Emma teljes nyugalommal ült le az erkélyen található bútordarabra, míg Ferus idegesen pásztázta tekintetét körbe, ne hogy valaki váratlanul támadjon. Meglepődött, mikor a vendéglátója hellyel kínálta, sőt, kész volt meghallgatni, nem pedig riadoztatni az őrséget. Elővigyázatosságból inkább állva szemlélődött, majd mikor az Erő segítségével megvizsgálta, hogy nincs veszély a láthatáron, már megkönnyebbülten szentelt figyelmet, a vele szemben ülő nőre. Fegyelmezetten ült a hálóruhájában és egy köntösben, és úgy tett, mintha ha a világ legtermészetesebb dolga az lenne, ha az embert éjszaka meglátogatja egy potenciális Jedi ellenfél. Sokan már sikítottak volna, rá lőttek volna, vagy az őrség adta volna a Köztársaság embereinek, ám ő még mindig úgy ült, mintha nem lenne jobb dolga. Ez megrémítette a volt Jedi lovagot, nem tudta mit várhat el ettől a lánytól. Sokszor a legbékésebb emberek a legveszélyesebbek.

Az üldögélő szenátor kíváncsian várta, mikor kezd el beszélni az idegen. Ha valaki ennyire kockára teszi az életét azért, hogy elmondjon bizonyos dolgokat, akkor megérdemel legalább annyit, hogy valaki meghallgassa. Természetesen az más kérdés, hogy a mondandó után hisz-e neki.

    - Nos, ha magától nem beszél, akkor kénytelen leszek kérdezni – sóhajtott fel. Ismét elöntötte a fáradság, az éjszaka a legsötétebb óráit élte, nem csoda, hogy gyorsan túl akart lépni ezen az egészen. – Mondjuk, kezdhetné azzal, hogy bemutatkozik.

    - A nevem Ferus Olin, egykor én is Jedi Lovag voltam, de kiléptem. Fontos hangsúlyoznom, hogy önszántamból döntöttem úgy, hogy magam mögött hagyom a templomot. Eddig egy bolygón éltem, távol innen, ám a hírek és egyes események történései eljutottak hozzám. Olyan információk birtokába jutottam, ami nem engedte, hogy tovább bujkáljak.

   - Megkérdezhetem hol volt eddig? Valamint, ha önszántából lépett ki, akkor miért bujkál?

   - Természetesen megkérdezheti szenátor, de ha nem haragszik meg, akkor erre nem válaszolok. Szeretek nyugodtan élni, és nem szívesen osztanám meg másokkal hol. Ha többen tudják a tartózkodási helyem kilétét, akkor már nem lesz olyan nyugalmas, nem igaz? - ebbe nem tudott és nem is akart belekötni. Emma megértette, hogy egy olyan ember számára, aki egykor a harcok százait vívta, annak a nyugodt élet, maga a megváltás.

    - Még mindig nem válaszolt arra kérdésemre, hogy miért fogott önre fegyvert Kenobi mester – jegyezte meg a fiatal nő. Ez a kérdés nagyon is foglalkoztatta, hisz Obi Wan-t nem úgy ismerte meg, mint aki ártatlanokra szegezi a kardját.

    - Tudja, ha valaki kilép, elég nagy rá az esély, hogy enged a sötét oldal csábításának. Obi Wan nem tudhatta biztosan, hogy melyik oldalon állok, hisz nem halott rólam semmit mióta kitört a háború, ezért elővigyázatosságból, inkább elővette a fénykardját, hogy a támadásom kivédje. Nem tudom hallott-e már A húsz elveszett Jediről, mindenesetre én most elmondom a történetüket. Eddig húsz mester hagyta el a Rendet önszántából, és legtöbben nem maradtak meg a jó oldalon, több mint a fele ennek a húsznak a gonosz szolgálatába állt. Láthatjuk mi lett Dookuból is.

    - Azt mondta, Skywalker tábornokról akar beszélni.

    - Oh, igen, Skywalker tábornok, mondja, ön megbízik benne?

   - Nem adott rá okot, hogy ne tegyem. Különben is ha Kenobi mester kezeskedik érte, én nem kérdőjelezem meg. – Emmában felderengett, mikor megérkezett és  tartott az említett Jeditől, ám miután egyre több időt töltött a társaságában, ez az érzés elmúlt.

   - Obi Wan nem akarja meglátni azt, amit mi már mind tapasztaltunk a Rendben. Túlságosan elfogult vele szemben, és túlságosan kötődik hozzá. Olyan mintha testvérek lennének. Meglátni a rosszat valaki olyanban, akit szeretünk, az egyik legnehezebb dolog. Hallott a Második Geonosisi Csatáról? A köztársaság elfogta Poggle-t és miután megszökött azt terjeszti a galaxisban, hogy a híres Jedi tábornok, Skywalker kis híján megölte azért, hogy információt szedjen ki belőle. Sokan nem hittek neki, úgy tartották, hogy csak azért találta ki, hogy Dooku haragja enyhüljön, ám olyanok, akik valóban ismerik az említett „Rettenthetetlen Hőst" tudják, hogy az a bogár nem hazudik.

    - Most azt akarja mondani, hogy Anakin gonosz? Rosszat tesz másokkal? Én nem ezt tapasztaltam. Lehet, hogy felelőtlen, vakmerő és makacs, de attól még nem rossz. Ő az, aki mindenkit meg akar menteni, még akkor is, ha az lehetetlen. Kockáztatja az akciót és az életét, de gondoljon, bele miért teszi. Törődik az embereivel, akik felnéznek rá. Engem is megmentett...

     - Nem fog hinni nekem maga se – szakította félbe Ferus – magát is behálózta.

    - Ugyan kérem – utasította el a nő – Mondjon olyan esetet, amikor Anakin rosszat tett? Hallgatom.

    - Mikor padawan voltam, gyakran jártunk együtt küldetésekre, a mestereink miatt. Láttam, milyen mikor az érzelmei eluralkodnak rajta. Rengeteg benne a harag és a félelem, és akkoriban a gőgöt sem vetette meg. Nem tiszteli a mesterét, önmagát mindenkinél többre tartja, ami részben igaz. A legerősebb Jedi, aki valaha is létezett, és ezt ki is használja. Agresszív és imádja a csatározásokat. Szeret ölni, ám ezt még maga előtt is szégyelli. Az utolsó bevetésen, amin részt vettem vele, egy társunk meghalt, mert a fénykardot, amit használt, nem ellenőrizte megfelelően. Nem is érdekelte, csak unottan tovább adta. Persze mikor szembesítettem vele, akkor rám hárította a felelősséget, de a templom egyik kardkészítő mestere felfedte az igazságot és nekem adott igazat. Ezek után még mindig azt hiszi, hogy annyira megbízható az említett tábornok?

Emmát megdöbbentette az eset. Nem úgy ismerte meg Skywalker-t mint aki hanyagul tovább add valamit a kezéből és nem nézi meg az eszköz használhatóságát. Látta, hogy bánik a klónokkal, látta, hogy tanítja Ahsokát, hogy menti meg Obi Wan-t és a többi Jedit. Ferus, mintha egy teljesen másik emberről beszélne. Mintha Anakinban két személy lakozna és a jó ég tudja csak, mikor melyik bukkan elő. Nem akart neki hinni, hisz a tapasztalatai mást mondanak, ám nem ismerte olyan régen az említett tábornokot. Nem tudott semmit sem a múltjáról, és ha jobban bele gondolt a jövőjéről sem. Összeszorítva szemét próbált visszaemlékezni arra a pár feljegyzésre, ami a kezébe akadt még a Theed-i Egyetemen. Bánta, hogy nem törődött anno sokat azokkal a fájlokkal, csak nagyjából lapozta fel őket. Arra emlékezett, hogy tábornok és nagyon tehetséges Jedi lovag volt, és valószínűsíthetően meghalt, mikor megtámadták a templomot. De kik támadtak? Sokféle teória keringett és senki sem tudta az igazat. Egyesek azt suttogták, hogy a klónok árulták el a Jediket egy parancsnak és egy chipnek köszönhetően, mások Vader egyedüli mészárlásának tudták be az eseményt, sőt valakik még azt is terjesztették, hogy önmagukat ölték meg az erő felhasználói. Annyi bizonyos volt, hogy Palpatine egyik pillanatról a másikra uralkodóvá kiáltotta ki magát, a Jediket árulással vádolta egy hangfelvétel segítségével és felállított egy katonaságot, ami mindenféle döntését támogatja. A klónokat leszerelték és útjukra engedték őket. Ennyit tudott csak. Kevés, nagyon kevés, és még az is előfordulhat, hogy a fiatal férfinak, aki előtte áll, igaza van.

    - Meg kell bíznod Anakinban – mormolta magában. Ha veszélyes lenne, akkor Yoda vagy Obi Wan még az utazása előtt figyelmeztették volna, hogy óvakodjon tőle.

Az is felmerült benne, hogy Ferust félre tájékoztatták, hisz Poggle és a szeparatisták szavára nem lehet adni. De ha vannak személyes élményei, vagy talán azokat is félreértelmezte?

     - Én a maga helyébe a tarkóra tenném a kezem és nem mozdulnék – szólalt meg egy hang a sötétségből. Egy fegyver szegeződött Ferus elé, amit Rex tartott – Jól van Emma? – az említett bólintott, míg a klón katona diadalmasan tekintett az idegenre – Már értesítettem a tábornokot, mindjárt itt lesz.

     - Kérem, szóljon rá erre a klónra, hogy tegye el a fegyvert, amint mondta a legelején nem fogom bántani.

     - Először is ennek a klónnak van neve – mordult fel Emma – úgy hívják Rex százados. Másodszor én nem parancsolhatok, hanem csak kérhetek. Ha nem tudná, egy személlyel beszél, nem egy bábbal.

     - Minden tisztelettel Emma, de ha megkérne rá, nem tenném le ezeket – intett fegyverével a százados – még a végén megszökik a vendége.

Rex nem tévedett, egy pillanatra, mikor nem figyelt Ferus előkapta a fénykardját és felé intett, aki fegyverei segítségével próbálta ártalmatlanná tenni a támadót. Emma felpattant helyéről, és üvöltve kérte a két hadakozót, hogy fejezzék be ezt a nevetséges harcot. A hangzavarra Artu gördült be és mikor szenzorai feldolgozták mi folyik körülötte, keservesen visítva közeledett a volt lovaghoz, hogy beépített kis eszközeivel akadályozza őt. Tekla és az egyik királyi testőr, aki nem utazott Amidala szenátorral, is berohant. A testőr Rex mellé lépett és fegyverével szintén Ferus felé lőtt, míg Tekla Emmához futott, hogy megnézze, nem esett-e baja.

Az ex-Jedi lovag könnyen hárított minden lövedéket. A csatározás közepette nem vett észre egy nagyon dühös férfi közeledtét, aki miután leugrott hajójáról azonnal a torka felé lendítette fénykardját.

    - Meglepetés – közölte szenvtelenül Anakin, majd intett Rexnek, hogy tegye el a fegyvert.

    - Látom alig vártad, hogy ismét találkozzunk – vetette oda Ferus

    - El sem tudom képzelni mennyire. Nem szép tőled, hogy még csak be sem köszöntél hozzám.

   - Te lettél volna a következő, drága barátom.

    - Emlékeztetlek, hogy sosem voltunk barátok, sőt – dörrent fel Skywalker – Hiba volt ma idejönnöd. Obi Wan tudta, hogy a következő célpontod a szenátornő lesz.

    - És volt olyan bolond, hogy megosztotta veled.

    - Rex – szólította meg a tábornok a századost – menjenek és nézzenek körül, hátha vannak még segítői.

     - Igen is tábornok – a klón katona és a nabooi testőr azonnal távoztak. Anakin vetett egy pillantás Teklára is, aki szintén elment. Vicsorogva fordult vissza egykori kollégájára.

     - Most pedig ideje pontot tenni erre az ügyre – A lovag fegyvere egyre közeledett ellenfele bőréhez, ám egy pillanatra a másik Erő lökése miatt megbicsaklott. A párbaj kezdetét vette. A fénykardot sercegése töltötte be a teret, Artu Emma mellé gurult és kedves droid nyelvén adta nem tetszését. A nabooi lány egyetértett vele, ha a két férfinek nézeteltérése van, azt ne itt intézzék el.

Ferus fájdalmasan nyögött fel, mikor egy váratlan pillanatban Anakin képen törölte az öklével. Meg lepődött, a lovag ereje utolsó találkozásuk óta nőt, már nem jelentett neki nagy kihívást, hogy legyőzze. Jól tudta ezt Olin, ezért próbáld inkább a védekezésre összpontosítani, amit Anakin egyfajta diadalnak élt meg. Az Erő segítségével megragadta ellenfele nyakát, magához rántotta és fénykardjával kis híján megvágta. Szemei egy percre mást színt öltötte a harag teljesen kiült az arcára. Emma döbbenten bámulta az agresszív Skywalkert. Olinnak igaza van? Valóban ennyire veszélyes lenne? A kard másik oldalán lévő férfi mikor a lány arcára nézett elmosolyodott. Most már ő is láthatja, hogy igazat mondott és talán tesz is valamit. Anakin maga alatt vágja a fát és még csak nem is tud róla. Hiába szegeztek a nyakához fegyvert, Ferus felkacagott. A tábornok arcára döbbenet ült ki. Nem értett semmit, és bosszantotta, hogy ellenfele ilyen jó kedvű.

     - Anakin, elég! – ragadta meg a karját Emma – Még a végén megölöd!

Feleszmélve saját haragjából, kikapcsolta kardját, majd eltette. Elvesztette a fejét. Ismét nem tudta hát kontrollálni haragját. Egy kicsit szégyellte magát, és inkább ellenfele felé fordította figyelmét.

    - Mit akarsz itt Ferus? Kiléptél, elmentél, most miért jöttél vissza? Miért kerested meg Obi Wan-t és mit akarsz Emmától?

     - Halottam a Poggle-el való ügyedről. Csak figyelmeztetni akartam egykori mesteredet, mint ahogy már sokszor tettem, de ismét nem hallgatott rám. Azt hitte átálltam a Sötét Oldalra. Aztán meg láttam a hölgyet a társaságában és arra gondoltam, az ő szavára biztos ad. Elmondtam neki pár dolgot, és most sikerült is bebizonyítanod neki, hogy igazam van.

     - Miért csinálod ezt?

     - Mert miattad halt meg az egyik barátom, hát nem emlékszel? A te nemtörődömséged és helytelen magatartásod miatt. Öntelt vagy, vakmerő és nem tisztelt semmit sem. Veszély vagy a galaxisnak, nem pedig áldás, ahogy a Tanács gondolja.

    - A Tanács inkább tart átoknak, mint áldásnak – viccelődött keserűen Skywalker.

    - Mintha azt mondta volna, hogy várj meg - lépett a balkonra egy dühös Obi Wan Kenobi – de természetesen te ezt a parancsot is figyelmen kívül hagytad. Ferus, azt hittem annyit sikerült a fejedbe verni, hogy ilyen késői órán nem zavarunk hölgyeket – kommentálta pimaszul a férfi akcióját a Mester.

