Obi Wan, miután visszatért Mandalore-ról a hercegnővel, első útja a Tanácshoz vezetett, hogy beavassa őket, a bolygón történtekről. Mint a béke őre, úgy gondolta társai is osztják véleményét, és kiállnak a függetlenséget akaró Satine mellett. Csalódnia kellett, mind a tizenegyen leszavazták, mondván nem az ő dolguk és inkább törődnek a háborúval. Kenobi értetlenül állt a kör közepén és tett még egy utolsó kísérletet. Ha ők védelmezik a békét, akkor egy ilyen kérelmet támogatniuk kell. Ha valaki független akar lenni, az már bűnnek számít? Obi Wan tisztában volt azzal, hogy nem egy rendszer visszakozott, mondván ők nem akarnak részt vennie ebben a csatározásban, ám mikor megtámadták őket, a nem túl toleráns szeparatisták, akkor a segítség nem érkezett olyan hűen és gyorsan, mint a köztársaságot támogató planétákon. Valószínűleg ha ő is ott ülne, egyet értene, de ez a helyzet most más, most Satine-ról volt szó. Emlékezett még arra, mikor egykori mesterével védte a mandalore-i hercegnőt, mikor elment a bolygóról, azzal a gondolattal játszott, hogy otthagyja az egész Jedi Rendet és kedvese mellett marad. Hol vannak már azok a gondtalan padawan évek?

Mégis, mikor a hercegnőre gondolt és arra, hogy újra találkoztak felvidult.

    - Ebből elég Obi Wan, tudod a szabályokat – suttogta magának figyelmeztetés képen.

Ki kell vernie a fejéből a gyengéd érzelmeket, és mint egy kedves ismerőre, úgy kell tekintenie Satine-ra. A feje erre képes lesz, de a szíve? Nem, azzal semmit sem tud kezdeni, csak bezárni tudja az - érzéseit egy rejtett zugba, és elrejteni a kulcsot. Yoda tanításai arról nem szólnak, hogy a Jedik szíve szenved, mert nem szerethetnek, és arról sem mond semmit, hogy enyhítsék a fájdalmat.

    - Valószínűleg azért, mert erre nincs gyógyszer – mondta halkan magának a Jedi – Egyszer egy törött szív fog véget vetni ennek az egésznek és talán a galaxisnak is – nem tudta miért mondta ezt ki, ahogy jobban belegondolt, sok értelme nincs az efféle képzelgéseknek, de valamiért az Erő ezt súgta a fülébe. Figyelmeztetés lenne? Ha igen, akkor magára vegye, vagy másra?

Miután utolsó próbálkozása sem járt sikerrel, fejet hajtott a tagok felé, és inkább a visszavonulás mellett döntött. Emlékezett még rá, hogy szobájában felejtette a kommlinket, amit magával szokott hordani, így arra felé vette az irányt. A folyosókon sétálva morfondírozott tovább. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem vette észre az ágyán ülő vendéget, így mikor belépett a szobába és az megszólalt Kenobi előrántotta a kardját és kis híján ketté vágta az egyik párnát.

    - Emma, az Erőre, megijesztettél – mosolyodott el, majd fénykardját az övére akasztotta – Történt valami?

    - Nos, ha úgy vesszük, igen, kihagytad a közös meditációs óránkat – bosszankodott a lány.

    - Ne haragudj, kérlek, a Tanácsnál voltam, és utána ki is ment a fejemből.

    - Gondterheltnek tűnsz, valami baj van?

    - Úgyis mondhatjuk – a Jedi beletette a kommunikációs eszközt a kesztyűjében lévő tartóba, helyet foglalt, majd egy megszokott mozdulattal simított végig a szakállán. Mindig ezt a műveletet hajtotta végre, mikor gondolkodott. – Van egy ismerősöm, aki bajba került, de nem segíthetek rajta, mert a Tanács nem engedélyezte.

    - Mit csinált már megint Anakin? – sóhajtott fel a lány

   - Nem, most nem róla van szó, hanem Satine-ról, Mandalore hercegnőjéről. Ő pacifista, elítél mindenféle háborút és erőszakot, ezért a rendszer, amit vezet semleges. Viszont egy csoport, akik Halálőrségnek nevezik magukat, vissza akarják állítani a régi Mandalore-t és megbuktatni Satine-t, sőt meg is akarják ölni. Mivel, a helyzet belviszálynak minősül a Tanács szerint, nem tudok segíteni, ami kicsit frusztrál. Anakinnal azért voltunk távol, hogy Coruscant-ra kísérjük őt, ám az utazás közben is az életére törtek. Röviden így tudnám felvázolni a helyzetet.

    - Több dolog nem világos számomra, először is, ha a Jedik a béke őrei, akkor miért nem segíthetnek? Hisz ez lenne a dolgotok. Ám, azt veszem észre, hogy inkább a háborúval törődtök és azokkal, akik a Köztársaságot képviselik. Valaha is elgondolkodtatok azon, hogy vannak-e olyan rendszerek, akik nem akarnak a Konföderáció tagjai lenni, de mivel nincsenek közel a Maghoz, kénytelenek? A másik kérdésem nem ennyire politikai – mosolyodott el a nabooi – Satine és közted van valami?

    - Nem, nem – tette fel a kezét azonnal a Mester – hisz, elmondtam neked a törvényeket, nem, ő csak egy kedves ismerősöm, aki bajban van, és én segíteni szeretnék. A politikai kérdésed felére tudok választ adni. Sajnos tisztában vagyunk azzal, hogy sok olyan bolygón élnek úgy, hogy nem kívánnak tagja lennie a Szeparatisták Szövetségének. Ezért megyünk őket felszabadítani.

    - És a kérdés első fele?

    - Magam is arra keresem a választ – sóhajtott fel Obi Wan

Mind a ketten hallgatásba burkolóztak. Obi Wan arra gondolt, hogy a mellette ülőnek igaza van. A Jedik elveszítették azt, amit a legjobban kellene őrizniük: a békét. Néha úgy beszél, mint Satine, aki ugyanazt hangsúlyozta neki a hajón. Igazuk van, de a probléma sokkal összetettebb, mint ahogy gondolják, legalábbis az ő szemlélete alapján. Nem akarta beismerni, de sokszor gondolt arra, hogy hiba volt ilyen jelentős szerepet vállalniuk a háborúban. Tábornokok lettek, vezetők, akik a klónok oldalán megnyerik a bolygókat. Nem élvezte ezeket a feladatokat, úgy, mint Anakin. Obi Wan Kenobi csak akkor alkalmazott erőszakot, ha muszáj volt. A tárgyalások és a megbeszélések híveként, nem szeretett ártani senkinek.

    - Satine-ra gondolsz? – szólalt meg Emma

    - Igen is, meg nem is. Sokkal jobban foglalkoztat, hogy ugyanazt vágod a fejemhez, mint ő a Jedikkel kapcsolatban.

    - Kedveled őt, nemde? – váltott témát a lány. Kenobi egy kicsit zavarba jött, enyhe pír költözött az arcára.

    - Nos, nem igazán... tudod... én...

    - Obi Wan, én vagyok az – mosolyodott el Ardan. – Nekem el mondhatod, nem vagyok Jedi, és nem is foglak elítélni. Sőt, a titkod biztonságban van nálam.

   - Hát legyen – adta meg magát a tábornok – De szabad megkérdeznem, mégis hogy jöttél rá?

    - A szemed elárul, mikor róla beszélsz, csillog – nevetett fel a nabooi

   - Akkor erre jobban oda kell figyelnem – sóhajtott fel a Jedi mester

Elmesélte neki, hogy anno még Qui Gonn-nal utaztak Mandalore-ra, megvédeni a hercegnőt, akkor találkoztak. Bujkálniuk kellett hónapokon keresztül, sokszor a szabad ég alatt aludtak és energiaszeletek tartották őket életben. Ez akkor történt, mikor Mandalore-on az erőszakon volt a hangsúly nemcsak a nép, de a vezetés szívében is. A hercegnő viszont, mást akart, elege lett a folytonos viaskodásokból, és végre békét szánt népének. Ez adott okot arra, hogy többen is életére tőrjenek. Így kerültek ők, mester és padawanja a képbe. Akkor szeretett Satine-ba, és a nő is belé. Tudta, hogy nem szabad, és azt is, hogy nincs jövőjük, de szívének nem tudott parancsolni. Végül, mikor a veszély elhárult, eljöttek. Élete egyik legnehezebb döntése volt akkor otthagyni a bolygót, de tudta a kötelességeit. Egy Jedi nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy szerelmes legyen.

    - Ha kérte volna, akkor félre dobtam volna a rendet és vele maradok – sétált az ablakhoz Obi Wan – de sokkal jobban ismert annál, hogy ezt meg tegye.

    - Meséltél arról az időszakról, mikor a Jediknek lehetett férjük vagy feleségük. Miért változott meg a szabály?

    - A kötődés a sötét oldalhoz vezet. Ha valakinek, akit szeretsz, ártanak, könnyen eshetsz áldozatul te magad is.

    - És mi van akkor, ha valaki azért tér át, mert nem engedik, hogy szeressen? Nem mentheti meg az illetőt, mert nem engedik a szabályok?

    - Érdekes kérdés – vakarta meg ismét a szakállát Kenobi – én is erre gondoltam a minap. Viszont a választ nem tudom rá. Valószínűleg Siri is azért ment el.

    - Ki az a Siri?

    - Nos, ő is Jedi volt, de a Rend kitaszította, ez egy hosszú történt, valamikor máskor mesélem el. Jobb lesz, ha visszakísérlek a szenátusi épületbe, biztos sok dolgod van. Mikor tér vissza Padmé? – terelte azonnal a témát a tábornok

    - Azt mondta pár napig lesz távol, csak az unokahúga születésnapjára tér haza.

Emma további részletekre lett volna kíváncsi, ám nem faggatta a Jedi mestert. Valamiért erről a titokzatos Jediről nem szívesen beszélt. Talán egy újabb szerelmi ügy? Obi Wan ma tele van meglepetésekkel. 3PO ott várta a hangárba, Artuval társalogva. Mikor meglátta jelenlegi felettesét, azonnal sopánkodásba kezdett, majd miután a kis asztromech hallgatásra intette, ismét hozzá fordult. Padmé hagyta neki itt a tudálékos protokoll droidot, hogy segítsen a szenátus ügyeiben. Emma jobban örült volna, ha szenátora inkább magával viszi. Figyelmeztetnie kell Anakint, ha legközelebb épít valamit, kevesebb sopánkodással ruházza fel.

    - Nocsak, úgy padawanod van, mester. Azt hittem Skywalker után eleged lesz belőlük – szólalt meg egy alak az árnyékból kilépve. Obi Wan azonnal előkapta a fénykardját, majd aggódva nézett a mellette lévő lányra. Előrébb lépett, és finoman a karját úgy helyezte, hogy védeni tudja.

    - Nem szabadna itt lenned – szólalt fel fájdalmas hangon a mester – Miért jöttél?

    - Kíváncsi voltam, hová süllyedt a Rend, mióta kiléptem. Éreztem, hogy veled futok össze először. Mondd Padawan, meg vagy elégedve a mestereddel? – szólt Emmához a titokzatos alak.

    - Ő nem Padawan Ferus, hanem szenátor. Hagyd ki ebből!

    - Szenátor, nocsak – nevetett fel az idegen férfi – mióta járnak szenátorok ide? A háború okán már mindent szabad. Megtudhatom, hogy melyik bolygót képviseli?

    - A Naboo...

    - Úgy tudtam még Padmé Amidala a felhatalmazott a bolygó képviseletére, nem értesültem arról, hogy lejárt volna a szolgálati időszaka. – szakította félbe Emmát Ferus.

   - Én helyettesítem, de meg tudhatnám, hogy ön kicsoda, és miért érdekli a bolygóm politikai helyzete?

    - Elég a játékból Ferus – dörrent fel Obi Wan, megakadályozva hogy a férfi válaszoljon – azért jöttél, hogy a Jedikkel tárgyalj, nem pedig azért, hogy egy ártatlan nőt fagass. 3PO, Artu – fordult a két droidhoz – kísérjétek haza a szenátornőt, míg én elbeszélgetek.

