folyamatosan nevetve, léptünk ki Levi kedvenc helyéről, mostmár sárga szettben, kissé vizes hajjal. Majd ugyan olyan riadtan álltunk meg, mint a másik irányból érkező Szili és Vanda, akik eddig jó kedvűek voltak. Aldi és Bogi konkrétan egy vörös hajzuhatagot támogattak, hogy ne essen el.
-Kiestünk - tört fel Émiből valahonnan nagyon mélyről a sírás. - Miattam!! - vágta le magát a az egyik padra. - Annyira sajnálom - suttogta. Gyors sétában igyekeztünk feléjük, és próbáltuk kivenni, hogy pontosan mi is történt. Misi is szintén hallotta a hírt, és próbált intézkedni, hogy még ebédre maradhassanak, miközben Noémit vigasztaltuk. Hiszen attól nem lesz hülye, hogy nem tudja a "hülye madarakat"
-Többet fogom nézni a madarakat az erdőbe, komolyan - Lett egy kicsit jobb kedve. Szili pedig folyamatosan Kendének magyarázott valamit.
-Nagyon úgy fest - hajolt Levi a fülemhez -, hogy Kendermag nem igazán számított erre.
-Nem hinném - néztem rá egy pillanatra, de ő csak Szilinek dühöngött. Vagy ilyesmi, úgyhogy mi Levivel inkább félre mentünk.
-Szóltunk már Szabónak? - nézett a mi társaságunkra.
-Teljesen elfelejtettem - csapott Bogi a homlokára. - Émi?
-Megvagyok! - húzta széles mosolyra a száját. - Akkor szóljunk a diriknek - pattant fel. - És csináljuk meg a videót! Ha...
-Annyit tudtam - futott élénk szervező haverunk kifulladva - megtenni, hogy csomagolnak nektek ebédet, és 1 óra múlva indultok - vágta le a magát a padra. - Akkor minden rendben?  - pásztázta a társaságot, mi pedig hevesen bólogattunk.

-Jó napot intézmenyvezetőúr! - integettük a kamerába. Ez egy igazi Face time nap. -Tovább jutottunk! - jelentettük be ünnepélyesen. Ez mondjuk Levire és rám volt igaz, Bogi és Szili próbáltak boldognak tűnni. Mondjuk nekünk ma hajnal óta nem kell nagy erőfeszítést befektetni egy mosolyba. Csak úgy jön. Magtól.
-Ez egy remek hír! - vette egyből elő a telefonját. -Részeredményt is hirdettek? - kérdezte nagyon büszkén.
-Harmadik lettem - válaszolta Bogi hitetlenkedve.
-Az is nagyon szép eredmény - győzködte Szabó. -Nektek hogy telt a csikósbemutató? - fordult felénk.
-Szekereztünk!!! - üvöltette ugrálva Szili. Mesi szokása úgy látszik sok mindenkire átragadt. Szabó meg inkább legyintett.
-Kétlem, hogy ilyen szó létezik - dörzsölte meg Levi a homlokát nevetve.
-Nekem tetszett - kezdtem inkább én a beszámolóba. -Különleges volt, sokféle mutatvánnyal - szedtem össze a gondolataimat. -Meg volt szabad időnk is! Sok képet is csináltunk! Küldtünk is át belőle valamennyit - fordítottam el a fejem, és inkább vigyorogva Levire néztem, aki átölelte a vállamat.
-Hallottam hírét - nézett szigorúan a párosunkra. -Láttam is. A tanárnőt jobban leköti ez, mint engem személy szerint - próbálta visszatartani a nevetését. -Ha ugyanígy remekeltek, és a szüleiteknek sincs vele különösebb kivetnivalója, nem tartozik a versenyre - mosolyodott el halványan.
-Köszönjük! - ujjongtam egy sort. -Most megölelném, de ez így elég nehéz - mutattam a képernyőre nevetve.
-Majd a verseny végén! Jelentkezzetek, ha kaptatok valamit! - intett még a kamerába. -Sok sikert! Csak így tovább! - kapcsolta ki.
-Ez egész jól ment - állapította meg Levi. -Mondjuk ölelgethetnél inkább engem! - nézett rám "sértődötten".
-Levikém - öleltem át szorosan, nevetve.
-Te vagy már a kém! - pihentette kezét a csípőmön.
Mi ketten ilyen jókedvűen sétáltunk vissza a padokhoz. Bogi, inkább meggyötörten. Szili meg eléggé idegesen.
-Mit mondott a Mézes Bödön? - csapott Szili Kende vállára.
-Nem igazán örült neki - ingatta a fejét.
-Nem igazán örült neki?? - került elő Cintia. Komolyan eddig hol volt? - Nyerni jöttünk! Most meg? Mehetünk haza! - csörtetett el. Ő pl nem fog hiányozni. Mondjuk sok vizet nem zavart.
-A dirink - suttogta Bea - Mézes Ödön, de senki nem hívja így - nevetett halkan. Mikor Levi hátulról átölelt és az állát megtámasztotta a fejem.
-Tán, olyan jó így állni? - kulcstam össze ujjainkat.
-Ma reggel óta te is tudod mennyire - súgta a fülembe.
-Tényleg tetszett ez a program - meséltem lelkesen.
-Szerintem mindenki élvezte - puszit a  hajamba.
-Esetleg ti összeragadtatok vagy tudnánk beszélni Da Vinci? - fordult Kende felénk, mire óvatosan hátrafordítottam a fejem. Levi pedig amolyan "Na mondd" stílusban biccentett.
-Négyszemközt - nézett gúnyosan a szemembe.
-Persze - lépett ki mögülem, teljesen nyugodtan majd látva a rémült arckifejezésem adott egy puszit a homlokomra. Egymás mellett indultak el a hetes házba. Biztos sokáig néztem utánuk, és nem is figyeltem, hogy hozzám beszélnek.
-Júlia - integetett előttem egy kéz. - Minden rendben lesz - tette Misi a vállamra a kezét. - Remélem legalábbis - húzta el a száját.
-Megtenné, hogy utánuk megy? - néztem rá segítségkérőn.
-Azt kukkolásnak hívják - ingatta a fejét. - Nem kéne, hogy baja legyen Rómeónak.
-Honnan biztos benne? - emeltem fel talán túlságosan a hangom. - Kende nem normális, főleg tegnap óta - suttogtam.
-Elvileg 17 és 18 évesek, csak meg tudják oldani a problémáikat.
-Ha egy helyen vannak inkább 5 és 6 - legyintettem.
-Akkor gyere - karolt belém - sétáljunk el arra véletlenül - kezdett el fütyürészni. Kicsit több kedvel indultam el a srácok házához. Aha. Nem sokáig tartott.

Valami a földre esett, hatalmas csattanás kíséretében. Majd üvegszilánkok hangját hallottam. Remélem, hogy valami... Kende esküszöm!!! Ugye Levi nem csináltál hülyeséget?

Nagyon délután lett belőle. 😂
Kicsit ilyen átvezető lett ez a rész, mivel a 14. Fejezet "durván" fog kezdődni! Vagy így is fog majd folytatódni? 😁
Köszönöm, hogy ennyien olvassátok! Szombaton hozom a következőt!🥰