Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

3.rész

Leültünk a hegy tetején a fűre majd az eget kezdtük kémlelni.

-Gin! Láttad? Egy hulló csillag! Láttad?

-És kívántál valamit?

Most hogy mondja nem kívántam semmit. Mit is kéne?

-Remélen ez ahogy itt ülünk nem egyszeri alkalom lesz.-törte meg hangjával gondolataimat. Mire le is esett mit mond már csak azt vettem észre, hogy az arcom piros színt vesz fel, a szívem pedig egyre csak kalapál.

-Valami baj van?-nézett rám aggódó tekintettel.

-Nem, semmi.

-Akkor jó.

Még egy ideig néztük az eget majd Gin megszólalt.

-Menned kéne...-konyult le a szája.

-Te nem jösz?

-Nem. De máskor is jöhetsz.

-Rendben.-Gin ajkai mostmár nem lefele, hanem felfele konyultak, mikőzbe nyírott egy portált.

-Szia [Név].

-Szia.-beléptem a portálba majd minden elsötétedett. Mikor kinyitottam a szemeim otthon találtam magam.

-Végre felkeltél. El fogsz késni a suliból.-nyitott be anya a szobámba.

Tényleg csak álmodtam volna? Kb 10perces töprengés után elkeztem készülődni. Amikor már készen voltam elköszöntem anyáméktól, és elindultam a suliba. Útközbe Aliceval találkoztam.

-Szia [kereszt név].

-Szia.-mondtam neki a komás fejemmel.

-Nem aluttál? Azta mennyit gépeztél?

-Nem, nem gépeztem.

-Te beteg vagy? Nem gépeztél?

-Nem vagyok. Amúgy siessűnk, mert a végén becsúkják előttünk a kaput.-mondtam neki elterelés képpen, úgy gondoltam senki se hinne el egy ilyen storyt.
Mikor bementünk a suliba Bakugo jött oda hozzánk.

- Oi, liba.

-Hali-mondtam neki lehangoltan.

-Fizikán nem akarsz majd segíteni?

-Ja majd.-mondtam, mikőzbe csukódtak le a szemeim. Majd arra keltem, hogy a tanárom ordíbál velem.

-[teljes név] hányszor mondjam el, hogy ne aludj az órámon?! -Bakugo csak röhögött.

-Nem változól liba.-majd röhögött tovább.

-Add ide az ellenőrződ, majd menj  az igazgatóiba, majd gondolkozz el ezen!-felálltam, majd bementem az igazgatóiba.

-Mit keresel itt?-kérdezte a helyettes. Én csak pár megvető pillantással porbáltam arra következtetni, hogy ,,nem magához jöttem!". De gondolom megértette, hiszen oda vezetett az igazgatóhoz.

-Mi történt? Miért vagy itt?

-Fáradt voltam, elaludtam órán majd "drága" kkhmm.. akarom mondani szeretetttanárom keltett fel azzal, higy keressem meg magát.- feleltem, bár ahogy néztem nem lepte meg.

-Miért kell nektek egész este fent lenni? Nem tudtok aludni, és alszotok az órákon!

Nektek? Tudtok? Órákon? Én csak egy órán aluttam. Úgy látszik az igazgató is szívott valamit. A te és a Nektek között van külömbség.

Egyszer csak észre vettem egy másik gyereket az igazgató előtt.

-... a tanárok elkérték az ellenőrzőiteket?-bológattunk.

-Akkor a beírást majd rájuk hagyom ... ne forduljon elő mégegyszer mert felfüggesztelek titeket 3 napra. Most menjetek.-Majd kisétáltunk az ajtón.

-Te ki vagy?-kérdezte tőlem kicsit flegmán, kicsi meglepődve.

-[T/N] vagyok a 2-2 -es osztályból. Miért kérded?

-Ha azt mondom, hogy Callisto az mond neked valamit?

Honnan tud ez a gyerek Callistoról? Talán mégse egy álom lett volna? Most mit mondjak neki? És miért pont tőlem kérdi? Lehet, hogy tudja, hogy tudom miről beszél?

-Szóval akkor igazam volt.

-Várj, mi?

-Ismered.

-Honnan tudod?

-Már vagy 2perce meg se szólalsz... amúgy meg láttalak ott...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro