Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4.rész

-Már vagy 2perce meg se szólalsz... amúgy meg láttalak ott...

Erre most mit kéne mondanom?

-Én Eto Kou vagyok a 3-3 osztályból.

-Honnan ismered Callistot?-úgy láttam nem volt ínyére ez a kérdés. Nem tudtam eldönteni, hogy azok a szemek amik most a padlot nézik dühösek -e vagy pedig szomorúak. Csak vártam az üres, csendes folyoson a fiú válaszára, de ő nem mondott semmit. Ez a beszélgetég fogjuk rá jól kezdődött erre most átment egy rossz hangulatú beszélgetésbe. A csengő idővel megszólalt majd az üres, csendes folyosót egyre több hangós gyerek lepte be.

-Szerintem hadjuk ezt a témát.-mosolyogtam rá- nekem most fizikára kell mennem szia.-erre a fiú felnézett rám majd egy "sziával"-elköszönt tőlem.

Vissza mentem a lehangoló osztálytermembe ahol már 2 jó barát várt.

-Nah mivan liba hány napra függesztettek fel?

-[Név] ne is foglalkozz ezzel az idiotával gyere menjünk és mondj el mindent.-ragadta meg Alice a karomat majd az ajtó felé vezetett.

-Most hova megyünk?-tettem fel egy egyszerű kérdést amire nem kaptam meg rögtön a választ.

-A STH-ba.

Ez a rövidítése a "Sulis törzs helyünknek". Ami nem is lehet más mindt a régi tesitermünk szertárja. Mivel oda nem szokott senki sem oda menni amilyóta megvan a csarnokunk, így lehet ott telefonozni garangált lebukás nélkül, aludni, enni és amiért mi is itt vagyunk most beszélgetni anélkül, hogy a fél iskola tudjon a magánéletedről.

Mikor oda értünk csak a szokásos poros szertárajtó fogadott minket.

-Nem volt semmi hiába jöttünk ide...

-De valami biztos nem?

-Annyi, hogy a diri azt mondta ha mégegyszer előfordul felfüggeszt...

-De nem csak ezért vagyunk itt. Azt beszélik, hogy Bakugou, Handa Akirával megcsal téged.

-Ez biztos valami vicc.. ő nem olyan.

-Hát te tudod.. amúgy van egy gyerek a 3-3 -as osztályból... aki... ne.. hogy is mondjam..

-Bejön neked?

-Honnan tudtad? Még csak végig se tudtam mondani..

-Az arcodra van írva.

Várjunk csak! 3-3? Nem abba jár Eto-kun is?

-Alice mond csak mi a neve annak a gyereknek?-kérdeztem kicsit erőteljesebben.

Mi van akkor ha Eto-kunba szerelmes? Nem mintha érdekelne csak... jah.

-Aoki-kun! Aoki Aki!-nézett rám a lány csillogó tekintetével.

Ezt a beszélgetést befejezve egyből a termünket vettük célba. Amint beléptünk a csengő megszólalt, majd a tanár lépett be az ajtón. Nem nagyon tudtam az órával foglalkozni.. csak Callesto járt a fejembe. Azt vártam mikor csöngetnek ki, hogy mehessek haza.

Amikor végetvetett leghűségesebb barátom a csengő az órának mindenki felállt, össze szedte a cucait mikőzbe azt beszélgette a barátaival ma hol szórják el a pénzüket. Alice idővel odajött a padomhoz és a szokásos "akarok valamit" mosolyával állt előtte. Én csak sóhajtottam egyet majd megkérdeztem:

-Mit szeretnél?

-Hát tudos arra gondoltam ma elmehetnénk valahova.

-Nem.

-Jaj nemár [Név] menjünk!

-Majd máskor.

-Jó...-ezzel otthagyta a padomat és ő is a kijárat felé vette az irányt.

Mikor betettem a lábam a házunkba a szokásos "Megjöttem"-mel köszöntem majd a szobám felé vettem az utam. Ott ledobtam a táskám és kaja után keresve betévedtem a konyhába. Ott csak egy cetli volt.

"Szia [Név] ha ezt olvasod már otthon vagy. Behívtak túlórázni majd megyek. Egyébként Suzuki szólt, hogy ma az egyik barátjánál alszik. Vigyázz magadra, ja és a hűtőben találsz kaját"

Dejó... ezek szerint ma enyém a ház. Mit kéne csinálnom? Gin. Gin azt mondta mehetek még oda.. de mégis, hogy jutok el oda?

A sok töprengésbe megint kijukadtam oda ahonnan elkezdtem. Ami pedig nem más, mindt a korgó hasam. Odaléptem a konyha ajtóhoz majd kivettem az első dolgot amit megláttam.

Úgy 10-körül lehetett amikor is megpróbáltam elaludni. Megint megszólalt az ismerős hang.

-Hát elfelejtetted volna amit igértél?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro