A Lola Sayu felszínén futó mérgező patak úgy fortyogott magában, mint a vele párhuzamosan haladó szenátor a sziklákon. Kénes buborékai, melyet azért küldött a levegőbe, hogy elriassza a kíváncsiskodó élőlényeket, megegyeztek Emma fejében felmerülő gondolatokkal, melyek egy bizonyos személy elpusztítására összpontosultak. Rosszul volt attól, hogy az a férfi sétálgat mellette, aki egy egész bolygó elpusztításáért felelős. Nem akart vele egy levegőt szívni, sőt nem akarta, hogy a kapitány egyáltalán levegőt szívjon. Mennyi életet megmenthetne, ha egyszerűen lelökné őt a folyó mélyére. Lehet, hogy gyilkosságért kivégeznék, mert egy katonai tiszt életét vette el, de legalább az Alderaan megmenekülne, legalábbis elméletben. Ez tartotta életben még Tarkint és Palpatine-t, a bizonytalan. Ardannak ugyanis szembe kellett néznie azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a leendő nagy moffnál és császárnál lehetnek rosszabb élőlények is a galaxisban, és ha „véletlenül" életüket vesztenék, az nem garancia arra, hogy a katasztrófa nem következik be, sőt sokkal rosszabb is lehet. Akaratlanul és a fekete páncélos alak jutott eszébe, akit a Halálcsillag fedélzetén látott. Ha Vaderen múlna, a fél galaxisból csak por lenne. Ez az egyetlen jó ok, amiért nem ítéli halálra az itt jelen levő férfit, és inkább ráveszi magát, hogy meghallgassa a folytonos beszédét, ami csak nem akar szűnni. Van nála rosszabb, mindig van. Persze Wilhuff Tarkin semmit nem vett észre ebből, járása és tartása olyan merev és rendezett volt, hogy szinte nem is tűnt élethűnek. Léptei sugározták, hogy tudja, mi lehet belőle és mennyire szerencsések azok, akiket egyáltalán szóra méltat. Összes haja is úgy állt, mint egy mestermű, egyetlen egy hajszál, sem mert ellenkezni és másfelé állni. Emma mellé csatlakozott már ez első pillanattól, mivel úgy gondolta szedett-vedett mentőcsapatából ő áll a legközelebb ahhoz, hogy érdemes legyen beszélni vele. Jól tudta, hogy kicsoda és milyen szerepet tölt be a nabooi konzulátuson. Hirtelen tűnt fel, a semmiből és magas pozícióba került se perc alatt. Tarkin úgy gondolta, érdemes lesz rajta tartania a szemét a nőn, mert aki erre képes, vagy veszedelmes ellenség vagy nagyszerű szövetséges lehet. Őt, magát arra tanították a szülei, hogy mindig törjön előre átgázolva akárkin és akármin, mert csak így lehet normális élete. Ezt a tanácsot sosem feledte és mindig be is tartotta, így lett az eriadui kormányzóból a főkancellár egyik bizalmas katonai vezetője. Meg van az esély, hogy Ardan is hasonló életvitelt képvisel, és akkor a szövetség a gyümölcsöző lépés, ám ha olyan lényegtelen ügyekkel foglalkozik, mint Amidala, akkor csak figyelemmel kell kísérni és a megfelelő intézkedéseket megtenni, hogy féken tartsák.

Emma már nem figyelt rá, teljesen máshol járt. Maga előtt látta szinte a Yavini bázis falait, hallotta barátai üdvrivalgását, sőt még egy-egy gúnyos megjegyzést is elcsípett Leiától, aki épp Han optimizmusát firtatta. Olyan elemi erővel rohamozták meg az emlékek, hogy legszívesebben felkiáltott volna, mit keresi itt. Neki nem itt a helye, nem ebben az időben. A lázadó bázison kellene tevékenykednie és bosszankodnia az Organa-Solo balhékon, majd Luke-kal elvonulni valami csöndesebb helyre, ahol nem hallják az állandó lármájukat.

Egy kicsit le kellett maradnia, hogy újra összeszedje a gondolatait. Mély levegőt vett, aminek kénes szaga egy perc alatt észhez térítette. Nincs idő a sopánkodásra! Szeparatista börtön területen vannak, ahol meg kell szökniük! Mialatt biztatta magát, Anakin mellé került, aki lágyan rátette a kezét a nő vállára, hogy ezáltal megnyugtassa. Emma egy kicsit megijedt a hirtelen érintéstől, nem számított senkire.

      - Olyan zavaros körülötted az Erő, mint Obi Wan, mikor rosszul van a repüléstől. – szólalt fel a férfi.

   - Nem is tudtam, hogy körülöttem is létezik ez a misztikum. – reagált a nő arcán egy fél mosollyal.

    - Nocsak, hát nem tanultad meg a leckét – dorgálta meg játékosan Skywalker. – Az Erő mindent és mindenkit körülvesz, legyen az rá érzékeny vagy sem. Ha most elárulnálak Obi Wannak egy hétig csak Holokönyveket olvasnál.

      - Lehet, hogy nem ártana egy kis kikapcsolódás. – felelte álmodozva a lány.

    - Őszinte leszek veled Emma, - fejezte be a játékot Anakin - még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet az, hogy itt vagy. Ne érts félre, nem azért mert ne lennél képes magad megvédeni, vagy azért mert hátráltatnál minket, hanem azért mert amióta kihoztuk a kapitányt és az embereit a börtönből, azóta érezem a tépelődésed. Már megszoktam, hogy vannak helyzetek, mikor furcsán viselkedsz és nem is szoktam firtatni, tudjuk miért, de ez most nyomasztó.

    - Annyi mindent mondanék és tennék, de nem lehet, néha úgy érzem, hogy szét szakadok itt belül a sok titok miatt. – mutatott a mellkasára Ardan, mire Skywalker csak bólintott. Hasonló szituációban járt ő is a titkos házassága kapcsán.

   - Pontosan tudom, miről beszélsz. – sóhajtott a lovag, majd összehúzott szemöldökkel figyelte tanítványa érkezését.

   - Miért maradtatok le, mester? – kérdezte Ahsoka kíváncsian.

   - Nos, mivel Obi Wan nincs itt, valakinek kell védenie a hátunkat. – adott magyarázatot a Jedi, majd intett egyet, hogy fokozza a sétálás tempóját. A többiekre egy zsákutcában talált, gyorsan le futtatta emlékezetében a térképet, majd dühösen fordult padawanjához. – Miért nem robbantottál, az lett volna a feladat.

   - Azt hittem zsákutca – magyarázta Ahsoka.

   - Ha Plo mester valóban azt akarta volna, hogy velünk gyere, akkor beavatott volna a tervbe. Menj és pakold a bombákat! – A fiatal togruta morogva engedelmeskedett, odament Rexhez, aki a hátáról levette a táskát, majd egyesével adogatni kezdte a tölteteket parancsnokának.

    - Uram, jönnek – kiáltott Echo hirtelen, aki bejáratot figyelte.

Új típusú B1 droidok közeledtek, pajzzsal a kezükben. Anakin azonnal előre ugrott, hogy védje a többieket a lövésektől, míg a csapatagok fedezékbe húzódtak és onnan sorozták a bádogkatonákat. A Jedi ekkora erővel nem volt túl hatékony, így mikor tanítványa látta mestere szenvedését, két töltetett a droidok közé gurított, amit persze azok nem vettek észre. Két oldalt rázta meg robbanás a helyiséget és az így keletkezett energia a földre lökte a menekülő csapatott. Miután a sziklából keletkezett por elszállt, mindenki felkelt, hogy folytathassák útjukat. Ahsoka azért még pimaszul megjegyezte mesterének, hogy mégis hasznos volt az ő eljövetel, ugyanis nélküle még mindig beszorulva álldogálnának. Skywalkernek nem volt különösebb ellenvetése az állítással szemben, csak morgott egyet, majd intett a lánynak hogy továbbra is haladjon elől és vezesse az egységet.

Obi Wan és Piell mester útja már korántsem volt ennyire eseménytelen, miután felmásztak a szellőzőrendszerbe, hogy a megbeszélt helyre érjenek, egy kutaszdroid felfedezte őket, gyorsan leadta a jelentést a főszámítógépre, és hiába lett elpusztítva a csapatot már ez sem mentette meg attól, hogy feltárják jelenlegi tartózkodási helyüket. Záró panelek jelentek meg minden egyes szint felett, melyek könyörtelenül vágták ketté a menekülő rabokat. Obi Wan a két veszélyes ajtó közé ugrott, majd türelmesen várt, és reménykedett, hogy mindenki eltudja kerülni ezeket a lemezeket. Egy pillanatra behunyta a szemét, engedte, hogy az Erő átjárja minden porcikáját, majd fülsüketítő kiáltás keletkezett a fülében, valaki nem élte túl ezt a csapdát. Kipattantak a szemei, lefelé nézett, ahol észrevette, hogy a fém olvad a lábai alatt. Kisvártatva egy kör alakú rész leesett, majd Piell mester dugta ki rajta a fejét, miközben lekapcsolta zöld pengéjű fénykardját.

    - Mínusz egy ember – jegyezte meg bosszúsan – és mindennek tetejében elkezdhetünk vagdosni. – utalt a kis termetű Jedi mester a menekülést jelentő megoldásra.

