Miután átmentünk és péntek volt az egész napot Ginnel töltöttem. Elmentünk minden felé. A városba mindent kipróláltunk étteremmektől kezdve a mozikig mindent.

Igaz, hogy régen azt hittem, hogy olyan régies ez a hely de ha van mozi akkor csak nem lehet olyan régies.

-Ez nagyon szupi volt.-mondtam mikor véletlen kisétáltam az útra.

-Vigyázz!-húzott vissza Gin egy lovas kocsi előt vissza a járdára.

Olyan fura érzésem van mindig amikor Ginnel vagyok. Ezt nevezik szerelemnek? De mivan ha Gin nem így érez? Vagy mit kezdjek Kouval? Őt is birom de nem úgy...

-Minden oké?-nézett rám Gin aggódó tekintettel.

-Igen. Semmi probléma.

-Akkor jó.

Mentünk tovább amikoris Kai bukkant fel.

-Gin, Gin. Azt a csajt láttam megint a fához menni. Mit akarsz csinálni?

-[Név] probléma lenne ha most 1 percre elmennék?

-Nem hiszem, hogy 1 perc alatt megjárod.-mondta Kai okoskodva.

-Persze menj nyugottan.-válaszoltam Kait figyelmen kívül vagyva.

-Oké. Sietek.-azzal Gin elment.

-És mit akarsz most csinálni?

-Miért kérded?-válaszoltam a törpe szokatlan kérdésére.

-Mert olyan suta vagy, hogy egyedül tuti nem boldogulnál ezért miattad itt kell maradnom.

-Haha... azt hiszed eltévednék egyedül?

-Nem. Nem hiszem azt.-nézett rám komoly tekintetével-Tudom, hogy eltévednél.-röhögött ki.

-Akkor majd meglátjuk.-azzal megindultam az egyik irányba.

Már a 3. utcába kanyarodtam be egy sikátorba. Körbe néztem majd rá kellett jönnöm, hogy azt se tudom hova akarok menni és azt se honnan jöttem.

Ez most komoly? Eltévedtem? Nemár, hogy annak a kerti törpének legyen igaza...

-Hát akkor még is csak nekem volt igazam?-jött egy ismerős idegesítő hang a hátam mögül. Kai volt az a falnak támaszkodva.

-N-nem. Csak erre akartam jönni.-körbenéztem merre lehet menni majd megindultam a szimpatikusabb irányba.

-Ugye tudod, hogy arra kimész a városból?

-Miért követsz még mindig?

-Gin megkért, hogy addig vigyázzak rád amíg vissza nem óhajt jönni.-nézett le a földre fel sem emelve fejét amíg nem válaszoltam egy "értem"-mel majd indultam el.

-Valamerre erre jött Gin is nem?

-Ő a varázs fához ment.

-És az nem erre van?-néztem iriszeimmel értelmetlenül övéibe.

-De... de miért nem megyünk enni valamit mielőtt oda mennénk Ginhez. Én fizetek.

-Nem vagyok éhes, szóval nem szükséges.-ekkor a hasam korogni kezdett-Nincs ellenvetésem.

-Akkor mutatom az utat.-elindult én pedig követtem.

Mikőzbe mentünk Kait keztem el figyelni, így észre vettem, hogy magasabb lett. Egy ideig nem hoztam szóba, de nem tudtam ellen állni a kísértésnek.

-Csak nem nőttél törpe?

-Ki a törpe?-nézett rám öntelten-mostmár magasabb vagyok nálad is! Pedig azt mondogattátok, hogy kicsi maradok.-dicsekedett.

-Az a 2cm ide vagy oda.-forgattam meg a szemem.

Mikor oda értünk a kedves pincér lány egyből köszöntött minket majd egy üres asztalhoz vezetett.

-Itt van az étlap szóljanak ha megvan a rendelés.-azzal ott hagyott minket.

-Mit kérsz?-adta oda az étlapot Kai.

-Te nem eszel?

-Nem.-támasztotta meg fejét fezeivel az asztalon. Éreztem magamon tekintetét, lassan már lyukat égetett szemeivel arcomra. Mikor kiválasztottam amit enni szerettem volna oda hívtuk a pincér lányt és leattuk a rendelést.

Mikor kijöttünk az étteremből elindultunk Ginhez. Ahogy mentünk ki a városból egyre több fűves terepet és egyre több fát illetve bokrokat és virágokat láttunk. Az ég szép tiszta volt 1 felhő se rontotta a táj szépségét. Ahogy oda értünk a barlanghoz hosszú utunk a végéhez közeledett. Már tettem volna be a lábam a barlangba egy nagy földrengés vette kezdetét. Kaival össze néztünk majd sietősebbre vettük temponkat. Mikor leértünk a barlang legalsó pontjához egy tavat és túloldalon a híres varázs fát pillantottuk meg.

