Kedves Olvasók!

Lassan egy éve nem publikáltam fejezetet, holott ígéretemet tettem, hogy folytatni fogom az általam elkezdett történetet. Talán páran elgondolkodtatok, mi történt, és miért nem lett beváltva az ígéret, néhányan mérgesen kiálthattatok fel, mondván, hiszen meg lett ígérve, hol van a fejezet. 

Nos, cirka egy éve, még ötletekkel és tervekkel álltam neki a huszonhatodik fejezetnek, öt oldal el is készült belőle, de valahogy nem állt össze a kép. Különböző részekre tagolva értelme volt az írott szónak, viszont ha együtt akartam olvasni a történéseket, valami hiányzott az egészből. Két hónapon keresztül írtam át, míg végül úgy döntöttem, szünetet kell tartanom. Mindig azt mondogattam, ha már nincs meg az ihlet és nem élvezem az írást, akkor azt nem szabad folytatni, mert erőltetetté válik és elrontja az előzőleg felépített történetet. Itt is ez a helyzet állt be, időt akartam hagyni magamnak, de a hónapok csak mentek és én ott ültem az öt oldalam felett, és egyszerűen nem történt meg a csoda amire vártam. Eközben ti, egyre többen letettek, egyre többen írtatok, és vártatok, ezért is döntöttem úgy, hogy azt az öt oldalt most közzé teszem nektek megköszönve a kedves kommenteket, leveleket. Felmerülhet a kérdés, akkor ez egy végszó? Most befejezem a ,,könyvet"? 

Nem, csak visszateszem a fiókba és  várok, hátha a csoda aminek jönnie kell, végre megérkezik, addig is itt vannak a részletek.

A Florrum nem tartozott az impozánsan szép világok közé, nem bővelkedett zöld növényzetben, mély csörgedeződ patakokban, avagy vízesésekben. Nem lengte be légterét a felhőkarcolók sokasága, sőt a modern technika ritkán látott rokonnak számított e kopár bolygón. Ha valaki kénytelen volt leszállni ezen a peremvidéki helyen, nehezen bukkanhatott marasztaló okokra. Kénes illat járta át a felszínt, mely a föld mélyén rejtőző szikladarabokra hívta fel a figyelmet, amit busásan megfizettek a feketepiacon. Kopár, sivatag bolygó, mely ideális a csempészek, kalózok és fejvadászok ügyleteinek lebonyolítására, ezért is választotta Hondo bázisául ezt a golyóbist. Telephelye a felszín keleti féltekén helyezkedett el, távol a bányáktól és a kihelyezett előőrsöktől. Elektromos kerítés jelezte a kalóz felségterületét, aminek elsődleges célja az állatok távoltartása volt, no meg az arra tévedő idegenek megfélemlítése. Nagy épülettel büszkélkedhetett Onaka, melybe belépve azonnal az ivóba jutott az üzleti partner, ahol is próbálták a lehető legjobb benyomást tenni a megbízóra, avagy leendő árucikkre. Hátul a legénység szállása, pár cella, két hangár, egy fegyverraktár, egy kantin és Hondo irodája kapott helyet, ahova csakis a kiváltságosok léphettek be. A teraszon sabacc játszmák folytak, vagy éppen a kocsmában figyelemmel lehetett kísérni a dejarik partikat is. Az őrség is olykor-olykor a játékra figyelt, és bosszúsan kiáltottak, ha a támogatott fél vesztésre állt. Hátul a kantinban páran napi fejadagjaikat fogyasztották, néhányan a fegyvereiket tisztították, vagy épp a hajók állapotát mérték fel. Minden egy jól kidolgozott koreográfia része volt, a káoszban rejlő rend, amit egy kívülálló csak nehezen ismerhetett volna fel.

