3.rész
Leültünk a hegy tetején a fűre majd az eget kezdtük kémlelni.
-Gin! Láttad? Egy hulló csillag! Láttad?
-És kívántál valamit?
Most hogy mondja nem kívántam semmit. Mit is kéne?
-Remélen ez ahogy itt ülünk nem egyszeri alkalom lesz.-törte meg hangjával gondolataimat. Mire le is esett mit mond már csak azt vettem észre, hogy az arcom piros színt vesz fel, a szívem pedig egyre csak kalapál.
-Valami baj van?-nézett rám aggódó tekintettel.
-Nem, semmi.
-Akkor jó.
Még egy ideig néztük az eget majd Gin megszólalt.
-Menned kéne...-konyult le a szája.
-Te nem jösz?
-Nem. De máskor is jöhetsz.
-Rendben.-Gin ajkai mostmár nem lefele, hanem felfele konyultak, mikőzbe nyírott egy portált.
-Szia [Név].
-Szia.-beléptem a portálba majd minden elsötétedett. Mikor kinyitottam a szemeim otthon találtam magam.
-Végre felkeltél. El fogsz késni a suliból.-nyitott be anya a szobámba.
Tényleg csak álmodtam volna? Kb 10perces töprengés után elkeztem készülődni. Amikor már készen voltam elköszöntem anyáméktól, és elindultam a suliba. Útközbe Aliceval találkoztam.
-Szia [kereszt név].
-Szia.-mondtam neki a komás fejemmel.
-Nem aluttál? Azta mennyit gépeztél?
-Nem, nem gépeztem.
-Te beteg vagy? Nem gépeztél?
-Nem vagyok. Amúgy siessűnk, mert a végén becsúkják előttünk a kaput.-mondtam neki elterelés képpen, úgy gondoltam senki se hinne el egy ilyen storyt.
Mikor bementünk a suliba Bakugo jött oda hozzánk.
- Oi, liba.
-Hali-mondtam neki lehangoltan.
-Fizikán nem akarsz majd segíteni?
-Ja majd.-mondtam, mikőzbe csukódtak le a szemeim. Majd arra keltem, hogy a tanárom ordíbál velem.
-[teljes név] hányszor mondjam el, hogy ne aludj az órámon?! -Bakugo csak röhögött.
-Nem változól liba.-majd röhögött tovább.
-Add ide az ellenőrződ, majd menj az igazgatóiba, majd gondolkozz el ezen!-felálltam, majd bementem az igazgatóiba.
-Mit keresel itt?-kérdezte a helyettes. Én csak pár megvető pillantással porbáltam arra következtetni, hogy ,,nem magához jöttem!". De gondolom megértette, hiszen oda vezetett az igazgatóhoz.
-Mi történt? Miért vagy itt?
-Fáradt voltam, elaludtam órán majd "drága" kkhmm.. akarom mondani szeretetttanárom keltett fel azzal, higy keressem meg magát.- feleltem, bár ahogy néztem nem lepte meg.
-Miért kell nektek egész este fent lenni? Nem tudtok aludni, és alszotok az órákon!
Nektek? Tudtok? Órákon? Én csak egy órán aluttam. Úgy látszik az igazgató is szívott valamit. A te és a Nektek között van külömbség.
Egyszer csak észre vettem egy másik gyereket az igazgató előtt.
-... a tanárok elkérték az ellenőrzőiteket?-bológattunk.
-Akkor a beírást majd rájuk hagyom ... ne forduljon elő mégegyszer mert felfüggesztelek titeket 3 napra. Most menjetek.-Majd kisétáltunk az ajtón.
-Te ki vagy?-kérdezte tőlem kicsit flegmán, kicsi meglepődve.
-[T/N] vagyok a 2-2 -es osztályból. Miért kérded?
-Ha azt mondom, hogy Callisto az mond neked valamit?
Honnan tud ez a gyerek Callistoról? Talán mégse egy álom lett volna? Most mit mondjak neki? És miért pont tőlem kérdi? Lehet, hogy tudja, hogy tudom miről beszél?
-Szóval akkor igazam volt.
-Várj, mi?
-Ismered.
-Honnan tudod?
-Már vagy 2perce meg se szólalsz... amúgy meg láttalak ott...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro