Átkerültünk valami másik világba.

-Mi ez? Valami csoda ország? Biztos, hogy csak álmodom.-nyugtattam magam.

-Nem, ez nem egy álom. Ez a Callisto.

-Az meg mi és miért vagyok itt?!

-Idővel mindent meg fogsz tudni. Na gyere. -fogta meg a kezem és egy ház felé vezetett.

-Mi ez a ház? -kérdeztem meg Gint aki csak ment tovább előre.

Amikor beléptünk az ajtón egy másik hangot hallottunk meg.

-Na végre megjöttél Gin! Késtél.

-[Kereszt név] ő itt Kai, Kai ő itt [Kereszt név].

-Ő az a lány akiről beszéltél?

-Igen.

-Nem valami szép.-nézett rajtam végig.

-Nekem is szimpi vagy -mondtam neki gúnyosan.

-Cchh... -válaszolt majd kisétált az ajtón.

-Nem ilyen egyébként. Amúgy ha nem tudsz valamit, akkor kérdezd majd meg tőlem.

-Mi ez a hely? -Kérdeztem felé fordulva.

-Ez egy csoda ország ahol a mágia nem, hogy csak lehetetlen hanem ezen alapszik  ez a hely is.

És végre válaszolt.

-Értem akkor tudok varázsolhatni? -felcsillantak fel a szemeim.

-Rá kell érezned. Hiába próbálkozol elsőre nem fog menni...-nézett rám, mikőzbe próbáltam az abraka dabra meg a többi baromságot.

-És most?

-El kell mondanom neked valamit... mivel te valójában nem ebbe a dimenzióba tartozol ezért este vissza kell menned.

-Este?-néztem körül, mivel még csak most tűnt fel, hogy este mentünk át a portálon itt pedig nappal van.

-Itt máshogy megy az idő.

-Oh, értem.

-És most mit szeretnél csinálni?

-Hát elősször is megmondanád, hogy ki vagy? Ezt előbb kellett volna megkérdeznem sajnálom. De azért válaszolnál?

~Gin szemszöge~

-Gin vagyok. Apám a te apád barátja volt régen. És már egy ideje figyele-mondtam a végét egyre hallkabban, szinte már érthetetlenűl és abban reménykedtem nem hallotta.

-Értem, de a végét meg tudnád ismételni?

-Nem fontos. Annyi a lényeg, hogy a szüleink barátok voltak.

-Most nem?

-Tudod...-folytatni akartam de hiába nyitottam szám ki nem jött belőle egy apró hang sem. Láttam rajta, hogy érti mit is próbálok mondani így nem folytattam félbehagyott mondatom.

~[T/N] szemszöge~

-Akkor miért is nem mutatod meg nekem ezt a dimenziót?-váltottam témát mikőzbe a magas, fehérhajú, lehangólt fiúra vettem tekintetem. Gin csak bólintott egyet majd jelzett, hogy kövessem.

Már egy ideje mentünk amikor is megláttam egy farkast, mikőzbe engem bámul. Belenéztem iriszeibe, de csak bánatot és nyerniakarást láttam benne.

-[Becenév]-mosolygott rám Gin- menjünk.-bolintottam egyet majd tovább mentünk.

Mikor már megnéztünk pár helyet elérkezett az utolsó megállonk. Egy nagy hegy volt tele fenyőfával, állatokkal. Mikor felértünk a tetejére gyönyörű kilátás fogadott minket bár kicsit már sötét volt.

-Az összes hely közül ez a kedvencem.-mondta Gin mikőzbe mosolyra húzta száját.