    - Jaj, nekem, gyere Artu menjünk a siklóhoz. Emma kisasszony, fogadja meg Obi Wan mester tanácsát és menjünk vissza. Tájékoztatnom kell, hogy a mai nap folyamán még értekeznie kell Organa szenátorral is.

Emma megadta magát, és a droidok kíséretében a járműhöz sétált, majd kihajtott a templom hangárából. Nagyon kíváncsi volt erre a titokzatos alakra és arra is, hogy honnan ismerheti Obi Wan. Mintha fénykardot látott volna az övén. A beszélgetésükből viszont leszűrte, hogy a férfi nem a Rend tagja. Talán ő is kilépett vagy netán elutasították? Bosszút akar állni? Emma figyelmeztette magát az egyik első leckére, amit még Yoda mondott neki. Egy jedi sosem áll bosszút. Mi a garancia, hogy egy kitaszított Jedi továbbra is alkalmazza a tanokat?

    - Ez nem az én ügyem – mormolta magának.

Artu csipogni kezdett, mire 3PO megijedt és majdnem kiesett a lebegő siklóból.

Eközben Obi Wan még mindig az egykori lovagot győzködte, hogy hagyja el a templomot. Nem akart ártani egykori barátja volt tanítványát, ám tartott attól, hogy az ifjút a sötét oldal magához szólította. Micsoda hetek vannak mögötte. Satine után Siri emléke is felbukkan. A békeszerető Kenobi már-már csatába bonyolódott a kéretlen vendéggel, mikor az észrevette a templom őreit és elmenekült. Kenobi a kommlinkjéhez kapott.

    - Anakin, Ferus megjelent a templomban. Nem tudtam kiszedni belőle mit akar, de meglátott Emmával. Lehet, veszélyben van. Én megpróbálom megkeresni.

    - Veled tartok, Emma mellé pedig a legjobb emberem állítom.

Tekla az irodába várta már a szenátor helyettest, hogy felkészítse őt a következő ülésre. Semmi kedve sem volt hallgatni Palpatine álszent beszédeit, de mivel kötelességei voltak, nem tehetett mást. Elfogadva a segítséget, készülődni kezdett. Mikor utoljára olvasta el a délutáni találkozó anyagait, amit Padmé hagyott rá, egy ismerős lépett be az irodába. Nem kellett megkérdeznie, miért jött, viszont az, hogy őt küldték, aggódással töltötte el.

    - Úgy látszik, az életem veszélyben van – sóhajtott fel Emma

    - Miből gondolja? – lépett elé a klónkatona.

    - Rex, ha magát küldik, akkor nem megijeszteni akarnak, hanem egyenesen megölni. Kitalálom, Skywalker tábornok azt a megbízást adta, hogy egy centiméternyit se tágítson mellőlem, míg ő és Kenobi mester fel nem kutatják az idegent, akivel találkoztunk a templomban.

    - Ahogy mondja Emma – nevetett fel a százados

    - Akkor el kell, hogy keserítsem, ugyanis élete legunalmasabb napja vár önre. Nem beszélve arról, hogy két ülés is vár ránk. Felkészült erre Rex?

    - Nem jelent akadályt!

    - Ezt örömmel hallom. Akkor indulhatunk is a Csarnokba. Ült már lebegő platformban?

    - Nem, Emma még nem.

    - Mindent el kell kezdeni egyszer – nevetett fel a nabooi.

Összefoglalta a századosnak miről is fog szólni az ülés, amire tartanak. Palpatine újabb kiváltságokkal fog gyarapodni, ismét arról lesz, szó mennyi pénzt vesz el a háború, sőt Satine ügye is napirenden lehet, holott ahogy értesült a tárgyalást holnapra tűzték ki. A klónkatona fájdalmasan sóhajtott fel, valóban olyan napnak néz elébe, ami nem tartogat neki kihívást, de mivel parancsot kapott teljesíti azt. Nem is beszélve arról, hogy egy barátja élete van veszélyben, már ha tarthatja annak a szenátor helyettest. Palpatine irodája előtt egy ideges nő mondta a magáét, többnyire a két őrnek, aki kísérte. Fennhangon szidta a főkancellárt és segédjét Mas Ameddát, ami elnyerte Emma tetszését. Nem ismerte, hiába gondolkodott erősen. Rex ezt észrevéve segítette ki.

     - Ő Satine hercegnő – súgta Emmának.

    - Biztos benne?

    - Igen, a legutóbbi utazásom során találkoztam vele.

    - Akkor ideje bemutatkoznom.

    - De, azt hittem az ülésre megyünk

    - Oh, Rex – nevetett fel Emma – az várhat. Majd Organa szenátor beavat a részletekbe.

    - Mintha Skywalker tábornok mellett lennék, ő se követi a parancsokat – suttogta a klón

    - Egyet kell önnel értenem hercegnő – sétált oda Satine mellé Emma – minden szava igaz. Azok ketten azt hiszik, nekik mindent szabad. – utalt Palpatine-ra és a segítőjére.

   - Végre valaki, aki osztja a véleményem. – mosolyodott el a hercegnő, majd felismerve a klón katonát méregetni kezdte Ardan-t.

   - Ön Jedi? – tette fel a kérdést Satine

   - Nem, Padmé Amidala szenátort helyettesítem, amíg ő családi okok miatt hazautazott. Emma Ardan vagyok. Ő pedig itt Rex százados az 501-es légióból, de bizonyára önök már ismerik egymást. Örülök, hogy találkoztunk, Kenobi mester sokat mesélt önről.

Obi Wan említésére Satine felengedett, és egy sétára invitálta ifjú szimpatizánsát. Beszélgettek Mandalore-ról, a Nabooról, de legfőképpen a háborúról és egy bizonyos tábornokról. Emma nagy vonalakban felvázolta, barátságát a két Jedivel, valamint Yodával. Megosztotta nem tetszését a főkancellárral kapcsolatban és aggályait, amiket a háború teremtett. Gyorsan közös hangot találtak és egymás iránti szimpátiájuk a beszélgetés során nőtt. Rex legnagyobb örömére 3PO szórakoztatta. Hiába küldte el a százados a tudálékos protokoll droid mindig talált egy újabb ürügyet, hogy történeteivel és véleményével szórakoztassa a katonát, míg a két nő beszélget. Órákkal később, mikor már nem bírta tovább, szenvedését kimutatva nézett Emmára, aki rögtön átérezte a helyzetet, megszakította beszélgetését a hercegnővel, majd megkérte 3PO-t, hogy tegye magát hasznossá.

    - Azt hittem sosem fogja be – sóhajtott fel a klón

    - Valóban, 3PO sokat beszél. Nem is figyeltem, hogy így elrepült az idő, jobb lesz, ha visszamegyünk az irodába, Bail Organa bármikor beállíthat.

Ardan tévedett, a szenátor már várt rá. A lány bocsánatot kért, amiért megváratta, majd elmesélte, hogy Satine-nal való beszélgetését. Bail, mint mindig most is a két nő pártjára állt, és bosszúsan számolt be arról, hogy Palpatine még több kreditet költ klónokra és fegyverekre. Természetesen mind ezt úgy adja elő, mint ha neki semmi befolyása sem lenne. Mintha egyfajta közvetítőt játszana, aki csak szemléli az eseményeket. Megegyeztek abban, hogy a holnapi ülésen mindent megtesznek, hogy a szenátus ne avatkozhasson bele Mandalore ügyébe. Nem veszthetnek el egy fontos szövetségest.

Későre járt már, mikor Bail elment, nem volt más hátra, mint hogy Emma is visszatérjen a Republica 500-ba. Teklával, 3PO-val, Artuval és a századossal indult el. Szerencsére nem volt messze egymástól a két épület, amiért Ardan most hálálkodott, elfáradt a mai nap eseményeitől. Miután kinyitotta a lakosztályt, még hátra nézett Rexre és Artura.

    - Százados, tud valami hírt mondani Obi Wanról és Anakinról?

    - Nem, még nem kaptam információt az akcióval kapcsolatban.

    - Ez azt jelenti, hogy itt alszik?

    - Nos – vakarta meg idegesen a fejét a katona – úgy hiszem, az lenn a helyén való.

