Rozsdás AT-AT pihent a homoktemető felszínén egy nem rég betelepített bolygón. Évekkel ezelőtt nagy csata volt, aminek köszönhetően ezek a rozsdás szerkezetek emléket emeltek, mindannak amit a régi világok képviseltek. Akár egy művészi kompozíció, úgy terült el a roncs darab a mindent elfedő szemcséken, nem is oly távol egy csillagrombolóval, mely ugyanolyan tehetetlenül aludta örök álmát. Hajótávlatból nézve egy szomorú művész hagyatékának tűnt, aki festék és vászon helyet egy bolygót festett be vérrel és gépekkel. A piros szín már eltűnt, ám az élettelen tárgyak továbbra is fent maradtak, megélhetést biztosítva a lakóknak. Néhány régi alkatrészért ugyanis étel volt kapható, ha nem is elegendő, de legalább annyi, hogy a következő nap ismét erőre kapjanak, és legyen még idejük egy szebb jövőt álmodni. Oh, ha ezek a gépek mesélni tudnának! A roncsvadászok olyan történetekre bukkannának, amiket el sem tudnának képzelni. Némelyikük el-el tűnődött meséjükön, ám a legtöbbeknek csak élelemforrásként jelentek meg ezek a furcsa masinák, kivéve az egyiküknek, egy 12 éves kislánynak. Régóta élt már a Jakkun, ám roncsvadászattal csak pár éve foglalkozott. Otthona egy AT-AT belseje, és legjobb barátja egy játékbábú, akit maga készített, és akinek a Rey nevet adta. Különös névválasztás, nem igaz? Ám a története roppant egyszerű, még első munkája kapcsán talált rá egy lázadó sisakra, melyre ez a név volt írva. Annyira megtetszett neki, hogy barátjának és saját magának is ezt a nevet adta, ugyanis nagyon kevés emléke maradt meg a régi életéből. Valaha volt egy anyukája és egy apukája, és máshol élt, ám azt nem tudja hol, még csak nem is emlékszik rá, ha jobban belegondolt, nagyon semmire se emlékszik, se a szüleire, se a nevére, se a lakhelyére, még csak azt sem érti, miért került ide. Egyetlen egy dallam maradt meg a fejében, amit különleges alkalmakkor idézet fel magában, vagy dúdolta bábu barátjának. Jól meg akarta őrizni ezt az egyetlen nyomot, ami régi életéhez kötődik. Esténként az AT-AT lábinak dőlve bámulta a csillagokat a sisakkal és a játékkal, miközben elképzelte milyen is lehet a galaxis. Olyan sok látnivaló van, és olyan sok barátságos szép bolygó. Egyszer majd elutazik mindegyikre, hogy saját szemével lássa őket, ám előbb meg kell várnia a szüleit. Megígérték neki, hogy visszajönnek, legalább egy hang, amire emlékszik ezt mondta. Az égről a tekintetét lakóházára fordította és ismét azokon az izgalmas történeteken morfondírozott melyeket maga talált ki. Elképzelte, hogy mozog ez a nagy monstrum és nagy lépteivel nyomot hagy a forró homokban. A csillagromboló az égből figyeli és segíti, míg a lázadók bátor harcosai megálljt nem parancsolnak neki. Nagyjából ismerte a történetet e két csoport között, mikor a városba ment leadni az alkatrészeket a többi vadász sokszor mesélt a Birodalomról annak szokásaikról és a Lázadásról. Néha egy-egy fél mondatot hallott valami régi Klón Háborúról is ám, az oly rég történt, hogy pontosat senki sem tudott mondani körülötte. Figyelme ismét a lakására összpontosult és a gépekre. Sokszor nem értette a galaxis lakóit. Miért teremtenek ekkora szerkezeteket és ölik meg egymást? Miért érdemel így szomorú sorsot minden élő és élettelen? Nem is sejthette a választ, ami egyszerűségének köszönhetően volt nehéz. Mindent a szeretet, avagy annak hiánya okozott. Régen, az a csillagromboló azért zuhant le, mert egy férfi megmentette kedvesét, ezek a gépek pedig azért jöttek létre, mert egy Jedi elárulta szeretteit és megölte őket, segítve ezzel a gonoszt, aki réges-rég megálmodta tervét. Minden úgy történt, ahogy egy bizonyos császár eltervezte évtizedekkel ezelőtt, még a Jakku felfedezése előtt. Nem is sejthette, hogy lakhelye helyén először egy furcsa páros és egy droid veszekedésétől zengett a bolygó. Pont itt, ahol ő lakik.

,,Milyen furcsa is a sors" – gondolta Palpatine mialatt coruscanti irodájában ülve töprengett. Harmadjára próbálta megszavaztatni az új fegyverkezési törvényt, ám ismételten meghiúsult hála Organának, Naberrienek és Mothmának. A híres lojalisták, az állítólagos szövetségesei egyre több problémát okoznak, nem is beszélve arról az új idegesítő nőről, Ardanról. Mióta feltűnt, rossz érzése van, és hirtelen lett mély barátsága Kenobival és Skywalkerrel eléggé aggasztotta. Próbálta kiszedni a Jedikből a lány szerepét, de nem járt sikerrel, mind ugyanazt a mesét mondták. Egy nabooi lány csupán, akit a szenátor segítségeként küldtek. A főkancellár sokkal okosabb volt, hogy elhiggye ezt a gyermeteg mesét. Hiába szerezte meg Cad Bane az adatait, ezzel az Emmával valami nincs rendben. Az Erőn keresztül érezte, hogy veszélyt jelent, ám sorsát nem tudta úgy megállapítani, mint a többiekét, ami még jobban frusztrálta. Ezzel a kis kalanddal, amit a Byssre szervezett, az volt a célja, hogy véget vessen szegély lány életének, ezáltal elhárítva a veszélyt és nem utolsó sorban a halála közelebb lökné Skywalkert a sötét oldal felé. Ám, már három napja nem kapott hírt róluk Dookutól, ezért azt feltételezte, hogy a gróf ismét kudarcot vallott. A Jedi Tanács is a feje tetejére állt, amiért eltűnt a Kiválasztottuk, ám ez a tény az öreg nabooi férfit kicsit sem érdekelte. Berendelte Mas Ameddát és megparancsolta neki, hogy ne árulja el senkinek, hogy elmegy, ha valaki keresné, közölje, hogy fontos elintézni valója van. Saját kezébe kellett vennie az ügyet, így gépével felszállt és az Erő segítségével próbálta megérezni a Jedit, ki reményei szerint majd tanítványa lesz.

Obi Wan egyre feszültebben bámulta a holotérképet mialatt próbálta kitalálni egykori tanítványa hollétét. Mikor a Tanács tájékoztatta őt Anakin és Emma eltűnéséről azonnal utánuk akart menni, ám a Nagymester megtiltotta neki. Túlságosan kötődik, barátjához, amit nem egyszer rótt már fel neki a Tanács, de legfőképp Yoda. Meg kellett zaboláznia érzéseit, és engedni, hogy Plo mester és csapata keresse meg az eltűnt különítményt. Hiába bízott a mentőcsapatban, nem volt képes elhagyni a kommunikációs szobát, minden pillanatban leste a kommlinkjét és a térképet, hátha hírt kap. Két napja nem aludt megfelelően, ezért halvány karikák képződtek a szemei alá. Érezte, hogy egykor tanítványa életben van, ami még több reményt adott neki. Visszagondolt Ahsoka rémült ábrázatára, mikor megtudta, hogy mesterének nyoma veszett, már-már nevetni akart a szituáción, hiszen ebben semmi meglepő sincs. Anakin és a baj kéz a kézben járnak, ha nem jelentkezik, pár órára fel sem tűnik neki, olyannyira megszokta, ám napok még tőle is soknak számítanak.

     - Te tudtál erről az akcióról? – kérdezte Ahsoka, mialatt fészkelődött székében. Pár órát aludt, hogy koncentrációja új előre kapjon. Ő sem akarta elhagyni a termet, Kenobival váltották egymást a szolgálatban.

    - Őszintén szólva nem, ha Padmé nem értesít róla, akkor egyikünk sem tudna erről.

   - Ez különös, nem gondolod mester?

   - Palpatine nem szokott semmiféle küldetést szervezni a Szenátus és a Tanács beleegyezése nélkül. Kíváncsi vagyok mire is volt jó ez az egész. Miután Emma és Anakin visszatér, megtudhatjuk az igazságot.

Ahsoka bólintott egyetértése jeléül, ám korántsem volt nyugodt. Legalább őt igazán elvihették volna, akkor most nem lennének bajban. Mesterének hála Ahsoka eltudta képzelni miféle helyzetekbe keveredhettek, és a képzetek, amik a fejébe szálltak korántsem tetszettek az ifjú tanítványnak. Minél előbb meg kell őket találni valahogy.

Mialatt ők tanácskoztak, addig Palpatine főkancellár egy átlagos fregattot vezetve kereste az eltűntek nyomait. Minden lehetséges ugrási útvonalat átszámoltatott, majd megérzésére és az Erőre hagyatkozva rábökött az egyikre, betáplálta a navikompba, és egy szempillantást alatt fénysebességre ugrott a Byssről. Dooku végül is tájékoztatta az akciója sikertelenségéről, ami felettébb felbosszantotta a nabooi férfit. Hónapok óta húzza át a terveit az a lány és még mindig nem képesek elbánni vele, ha ez így folytatódik, akkor még a végén személyesen kell intézkednie. Nem szívesen mocskolta be a kezét, de ha a tanítványa már erre sem képes, kénytelen lesz. Napról-napra többet kellett csalódnia a grófban és Grievous tábornokban, ám régi mestere mellett megtanulta a türelem erényét és azt is, hogy idővel minden megváltozhat, és a javára fordulhat minden, csak ügyesen kell dolgoznia a háttérben. Egy darabig úgy is érezte, hogy minden úgy megy, ahogy eltervezte, ám ennek a titokzatos Emmának a felbukkanása megkavarta a kártyákat. Mialatt gondolataiba merült, nem vette észre, hogy percek óta csipog az egyik radarjelző, rádióhullámok érkeznek az egyik sivatagbolygóról, mégpedig a segélykérő frekvenciát használva. Palpatine miután megállapította a pontos helyet, azonnal módosított útvonalán. Kicsit távolabb landolt a vészhelyzetet jelölő ponttól, szemügyre akarta venni a környéket, ám mialatt körül pásztázta szemével a helyet, nem látott mást csak homokot. Elindult balra a bajbajutottak felé, miközben azon morfondírozott, melyik rendszerben is lehet, valamint miért nem tud senki sem erről a helyről. Nem kellett sokat gyalogolnia, hamar felismerte a kék-fehér asztro droidot, aki Ardan mellett állt, míg odébb Anakin valamiféle tákolt készülékkel veszekedett. A kriffbe, hát mégsem halt meg, de akkor miért van bűntudata ifjú Jedi barátjának?

    - Oh, Anakin édes fiam, végre megvagytok – öltötte fel jóságos álarcát a főkancellár, mialatt a megszólított felé lépkedett. – Már mindenhol kerestünk.

   - Excellenciás uram, ön itt? – Anakin teljesen ledöbbent, nem csak amiatt, hogy magát Palpatine-t küldték, de meglepetés volt számára a rádió működése is.

    - Igen, bűntudatom volt, hogy bajba sodortalak, ezért úgy döntöttem én magam sietek a segítségedre. Remélem, megtudtok nekem bocsátani – nézett jelentősen Emmára, aki pókerarcát magára öltve nézte a két beszélgető férfit. – Mondd fiam, miféle bolygón vagyunk, és hogy kerültetek ide?

    - Ha nem haragszik meg, inkább ezt a történetet a Coruscant felé menet mondanám el. Elegem van már ebből a helyből.

    - Persze, persze, gyertek, a hajóm ott parkol – mutatott balra, majd csendben megindultak az említett jármű felé.

 Mialatt Skywalker a kalandjaikat mesélte, a kancellárnak feltűnt, hogy Ardan nem szólt egy szót sem. Gondolataiba merülve ült hátul a droiddal, aki saját nyelvén csipogott neki megállás nélkül. A nő néha megsimította kupoláját, vagy elmosolyodott, de a Jedire és a politikusra még csak rá sem nézett. Tudta, hogy a tábornok bizonyos dolgokat elhallgat előle, és csak remélni, mert, hogy mindezt azért teszi, mert nincsenek egyedül. Majd az irodámba, elmondja, mi volt ennek a különös viselkedésnek az oka. Talán, még sem kell annyira aggódnia a nabooi lány miatt? Kiüti saját magát a játszmából?

Emmának nem kellett sok időt eltöltenie a kellemetlen társaságban, ugyanis az ismeretlen bolygó és Coruscant csak pár óra távolságban volt egymástól. Megkönnyebbülten lélegzett fel, mikor leszálltak a Republica 500 plattformán, ami a nabooi szenátornak volt fenntartva. Amint kilépett a gépből, azonnal a lakosztály felé sietett Artuval, míg a két férfi kicsit lemaradva követte őt. Padmé és vendégei azonnal felugrottak, mikor meglátták a csapzott lányt. A szenátornő sietve ment hozzá, megölelte, mialatt folyamatosan kérdezgette, hol volt és mi történt vele. Mikor abbahagyta a lány szorítását, akkor vette észre, hogy Skywalker és Palpatine is a szobában tartózkodik. Kimérten és távolságtartóan bólintott mindkettőnek, majd egy fejmozdulattal jelezte Anakinnak, hogy később szívesen várja a négyszemközti beszámolót. Palpatine-nak semmi kedve sem volt csöndben maradni, előadta vitézségét és nagyjából a két szerencsétlen hajótörött történetét, amit Padmé és vendégei Sabé, Eirtaé valamint Tekla hitetlenkedve hallgatott. Mióta megy el a főkancellár és menti meg az ,,embereit"?

    - Nos, kedveseim, nekem mennem kell – szólalt fel Palpatine, majd visszautasított a frissítőt, amit 3PO kínált neki – Sok tenni való akad, de örülök, hogy ma is jó szolgálatot tettünk. Mi lenne velünk, Skywalker mester és Ardan kisasszony nélkül? Abba bele sem merek gondolni – tetette rémületét a felszólaló. – Remélem, az ülésen találkozunk – intett a két nő felé, majd Anakinhoz fordult – Fiam, ha időd engedi, majd nézz be hozzám. Minden jót önöknek. – Padmé kedvesen kikísérte, majd miután elment visszasietett a nappaliba.

    - Mi volt ez az egész? – kérdezte, mialatt leült és kifújta magát.

   - Úgy gondolom valamiféle csapdába futottunk – kezdte magyarázni Anakin – Mikor kiléptünk a hiperűrből, egy szép nagy flotta fogadott minket, de sikerült elmenekülnünk, hála a kiváló pilóta képességemnek.

   - Na meg a határtalan figyelmetlenségednek, majdnem nekimentünk annak a csillagnak. Arról nem is beszélve, hogy összetörted a Twilight-ot – húzta fel a szemöldökét Emma.

- Hé, arról nem én tehetek. Ránk lőttek, és lefagyott a rendszer is. Különben is, ha jól tudom te végig ki voltál ütve!

  - Artu elmesélte – rántott vállat a lány, mire a férfi a drodija felé fordult.

  - Kis pajtás, azt hittem mellettem állsz. – rótta fel kedvesen az árulkodását, mire az említett rosszallóan csipogott a nagyképűségről.

   - Hogy talált rátok a főkancellár? – szólt közbe Sabé

  - Ez jó kérdés, nem gondoltam volna, hogy a rögtönzött jeladó ilyen erős hullámot bocsát ki. Vagy a közelbe kellett lennie, vagy nagyon tudok valamit. Mindenesetre Szájasnak várnia kell az ajándékkal, ugyanis az új fénykardja markolatát is fel kellett használnom.

   - Ki az a Szájas? – kérdezte nevetve Eritaé

  - A padawanom, Ahsoka – húzta ki magát a lovag.

   - Te jó ég Ani, te aztán jól megnőttél – mosolyodott el Sabé – mikor utoljára találkoztunk még kisfiú voltál, és most már saját tanítványod van. – Anakin megölelte mind két ismerősét, akik egykor Padmé szolgálói voltak.

  - Igen – morgott a lovag, kellemetlenül, majd inkább úgy döntött ideje távoznia – Nekem mennem kell, a Tanács már várja a beszámolómat és Obi Wan is biztos aggódik. Örülök, hogy ismét találkoztunk – intett a két vendégnek, majd Padméra nézett szerelmesen. Ha minden jól megy, akkor este tudnak találkozni. – Te pajtás, maradsz? – kérdezte droidját, aki beleegyezően csipogott, ugyanis Emma megígérte neki, hogy kitisztítja a fúvókáit. – Minden jót – intett, majd elvitt egy járművet a garázsból, ami a követséghez tartozott.

Emmának fájt minden porcikája, emellett fáradt volt és koszos. Elnézést kérve vonult el, hogy végre tisztálkodhasson, valamint, hogy végig gondolja mi is történt azon a különös bolygón. Elméje ismét végigvezette azokon a történeten, melyeken az ifjú Jedi lovag mesélt neki. Az első tanulótársai, a sértéseik, a sugdolózásuk, majd a döbbent meglepetés, amivel fogadták újdonsült társuk képességeit. Szemei előtt látta szinte a jeleneteket, és még most is megbotránkozott az elmondottakon. Hogy hagyhatták ezt a Mesterek? Egyáltalán, mit szólt ehhez Obi Wan? Ha valakik úgy hivatkoznak magukra, mint a béke őrei, miért tűrik meg, hogy a diákjaik megalázzák a másikat? Azáltal, hogy Anakint rabszolgának szólították és éreztették származását, a Jedik elvesztették a tiszteletet, amit Emma táplált feléjük. Szégyellte magát, amikor Ferusnak hitt, és nem Skywalkernek, mikor az szörnyetegnek állította be. Ő is cserben hagyta, pedig ha csak rákérdez, akkor megtudhatta volna a másik verziót is. Már egy jó ideje a zuhany alatt állt, s, mikor már csak hideg víz folyt a csapból hirtelen felsikoltott. Gyorsan elzárta, megszárította magát, felöltözött, majd a nappaliba visszatérve neki is állt Artu tisztításának. Padmé, Sabé, Eirtaé és Tekla még mindig ott ült, várva arra, hogy Emma végezzen, és végre elmesélje mi is történt vele az elmúlt napokban.

   - Mit kerestetek ketten a Byssen? – kérdezte Eirtaé érdeklődve. Az egész eddig hallott elbeszélésben ez nem volt világos számára.

   - Palpatine árulást gyanított szövetségesei körében, így megkérte Anakint, hogy nézzen körül. Mivel nem akarta, hogy az említett kétes egyedek veszélyben érezzék magukat, talált egy politikust, aki fedezi az akciót. A főkancellár szervezte így, ám a tárgyalásra nem került sor.

   - Nem bízol Palpatine-ban? Mintha kétkedést vélnék felfedezni a hangodban. – reagált Padmé

   - Nem értek egyet pár intézkedésével, ez minden. – Emma, nem mert barátja szemébe nézni, hazudott neki. Egyáltalán nem bízik a főkancellárban, sőt tudja, hogy idővel mivé fog válni.

   - Sokan vagyunk ezzel így – bólintott Amidala, majd eszébe jutott, hogy nem is mondta el miért tartózkodik a városbolygón két egykori szolgálója. – Nem tudom, ismered-e Sabét és Eirtaét? – mutatott a két lányra maga mellett – A királynő parancsára mostantól ők is velünk laknak és segítik a védelmünket. Eirtaé melléd lett rendelve, remélem nem bánod. – Mondhatni Ardan egyáltalán nem bánta, sőt mikor közelebbről szemügyre vette leendő kísérőjét ismerős emlékek kellemes érzete reppent a szeme elé. Egykori dadáját látta, aki hatéves koráig vele volt, vigyázott rá és rábízhatta minden olyan titkát, melyet a gyermekek ilyenkor fontosnak tartanak. Legszívesebben a nő nyakába ugrott volna, de türtőztette magát. Idővel megtudja majd az igazságot és valószínű mostani énje rendeli majd a családhoz, de ám addig még van idő. Meg akarta jobban ismerni a nőt, aki nevelte, emlékeket akart gyűjteni a többi mellé. Mosolyogva bólintott Padménak, hogy elfogadja a védelmet.

    - Örömömre szolgál elfogadni a királynő parancsát. Sokat hallottam már kitűnő szolgálataidról. – fordult a szőke nő felé, aki mosolyogva viszonozta a bókot, majd elvett egy tisztító ruhadarabot és fényezni kezdte az R2-es koszos kupoláját.

3PO is melléjük sétált kedélyesen társalgott Artuval, majd Emma felé fordult, hogy elmesélje roppant,,izgalmas" kalandját az egyik nyuszi droiddal. Padmé közben Teklával és Sabéval elvonult készülődni a délutáni ülésre, amelyen fontos beszédet fog tartani Bail kérésére. Mialatt szolgálói a haját készítették, datapadján átolvasta mit is akar elmondani, majd becsukott szemmel motyogva ismételte a fontosabb pontokat. Közben Emma és Eirtaé végzett a tisztogatással, amit az asztromech hálás füttyükkel köszönt meg. Örömében 3PO mellé gurult és büszkén mutogatta csillogó alkatrészeit a folyton fontoskodó protokoll droidnak, aki nagyképűnek nevezte tömzsi kis barátját, amiért felvág azzal, hogy a szervesek így a gondját viselik. A két nő nevetésben tört ki, mire a bosszankodó megsértődött, és úgy határozott, hogy inkább ránéz a beosztottjaira. Artu Emma mellé gurult, míg az beszélgetett újdonsült testőrével. Eirtaé elmesélte neki a lány kérésére, hogy miért nem szolgálta eddig a királynőt, hol volt eddig és miért őt választották. Panaka kapitány pár újítást vezetett be személyi testőrök körben, és ezeket a módszereket Eirtaé, Sabé és Mondé próbálhatta ki. Miután sikeresen elvégezték tanulmányaikat, Panaka úgy határozott, hogy mind a három nő visszakerül a királynő köré, ám Apailana ezt megvétózta. Mondét maga mellett tartotta, majd elküldte Sabét és Eirtaét Coruscantra, hogy vigyázzanak a szenátorra és helyettesére. A szolgálónak nem árulták el Ardan igazi kilétét, hagyván hogy a nő tehesse meg, mikor szükségét érzi a beavatásnak. Emma még várt, nem akarta elijeszteni leendő dadáját.

₰

A késő délután erőtlen napsugarai úgy lopták be magukat a felhőkarcolók ablakain, ahogy a tanulni vágyó fiatal fejében az első szikra lángja reményteljes kezdetet ígért. A legtöbb munkahelyről már hazamentek az emberek, hogy azt a pár órát még szeretteik körébe töltsék, majd miután a nap ismét felkel, ugyanúgy dolgozzanak és folytassák unalmas életüket, ahogy máskor is. Padmé fáradtan huppant le kanapéra Emmával, Sabéval és Eirtaéval karöltve. Nehéz pár órán voltak túl, és lehet, hogy most sikert arattak, de a háborút még nem nyerték meg. Mindannyian a puha és oltalmat nyújtó ágyukra gondoltak, mikor Typho kapitány váratlanul megjelent és egyenesen Emma elé sétált.

   - Elnézést a zavarásért, de Ahsoka Tano padawan beszélni szeretne önnel. – Az említett a kapitány mögött várakozott. Ardan biccentet, Typho távozott, míg a togruta azonnal el is újságolta, miért érkezett.

   - Miben segíthetünk Ahsoka? – mosolygott rá kedvesen Padmé, mialatt a fiatal lány fújtatott egyet.

   - A mester küldött a droidok miatt. Egy új küldetésre mennek, de engem nem visz, mert szerinte túl veszélyes. – mérgesen gesztikulált, majd a mondata végén fújtatott egyet. - Ez annyira igazságtalan, nekem kellene eldöntenem mikor, kockáztatom a saját életem, és nem neki. Különben is, ő hányszor járt már el, úgy ahogy akart, csak azért mert jónak látta?

  - A tanítóink döntését a legnehezebb elfogadnunk, de ők tudják mi jó a számunkra – nyugtatta Padmé.

   - Igen tudom, de, azért egy szívességet kérnék – nézett Emmára nagy szemekkel – A mesterek hallgatnak rád, esetleg ha beszélnél velük.

  - Milyen küldetésről van szó pontosan?

  - Hát, Piell mester megszerezte a Nexus adatait, de a Szepik elfogták és az Erőd be vitték. Kenobi, Skywalker és Plo mesterek pedig a kiszabadítást tervezik.

  - Ha Obi Wan és Anakin nyakig benne van, akkor elég veszélyes lehet – bólintott Emma. – Pontosan mit takar a Nexus út?

  - Egy titkos hiperűr járat a két tábor fő bázisa között. Ha a szeparatisták megszerzik, bármikor elérhetik Coruscantot.

  - Ez esetben Emma, beszélned kell a Jedikkel – határozott Padmé.

Erőd? Nexus? Veszélyes küldetés? Hát sosem lesz már egy nyugodt nap a Galaxisban?