§

  Emma kényelembe helyezte magát ideiglenes fekhelyén, és úgy viselkedett, mint akit nem zavar a kialakult állapot. Úgy festett azon a padon, mint egy megmentésre váró hercegnő, akit elraboltak a csúnya, gonosz kalózok, holott a helyzet sokkal komolyabb volt ennél. Természetesen a nabooi nő nem akarta megadni azt az örömöt fogva tartójának, hogy lássa szenvedni, ezért elkellett fojtania minden aggodalmas gondolatát. Mikor Hondo közölte vele, hogy a főkancellár személyesen garantálta, hogy intézkedik az ügyével kapcsolatban, Ardan magabiztossága elszivárgott. Ha Palpatine-on múlik, akkor addig itt fog rostokolni, amíg a Lázadók Szövetsége meg nem támadja a bolygót, hacsak addig a kalózok meg nem ölik. Akár meg is fogalmazhatna egy üzenetet Luke-nak, Hannak vagy akárkinek, aki erre fog tévedni, hogy egykoron itt tengette napjait az a lány, akit a jövőből visszaküldtek, hogy tegye rendbe a dolgokat.

- Még a saját életemet sem tudom rendbe tenni! – morogta magának, majd felpattant és járkálni kezdett. Nem mehet ez így tovább, ki kell jutnia innen! - Mi történt veled Emma, ebben a közel egy évben? Hol vannak a céljaid, az akaraterőd és az önállóságod? Csatlakoztál a Lázadáshoz, elmentél a Halálcsillagra, hogy kiszabadítsd Leiát, kis híján felrobbant a bolygó, amin tartózkodtál, és visszatértél a múltba, aztán meg teljesen úgy viselkedtél, mint egy idióta. Mi történt veled, és mikor? – sóhajtotta végül, miután lehuppant a priccsre. Az őr kíváncsian lesett be mikor hangokat vélt hallani a fogoly felől, majd nevetésben tört ki, mikor rájött, hogy a nő magában beszél.

A megoldás adott volt, minél jobban tetteti, hogy nem akar, és legfőképp nem tud megszökni, annál jobban lankadni fog a fogvatartója figyelme és akkor adódhat egy alkalom. Okosan kell játszania, és pontosan tudta, hogyan kezdjen bele.

§

A bolygó felszínén egy újabb gejzír zuhatag tört ki a földből, hogy megtekintse a kénes eget, mely sárgásan hirdette a bolygó határait. A forró vízzuhatag körül békésen legelésztek a skalderek, akik már megszokták a talajból feltörekvő erőket, és ezért nyugodtan arrébb cammogtak, mikor a gejzír épp azon a helyen tört ki, ahol lakmároztak, és még azt sem bánták, ha épp a legfinomabb falatokat kellett föladniuk. A nap a horizonton terült el, mikor Emma kinézett rácsos ablakán. Szerette elkapni ezt a pillantott, mert ilyenkor a Doshar mező látványosságai egyfajta groteszk szépséggel látták el ezt a barátságtalan világot. 30 bolygó fordulta telt el azóta, mióta itt raboskodik, és egyre jobban frusztrálta a tény, hogy nem érkezett meg a kért váltságdíj. A kalózok türelmetlenek voltak, és Hondo nem egyszer fenyegetőzött már azzal, hogy fizetés hiányában inkább a szeparatistákkal próbál üzletet kötni, ami a lány legnagyobb elkeseredésesre sikeres lenne, hisz Dooku kapva-kapna az alkalmon, hogy többet megtudhasson a titokzatos nőről. Ha a nem kívánt üzlet megvalósulna és a gróf megsejtene valamit, akkor az a Köztársaság azonnali bukását jelentené. Emma nem sokat tudott a Sith-ekről, de eltudta képzelni, hogy rendelkeznek olyan eszközökkel, amiknek segítségével játszi könnyedséggel, kiolvashatnak mindent az elméjéből.

- Már pedig az én fejemben sok olyan dolog van, amitől a sötét oldal elsöprő győzelmet aratna! – suttogta maga elé, miközben elsétált az ablaktól, hogy lefeküdjön kényelmetlen ágyára. Egy pillant erejéig ismét előbukkant a Halálcsillag az emlékei közül, ahogyan Obi Wan halála is. Megrázta a fejét, nem gondolhat most erre, ez a sok szörnyűség még előtte van, még van esélye megakadályozni, akkor is ha Yoda megtiltotta, akkor is, ha az Erő papnői ellenzik. Meg kell próbálnia, ennyivel tartozik a barátainak.

Hangzavar ütötte fel a fejét a nagyteremben, a kalózok ismét mulatni kezdtek. A nabooi nő fáradtan fordult a fal felé, hogy tudjon aludni legalább egy kicsit. Már nem zavarta vendéglátói hangos eseményei, hozzászokott.

- Padmé, kérlek, siess. – mormolta még mielőtt elaludt volna. Amidala volt ugyanis az egyetlen, akiben reménykedni tudott.

Emma nem is sejthette, hogy barátnője csak nagyon nehezen tudna akkora összegű fűszert Hondó elé bocsátani, hisz a Köztársaság kasszájából Palpatine nem vehetett el krediteket, az újabb klón egységekre hivatkozva, és a Naboo tárgyalásai más bolygókkal nem volt kecsegtető, amit Anakin viselt a legrosszabbul. Feleségének nem egyszer kellett megkérnie a Jedi lovagot, hogy távozzon, mert agresszív viselkedésével csak rontja az esélyeket. Az egyik ilyen alkalom után lépett mellé Bail Organa és a parkolóba vezetve újságolta el, hogy ő is folytatott külön tárgyalásokat, és az Alderaannak sikerült megegyeznie a fűszert illetően, csak el kell menni érte a megadott helyre. Organa továbbá tájékoztatta Skywalkert, hogy a kreditek miatt ne aggódjanak, ugyanis azt az alderaani királyi család állja. Elmesélte, hogy felelősnek érezte magát Brehával a történtek miatt, ezért gondolták úgy, hogy kifizetik a váltságdíjat. Anakin köszönetet mondott a férfinak, majd a Jedi Templomba sietett, hogy megkeresse padawanját és asztomechjét. Eközben Bail visszament a szenátusi épületbe, hogy tájékoztassa Padmét az eseményekről és megszakítsa a nabooi nő tárgyalását.

Ezalatt a florrumi éjszakában Aurra Sing türelmetlenül huppant le egy székre, miután kikérte az adagját a frissen csempészett koréliai whisky-ből. A felszolgáló hálátlanul dobta az asztalára az italt, majd morcosan igyekezett a pulthoz, hogy a többi vendéget is kiszolgálja. A fejvadásznő eközben szájához emelte a poharat, áhítattal belekortyolt, és engedte, hogy az értékes nedű legördüljön a torkán. Igazán kedvelte ezt az italt, de most nem esett olyan jól neki, mint eddig. Már hetek óta tengődött Hondónál, és várta, hogy a Köztársaság megérkezzen a fizetséggel, amit az elrabolt szenátornőért kért. Már megbánta, hogy elhozta a nőt, azt hitte sokkal előbb kreditre válthatja, de a háború miatt, a szállítmány késlekedett. Ez idő alatt nem akart tétlenkedni, és legfőképp fizetség nélkül tengődni, ezért felkereste Cad Bane-t is, felajánlva neki a fiatal nőt, hisz tudta, hogy a durrosi nem zárta a szívébe Ardant azóta, mióta foglyul ejtették a szenátorokat, és ő meg Skywalker meghiúsította a bomba robbanását. Ám Bane volt olyan dörzsölt, hogy ne fogadja el az ajánlatot, még akkor sem, ha személyes érdek is fűzte az üzlethez. Sokkal nagyobb tervben volt most része, mint hogy hagyja, hogy a klónok és a jedik, most vele foglalkozzanak, igyekezett is az utóbbi időben meghúzni magát, amit még Aurra is szóvá tett. Nem volt mit tenni, Singnek vissza kellett mennie a Florrumra, és bízni kellett Palpatine szavában.

- Még egy kört kérek, de most két személyre! – üvöltötte a csaposnak, mikor látta, hogy Ohnaka felé tart. A kalózvezér elégedetten ült a nővel szemben, és mikor megkapta az italát habozás nélkül le hajtotta. – Van valami hír a fűszerről?

- A legutóbbi Holo-tárgyaláson biztosítottak, hogy Skywalker már elindult. Mondd csak Aurra, biztos vagy benne, hogy jó üzletet kötünk? – kételkedett a weequay-i. – Az embereim azt pletykálják, hogy a kedves szenátornő magában motyog. Ha egy örültet sóztál rám...

- Nyugodj meg! – tette fel a kezeit Sing. – Kelleni fog nekik, főleg a Jediknek, engem egy csöppet sem érdekel mennyire épelméjű, csak az, hogy jól fizessenek.

- Magam is így gondolkodom – vidult fel Hondo, a pénz említése mindig jó kedvre derítette. – Nem bízom Skywalkerben, ha valóban őt küldik, nem biztos, hogy látunk valamit is a váltságdíjból.

- Mondtam már, ne aggódj, fontos neki ez a csitri. Fizetni fog!

Egy régi teherszállító körvonala jelent meg a messzi távolban. Egy pillanatra eltakarta a napot a bámészkodók szeme elől, akik egy dühös kiáltással jelezték nem tetszésüket, majd mikor a zavaró objektum arrébb repült, folytatták addigi tevékenységüket.

§

A Twilight olyan csöndesen siklott a bolygó légkörében, mint még soha. Anakin próbálta nem felhívni magukra a figyelmet, és életében először sikerült is neki. Még Ahsoka is meglepődött, azon, hogy mestere bonyodalom nélkül jutatta el őket a kalóz lakta helyre. Messze rakta le a hajót, és már indult volna hátra a földi járművekért, mikor a togruta lány megállította.

- Ismertetnéd újra a tervet, ugyanis nem volt túl meggyőző elsőre. – aggodalmaskodott a padawan.

- Nagyon egyszerű, belopakodunk, kihozzuk Emmát feltűnés nélkül és Aurra Singet is magunkkal visszük, mert a Coruscanton vár rá egy lakosztály a börtönbe.

- És mi lesz a váltságdíjjal? Organa szenátor felajánlotta, hogy rendelkezésünkre bocsájtja a fűszert, nem lenne biztonságosabb, ha fizetnénk?

- Talán az lenne, de akkor sosem lesz vége ennek a körnek. A kalózok ismét el fognak valakit rabolni, mert tudják, hogy úgyis beadjuk a derekunkat, ideje megmutatni nekik, hogy velünk nem szórakozhatnak.

- Mester, rossz érzésem van a terveddel kapcsolatban.

- Fejezd be Ahsoka! – mordult fel a lovag. – Mégis mi bajunk lehetne? Csak egy rakás kalóz az ellenfelünk, akik nem az eszükről híresek. Jedik vagyunk, megtudjuk védeni magunkat, Emma pedig tűrhetően tudja kezelni a fegyvert, nem lesz gond.

Tűrhetően? Ahsoka biztosra vette, hogyha az említett hallotta volna ezt a ,,dicséretet" nem lett volna elragadtatva. A hosszú utat, ami várt rájuk, Artu viselte a legnehezebben. A Florrum talaja nem a legsimábbak közé tartozott, és a kiálló kődarabok olykor-olykor megnehezítették az asztromech közlekedését, amit többször is jelzett gazdájának. Anakin az Erő segítségével gyalogolt még mindig, holott már órák óta leszálltak, Ahsoka is tartotta magát, bár egy nagyobb összegű kreditkupacot adott volna egy kis pihenőért, de nem akart mestere szemében puhánynak tűnni.

§

Napról-napra szűnt meg a kételkedés, míg végül eljött , az a pillanat, amely lehetőséget adott a cellából való kijutásra. Az egyik kalóz egy hegyes villát pakolt az ételére, amit Ardan azonnal kiszúrt, mikor átnyújtották neki. Azt nem tudta, hogy szándékosan, avagy véletlenül hagyták tányérján a fegyvernek is használható eszközt, mindenesetre annak tudta be, hogy nem igazán veszik őt komolyan a weequay-i vendéglátói. Miután a fogva tartója elment, gondosan megebédelt, letisztította a villát, majd a ruhája ujjába csúsztatta. Már csak meg kell várnia, hogy elvigyék az üres tálat, és után már szabad lesz. Először meg kell keresnie a hangárt és lopnia kell egy hajót, és ha közben megtudna szabadulni a kezét kötő bilincstől, az se lenne hátrány, de a menekülést így is végre tudja hajtani. Pár óra múlva meg is érkezett az áldozott, aki mit sem sejtett a hibáról, amit társai vétettek. Mikor a cellába lépett, hogy kivigye a tálat, hirtelen hátulról egy éles valami szúródott a nyakába. A villa hegye fő eret ért, így az áldozat holtan hevert, mikor a lány futni kezdett. Nem igazán tudta merre menjen, találomra választott egy folyosót, miközben abban reménykedett, hogy nem fut bele egyetlen kalózba sem. Gyakran nézett a háta mögé, nehogy valaki onnan támadjon, és az egyik ilyen alkalommal futott bele valakibe.

- Nos, ez eléggé illúzióromboló – mordult fel az illető. – Már el is terveztem, hogy nyitom ki a zárat.

- Legközelebb észben tartom, hogy maradjak a cellámban, míg meg nem érkezel, de most ha lehet, akkor inkább segíts leszedni ezt, – lóbálta meg a lány az összekötött kezét – és tűnjünk el innen. - Anakin elővette a fénykardját és egy csapással kettévágta a tartóelemet, majd elmosolyodott, mint aki jól végezte dolgát.

- Nocsak, mester, úgy látszik a mai napon nem érdemelted ki a megmentő címet. – élcelődött Skywalker padawanja. A lány mellett lévő Artu is egyetértően csipogott, mire a lovag összehúzta a szemöldökét.

- Elég a beszédből Szájas, nincs időnk most erre! Ti induljatok el a Twilight felé – mutatott a két lányra és a droidra. – addig én előkerítem Aurrat.

- Anakin, várj! – fogta meg a nabooi nő a férfi karját. – Ha csak úgy besétálsz, akkor tudni fognak arról, hogy megszöktem, és oda a feltűnésmentes menekülés. Singet még lenyomozhatod, amikor csak akarod, de ha most kapod el, a meglepetés ereje elvész.

- Nem fogom itt hagyni! – emelte fel egy pillanatra a hangját a lovag, majd csitította indulatait, mikor rájött, hogyha így folytatja a hangoskodást, akkor nem sok esélye lesz egyik tervével sem. – Az a nő, kis híján megölte Padmét. Nem fogom hagyni, hogy szabadon mászkáljon, és ismét megkísérelje. A szenátornő védelme az én feladatom, és hidd el nekem, nem fogom engedni, hogy az a fejvadász szabadon élje életét. Most pedig visszamentek és vártok a jelemre. – Ahsoka ismerte mesterének ezt a hanghordozását, hogy ilyenkor nem érdemes ellent mondani neki. El is határozta, hogy ha kell erővel is elvonszolja a makacskodó Ardant, de erre nem volt semmi szükség.

A nabooi egy lépést hátrált, és úgy nézett az ellőtte álló férfira, mint akármelyik tárgyalópartnerre, akivel a bolygója miatt kellett értekeznie. Már 12 éves korában megtanulta, hogy legyen távolságtartó és tiszteletteljes, hogy ragasszon magára politikai álarcot, így nem okozott neki nehézséget a váltás. A padawan is érezte, hogy az előtte álló két ember viszonya megváltozott, hidegebb lett, még meg is borzongott. Ebben a pillanatban nagyon sajnálta, hogy nem olyan tehetséges az emberi kapcsolatok felmérésében, mint Windu mester, szívesen látta volna, hogy alakultak át azok a bizonyos szálak, amikről a mester beszélni szokott.

- Rendben Skywalker tábornok, tegyen úgy, ahogy jónak látja. Gyere Ahsoka, induljunk. – A padawan szó nélkül követte a szenátornőt. Furcsállta a szituációt, ám úgy látta jónak, ha nem avatkozik bele a vitába. Tudta, hogy mindkét félnek igaza van, ha nem kapják el Singet most, akkor Padmé élete továbbra is veszélyben van, ha pedig emiatt az akció miatt lebuknak, sínylődhetnek a kalózok börtönében, míg Obi Wan értük nem jön. Ám mégis a hirtelen jött ellentét a két fél között nyugtalanná tette a tanítványt.

Olyan halkan osontak a folyosókon, amennyire csak lehetett, mégis Emma érzés az volt, hogy követik. Lehet a több hetes bezártság eredményezte ezt az eszmét, vagy valóban valaki leste a távolból, azt nem tudta, de annyit biztosra vehetett, hogy minél előbb eltűnik erről a helyről annál jobb lesz. Körültekintőnek kellett lenniük, ugyanis ha egy őr meglátja őket, riadóztathatja a társait, és ismét kap egy csinos cellát, viszont ha sikerül is megakadályozni az erősítés jöttét, még az elintézett társukat megtalálhatják a kalózok. Nem tudta mennyi idejük van, mielőtt felfedezik az eltűnését, és riadóztatják a fegyvereseket, és nem is akarta megtudni. A cél a hajó, és ha Anakin hősködni akar, akkor tegye, de a saját kárára.