    - Nagyon tanulságos volt látni a vitát, ami itt lezajlott – utalt a feldúlt helységekre Emma – de most már örülnék, ha távoznátok. Holnap fontos ügyben szavazunk – nézett Obi Wanra – és szeretnék pihenni.

     - Oh, természetesen – mosolygott Kenobi – Ferus, remélem nem bánod, ha velünk kell jönnöd.

Míg a Mester energiabilincset tett a fogolyra, nehogy az megszökjön, addig Anakin próbált meg pár szót váltani Emmával. Nem akarta, hogy a lány bárkinek is elmondja azt, amit látott, főleg volt mesterének és kedvesének.

     - Emma, én ...

     - Ne mondj semmit – utasított el Ardan. – Most menj, vidd Artut és Rexet is.

A tábornok bólintott, és kilépett a kíséretével az ajtón. Emma semmire sem akart gondolni, a kanapén elterült és el is nyomta az álom.

Reggel 3PO sopánkodására kelt, aki nem tudta mire vélni a felfordulást a lakosztályban. Mikor meglátta, hogy jelenlegi gazdája mérgesen tekint rá a kanapéról, inkább csöndbe maradt. A lány hálát adott az Erőnek, hogy este megkérte a protokoll droidot, hogy kapcsolja ki magát. Miután tisztálkodott és átöltözött, úgy gondolta ideje összeszedni a gondolatait. Ha fel kell szólalnia a mai ülésen, akkor legalább valami érvrendszert fel kell építenie. Nem hagyhatta cserben Satine-t. A nyuszi droidok takarításba kezdtek 3PO vezényletére, majd egy tálca *Panna tortát tettek az asztalra, ahol a szenátor helyettes számítógépén gépelte szövegét. Munkája elvégeztével, megreggelizett, aztán indult is a Csarnokba. A folyosón sétálva futott össze Skywalkerrel, aki azonnal útját állta és hivatalos hangnemben köszöntötte a körülötte álló szenátorok miatt.

     - Ardan szenátor, elkísérhetem az ülésre?

    - Természetesen Skywalker tábornok – egymás mellett haladva felületes témákról beszélgettek, míg el nem értek egy olyan részre ahol csak egy-két személy tartózkodott. – Mit akarsz Anakin?

    - A tegnap estéről szeretnék veled beszélni – suttogta a Jedi – egy kicsit elvetettem a sulykot és szeretnélek megkérni arra, hogy ne beszélj erről senkinek. Eléggé bűnösnek érezem magam és tudom, hogy hibáztam. Nem hiányzik, hogy Obi Wan rám szálljon.

    - Nem akarok beleavatkozni az ügyetekbe, valamint, ítélkezni sincs jogom feletted. Ha jónak látod, elmondod, ha nem, akkor nem. Csak legközelebb, ha egy volt társad szeretne beszélgetni, akkor normális időpontba, tegye – viccelődött Emma – vagy forduljon hozzád. Apropó, mi történt vele?

    - Obi Wan a tanács elé viszi, ott dől el majd a sorsa.

Skywalker mester megkönnyebbülve beszélgetett tovább. Értékelte, amiért a lány nem mondd semmit mesterének és Padménak, ugyanakkor érezte, hogy a bizalom Emma részéről megingott, nem volt már olyan tiszta, mint eddig. Rosszul viselte már az elején is, hogy neki meg kellett dolgoznia érte, míg Obi Wan minden feltétel nélkül megkapta. Próbált olyan témákról társalogni, ami megnyugtatják a lányt a személyével kapcsolatban. Mesélt a katonáiról és a pók droidok esetéről, amik azon a hajón bukkantak fel, amin Satine-nal utaztak. Utána Artura terelte a témát és az új beépített trükkökre, valamint Ahsoka tanításáról beszélt és arról, mennyire meg van vele elégedve.

