-Nem bánthatod.-fogta le Gin.

-Amúgy a királyhoz indulrunk.-mondtam mire mind a 3 rám szegeszte iriszeit.

-Oda?-kérdezett vissza Kou.

-Igen.

-A királyhoz?-kérdezett vissza Gin és Kai is.

-Már harmadjára mondom, hogy igen oda...-forgattam meg szemeim.

-Azt ugye vágod, hogy oda nem tudsz csak úgy bemenni.-nevette el magát a törpe.

-Majd megoldom valahogy.-ezzel megindultam a palota kapúja felé. A 3 fiú pedig követett.

-Állj! Nem mehetsz tovább!-állított meg 2 katona.

-Nem magukhoz jöttem.-kerültem volna ki őket erre beálltak elém.

-Nem engedhetjük tovább!

-Nem magukkal hanem a királlyal akarok beszelni.-mosolyogtam rájuk.

-Nem mehet egyedül a király közelébe!

-Akkor valamelyikötök velem jön.-a katonák össze néztek majd mielőtt válaszolhattak volna egy nevetést lehetett hallani.

-Vicces lány vagy. Engedjétek be.-előlépett a kapú mögül és látható lett a barna haja, kékes szemei, gyönyörű ruhája.

-De...

Én csak oda hajoltam a mögöttem álló fiúkhoz majd megkérdeztem:

-Öm... ki is ez a gyerek?

-Nemár, hogy ilyen suta vagy...-nézett rám Kai.

-Ő a herceg.-válaszolt Gin.

-Oh, értem.

-A királlyal akartál beszélni nem?-jött oda hozzám a herceg.

-Igen.

-Mi a neved?

-[T/N].

-Én vagyok ennek az országnak a hercege. Ayato Hideyoshi. Örülök a találkozásnak.

-Aha én is.

-Akkor gyere.-mondta majd elindult a palota bejárata felé.

Mikor bementünk a palotába minden őr minket nézett és sugdoloztak.

-Ne foglalkozz velük.

-Uhum.

Mikor oda értünk a királyhoz ő csak furán nézett rám amíg besétálltam az ajtón.

-Miért jöttél?

-Hát öm 2 dolog miatt. Először is Kurumi Funaki az országba van itt a faluba.

-Ez egy város!

-Elnézest akkor városba..

-Honnan tudhatnánk, hogy bízhatunk -e benned?

-Hát nekem aztán mindegy önnek kell tudnia, hogy hisz e annak aki látta azt a körözött bünőzöt aki a varázs fa körül olálkodik.

-Nincs mit tenni.. a katonák felét örjáratra küldöm.

-A másik pedig, hogy az egyik barátomnak elveszett a húga és meg szeretném kérni, hogy segítsen megtalálni.

-Hogy hívják?

-Csak a vezeték nevét tudom... Eto.

-Rendben. Szólok a katonáknak, hogy ha látnak vagy hallanak valamit róla majd értesítelek om...

-[T/N]. És köszönöm.

-Elmehetsz.

Ezzel vissza mentem a fiúkhoz akik már várták, hogy meséljek el nekik mindent. Elmondtam nekik mi volt majd mivel a nap már lemenőbe volt így vissza mentünk Kouval a mi dimenziónkba.