Ahsoka és a többiek megérkeztek a biztos úthoz, mely elvezeti őket a találkozási pontra, és ahol Obi Wan csapata valamint Artu és az átprogramozott droidok felveszik őket és végre eltűnhetnek erről a helyről. A gázvezeték, melyben a menetelést tervezték, nem volt a legbiztonságosabb megoldás, de arra mindenképpen jó, hogy ne legyenek szem előtt. A fiatal togruta lány azonnal felpattant, hogy kinyissa az ajtaját, míg Anakin beterelt mindenkit. Fullasztó szag áradt a tüdőjükbe, melyet csak úgy tudtak az elején elviselni, hogy takarták az arcukat. Idővel jobb lesz, gondolták, hisz mindent meglehet szokni, főleg ha háború van. Ismét Tano parancsnok haladt elől, ám ezúttal Rex biztosította a hátukat utolsó emberként. Skywalker Emma és Tarkin kapitány között sétált, hogy szemmel tartsa az idősödő férfit, ugyanis nem tetszett neki, hogy a nabooi nő ilyen ellenszenves magatartás tanúsít irányába. Neki személy szerint nem volt problémája az új taggal, sőt több nézetben egyet is értett vele, ám ezt nem akarta hangsúlyozni.

      - Ez a járat nem biztonságos! Biztos erre akarnak menekülni? – akadékoskodott Tarkin.

     - Itt tudunk elrejtőzni feltűnés nélkül. – válaszolt egykedvűen Emma.

    - Remek felfedezés szenátornő, de az itteni levegő tele van gyúlékony anyaggal.

   - A fegyvereink biztosítva vannak. – közölte Anakin. Mielőtt beléptek volna a katonák a csőbe megkérte őket erre a procedúrára.

  - Vajon a Szeparatisták is így fognak cselekedni? Apropó, meddig akarunk ebben a sötét alagútban kóvályogni?

   - Még mindig nem bízik bennem Tarkin kapitány? – kérdezte fáradtan Anakin.

   - Ön elnyerte a bizalmamat tábornok, ám a bajtársaiban továbbra sem tudok hinni.

   - Nem, maga a Jedikben nem bízik. – világított a problémára rá Skywalker.

   - Hiányolom önökből a hatékonyságot. A Jedi törvények miatt nem tehetnek meg mindent a győzelemért, nem harcolhatnak minden eszközzel. Ezért nem jó ötlet, hogy békefenntartók háborút vezessenek. – terjesztette szemléletét a kapitány. A Jedi lovag kérdőn meredt rá. – Talán, megsértettem önt?

   - Nem, én is úgy érezem, néha a győzelemről mondunk le a módszereink miatt.

    - Lám, egyvalamiben már is egyet értünk. – válaszolt elégedetten az eriadui férfi.

A csevegést Ashoka szakította félbe, aki megtalálta Holotérképen kinézett kijáratot. Skywalker megkérte, hogy nézzen körbe és keresse meg a hajót, addig ő és a többiek lent maradnak a biztonság kedvéért. A togruta egy szökkenéssel fent termett, kinyitotta az ajtót, majd körülnézett, nem látott se hajót, se ellenséget, ám mikor kiáltott volna mesterének, hogy kijöhetnek, egy roham droid tolta arcába a fegyvert. A lány gondolkodás nélkül vágta le annak karját, ami bezuhant a csapóajtón jelezve a bent lévőknek, hogy nincsenek egyedül. Nehéz döntés előtt álltak, ha kimennek félő, hogy eltalálja és megöli az ellenség túlereje őket, ám ha itt maradnak, és a gáz berobban egyiküknek sem lesz esélyük. Anakin döntött, és mindenkinek megparancsolta, hogy csússzon le a cső másik oldalán észrevétlenül, míg ő és Ahsoka feltartják a konzerveket. A sort Echo és Fives kezdte, hogy mikor leérnek, biztosítsák a terepet, utána Tarkin és a sérült katonák következtek. Emma akart utoljára ugrani, ám Rex ellentmondást nem tűrően lökte meg a fiatal nőt, majd mikor ő és Eirtaé is leértek bocsánatot kért, a durva viselkedésért. A droid haderő csak nem akart fogyni, így Ahsoka az előző akcióból zsebre dugott töltetet beledobta a csőbe, ami hatalmas robbanással vetett véget a szeparatista konzervek életének. Mivel nem találták sehol Obi Want és csapatát, Skywalker úgy döntött, hogy mestere úti céljának helyére igyekezzenek.

Kenobi mester nem véletlenül nem jelent meg, miután sikeresen kimásztak abból a halál járatból, a falon mászva közelítették meg a leszállóhelyet. Kívülről minden békésnek tűnt, ám a szakállas Jedi nem tudott bedőlni ennek az olcsó trükknek. Javasolta, hogy nézzék, megy egy másik szemszögből is a helyet, amibe mindenki beleegyezett. Nem is tétováztak, és egy hátsó utat találva léptek a nyílt területre. Obi Wan már-már nevetett magán és túlzott gyanakvásán, mikor az őr droidok fegyvert szegeztek a halántékához és gépies hangjukon utasították őket, hogy maradjanak veszteg.

Sobeck végigkövette a foglyok útját, és nevetve, dörzsölte a tenyerét. Meg kellett hagynia nem rossz tervet eszeltek ki a Jedik, de áldotta az éles eszét, amiért könnyen rájött, hol üthet rajtuk. Dooku gróf elégedett lesz, most már nem fogja küldeni a fenyegető üzeneteit. Nincs más dolga, mint megtalálni a leggyengébb láncszemet, megtörni és megszerezni a koordinátákat. Szinte mosolygott, mikor megérkeztek. Magabiztosan állt előttük és hidegvérrel közölte, ha nem mondják el azt, amit tudni akar, akkor sorba végzi ki őket. Ismerte annyira a Jediket, hogy ártatlanok életét nem fogják veszélybe sodorni, így előbb-utóbb megered a nyelvük, ám mikor a félszemű mester kijelentette, hogy készek mind meghalni, egy kicsit elbizonytalanodott. Lelőtte az első klónkatonát, majd várta a reakciókat. A jedik közömbösek maradtak, míg a katonák érezhetően sajnálták testvérüket.

     - Ez érdekes – motyogta Sobeck. Nem erre számított, ezek a Jedik kegyetlenebbek, mint ahogy várta. – Rendben, ha nem beszélnek, majd fognak a vallatásnál. Vigyék őket a börtönblokkba!

     - Vettem, vettem – harsogták a bugyuta droidok – Induljanak! – parancsoltak az életben maradtakra.

Obi Wan csak remélni tudta, hogy Anakinéknak nincs bajuk, és volt tanítványa gyorsan kitalál valamit, hogy kiszabadítsa. Összekellet szednie az előbb minden erejét, hogy ne lépjen fel a kivégzés ellen. Érezte, hogy a háború kegyetlenebbé tette, és olyan tettek, mint az erőszakos halál már nem tudták, úgy megrengetni. Még nem tudta, hogy ez jó, avagy rossz dolog, most csak a menekülésre akart gondolni. A folyosón ismerős B1-esek tűntek fel, kék festésük szinte olyanok voltak, mint amilyet Anakin festett az övéikre. A parancsnokuk megállította társait, és közölte, hogy innentől átveszi őket, és a többi droid leléphet. Ezekben a bádogdobozokban fel sem merült annak lehetősége, hogy átverik őket. Mikor a piros jelzésű fémdobozok elmentek, egy ismerős csipogás ütötte meg Kenobi fülét. Artu jött, hogy megmentse. Még sikerülhet a terv, még kijuthatnak, ha elindulnak a hajó felé. Szerencséjükre, csak két folyosón kellett végigmenniük és máris a teherszállítójuk terült a szemük elé. Az átprogramozott egységek vezették a sort, majd közölték az őrökkel, hogy el kell szállítani a foglyokat. Egy percig minden simán ment, már majdnem ott voltak a rámpán, mikor az ott lévő ellenséges erők megkapták az információt, hogy társaikat átprogramozták és köztársaságiak szökni próbálnak.

A vészjeladóra rengeteg droid futott ki az ajtón, elkezdődött a harc. Obi Wan és társai fedezéket kerestek, egy konténer mögött, ahol épp a taktikát próbálták egyeztetni, mikor Anakin és csapata futott hozzájuk. A konzervek természetesen folyamatosan lőtték őket, plazmatöltetet nem sajnálva, de szerencsére lövedékeik nem találtak célba.

    - Elnézést, hogy késtem – jegyezte meg szarkasztikusan Anakin, miközben Obi Wan mellett kifújta magát, és hárított egy-két lövés fénykardjával.

     - Áh, nem maradtál le semmiről. – nyugtatta meg Kenobi.

    - Ezek, körülvették a hajónkat – bosszankodott hangosan Ahsoka.

   - Javaslom, indítsunk frontális támadást ellenük, foglaljuk el a hajót. – vetett fel Tarkin

   - Az se old meg minden gondot. – rázta meg a fejét Obi Wan – Látja azokat, az ágyúkat? – mutatott az említett darabokra. – Ha nem iktatjuk ki őket, és szétlövik a menekülő járművünket, attól tartok nem megyünk sehova sem...

   - Igen, és pontosan ezért kell elfoglalni az űrkompot – szakította félbe Kenobit a kapitány. – Annak a fegyverzetével, megtizedelhetjük őket.

   - Örülnék, ha inkább előbb végig gondolná a mondandóját kapitány, és csak utána nyitná ki a száját. – morgott közbe Emma. – Ha elindul a hajó fel esélye se lesz odaérni, mivel felhívja a droidok figyelmét rá. Nem egy észlények, így ha okosan cselekedünk, ránk koncentrálnak és nem a gépre.

   - Már megbocsásson szenátornő, de ön nem kapott katonai kiképzést, ha jól tudom, így nem tudhatja mi a legmegfelelőbb választás. Inkább akkor szólaljon meg, ha kérdezik, így is kifogásolható az ön ittléte.

   - Az nem a maga problémája, hogy mikor és hol teszem kockára az életem Tarkin kapitány!

   - Ne vitatkozzunk sokáig, ugyanis fogytán az időnk. – szakította őket félbe Anakin, majd karjával a hátuk mögé mutatott. A droidok bevetették lebegő járműveiket és a hátukba kerültek.

Ahsoka, Anakin, Obi Wan és Piell mester egyszerre pattant fel és forgatta fénykardját, hogy hárítsa a lövéseket. Rex eközben a másik fedezékből kifutott, és Emmát azonnal átvezette egy biztonságosabb helyre. Bevetett protokollnak számítottak a mozdulatsorai, amit Anakin kérésére cselekedett meg, minden egyes alkalommal. A fedezékből, a klónok a két nabooi nő előkapta fegyvereket, és ritkítani kezdték a droid tömeget. Skywalker megunva a védekezést, egy Erő ugrással a járműre pattant, lerúgta annak tulajdonosát, és minimális lövés után leszedte a többi lebegő bádogdobozt. Piell mester a háta mögé pattant, hogy fedezze, miközben a lovag megindult, hogy megtisztítsa a terepet.

    - Tábornok úr, az egyik kommandós droid elfoglalt az egyik ágyúpozíciót. – figyelmeztette Fives a parancsnokát. Skywalker és Piell arra vette az irányt, ám egy másik konzerv leszedte őket a járműről, így a koncepció megbukott.

     - Valamit tennünk kell! – szólalt fel Echo, majd egy pajzzsal a kezében megindult a hajó felé!

    - Echo, vigyázz! – kiáltott utána Fives, miközben figyelte társát. A klónkatonának esélye sem volt. A kommandós droid egyetlen egy lövéssel felrobbantotta a hajót, aminek ereje elsodorta a hős katonát, ám az ágyú is vele pusztult. – Echo! – kiáltott egy utolsót Fives. Bajtársából nem maradt más, csak a sisakja, aminek látványára összeszorult a torka.

  - Mennünk kell! – terelt el mindenkit Obi Wan a helyszínről. Ki kellett használniuk ezt a pillanatnyi megzavarodást.

Futniuk kellett, olyan sebesen, ahogy csak tudtak. Fives, még mindig a fejét fogta Echo miatt, Anakin egy percig maga elé révedt, majd megrázta magát, és a Jedi templommal beszélő Obi Wanhoz igyekezett.

    - Kenobi mester, mi történt? – kérdezte aggódva Plo Koon, miután fogadta a hívást.

    - Attól tartok az űrkomp már nem visz minket sehová. – adta meg a választ a kérdezett.

   - Konkrétan arról van szó, hogy apró darabokra robbant. – szólt közbe Anakin. – Segítséget kérünk!

     - Rendben van, azonnal küldöm a cirkálókat.

Miután találtak egy eldugott zúgott, Artu segítségével a Tanács eltudta küldeni az új leszállóhely koordinátáit. Egy kisebb szigetre került a választás, ami az egyetlen megoldást jelentette a számukra, ám jelenlegi pozíciójukból nehezen volt megközelíthető.

    - Ezen a terepen szinte lehetetlen közlekedni. – mérgelődött Fives.

    - Ez az Erőd csapdája, ha a szökevények ki is jutnak, a bolygót csak nehezen tudják elhagyni.

  - Mi felkészültebbek vagyunk, holmi szökevényeknél. – kérte ki magának a feltételezést Skywalker

  - Remélem is, hogy így van – csatlakozott Piell mester, majd ismét útnak indultak, hogy végérvényes eltudják hagyni ezt a helyet.

§

Órák óta gyalogoltak, aminek a fáradság lett a következménye. Emma is nehezen vette már a levegőt, de egy percig sem akart Tarkin előtt gyengének tűnni. Nem tudta, meddig kell még menniük, de azt igen, hogy már nem bírja sokáig. A kénes gáz, amit belélegeztek, egyre jobban telítette a tüdejét, és zavarta az oxigén szállítást a csontjaiba, ezért mozgott nehezebben. Mellett Eirtaé és hasonló gondokkal küszködött, ahogy a páncélt nem viselő, sérült klónok is. Nem állhattak meg, különben könnyen rájuk találhatnak. Nem sok útvonalon lehet haladni ezen a bolygón, ezért valószínű, hogy előbb-utóbb belefutnak valamibe, ám ha mozgásban maradnak, megnehezíthetik az ellenség dolgát.

   - Fogadjunk, hogy a Jedi barátaik nem lesznek ott, mikor megérezünk – morgott a hátsó traktusba Tarkin, mikor libasorban haladtak, egy keskeny úton a folyó mentén.

   - Szedje a lábát, az megszabadítja az aggályoktól Tarkin. – szólt rá Piell mester mogorván. Emma nehezen állta meg, hogy fel ne nevessen, míg mellette Ahsoka is látványosan fintorgott. A kapitány népszerűségi mutatója nem verte a csillagokat a csapatban.

     - Halljátok ezt? – kérdezte hirtelen Tano parancsnok, a Jedik bólintottak körülötte.

    - Társaságunk érkezik. – erősített meg a félszemű mester. Éles visító hang rázta meg a csöndet, melynek hallatán mindenki összerezzent, aki nem szokott hozzá a veszélyhez.

    - Jönne a bestiák. – jegyezte meg epésen Fives

   - Hogyha szimatot fognak, elvezetik hozzánk a droidokat. – állapította meg Even Piell – El kell terelnünk a figyelmüket, ki vállalkozik a feladatra?

   - Majd én. – húzta ki magát Anakin, mire Obi Wan köhécselésére megváltoztatta a mondatát. – Úgy értem, mi vállaljuk.

Kenobi és Skywalker jobbra, míg a többiek balra indultak, eközben az Anoobák a szag után loholtak, vezetve a droidokat. Ahsoka és a csapat többi tagja a folyó közelében lévő sziklás üregben helyezkedett el, ahol is a kén elfedi az illatukat, míg Anakinék elbánnak vérengző fenevadakkal. Mikor elhaladt mellettük a csorda, pár perc után folytatniuk kellett útjukat, hogy időben odaérjenek a megbeszélt helyre. A két Jedit utolérték a bestiák, akik fénykardjukkal harcoltak velük, ám a többiek túl gyorsan haladtak, mint ahogy ők irtották őket, így pár Anooba rátalált a maradék eleségre. Piell mester és Ahsoka elküldte a többieket, ám ők rossz irányba haladtak, így találkoztak a még nem semlegesített állatokkal. Pár B1 droid és pók droid is csatlakozott az ütközethez megosztva ezzel az ellenségeik figyelmét. Emma kettőt pislogott és Anakin mellett találta magát, akit épp a pókok kötöttek le. Eirtaé elvált tőle, mikor Rex és Cody külön osztotta őket, így csak magára számíthatott és Tarkinra, bár az meg se fordult a fejébe, hogy a kapitány egy percig is megfontolná a segítséget. A lőszere egyre fogyott, ám a droidok is. Egy percig békén hagyták, így a gondolatai eltudtak kalandozni. A közelében lévő Jedi lovagra nézett, kinek jelenlétében mindig biztonságérzet szállta meg. Figyelte mozgását és hatékonyságát, minek hatására az agyában felderült a már régóta érzett titok. Egy tizedmásodpercig tartott, míg összerakta a képet, ám ennek hatása megbénította. Nem látta a felé közeledő szörnyeteget, mely okosan hátulról közelítette meg áldozatát. Mire a nabooi nő észbe kapott, már orral a föld felé feküdt, és egy éles fájdalom hasított a hátába. Felordított, ahogy csak tudott, és várta a további csapásokat, ám azok nem jöttek. Érezni vélte a halálát, ám helyette kiáltást halott, utána egy vérszegény nyüszítést, majd a hátán lévő súly eltűnt. Nem értette mi történt az állattal, de mikor Skywalker felsegített már eltudta képzelni. Mikor a bestia ráugrott a Jedi érzékei azonnal jelezték a veszélyt, és a nő sikításának hatására, fejében átkapcsolt abba az üzemmódba, amiben a csaták kellős közepén található, és ez megegyezik azzal az állapottal, amit a Tatooine-on élt át a Tusken táborban. Felkiáltott, az Erő segítségével felugrott és könyörtelenül vágta ketté az állatot. Obi Wan elképedve nézte a jelenetet, ritkán látta barátját ebben az állapotban, és ilyenkor mindig elfogta az aggodalom.

    - Tudsz járni? – kérdezte a lovag Aradantól, aki bólintott, minden egyes mozdulat fájdalommal járt a számára, de nem volt hajlandó összeesni. – Mondtam neked, ha csataközben egy pillanatra is megállsz, akkor halott vagy. –tette hozzá dühösen a nőnek intézve szavait.

Mikor az utolsó droidot is lelőtték, Kenobi felpattant az egyik sziklára, hogy körbenézzen, ám amit ott látott, szomorúsággal töltötte el. Ahsoka hozta kezeiben a halott Piell mester testét. Mikor közelebb ért elmesélte, hogy a lanniki férfi hősiesen a csatában halt meg, és mielőtt csatlakozott volna az Erőhöz elmondta neki a koordinátákat, így az információ megmenekült. Obi Wan átvette a testet, köpenyébe csavarta, majd összekötötte a két végét, egy rövid megemlékezés kíséretében a lávába vetették a hősies erőhasználót. Nem gyászolhattak sokáig menniük kellett. Emmát Eirtaé segítette a haladásban, míg el nem értek a szigetre. Az erősítés egy része megérkezett a szeparatista oldalról, így mikor kilőtték a kábeleket, hogy átmásszanak, a droidok azonnal célba vették őket. Először Ahsoka és Tarkin haladt át,   utána a klónok, míg Obi Wan és Anakin fedezte őket. Emma is megpróbálta a mászást, ám pont azok az izmai sérültek, ami segítettek volna neki, így fel kellett adnia. A Kenobi és Skywalker összenéztek, és némán beszélték meg a teendőket. Obi Wan eléjük állt, míg Anakin átkarolta Emmát, és egy Erő ugrással a másik oldalon termettek, őket pedig a mester követte.

Sobeck is megérkezett a helyszínre a lebegő járművel, és hiába lőtte ki a gépet Fives, a vezető simán földet ért, megragadta Tarkint, és kész volt őt behajítani a kénes folyóba, ám akkor ott termett Ahsoka és egy döféssel végzett a szeparatistával, elnyerve ezzel Tarkin elismerését. Emma a helyében nem mozdult volna meg, az egyszer biztos.

     - Késnek, már itt kéne lenniük. – bosszankodott a szakállas mester.

   - A szeparatista seregnek úgyszintén. – tette hozzá a lovag. Végszóra felbukkant a jól ismert Wolffpack jelzésű LAAT/II, leereszkedett a szigetre, majd Plo mester hajolt ki belőle, hogy segítsen.

    - Megköszönhetitek a vendéglátást. – tette hozzá a kel dori Jedi Mester, majd segített felszállni a menekülőknek.

Mire készen lettek, megérkeztek a droidok is, ám a kis csapat zavartalanul tudott továbbrepülni a cirkáló felé. Emmát azonnal a gyengélkedő szárnya kísérte Eirtaé, ahol lekezelték a sebét, és olyan erős altatót kapott, hogy egészen a leszállásig aludt.

§

A szenátusi épületben a folyosón haladva volt ideje átgondolni az elmúlt egy nap eseményeit. Ardan szenátor helyettes szokatlan volt manapság ezen a helyen, így a szenátorok többsége érdeklődve figyelte merre megy. Miután a Jedi Templomban is kezelték, és a gyógyító Vokara Che útjára engedte, úgy döntött minél előbb ki kell szakadnia ebből a környezetből. A háta még mindig fájt, és a gyógyító elmondása szerint a hegek nem fognak eltűnni a seb begyógyultával sem, ám ez egy kicsit sem tudta most foglalkoztatni. A Lola Sayun megváltoztak a dolgok, és olyan felismerésre tett szert, mely megengedhetetlen volt a számára. Egy Jedi iránt érzelmeket táplálni öreg hiba és értelmetlen is, hiszen ők sohasem kötődhetnek senkihez. Volt ideje gondolkodni, és arra jutott, hogy valószínűleg csak hős-szindrómában szenved, és azért vonzódik Anakinhoz, mert sokszor megmentette. Ha egy idegi kikerül a látóköréből a férfi az érzései is elmúlnak majd, és miután ez bekövetkezett, visszatérhet eredeti feladatához. Igen, ám de hova mehetne? A Naboora nem tanácsos a későbbi élete, miatt, és itt a Coruscanton sem maradhat. Csatákban sem vehet részt, hisz ott van az, akitől el akar szakadni.

  - Kérem, bocsásson meg, nem vettem észre – mentegetőzött Organa, miután figyelmetlenségből összeütközött a szintén gondolataiba révedő nővel.

     - Ugyan, én is hibás vagyok. – ismerte el a nabooi. – Gondterheltnek tűnik szenátor, történt valami?

    - Alderaani ügyek. – sóhajtott a férfi. – A feleségem Breha, a királynő, és szüksége lenne egy segítőre, aki intézi az ügyeit, de fogalmam sincs, honnan szerezzek valakit, aki külvilági, így nem befolyásolható. És mindenek előtt megbízható. De ahogy látom, ön sincs a toppon.

   - El kellene mennem egy időre innen, de fogalmam sincs hova. Egy ideig elegem lett a háborúból és Coruscant-ból. – Organa megvakarta az arcát, majd mosolyogva feltárta a megoldást.

    - Úgy gondolom nem véletlenül bukkantam most önre. Segíthetnék egymásnak, ön eljön az Alderaanra és segít nekünk, míg mi biztosítjuk azt, hogy távol maradjon ettől az egésztől. Mit szól, elvállalná?

     - Megtiszteltetés lenne, szenátor, köszönöm. – mosolygott melegen a férfire Ardan

    - Nos, akkor beszéljünk Padméval. Remélem, tudja még egy ideig nélkülözni önt.

Emma keserédesen gondolt az Alderaanra. Szerette volna látni a bolygó szépségeit, ám a bolygó szomorú sorsa miatt, mindig összeszorult a szíve. Miközben a folyosón haladt Organával, mégis a lelkesedése győzött, végre láthatja azt, amiről a hercegnő beszélt.

Eközben egy másik idősíkon Leia Organa sóhajtott egyet miközben bámulta az elé terülő tájat. Ez már a harmadik bázis, amit a yavini után felállítottak, de még mindig nem a végleges pont. Ebben a ritka csendes órában megengedte magának, hogy egy rövid idegig megemlékezzen arról a bolygóról, melyen nevelkedett. Látta maga előtt a csodálatos hegyeket, a tiszta füvet, érezte a friss levegőt, mely mindig mosolyt csalt az arcára, hallotta a patakok lány zuhogását, ami zene volt az állatok számára, jelezve a tiszta ivóvizet. Szomorúság töltötte el a lelkét, mikor arra gondolt, hogy soha többé nem nézheti ezeket a mindennapi varázslatos dolgokat. Néha mikor becsukta a szemét, látta a robbanást, és érezte az akkor fájdalmát. Annyi ártatlan élet, mindazért, mert az apja ellenkezett Palapatine-nal. Noha sajnált minden lakost, mégsem bánta meg azt, hogy nem árulta el a bázist, sem apja tetteit. Mindketten a nagyobb jóért cselekedtek, és megakarták tisztítani a galaxist a Birodalomtól. Tudta jól, hogy az eszközökkel, melyekkel élniük kell, ugyanolyan kegyetlenek, mint az ellenséggé, de belátta, hogy nincs más út. Ha másképp menne, nem ölne, de ezen már rég túltette magát. Tudta, hogy a reményt éltetni kell, és ha ő lesz az utolsó ebben a galaxisban, aki még hisz a békében, akkor egyedül kell szembenéznie az elnyomással, de erre nem került sor, amiért igen hálás volt. Voltak társai, akik ugyanúgy hittek az igazságban és jóban. Ez a tény mindig megmelengette egy kicsit a szívét. Későre járt már, ideje volt megtartania az esti megbeszélést, még egy utolsó pillantást vetett az égre, két hajót keresve. Az egyik egyiket egy makacs koréliai és egy vuki vezette, akik újabb csempészést vállaltak, ezúttal viszont a Szövetségnek, a másik pedig egy egyszerű hajó, melyen egy asztromech és egy tatooine-i ifjú keresett valakit. Emma hónapok óta eltűnt, és Luke nem nyugszik meg addig, míg meg nem találja.

- Egyszer sikerrel jár, tudom. – motyogta magának Leia, majd megindult a tanácsterembe, ahol többen is arra vártak, hogy szeretett hercegnőjük bátorítsa őket és emlékeztessen mindenkit arra, milyen fontos is az, amit tesznek.

Kedves Olvasók!

Mint tudjátok, múlthét kedden, ,,... milliók kiáltottak fel egyszerre, és aztán néma csend lett." mikor megkaptuk a hírt, hogy elhunyt Carrie Fisher. Szeretnék pár mondatban megemlékezni munkásságáról és arról az életérzésről, melyet neki köszönhetünk. Kislányként én is Leia hercegnő akartam lenni, anyukámat nyaggatva, hogy csinálja meg nekem a „kakaós csiga" hajkölteményt, mert enélkül nem lehet megvédeni a galaxist a képzeletbeli Hannal és Luke-kal. Ahogy cseperedtem, úgy értettem meg a karakter üzenetét, miszerint egyetlen egy lánynak/nőnek sincs szüksége arra, hogy megmentsék, hisz példaértékűen állhat ki magáért és harcolhat a jóért, segítség nélkül is. Nem csak Leia üzenete volt ez, hanem magáé a színésznőé is, hisz a három film után ugyanúgy terjesztette azokat az eszméket, amiket láthatunk tőle, és amikben valóban hitt. Nem tetszett neki, hogy karakterét a hatodik részben bikinire vetkőztetik és Jabba mellé teszik rabszolgának, méltatlannak érezte a hercegnővel szemben és a nőkkel szemben is, amivel maximálisan együtt tudok érteni. Carrie őszintesége és humora mindig mosolyt csalt az arcomra, és bátorságát mindig is csodáltam, hisz ő úgy élte életét, hogy mindent kimondott, amit ki kell és nem félt beszélni, arról ami másnak tabu témát jelent. Ezt is sokan eltanulták tőle. Generációk példaképe, és értékrend teremtője, távozott, egy szép korszakot hagyva maga után. Gondolatban részvétemet küldöm a lányának Billie Lourdnak, aki előtt nehéz időszak közeleg, hisz nem csak édesanyját vesztette el, de napokkal később a nagymamáját Debbie Reynoldsot is.

Végezetül csak annyit tudok írni, hogy köszönöm Carrie Fishernek, hogy anno besétált a meghallgatásra, mert úgy gondolta vicces lehet egy űrbéli hercegnőt alakítani. Köszönöm, hogy felmerte vállalni az igazságot és bátorságot közvetített, valamint azt is, hogy megtanította, egy igazi királyi sarj nem szorul megmentésre.

Nyugodj békében hercegnő, hisz te már egyesültél az Erővel.