     - Kedves fiam, nem is említetted, hogy ma is itt leszel – lépett Anakin mellé Palpatine kedveskedve. Anakin felderült, mikor meglátta, Emma inkább menekülni akart. – Örülök, hogy látlak – ölelte meg a Jedit, majd tekintetét a mellette álló lányra szegezte. Nem igazán tudta ki ő, csak annyit hallott, hogy Amidala szenátor segédje, meg annyit, hogy Kenobi és Skywalker barátja. Egy pillanat erejéig kétkedve nézett rá, majd elővette legmegnyerőbb modorát – Oh, hisz mi még nem is ismerjük egymást kedvesem. Halottak már ilyet? – kérdezte a körülötte lévőket – Egy bolygóról származunk, és még csak időnk sem volt köszönni. Örülök, hogy láthatom kedves...

    - Emma – segítette ki Anakin

     - Hát persze, Emma. Padmé említette, hogy nagyon örül a segítségének. Mindig öröm egy ilyen hazafias és segítőkész bolygóm-bélivel találkozni. Bár, azt nem tudom mi történt Binks képviselővel, azt hittem ő segít a bájos szenátorunknak.

    - Én is örvendek főkancellár – hajtott fejet Emma tisztelettudóan – A kérdésére nem tudok teljes körű választ adni, én úgy értesültem, rá máshol volt szükség, ezért kértek fel engem.

    - Érdekes, még a királynő sem beszélt nekem erről, pedig a minap értekeztünk. Ő tud az ittlétéről?

     - Természetesen, ő ajánlott – füllentette Emma. A főkancellár jelenlétére többen is köréjük gyűltek, ami eléggé nyomasztóvá vált. Szerencsére Bail észrevette a szorult helyzetet és azonnal kisegítette szövetségesét.

    - Ardan szenátor, már mindenhol kerestem – lépett a társaságba. – Kérem, jöjjön velem, van egy-két dolog, amit meg kell beszélnünk.

    - Elnézésüket kérem, de mennem kell.

    - Természetesen kedves, menjen csak, a munka mindig fontos, gyere fiam – ragadta meg Anakint Palpatine – beszélgessünk tovább az irodámba.

Emma hálát rebegett Bailnek, amiért kihozta annak az embernek a társaságából, akit mélyen megvetett. Nem tetszett ugyan neki, hogy a Jedi követte az ő idejében az uralkodó címet viselő férfit, de úgy gondolta Anakinnak van elég esze, hogy megfelelően kezelje a helyzetet.

Eközben Palpatine kedélyesen beszélt, fényezve régi ismerősét, mialatt az kibámult az ablakon. Sosem fukarkodott irányába a dicséretekkel. Most éppen a mandalore-i hercegnő megmentő akciójáról áradozott, miközben ő teljesen máshol járt. Hiányzott neki Padmé. Nem akarta elhinni, hogy mindig valami közbe jön, ha ő tartózkodik a városbolygón, akkor kedvesének kell elmenni, ha pedig Ő megy el, akkor Padmé marad itt. Továbbá azon a bizalommegingáson gondolkodott, amit Ardan jelenlétében érzett. Nem adott okot rá, hogy ez bekövetkezzen. Lehet, hogy nem viselkedett megfelelően a múlt éjjel, de többek között azért is gurult be, mert már akkor érezte, hogy valami nincs rendjén. Mialatt Ahsoka és Obi Wan a puszta jelenlétével eléri azt, hogy higgyen benne, addig neki miért kell dolgoznia érte? Nem igazságos! Összehúzott szemmel és felhúzott orral bámult ki tovább az ablakon.

     - Mi baj Anakin? – lépett mellé Palpatine – látom, hogy gondok gyötörnek.

    - Min múlik, hogy valakiben jobban bízunk, míg másban nem. Nem ismerhetjük egyiket sem, mégis különbséget teszünk.

     - Nagyon jó kérdés fiam, nagyon jó. A bizalom egy nagyon összetett érzés. Két ismeretlennel kapcsolatban úgy vélem a személyes benyomások és a megérzések valamint a másik kifelé mutatott viselkedése a mérvadó. A bizalmat nem adják könnyen. Persze az is elképzelhető, hogy nem tudsz arról, hogy az illető ismerte már régebbről a másik felet. Akkor a bizalom méretének kérdése érthető. Persze az is előfordulhat, hogy saját bizonytalanságot vetíted ki, ezáltal az igazság eltorzul. De egy kicsit többet kellene tudnom. Így nem igazán látom át a problémát.

       - Emmáról és Obi Wanról van szó. Úgy érzem, jobban bízik a mesterben, mint bennem. Tegnap történt valami, ami kiváltó ok a mostani állapotra, de már az elején is éreztem, mikor találkoztunk.

      - Ez roppant érdekes, mesélj erről az incidensről, ami tegnap történt.

     - Tegnap megjelent Ferus, akiről már mesélt. Eddig nem jelentkezett, a színét sem láttuk, majd felbukkant a templomban. Obi Wannal akart beszélni, de a mester nem hallgatta meg. Épp Emma volt nála, szerintem Satine hercegnő ügye kapcsán. Akkor látta meg őt, és este felkereste. Nem tudom miket mondhatott neki, amikor Rex értesített, hogy ott van, begurultam. Nem értettem, miért kell őt is belekevernie. A hibák, amiket elkövettem, azok rám tartoznak. Elvesztettem a fejem, megint. A fénykardomat a torkához szorítottam, és ha nincs ott Emma, talán még el is vágom. Amikor rájöttem, hogy mit tettem, akkor vettem észre, hogy megijedt tőlem, és a bizalom, ami eddig felépítettem, megrendült. Viszont, az elején Obi Wanban jobban bízott, amit már akkor sem értettem. Tudtommal nem ismerték egymást addig, amíg ide nem került. – Anakin hirtelen elhallgatott. Ő tudta Emma igazi látogatásának körülményeit, és elmerengett azon, hogy talán Kenobi és Ardan a jövőben is találkozhattak. Ha ez igaz is, akkor őt miért nem ismeri Emma? Vagy ha ismeri is, miért nem ad erről egy egyértelmű jelet?

      - Ha szabad megkérdeznem, miért is fontos a szóban forgó hölgy hite? Ha jól tudom, csak 4-5 hónapja ismered.

     - Ő a barátom – jelentette ki Skywalker.

- Tudom, hogy mennyire elkötelezett vagy azok iránt, akiket barátnak tekintesz, de nem elhamarkodott-e így nevezi az említett kisasszonyt? Értem, ha Padmé miatt érzed ezt de, gondold át fiam. Hirtelen megjelenik valaki és vezető pozícióba kerül. Eléggé meg voltam lepődve, amikor értesítettek róla, és a mai napig is meg vagyok, de ezt már mondtam neked. A királynő sem említett róla semmit, csak te és Padmé beszél róla nekem. Talán a szeparatisták keze van ebben? Dooku egyik csapdája? Mindenesetre olyan közegben van, ahol a hatalom még hozzá is vándorolhat.

      - Teljesen megbízom benne, alaptalanok az ilyen feltevések – védte meg Ardant a tábornok.

Számára ez nem volt kérdés. Hasonlóan tekintett Emmára, mint Ahsokára vagy Obi Wanra. A közös edzések és az a pár kaland, amin részt vettek, igazolta a döntését. Persze erről nem nagyon beszélt Palpatine-nal, titokban tartva a lány kilétét. Jobb, ha ezt nem tudja meg. Mindig mikor felemlegeti azt az éjszakát mikor az anyját megölték, és emlékezteti arra, hogy mit tett, rossz érzés fogja el. Akkor megtanulta, hogy Palpatine-nak nem kell mindenről tudnia.

* Panna torta (eredeti nevén Panna cake): Reggelire fogyasztották, kinézete és állaga hasonlít a palacsintára (pancake). Bantha vajjal és Carbo sziruppal szolgálták fel Dexter Éttermében. Nevét a Panna Rendszer után kapta.