Ahogy átértünk a tó túloldalához Gint és azt a lányt Kurumi tárultak szemeink elé. Mikor észre vettek minket Kurumi kihasználta az alkalmat és eltalálta Gint.

-Gin! Jól vagy?-rohantam oda hozzá.

-Kutya bajom.állt fel majd mondta a varázs igéket tovább.

-Akkor igéket kellene megtanulnom, hogy tudjak varázsolni?-néztem Kaira.

-Nem feltétlenül.

-Akkor, hogy a francba csináljátok? Valahogy segítenünk kell Ginnek.

-Ennyire fontos neked?

-Persze!

Kai fekete szikrákkal harcolt Gin oldalán aki kék szikrákkal, Kurumi ellen.

Ez a varázslat itt? Ez nem olyan mindt a tündér mesékben. Hasonló mindt valami tűzi játék, de ez más. Itt mindenkinek megvan a saját színe amilyen szikrái vannak.

Észre vettem, hogy Kuruminak nem szikrái hanem gömbjei vannak. Olyan mindt egy villám gömb csak ennek rózsaszín színe van és Kurumit nem sebzí, de minden és mindenki mást viszont igen.

-2 az 1 ellen? Ennyire erős lennék, hogy már 2-en se tudtok legyőzni.-mosolygott öntelten.

-Ne legyél úgy elragadtatva magadról. Úgye nyersz.-mondta Kai felvágosan.

-Ááá. Nem te vagy az a törpe még múlt korról?

-Milyen törpe?!

Amíg a törpe kihísztizte magát Kurumi sikeresen eltalálta Gint. Majd az egyik csonakhiz rohant.

-Gin vigyázz.-rohantam oda a sérült barátomhoz. Amíg én próbáltam az eszméletlen vérbe borított fiút ébresztgetni Kai elkapta Kurumit.

-Gin?-kérdezte Kai.

-Nem válaszol. Csak eszméletlen. Remélem...

Gin! Gin!! Keljél fel és nyisd ki a szemeid! Megígérted, hogy még egyszer megnézzünk egy hulló csillagot együtt!!

Amikor Kai csak egy percre vette le szemeit a lányról félre lökte a fiút majd megpróbált meglógni. De egy lila szikra eltalálta és eltűnt.

~Kurumi szem szöge~

Már majdnem megvan! Már csak be kell ugranom az egyik csonakba és el rudok szökni. Nem mindha nem nyernék csak túlerőbe vannak. Bár az a liba még egyszer nem varázsolt. Vajon ő se tud? Nah mind egy egyel kevesebb próbléma.

Mikor a csonakba beszálltam gondoltam már megint megúszom de akkor hirtelen eltalált valami. Már csak azt vettem észre hogy az egyik cellában vagyok a palota börtönébe.

Ez az a lány volt? Akkor még is csak tudott varázsolni... bakker!!!!

~[Név] szem szöge~

Miután Kurumi eltűnt a varázslatom miatt amire csak abban a percben került sor, hogy rájöjjem, hogy kell varázsolni, tovább próbáltam ébresztgetni Gint, de úgy tűnt hasztalan. Már majdnem felatram amikor valaki megfogta könnyekkel borított arcom majd ajkainkat össze érintette.

-Hova lett az a idegesítő csaj akit ismerek?

-Itt van előtted...

-Ő nem adná fel! Addig maradna Gin mellett amíg fel nem ébred. Kint leszek ha kellek.-azzal Kai ott hagyott engem a remélem csak eszméletlen Ginnel. Mikor Ginre néztem eszembe jutottak a sok közös szép emlékeim majd könnycseppjeimtől szinte már nem láttam. Az egyik rácséppent Ginre aki abban a pillanatban lassan kinyitotta szemeit.

-Gin? Gin!

-Szia [Név].-mosolygott rám.

-Tudod, hogy megijedtem?!

-Oké bocs.-mosolygott rám majd felült fejét fogva.

-Kösz, hogy aggódtál miattam és Kait kérted meg, hogy vigyázzon rám ma...-motyogtam piruló arccal mikőzbe a földet néztem.

-Öm... Igaz, hogy aggódtam, de nem kértem semmit se Kaitól.

-De..-Gin közelebb hajolt majd megcsókolt-Szeretlek! Menjünk haza. Jó?

Csak ott álltam ledöbbenve vöröslő arccal, majd mikor már felfogtam mi is történik oda léptem Gin elé.

-Én is kedvellek! Oké menjünk.

Azzal vissza mentünk Ginhez, utána pedig vissza mentem az én dimenziómba. Anyáék beismerték, hogy tudtak mindenről és csak nekem nem szóltak, Alice egyből SMS-ezett, hogy jó vége lett közte és Aki között. Bakugou pedig Handa Akirával jött össze. És persze mi is össze jöttünk később Ginnel.