-Gin? Mit keresel te itt?

-Szóltam, hogy jönni fogok, hogy ismét elmenjünk ketten valami szép helyre.

-Nem. Nem szóltál.

-De. Mondtam, hogy majd még eljöhetsz és mondtad, hogy oké.

-Ez nem azt je-hagytam abba a mondatot amibe bele kezdtem- Mindegy hadjuk.. máskor érthetőbben mond légyszi.

-Jólvan.-nevette el magát a fehér hajú magas fiú mikőzbe rám szegezte iriszeit.

Gin csinált egy portált odaléptem elé majd átmentem Gin pedig jött mögöttem. Átkerültünk Callistoba. Ismét láttam a csodálatos tájakat.

-Amúgy Gin csak akkor tudok ide jönni ha te portál nyitsz igaz?

-Nem feltétlenül. Ha már rájösz hogyan is kell varázsolni te is tudsz nyitni..

-De ha nem mondod el nem is fogok rájönni...

-Erre neked kell rájönnöd.

-... amúgy hova megyünk ma?

-Arra gondoltam megnézhetnénk a Forest of fairies-t.

-Oké nézzük meg.

Gin oda vezetett egy csodaszép vízeséshez. Gin csak elindult a vízesés felé így követtem. A vízesés mögötti barlang volt a bejárata a Forest of fairies-nek. Nem pont olyan volt mindt aminek elképzeltem. Ez sokkal szebb volt.

A virágok csodaszép szirmai akár valami kristály, a madarak éneke lágy nyugtató hangja csak még pompásabbá tette a helyet.

-Ez meseszép!

-Ugye? Ez az úgymond "közepe" ennek a dimenzionak. Persze van egy olyan fa ami tényleg a közepe, de azt nem lehet megközelíteni.

-Miért?

-Mert ha annak a fának valami baja lesz akkor ennek a dimenzionak annyi.

-Oh, értem. Akkor azt hadju-hirtelen egy földrengés lépett működésbe ezen a helyen. Majd a csodaszép virágok szirmai is lehulottak és elhervadtak. Mindha csak valami természet feletti csapás lett volna. Az egyik percbe még minden szép és jó a másikban pedig minden elromlik.

-Mi ez?-néztem rémült tekintetemmel a kicsit ilyedt de főleg magát menőnek mutató fiúra.