    - Ne legyen ilyen zavarba Rex – próbálta oldani a feszültséget a nabooi – A szobámba kényelmesen el fér. Én addig átköltözöm Padmé részlegébe. És te Artu, szintén maradsz? – kérdezte kedvesen a droidot, aki vidáman csipogva ment be az ajtón. – Ezt igennek veszem – nevetett fel Emma. – Menjen, pihenjen maga is – nézett a klónra – nem tudom mikor volt egy nyugodt éjszakája a háború miatt, de úgy vélem megérdemel párat. Már Tekla is elment aludni, és nagyon remélem, hogy 3PO is takarékra tette magát. Nem lesz semmi baj.

    - Rendben Emma, és köszönöm.

Ardan fáradtan dőlt az ágyba és még az se tudta felbosszantani, hogy Artut semmivel sem lehetett kiimádkozni a szobából. Neki mindegy is volt, ha a kis asztromech maradni akar, hát maradjon. Úgy gondolta, hogy reggelig aludni fog, annyira fáradtnak érezte magát. Tévedett, az éjszaka közepén kipattant a szeme és hiába forgolódott fél órán keresztül, sehogy sem tudott visszaaludni. Mérgesen kiszállt az ágyból, amivel sikeresen felkeltette a droidot is.

    - Semmi baj, csak én vagyok – szólt hozzá kedvesen – Vízért megyek Artu – az említett csipogott egy sort, mire Emma megrázta a fejét – nem, nem szükséges velem jönnöd, maradj itt.

Hihetetlen, minél több időt tölt el ebbe a korba, annál jobban beszéli a droidok nyelvét. Vízzel a kezében sétált az erkélyre, ami a nappaliból nyílt. Szeretett kiülni oda és bámulni a városbolygó fényeit, és járműveit. Itt szokott elmélkedni az Univerzum nagy kérdésein, az ittléte értelmén és azokon, akiket hátrahagyott. Padmé sokszor viccelődött azon, ha sokat ül oda ki, még a végén a HoloNeten találja magát valami képtelenséggel kapcsolatban. Nem csak a szenátorok laktak eme híres épületben, hanem a hírességek is. A sajtó munkatársai órákon keresztül figyelték ezeket a részeket, hogy pletykákat kreáljanak. Emmát nem érdekelték ezek az intelmek, neki segített ez a hely, hogy feldolgozza azt, amiben él, és amiben élt. Most is úgy tett, kiült a szokásos helyére, kortyolgatva az italát. Ám ezúttal nem volt egyedül. A leszálló platformra az az alak lépett, akivel a templomban találkoztak. Egy pillanat erejéig eljátszott azzal a gondolattal, hogy kiabál Rexnek, ám az illető feltartott kézzel megakadályozta.

    - Kérem, ne hívjon segítséget, nem akarom bántani.

    - Miért jött ide? Mit akar tőlem? Miért fogott Obi Wan magára fegyvert? – záporoztak a lányból a kérdések.

    - Csak beszélni akarok valakivel, aki meghallgat és van esély arra, hogy hisz is nekem. A minap próbálkoztam a mesternél, de amint azt maga is láthatta sikertelenül.

    - Még mindig nem hisz nekem. Ahogy láttam, maga és Kenobi közel állnak egymáshoz, talán magára hallgat.

    - Miből gondolja, hogy továbbítom azt, amit mondani akar?

    - Mert mikor megtudja az igazat, akkor nem lesz más választása.

    - Miért hinnék magának?

    - Tudni fogja, hogy igazam van – sóhajtott fel a férfi, majd szó nélkül leült Emma mellé – Egykor én is Jedi lovag voltam, de miután a régi mesteremet száműzték úgy döntöttem kilépek. Már akkor mondtam Obi Wan-nak dolgokat, de ő nem akarta meghallani és látni az igazságot. Most a háború kapcsán úgy éreztem, még jobban veszélyben vannak, a HoloNet híreit követve a sejtésem erősödött.

    - Ki van veszélyben?

    - A galaxis, mindenki. Egy Jedi lovag az egész forrása, aki elpusztíthatja a világunkat.

    - Kiről beszél?

    - Egy régi barátomról, Anakinról.