9.rész
Csak engem nézett aggódó tekintettel én meg őt. A könnyes szememen keresztül néztem bele ménnyen iriszeibe. Mindha megbabonázott volna nem tudtam félre nézni, csabdába ejtett szemeivel.
-Valami baj van?-kérdezte meg másodszor is, de még most se jött ki hang a torkomon. Gin meg csak nézett tovább.
-A-
-A?
-A fiúm ... megcsalt..-amindt kimondtam a könycsatornám ujra átengedte apró sós könnyeim. A másik percbe meg csak azt vettem észre, hogy Gin ajkai az enyémre tapadnak. A fejem megint vörösebb színt vett fel, a szívem pedig mand kiugrott.
-Haza kisérjelek?-mire csak aprót bólintottam a földet kémlelve.
Aznap nem mentünk Callistoba, amint Gin haza kisért elment. Én egyenesen a szobámba mentem és bele dőltem az ágyamba. Becsuktam a szemeim és nem is kellett több egyből elaludtam.
Másnap átaludtam az ébresztőt és 12-kor keltem fel. Felöltöztem majd "B" tervnek bepakoltam a sulis táskám. Amint végeztem felkaptam kabátom és a táskám magamra azzal megintultam szeretett orvosomhoz.
-Jó napot!-köszöntem a dokinak.
-Jó napot kis hölgy. Mi a panasza?
-Átaludtam az ébresztőm.
-És ezzel mit csináljak?
-Kéne igazolás.
-És mit írjak be [T/N] a nagy fáradságtól átaludta az ébresztő óráját kérem nézzék el neki?!
-Mondjuk.
-Értem én, hogy unoka tesod vagyok de attól még orvos vagyok és nem írhatok mindenre igazolást!
Valahogy sejtettem, hogy nem fog írni igazolást. Pedig mindig kapott a nutellámb is... ekkora megtisztelés mellett se ír... cchh nem lehet megvesztegetni.
-Nem kell írnia... csak itt írja alá.-mutattam a lapra amire még otthon írtam igazolást. Csak egy nagyot sóhajtott majd aláírta.
Pont beértem az 5.órámra. Mikor oda értem a termem elé sóhajtottam egyet majd kopogtam, benyitottam és beléptem a terembe. Drága ofőm volt bent helyettesíteni a matek tanárt.
-Hát te?-kérdezte. Leraktam az asztalára az igazolást és a helyemre sétáltam.
-Miért nem az ellenőrzőbe van?!
-Mert itt hagytam.-válaszoltam flegmán.
Mikor végetért az ötödik, hatodik, hetedik órám megindultam hazafelé. Ahogy a szép őszi napon sétáltam a színes levelek között a járdán füllhalgatóval a fülembe mikőzbe a kedvenc zeném megy benne valaki megfogta a vállam, mire én csak kivettem a füllhalgatom egyik felét és az illető felé fordultam.
-Kou?
-Szia. Haza fele mész?
-Igen.
-Ma kerestelek úgy harmadik óra után de azt mondták nem jöttél ma.
-Ötödik órára értem be.
-Történt valami?
-Átaludtam az ébresztőt. Amúgy miért kerestél?
-Semmi különös csak meg akartam kérdezni nem e akarsz velem Callistoba menni.
-Oké.-ezzel Kou nyitott egy portált amin átsétáltunk.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro