A szenátusi épület folyosói talán sosem fognak kiürülni, legalábbis a legtöbb sétáló úgy vélte. Mindenki hitt abban, hogy a Köztársaság és annak rendszere örök életű, hisz oly sok mindent kibírt már az ezer év alatt. Pár rendszer kinek is fog hiányozni? Előbb-utóbb Dooku és Szeparatisták is belátják, hogy ez az egész háború nevetséges és könyörögni fognak, hogy visszajöhessenek. Sokan így vélekedtek még az első évben, ám már a másodikat taposva az ellen hangok is kialakultak. Mi lesz, ha mégis a Konföderáció győz? Mi lesz Coruscant-tal? Jellemző volt az effajta gondolkodás a városbolygó lakóira. Számukra csak a Köztársaság központja létezett, kevésbé érdekelte őket, hogy mi lesz a többi világgal. Ha itt biztonság van, akkor minden rendben. Ha jobban belegondolunk, ki merné megtámadni a galaxis közepét? Még maga Dooku sem. Vagy mégis?

Emma a Csarnokból tartott vissza, Padmé irodájába. Elege lett a sok sületlenségből és zűrzavarból, ami jellemezte a tanácskozásokat. Neki kevesebb türelme volt, mint kolléganőjének, így engedélyt kérve távozott. Nem igaz, hogy ennyire nem veszik észre, milyen ostobaságokon vitáznak és döntenek? Hát nem látják a veszélyt? Hol marad a józan ész? Senkinek sem tűnik fel, hogy lassan, önként és dalolva választják meg Palpatine-t császárrá? És a Jedik? Ők még jobban el vannak tévelyedve, mint azt Emma valaha is elképzelhette. Mégis mi történik a galaxisban? Nehéz úgy élni egy korban, hogy tudod mikor fog elbukni és nem tehetsz érte semmit. Látni a hibákat és nem kijavítani, felemésztette Ardan minden energiáját. Legszívesebben belebegett volna a platformmal a Csarnok közepére és kiáltva felvilágosított volna mindenkit.

Észre se vette, hogy már jó ideje nem haladt, még mindig az a szakaszon állt ahol elöntötte a méreg. Körbenézett, majd meglátta, hogy egy viszonylag rosszkedvű Bail Organa közeledik felé.

      - Látom önt is felbosszantották az előbbi események, ha így folytatják ott bent, lassan meg is tehetjük a főkancellárt egyeduralkodóvá. Újabb két címet kapott – sóhajtott fel a szenátor.

    - Nagyon rossz vége lesz ennek szenátor úr.

    - Magam is úgy vélem Ardan kisasszony.

    - Áh, hát itt vannak – igyekezett feléjük Mon Monthma – Nos, Padmé mi bizonyultunk a legtürelmesebbeknek – szólt a mellette haladó nőhöz – Bail és Emma már itt tárgyal.

   - Történt még valami mialatt kijöttem?

    - Igen – válaszolt lehangoltan Padmé – a főkancellár hatalma még egy tisztséggel gyarapodott.

    - Valamit tennünk kell – fortyant fel Organa – Ha így megy tovább, akkor a Szenátusnak semmi értelme sem lesz.

    - Miért, most van? Egyedül csak abban tudnak megegyezni, hogy milyen tisztségekkel ruházzák fel Palpatine-t. Ha a fegyverkezésről, vagy a bolygók védelméről van szó, akkor sosincs normális megállapodás. A legtöbben csak a saját érdekeiket nézik, vagy bolygójuk érdekét, kevesen gondolnak a galaxis sorsára.

    - Emma, úgy beszél, mint egy szeparatista – kapta szája elé a kezét Monthma

    - Ha belegondolunk kedves szenátorok, akkor a Szövetségesek létrejöttét magunknak köszönhetjük. Valóban sok a korrupció és az egyet nem értés köreinkben. A legtöbb szenátort a hatalom vonzza, és nem a másokon való segítés. Kevesen gondolkodnak úgy, mint önök és ez sajnálatra méltó. A legtöbbünket, lefizetik, rettegésben tartják, vagy saját kegyetlenségük rabjai. Valaki azt mondta nekem a minap, hogy az a legnagyobb probléma az univerzumban, hogy nem segítünk egymásnak. De kérem, bocsássanak meg – jött zavarba Emma – nem akartam elrontani a kedvüket, vagy rossz képet festeni az eljövendőről, úgy hiszem, túl sok időt töltöttem a Jedik között és a bölcsesség, amit átadtak, nem a legjobb gondolatokat ültette elmémbe.

    - A legszomorúbb az kedvesem, hogy igaza van – ölelte meg Mon a lányt – de ne keseregjünk, itt az ideje valamit is dolgoznunk, nem igaz?

Egyetértve bólintottak, és kis csapat elindult, ki-ki a maga irodájába. Padmét rossz érzéssel töltötték el szenátortársa szavai. Talán nagy hibát követnek el, és az előbbi mondatok egyfajta figyelmeztetés volt számukra? Tudta a nő, hogy a mellette sétáló sok mindent tud, ám ezekről nem beszélhet. Ő, sem mert kérdezni, nem akarta megnehezíteni így is a helyzetet. Az irodába érve, 3PO frissítővel várta a két nőt, akik egy törvényjavaslat elemzéséhez kezdett neki látni. Több szemszögből átnézték a bizonyos kérdést, ám a megfelelő válasz még nem jelent meg előttük. Segélyszállítmányokat eljuttatni a Peremvidékre nem volt egyszerű, főleg olyan rendszerekre, melyeket a Szeparatisták bázisai vettek körül. Sajnos Grievous tábornok serege utazott az efféle szállítóhajókra és előszeretettel semmisítette meg őket. Amidala szenátor a Jedik bevetését szorgalmazta a kérdéses témakörben, ám segítője nem tartotta kivitelezhetőnek. A háború és annak költsége miatt, ha kivesznek egy-egy lovagot vagy padawan-t a körből a védelem meggyengül és még több klónt kellene előállítani.

    - Ez lenne a Jedik feladata, hogy segítsenek nem igaz? – tette fel a kérdést bosszankodva Padmé

    - Manapság már semmi sem úgy működik, ahogy kellene – sóhajtott fel Emma. Ma igazán nem volt jó kedve, amit felkelése pillanatától érzett. Mintha a remény napja ma nem sütött volna rá.

A szenátornő érzékelte, hogy barátnője nincs megfelelő hangulatban, ezért felfüggesztve a munkát, inkább ebédelni invitálta őt, az épület éttermébe. A folyosón sétálva, megszólalt Emma kommlinkje, így kénytelen volt megállni és bekapcsolni a holoüzenetet. Úgy tűnik, ma minden ezen a szakaszon történik vele.

    - Szia Emm, a mester kicsit mérges, amiért nem voltál hajlandó a 'hogyan szereljünk hajót' óráján részt venni, ezért ma elviselhetetlenebb, mint tegnap. Apropó épp itt vagyunk a szenátusi épületben, a mester a főkancellárnál van, de engem jól itt hagytak az ajtó előtt. Ráérsz találkozni?

    - Természetesen Ahsoka – mosolyodott el a nabooi – Padméval épp az étkező felé tartunk, csatlakozz hozzánk.

    - Rendben, ott leszek.

    - Hajószerelés? – kérdezte értetlenül Padmé – Miért akar Anakin ilyenre megtanítani?

    - Van egy olyan érzésem, hogy unatkozik és ezért engem akar gyötörni – panaszkodott Emma, mire a két nő felnevetett.

Az étkező ezekben az időkben gyakran telt meg olyan szenátorokkal, akik menekülve a háború okozta kényszerű és szörnyű döntések elől itt találtak menedéket, hogy legalább egy ebéd vagy vacsora erejéig elfejthessék a jelen pillanatait. Szívesen beszélgettek arról az időkről, mikor csak azért ültek be, hogy elszórakoztassák magukat, vagy épp az volt a legnagyobb problémájuk, hogy nem sikerült egy-egy szövetséget megkötni. Most pedig civilek és klónok halálhíreivel volt tele a HoloNet.

A két nőnek még épp sikerült elcsípni egy üres asztalt, mikor Tano csatlakozott hozzájuk. Mind a hárman, *alderaani ragut és hozzá a különleges **lapos kenyeret választották. Étkezés közben megvitatták az elmúlt eseményeket, az új törvényjavaslatokat, a köztársaság adósságait és a klónok szolgálatát. Beszéltek Kaminoról, a Geonosisról valamint a Nabooról, na meg a nép szenvedéseiről. Mindannyian osztották azt a véleményt, hogy a háború legnagyobb áldozatai az egyszerű emberek, akik kénytelenek nem csak életüket adni a szeparatisták idealizmusa miatt.

    - Néha úgy érzem, mint ha valami felsőbb hatalom irányítaná tetteinket, és kényszerítené a galaxis lakóit a szörnyűségekre – sóhajtott fel Padmé

    - Akár a rabszolgatartók – bólintott Ahsoka – a kegyetlenség, ami a rabszolgákat érinti, nem cserélnék velük.

    - Vajon nem vagyunk-e mind rabszolgák? – tette fel a kérdést Emma – Életünket adjuk, mások akarata miatt, még akkor is, ha önszántunkból lépünk is be. Mit szolgálunk? A Köztársaságot? A kancellárt?

   - A népünket – vágta rá a szenátor

   - Mégis ők szenvednek, míg mi veszekszünk a Csarnokban.

   - Mi lenne a megoldás? – érdeklődött a Padawan

    - Vajon létezik, még olyan?

Emma szavai elgondolkodtatták Ahsokát és Padmét. Igaza lehet? Valóban rabszolgák mindannyian? A nabooi szenátor hajlott arra, hogy barátnője, azért ilyen pesszimista, mert ahonnan ő jött, ott kegyetlen világ uralkodik. Mi történt vajon a köztársasággal? Lehet a szeparatisták nyernek, és társa ezt már tudja. Ismételten nem akart kérdezősködni és ezzel kellemetlen helyzetbe hozni a lányt, ám aggályai napról napra nőttek. Olyan sok mindent kérdezne, de legfőképpen Anakinról és a házasságukról. Amidala sokszor figyelt, mikor Anakin is a társaságukban tartózkodott, és úgy ítélte meg, lakótársa még nem fedezte fel őket, ám mikor egy éjszaka kis híján lebuktak, úgy gondolta nem fog a titkolózás örökké tartani.

Már a ***Jogan tortánál jártak, mikor Emma kommlinkje világítani kezdett, ma már másodjára. Rex, az 501-es torrent század kapitánya hívta, hogy átvegyenek pár trükköt, ezzel is segítve a lány harcedzettségét. Ezt a folyamatot még Skywalker találta ki, mikor megjelent Ardan. Kezdettől fog érezte, hogy az ő nyakába fogják varrni az új jövevényt.

Emma elbúcsúzott Padmétól, majd Ahsokával az oldalán egyenesen a klónokhoz sietett. Rex, Fives, Jessie, valamint Waxos és Ököl Obi Wan századából már türelmetlenül várták a lányt. Mikor befutott Tano parancsnok oldalán, haptákba vágták magukat.

    - Mikor velem vannak, nem kötelező ez a fegyelem, már említette önnek, Rex – szólalt fel Emma

    - Elnézést, kisasszony, fiúk pihenj – fordult testvéreihez a százados – Azért kérettem ide, mert Skywalker tábornok elrendelte, hogy tanítsuk meg a DC 15-ös fegyver használatára.

    - Azt hittem a fegyverek használatát már átvettük százados – húzta fel a szemöldökét Ardan

    - Nos, a tábornoknak nem tetszett a technikája, így megkért minket, hogy finomítsunk rajta. Fives és Jessie már beprogramozta a droidokat, míg Ököl és Waxos segít eligazodni.

Ahsoka közben elsietett a meditációs gyakorlatát elvégezni, és bosszankodva szidta az Erőt, amiért ő nem lehet jelen. Jessie gombnyomásra aktiválta a droidokat, míg Ököl a lány kezébe nyomta fegyverét. Az oktatás kezdetét vette. Rex az első droid osztag végeztél értékelte az eredményt, és finomított a technikán, majd Jessie ismét hadrendbe állított pár roham droidot. Emma nem szerette a fegyvereket, de ebben az időszakban elismerte azok hasznosságát. Hálát adott az erőnek, hogy élettelen bádogok ellen kell harcolniuk és nem hús-vér teremtmények ellen. Ha élő személyekről lenne szó, nem tudná megtennie, nem lőhetné le őket.

    - Valami baj van kisasszony? – állította le a procedúrát Rex

    - Semmi, százados csak tudja, elgondolkodtam. Mi lenne, ha élő egyedekre kellene lőni, akkor is megtennék?

    - Érdekes kérdés – gondolkodott el a klón – ha valaki a bolygónkra törne és a testvérimre, valószínűleg fegyvert ragadnék. De ha nem lennék klón nem biztos, hogy csatlakoznék.

   - Minket erre teremtettek – vette át a szót Fives – azért vagyunk, hogy megvédjük a Köztársaságot és harcoljunk. Nos, ha belegondolunk, ha nem lenne, háború mi sem lennénk...

   - Különben is – vágott közbe Waxos – velünk senki sem törődik, mi csak klónok vagyunk.

   - Ebben téved katona, engem nagyon érdekel a sorsuk. Nem nézem jó szemmel, ha valaki bábokként bánik önökkel, hiszen annak köszönhetik az életüket, hogy maguk harcolnak. Akár lombikban születtek, akár nem mindenki megérdemli, a jó bánásmódot.

Ez a szónoklat betudható lenne annak, hogy a klón katonák előtt álló nő egyfajta politikus, ám mikor belenéztek a nő szemébe, ott látták az igazságot. Nem azért mondta ezeket a fontos szavakat, hogy szimpátiát váltson ki, vagy maga mellé állítsa őket, azért mondta, mert úgy is gondolta. Emma ezzel elnyerte Rex teljes körű bizalmát. Voltak kétségei a nő felbukkanásával kapcsolatban, de miután látta és hallotta, milyen elszántan küzd, megértette, hogy nem kell tőle félnie. Skywalkernek mindig is jó szemet volt az embereihez, és ebben az esetben sem tévedett. Talán ha vége lesz a háborúnak, segíthet letelepedni nekik, talán a Naboora is költöznek egypáran. Mindenesetre a százados úgy érezte barátra talált, akár csak Fives és Jessie. Ők ujjongva fogadták a kijelentést és megfeledkezve magukról megölelték a velük szemben álló nőt. Mikor tettükre rájöttek, azonnal bocsánatot kértek, de továbbra is mosolyogtak.

    - Úgy gondolom innentől kezdve elhagyhatják a kisasszonyt. Hívjanak csak Emmának. – mindannyian bólintottak, Emma folytatta – Egy dolog viszont nem világos – nézett a két eltérő színű páncélt viselő klónokra – Maguk, hogy hogy itt vannak?

    - Kenobi tábornok kérte meg Cody parancsnokot, hogy küldjön két embert – válaszolt Waxos – és minket ért a megtiszteltetés.

    - Tudja Emma, mindig mi kapjuk a szórakoztató feladatokat – bokszolt nevetve Ököl Waxos vállába

    - Azt láttam már a Geonosison – mosolyodott el Ardan is

    - Bárcsak ott lettem volna, kíváncsi vagyok azokra a bogarakra. – heveskedett Fives

    - Örülj neki testvér, hogy kimaradtál, azokon semmi sem fogott – intette le Waxos.

    - Nos, mára végeztünk a lőgyakorlattal, viszont, van egy rossz hírem Emma. A tábornok azt parancsolta, mivel nem jelent meg reggel nála, nekünk kell megtanítani, hogyan javítson hajót, és erre a Twilight-ot jelölte ki

     - Egyet dolgot mondok magának Rex – mérgelődött a szenátor helyettes, úgy látszik nem sikerült elkerülnie ezt a kellemetlen feladatot. Néha nem megoldás a szenátusba való menekülés – azt hiszem, teszek egy szívességet a szeparatistáknak és magam fojtom meg Anakint.

A klónok nevetve kísérték Emmát a dokkba, ahol az ütött-kopott hajó már várta, hogy valaki megjavítsa. Hiába mondta Anakinnak, hogy a műszaki dolgokhoz nincs érzéke, ám a tábornok nem volt hajlandó ezt az információt megfogadni. Szerinte ő mindenkit mindenre meg tud tanítani, ha esetleg személyesen nem érne rá, akkor Rex átveszi a helyét. Nos, ez történt most is. Szegény katonák már több mint két órája próbálták magyarázni a dolgokat Ardannak, de ő még mindig nem jutott el odáig, hogy megjavítsa a hiperhajtóművet.

    - A legnagyobb tisztelttel Emma, de ha maga javítja a gépeinket, akkor nincs szükség a szepikre, lezuhanunk anélkül is – nevetett fel Jessie

    - Kérem, ezt mondja meg a tábornokának is, szerinte ő mindenre képes.

    - Annyira nem szörnyű – hazudott Ököl

    - Ne szerénykedjen, egyenesen borzalmas – sóhajtott fel a nabooi – azt hiszem meg kell értetnem valahogy Anakinnal, hogy sosem fogok hajót szerelni. Elvezetni még igen, de ha meghibásodik, akkor zuhanok.

    - Apropó, hol van a tábornok? Ma még nem is láttam – érdeklődött Fives

     - A főkancellárral – Emma úgy mondta ki ezt a szót, mint a legutáltabb dolgot a galaxisban. Nem tetszett neki, hogy Jedi barátja olyan sok időt tölt annak az embernek a társaságában, aki a jövőben terrorizálja népét. Milyen nagy átok, hogy nem mondhat semmit. Annyiszor figyelmeztette volna, hogy távolodjon el, de nem teheti. Az övé volt a legnehezebb küldetés. A klónok nem akartak beleszólni, úgy gondolták a két politikus összeveszett azért orrol úgy az előttük ülő lány a kancellára. Inkább folytatták a kalandok mesélését és Emma szórakoztatását.

Kis idő múlva Ahsoka is csatlakozott, így a kis társaság jókedve az egész dokkot beborította. Mindannyian úgy vélték, szükség van ezekre a pillanatokra ilyen nehéz időszakban. Nem is gondolva arra, hogy bizalmuk egymás iránt jelentős változáson megy keresztül.

*Az alderaani ragu alapanyagairól, nem található információ.

**Lapos kenyér: (szabad fordítás, eredeti nevén flatbread), ízes, állaga olyan, mint a cracker, általában raguk mellé fogyasztják.

***Jogan torta: Alapanyaga a Jogan gyümölcs, mely hagyma alakú, lila színű fehér csíkokkal ellátott, piros levelű csemege.