Tizennegyedik fejezet
Dooku gróf elégedetten dőlt hátra serrenoi otthonában. Minden úgy alakult, ahogy mestere és ő tervezte. Mikor kilépett a Rendből, álmodni, sem merte volna, hogy felkeresik és megkérik, hozzon létre egy független szervezetet, amely szembe szállhat a korrupt Köztársasággal. Először a Kereskedők Szövetsége, a geonosisiak majd a Bankár Klán csatlakozott, aztán egyre többen váltak ki a Szenátusból és tették le voksukat a Konföderáció mellett. Élete egyik legnagyobb győzelmének könyvelte el, mikor aláírták a dokumentumot a Geonosison és együttes erővel mutatták meg a courscanti elitnek, hogy komolyan kell őket vennie. A gróf idealista álma egy olyan erőhöz vezették, amit előtte elítélt. A sötét oldal ott keringett felettük, holott a legtöbb csatlakozónak fogalma sem volt arról, hogy mire is mond igent, mikor dalolva álltak be mögé. A belső kör tudott csak a nagyúrról, és a sok kegyetlenségről. A lakosok és az álmodozók nagy csatákat, hazafiságot és a gonosz Köztársaságot látták. Miért is? Mert ezt engedték. Egy pár szép szó és hamis ígéret még a józan ész intelmét is felülírja. A galaxis lakossága könnyen megvezethető és ezt kihasználva vált ekkora fenyegetéssé a Szeparatisták Szövetsége is.
Kedvenc foteljában az egykori Jedi Mester elégedetten elmosolyodott. Hiába nézte le szövetségeseit, és tartotta magát felsőbbrendűnek, tudta, hogy csak így nyerhet. El fogják ismerni, ha ennek az egésznek vége. Erős Sith Lord lesz, aki uralkodni fog mindenek felett. Lerombolja egykori otthonát és annak eszményeit, majd újat létrehozva teremti meg a tökéletes világot. Nem lesz többé Yoda, Windu, Kenobi és a többi szánalmas bolond. Milyen szép világ lesz. A sötét árnyék egyre jobban telepedett le a szobában, ami a fényt megtagadva vörös legsötétebb árnyalatait hordozta magában. A falak, a padló, a szőnyeg és kandalló, mind magába itta ennek a rémnek a lényét és táplálta tovább a gonoszságot.
Mester hívása félbeszakította álmodozását. Magára öltötte szigorú tekintetét, megnyomta az asztalába épített gombot és várta a következő utasítást.
- Miben állhatok szolgálatára Nagyúr?
- Egy különleges feladatot szánok neked Lord Tyrannus. Azon felül, hogy tanítványod fel tartja Organa-t és Ardant neked utána kell nézned a kisasszonynak. Elég hiányosak az információm róla.
- Raboltassam el és kérdezzem ki? – mosolyodott el ravaszul a gróf
- Nem, az túl kockázatos. Nem akarom, hogy a Jedik vagy a Köztársaság felfigyeljen arra, hogy érdekel minket. Arról nem is beszélve, hogy Kenobi és Skywalker felügyelete alatt nehéz lenne elvinni. Nagyon a szívén viselik a sorsát.
- Mit kívánsz tehát?
- Küldj valakit a Naboora, aki nem kelt feltűnést, kérdezősködjön, szerezzen iratokat. Valamit titkolnak erről a lányról.
- Úgy lesz Nagyúr.
Sidious vonalbontása után Dooku haragra gerjedt. Már megint Kenobi és Skywalker. Mindig ez a két bohóc. Kenobi lényét még megtűri, hisz egykori tanítványa Qui Gonn volt a mestere, a régi világot és a lovagiasságot képviseli, de Skywalker. Pökhendi, felelőtlen és engedetlen. Hiába ő a legerősebb mind közül, Dooku inkább Obi Wan-t választaná. Eléggé rosszul érintette az a tény, hogy nemet mondott, mikor megkérte, hogy csatlakozzon. Képletesen ő az unokája, vagy legalábbis úgy tekintett rá.
Ezalatt Ob Wan-t értesítették, hogy a kuati gyárban vár rájuk egy titkos fegyverrel, elválva Ahsokától és Anakintól az embereivel és Emmával egyenesen a bolygó felé vette az irányt. Megkérte előtte egykori tanítványát, hogy ne kezdje meg nélküle a harcot, és ha odaér, akkor bújjon meg, míg nem hozza a segítséget. A Jedi Lovag megígérte, hogy a parancsnak megfelelően fog eljárni, ám az egykori mestere érezte, hogy ez az ígéret, nem fog megvalósulni. Codyval az oldalán beszélt a tanáccsal a holotérkép felett, miközben Emma az egyik ülőalkalmatosságnál mesélte el a Szenátusban történteket Ökölnek és Waxosnak. A két klón katona már régebbről ismerte a fiatal nőt és mikor alkalom adódott szívesen beszélgettek vele mindenféléről, míg a társaik csak irigykedve, de ugyanakkor ámulva hallgatták végig a felek történeteit.
- Vannak terveik a háború utánra? – tette fel a kérdést Ardan kedvenc süteményét fogyasztva
- Ha túlélem, akkor szeretnék egy olyan bolygón élni, mint az öné. Családdal, sok unokával, akiknek elmesélhetem, hogy miért is harcoltam. Azt hiszem, nyugodtan akarok élni, úgy, mint a galaxis többi lakója – fejtegette Waxos
- Én még ezen sosem gondolkodtam Emma kisasszony. Minket arra teremtettek, hogy csatározzunk. Ha vége lesz a háborúnak, akkor nem tudom, hogy mihez kezdjek. – vallotta be Ököl
- Minden attól függ, melyik oldal nyer – sétált melléjük mosolyogva Obi Wan. A két klón katona azonnal felállt és tisztelegve köszöntötte felettesét, míg a nabooi nő mosolyogva kínálta meg a Jedi Mester a csemegéből. - Tetszik az ötlete Waxos, bárcsak béke lenne a végén és magának családja. Javaslom, hogy Ököl, maga is gondolkodjon el erről. Ha nem mi nyerünk, akkor olyan világ lesz, amit megfékezni a lehetetlennel fog vetekedni. Apropó, Cody parancsnok kéreti magukat. – a két katona gyorsan feltápászkodva elsietett, míg Kenobi leült a helyükre. – Hamarosan megérkezünk a Kuat légterébe.
- Pontosan mit is kell felvennünk?
- Egy hajót, ami állítólag segíthet megnyernünk ezt a csatát. Többet még én sem tudok, az űrállomáson mikor dokkolunk, minden ki fog derülni. Na de más téma, még meg sem köszöntem, hogy segítettél Satine-nak.
- Nincs mit megköszönnöd – mosolyodott el Emma – a te barátaid az én barátaim is. – A Jedi mester hálásan tekintett Ardanra, majd sóhajtva ment vissza parancsnokához, hogy meghallgassa jelentését.
Bail Organa eközben ádáz csatát vívott a szeparatista droidokkal. Diplomáciai előnyét és kapcsolatait kihasználva klónokat csempészett a bolygóra, majd velük felvéve a harcot próbált segíteni barátjának, aki Christophsist irányította. A kezdeti sikerek után a vereség ütötte fel a fejét, a bolygón lévő droid gyárak termelése sokkal nagyobbnak bizonyult, mint azt várták. Egyre több klón esett el, míg az alderaani szenátor a parancsnokságra rohanva hívta a két Jedit. Anakin türelme egyre fogyott. Nem hagyhatja, hogy a lent lévő emberek meghalljanak, miközben Obi Wan-t várják. Meg kell szegnie az ígéretét, és fel kell tartania a hajókat. Yularen admirális hiába ellenkezett a támadási parancs ellen, a tábornokot nem lehetett meggyőzni. Ha valamit Anakin Skywalker eltervez, azt véghez is viszi. A csata megkezdődött. Lézerágyúk repkedtek jobbra-balra, bombázók próbálták áttörni az ellenség blokádját, míg a parancsnoki hajók a háttérben meghúzódva kísérték figyelemmel az eseményeket. Mikor látták, hogy nem megy semmire az egység közelebb menve támadták ők is szeparatisták, ám esélyük elszállt, mikor már a második nagy hajó kapott lángra.
- Úgy látszik Skywalker tábornok megkezdte a csatát – hívta fel Obi Wan figyelmét Cody, mikor kiléptek a hiperűrből a Christophsis felett
- Ebben semmi meglepő sincs, hisz azt mondtam neki, hogy ne tegye. – megnyomott egy gombot a kijelzőn, ami azonnal kapcsolta az engedetlen egykori padawant. – Anakin, vissza kell vonulnotok, most!
- De Obi Wan, Organa szenátort lebombázzák, ha nem segítünk!
- Tudom, de így esélyünk sincs. Gyertek a hold mögé, különben is van neked egy új játékszerem.
- Hát legyen – adta meg magát - de tudnod kell, nem tetszik ez a terv.
Mikor átért Obi Wan hajójára, Anakinak ötlete sem volt, mi az az új fegyver, amivel sikeresen vehetik ezt az akadályt. Bízott egykori mestere képességeimben, ezért várakozással telve repült be a hangárba és szállt ki. Kenobi mosolyogva mutatta be neki az új fejlesztett űrsiklót, mely képes volt láthatatlanná válni. Egy darab készült el belőle, és arra célra szánták, hogy segélyszállítmányt vigyen le a háborúzó szenátornak. Skywalker tábornok felháborodva fogadta el a feladatot. Kifutó fiú legyen, ő? Mikor ezzel a hajóval megnyerhetnének számos csatát? Lemondóan intett a különleges klónszázadnak, hogy kezdjék meg a pakolást.
Yularennek furcsa érzése támadt. Mintha látta volna már ezt a taktikát valahol, amit ellenség képviselt. Közelebbről vizsgálni kezdte az ellenséges hajóról készült felvételeket, mígnem egy program kiszúrt egy szimbólumot. Nem, az lehetetlen. Trench admirális tudta szerint meghalt pár évvel ezelőtt abban a szörnyű ütközetben. Valaki megfélemlítés céljából használná a logóját, avagy túl élte a félelmetes ellenfél? Akármelyik gondolata is igaz, úgy határozott, hogy szól tábornokának, hogy várja meg az indulással, személyesen akar beszámolni felfedezéséről, sőt talán még csatlakozik is hozzá. Sokszor bírálta Anakin parancsmegtagadó stílusát, viszont tudta, ha valaki képes tennie valamit, akkor az ő. Kerített egy hajtó, a parancsnokságot Ahsokára és Rexre bízta, majd átrepült Kenobi tábornok hadiszállására. Emma sem akart, tétlenül tovább ülni, ezért mikor megtudta, hogy szállítmány indul a bolygóra egyenesen a tábornokhoz fordult, hogy jelentkezzen az expedícióra. Skywalker vonakodva bár, de megengedte, hogy a lány is velük tartson, hiszen, ha úgysem támadnak, akkor olyan nagy veszély nem lehet. Mikor megérkezett Yularen és elmesélte felfedezéseit, egy kicsit elbizonytalanodott a döntését illetően, de megrázta magát, nem harcolni megy. Ardan Anakin mögött kapaszkodott, mikor az említett kirepült a hangárból egyenesen a bolygó felé. Álcázva közeledtek és mélyen magukba könyörögtek, hogy a szeparatisták gépei ne mutassák ki a járművet. A Jedi az Erő segítségével vezetett, ám néha olyan közel repült egy-egy hajóhoz, hogy az admirális kénytelen volt figyelmeztetni. Azt hitték, hogy könnyedén lejuthatnak, ám az ellenség máshogy gondolkodott. Miután nem támadott Obi Wan, Trench úgy gondolta, ha lebombázza a földi egységet, akkor kénytelenek lesznek valamit lépve. Parancsára egy szakasz elindult Organa bázisa felé, és Anakin felé. Egy percre megdermedt mindenki, mikor a különleges század pilótája Anakin mellett közölte, hogy egyenesen felé tartanak. Hát mégis észrevették volna őket. Fegyverünk négy rakétából és két torpedóból állt, szinte esélyük sem volt, és a siklót sem arra tervezték, hogy harcoljon. Feszülten vártak hát és a tábornok parancsára nem fedték fel magukat. Szerencséjükre a droidok elszáguldottak fölöttük, ám mikor a célpont világossá vált, az ifjú Jedi tudta, hogy ideje az kapott parancsot figyelmen kívül hagynia, és magára vonni a szeparatista admirális figyelmét, még mielőtt a Christophsisból csak űrtörmelék lesz. Hiába mérgelődött Obi Wan, hiába figyelmeztette Yularen, Skywalker felfedve a hajót kilőtte a torpedókat a hajóra, majd ismét eltűnt. A terve sikerrel járt, hisz innentől vele foglalkoztak.
- Anakin, mondd mire volt ez jó? – szólalt meg a holoképen Kenobi
- A csatahajók nem tudják elpusztítani őket, és arra nincs szükségünk, hogy elveszítsük a klónokat. Én foglalkozok Trenchel, te pedig legyél készenlétben.
- Emlékeztethetlek, hogy az nem a te feladatod?
- Persze - mosolyodott el
- Ebben az esetben, Anakinnal értek egyet – vette át a szót Emma. Mindenki meglepődött. Az admirális egy perc erejéig még a száját is eltátotta, Obi Wan elgondolkodva vakargatta a szakállát, míg Skywalker arcára hatalmas mosoly ült ki. Ha egy szenátor is mellette van, a terve nem lehet olyan rossz.
- De a szállítmány és Organa szenátor – habogott még mindig Yularen
- Akkor van esélyük ezt az egészet túlélni, ha mi elbánunk velük – bökött a hajóra a nabooi – Remélem, van valami nagyon jó terve tábornok – nézett a lovagra.
Anakin most vette észrevette Emmát. Lehet, hogy már hónapok óta ismerte, és az is meglehet, hogy nem egy akcióban vettek részt, de ebben a pillanatban egy teljesen másik ember állt mögötte. Megtörtént az a híres első pillanat, mikor az ismerősből barát lesz és bajtárs, mikor a bizalom kérdése már nem számít, mert szívből jön és ezért feltétlen, mikor a másik személy fontossá válik. Nem a nabooi szenátor helyettes, a jövőből jött lány, Obi Wan Kenobi barátja, vagy épp az erkélyen ülő bizalmatlan nő, nem Skywalker Emma Ardan igazi énjét találta magával szemben. A vakmerő lány, aki megtanulta elnyomni önmagát és érzéseit a családja érdekében, aki anno azért hívta fel magára a figyelmet, hogy segítsen. A lázadó, állt most előtte és a szemébe nézve érezte, hogy olyat talált, ami még a kiber kristálynál is értékesebb. Gondolataiból az egyik katona zökkentette ki. Trench a legrosszabb pillanatban jelentkezett és fenyegette meg a hajó személyzetét. Taszító bogár kinézete egy fintort váltott, ki mint a tábornokból, mint kíséretéből.
- Miért van az, hogy ha veled megyek valahova, akkor ilyen bogárszerű lények támadnak meg – sóhajtott fel Emma, mire Anakin tiszta szívből felnevetett
- Úgy látszik vonzóm őket – adta meg a választ
- Vajon, hogy értette azt, hogy korábban is volt dolga ilyen hajókkal? –szakította meg az idillt Yularen
Ezen mindannyian elgondolkodtak. Segítségül Obi Wan-t hívták, aki kiderítette, hogy nem ez az első alkalom, hogy az ellenség admirálisa legyőz egy lopakodót. Közösen összedugva fejüket, rájöttek a titkára, így a rögtönzött terv is megszületett. Anakin kiadta a támadási parancsot, láthatóvá tette a siklót, majd eltűnt a szeparatisták örömére, akik a mágneses jelent befogva lőtték rájuk a követő torpedókat. Skywalker elmosolyodott, pont úgy reagált, ahogy, tervezte. Egy elegáns mozdulattal megfordította a gépet, az álcát kikapcsoltatta és egyenesen az ellenség felé vette az irányt. Mikor a rovarszerű admirális rájött, hogy vesztét okozza előbbi lépése, már nem volt mit tenni. A köztársasági hajó súrolta a fedélzetet, és a torpedók felrobbantották azt ujjongást kiváltva az ellenségből. Még Obi Wan is mosolyogva gratulált a manőverhez, csatasorba rendezte a századot és megtámadta a maradék járművet.
A segélyszállító hajó sikeresen leszállt Organa bázisa mellé. A klónok azonnal kipakoltak, míg Emma, a Jedi tábornokhoz lépve gratulált.
- Nagyon szépen csináltad, rengeteg életet megmentettél.
- Nos, ez a célunk nem igaz – vakarta meg a tarkóját a Jedi lovag – Meglepett, hogy mellém álltál, köszönöm.
- Lehet, hogy az ötleteid hajmeresztőek, és mindig megszeged a parancsokat, de azért teszed, hogy minél több életet ments. Ez becsülendő.
- Tudod, ha leveted a szenátori kimértséget, akkor ugyanolyan, vagy mint Ahsoka és én. Kíváncsi vagyok a történetedre Emma.
- Ami azt illeti én sem hallottam a tiédet.
- Nos, talán egyik nap majd elmesélem, ahogy te is a sajátodat. Egyik nap megtöröm ezt a hozzáállásodat és igazi éned megmutatkozhat. sőt közösen meg is nyerhetjük majd a háborút.
- Honnan veszed? – nevetett fel zavartan Ardan
- Jedi vagyok, néha látok előre dolgokat – kacsintott Anakin, majd az alderaani szenátor felé vette az irányt.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro