Anakin a Twilight kapcsolóival babrált, mikor Emma belépett a pilótafülkébe. A Jedi fél pillanatra a fejét az érkező felé fordította, majd mikor készen lett a beállításokkal, Artuval ismertette teendőit. Pár órát töltött a Coruscanton és már úton van. Mikor lesz ennek vége? Mikor tölthet érdemi időt a feleségével? Bosszúsan fújta ki a levegőt, majd ismét utastársára nézett, neki sem volt kedvére ez a kis kirándulás. Fáradtan vetette le magát az ülésre, majd egy percre becsukta a szemét, hogy összeszedje magát. Ő sem érzett másképp, mint a Jedi egyszerűen elege lett a hirtelen sok utazásból és csatározásból. Ha csak azért kellett visszajönnie, mert valakinek csatároznia kell a Szenátusból, akkor meghagyhatták volna a saját korában is, van feladat bőven ott is. Ehelyett ugrál Palpatine kedvére, mintha a Birodalom mellett állna. Kipattant a szeme, hisz úgy viselkedik, mint azok az idegesítő lojális katonai vezetők vagy épp hivatalban megmaradt szenátorok, akik köztudottan nem vesznek részt a lázadásban. Ugrál, ahogy a császár, vagyis a főkancellár fütyül. Hiába hívják a rendszert Galaktikus Köztársaságnak, ez már rég az öreg nabooi birodalma, és a lakók még csak észre sem veszik, se a szenátorok, sőt, még a Jedik sem. Nem egyszer morfondírozott már a Nagy Bukáson, ám ami most jobban lekötötte a gondolatait az Palpatine hirtelen jött érdeklődése. A geonosisi csata és a mortisi kirándulás kivételével, ha ütközetbe ment, azt mind a főkancellár kérésére cselekedte. Közvetlenül ez nem lett így kimondva, ám a jóságos öreg férfi mindig úgy gondolta, hogy küldenie kell valakit, hogy lássák az emberek, a politikusok nem csak ülnek a babérjaikon, vagy épp óvóhelyeiken bujkálnak, hanem igenis kiveszik a részüket ebből a szörnyű felfordulásból. Ez valahol még érthető is, ám az már nem igazán világos, miért mindig őt találja meg, mikor annyi ember van abban az épületben? Ha nem ismerné Palpatine-t még azt hinné, hogy megkedvelte, és mivel egy bolygóról származnak, ezért küldi őt. Ha a mostani kor gyermeke lenne, akkor még el is hinné ezt a maszlagot. A császár talán veszélyt lát a személyében? A valódi célja az, hogy kiiktassa végre Emmát?

      - Kicsit kényelmetlen ez az ülés az alváshoz – ijesztette meg a lányt a hirtelen felszólaló Jedi. Bizonyára azt hitte elaludt, azért van még mindig csukva a szeme és azért szótlan. Aggódva nézett Anakinra, nem tudván mennyire oszthatja meg gondolatait vele, hisz ő az egyik legnagyobb támogatója a főkancellárnak.

      - Nem aludtam, gondolkodtam. Kérdezhetek tőled valamit, mint egyszerű galaxisi lakos egy Jeditől?

    - Természetesen. – mosolyodott el a tábornok – A legmegfelelőbb választ próbálom majd megadni hölgyem.

    - Miért ragaszkodik a főkancellár ahhoz, hogy veletek menjek? – Skywalker összeráncolta a homlokát és pár percig a kijelzőt bámulta, majd mikor Artu csipogott átkapcsolt hiperűr sebességre. Emma nem akarta sürgetni, valószínűleg rosszul érintette a kérdés, mivel Palpatine afféle nagybácsi számára. Legszívesebben fejbe vágta volna magát, inkább Obi Want kellett volna kérdezni. Anakint ugyanis nem szerencsés felbosszantani.

    - Ezen már én is elgondolkodtam. – szólalt fel végül, majd mikor furcsa pillantást kapott Ardantól, folytatta – Nem hinném, hogy a háború ahol, emberek halnak meg alkalmas lenne arra, hogy reklámozzuk a rendszert. Ne értsd félre, ez nem ellened irányul, de hevesen tiltakoztam az ellen, hogy gyere. Nehéz a dolgunk, és nem szeretném, ha bárki megsérülne, aki nem a harctérre való. Nem egyszer próbáltam lebeszélni a főkancellárt, de ragaszkodott hozzá, hogy velünk jöjj, ezért engem is foglalkoztatni kezdett a kérdés: miért? Meg is kérdeztem tőle, de csak annyit mondott, hogy mivel látja, megbízunk benned és milyen jó kapcsolatban vagy Obi Wannal ezért úgy gondolta nem bánnánk, ha elkísérnél minket. Viszont az én véleményem szerint ez csak politika. Ha többen látják, hogy ti is harcoltok, talán többen akarnak belépni, illetve újra csatlakozni.

Ez teljesen ésszerű magyarázat is lenne, ha nem tudná, hogy az említett főkancellár egy vérszomjas gyilkos. Valamiért veszélyesnek tartja Bailt és őt, ezért előszeretettel küldi őket a szeparatisták markába. Az alderaani szenátornak nagyobb a befolyása ezért el tudja kerülni az ilyen helyzeteket, a munkájára hivatkozva, ám Emma nem élvezi ezt a kiváltságot. A Szenátus szemében ő csak Padmé Amidala helyettese, akire akkor van szükség, ha a szenátor nem tartózkodik a Coruscanton, ám addig jelenléte hasztalan. Ki bánná, ha esetleg egy küldetés során életét vesztené?

    - Pontosan hova is megyünk? – jutott eszébe a lánynak, hogy még az úti célt sem ismeri. Míg a jelennel foglalkozik, nem gondolkodhat a jövőn.

    - Ahogy látom a Byss felé. – pillantott rá Anakin az adatokra, mielőtt válaszolt

   - Úgy tudom, ők Palpatine-t támogatják. – gondolkodott hangosan a nabooi, mire válaszként a mellette ülő bólintott. – Akkor mi szükség a jelenlétünkre?

    - Nos, úgy tűnik árulók vannak a bolygón, akiket le kellene tartóztatni. Ha a hadsereget küldik vagy szimplán a Jediket, akkor kiderül, hogy tudunk az esetleges szervezkedésről, ám ha egy szenátor megy Jedi kísérettel, az nem feltűnő, hisz bármiről tárgyalhatnak. A dolgunk felfedni a szeparatista párti csoport személyazonosságát, és jelenteni a Szenátusnak és a Rendnek. A többi a hadsereg dolga. Eltart egy ideig, míg odaérünk, így ha gondolod, lepihenhetsz hátul. Artu és én mindent kézben tartunk.

    - Ez esetben elfogadom az ajánlatod. – Szabályosan örült a felkínált lehetőségnek és nem is akarta további kérdezősködéssel felbosszantani a Jedit. Majd ha hazaérnek, beszél erről Obi Wannal.

Fáradtan dőlt le a hajó oldalába épített fekhelyre. Nem volt valami kényelmes, de Emmát ez most nem tudta zavarni. Épp, hogy letette a fejét, már el is nyomta az álom.

A lézerlövedékek ismerős hangját hallotta, valahol a távolban lövöldöztek, és a hangok erősségéből arra következtetett, hogy az ellenség közeledik. Maga mellett viszont nem a klónokat látta, hanem a lázadókat, akik bőszen próbálták fegyvereiket előkapni, hogy minél előbb tudják viszonozni a rohamosztagosok tüzét. Emma dermedten nézett körbe. Mikor került vissza? És miért egy csata közepébe? Kétségbe esetten kezdte tanulmányozni környezetét, hogy legalább sejtése legyen melyik bolygón van. A zöld füves terület és a fák jellegzetes alakja arra engedte következtetni, hogy talán a Thyferrán tartózkodik, vagy az Abregadon? Jelen pillanatban ez mit sem számít, elő kell vennie a Rextől kapott DC-ket és viszonoznia kell a lövéseket. A fehér páncélos alakok már lőtávolba kerültek, ám a lány mégis habozott. Annyira hasonlítanak a klón bajtársaira, nem volt szíve lőni, még akkor, sem ha jól tudta, hogy az előtte látható egyedek már nyomokban sem tartalmazzák szeretet csapatát. Fel kellett hát emelnie pisztolyát és célba kellett vennie az egyik katonát. Lőtt, és a lézer azonnal kioltott egy életet. Mennyivel egyszerűbb droidokra lőni, mivel élettelen lényekről van szó, nem kergette a lelkiismeret egy-egy sikeres akció után, ám ez a felállás nem tetszetős.

     - Én a helyedben inkább a központba mennék szivi, még a végén kapsz egy szép mintát a bőrödre, és akkor Chewie nagyon szomorú lesz, azt hiszem megkedvelt téged. – termett mellett a mindig pimasz és harcra kész Han Solo. Emma legszívesebben a nyakába ugrott volna, ügy megörült neki és vuki barátjának. – Apropó még mindig nem értem, mi ez a nagy harci kedv – ragozta tovább Han – a főméltóságok általában a holotérkép mellett követik az eseményeket... Azt a mindenit, szép lövés – hagyta abba előző monológját, hogy megdicsérje a nabooi nő találatát. Az egykori csempész le volt nyűgözve. – Ezt nem tőlem a tanultad, én miért nem tudok ilyet? – fordult Chewbaccahoz aki saját vuki nyelvén mulatott Solon és a hirtelen jött tanácstalanságán. – Kösz a segítséget haver – morgott hű bajtársára, majd ismét Emmához intézte szavait – Szivi, ha már itt vagy, akkor meg kellene beszélnünk valamit.

     - Most? – értetlenedett Emma

    - Miért, mikor? – kontrázott Han, miközben lelőtt egy páncélost. – Te és a hercegnő elég jó barátok letettek, ahogy észre vettem, igazán szólhatnál pár szót az érdekemben. Azt tudom, hogy odáig van értem, de nem igazán jutottunk előre, ha érted mire gondolok. Mondhatnál pár szép szót rólam, megteszed, ugye?

   - Miért egy csata közepén, jut ez eszedbe, ha szabad megkérdeznem?

   - Ha már itt vagyunk, gondoltam megbeszélhetjük a dolgokat. - mondandóját ismét nem tudta befejezni, ugyanis egy rohamosztagosnak sikerült melléjük érnie. A koréliai nem szeppent meg, fegyverét rá emelte, majd kérdőre vonta a betolakodót. – Téged nem tanítottak meg arra, hogy nem illik más beszélgetését kihallgatni? – a páncélos alak annyira meglepődött, hogy nem is tudott válaszolni, és mire észbe kapott, már kapott is egy lövést a mellkasába. – Egyre szemtelenebbek – jegyezte meg Han.

   - Elképzelni sem tudom, hogy maradtál eddig életben.

   - Mindig kibeszélem magam a kutyaszorítóból – dicsekedett Solo, majd Chewbacca ennek az állításnak azonnal neki is ment, mondván a fele se igaz. Ezt már a csempész sem hagyta szó nélkül – Ne morogj, ez mindig bejön.

    - Veszekedés helyett inkább nézzetek előre, van egy új fegyverük, ami nagyot fog szólni – vetett véget a komédiának az újonnan érkezett Luke.

Nem is tévedett, mikor kiadták az első lövést, a föld szinte megremegett, és hiába lett vége a lövésnek, még mindig mozgott.

Emma kezdte ezt furcsának találni, sőt azt is, hogy miért hallja folyamatosan Artu panaszos csipogását. Valami itt nincs rendben, eddig nem tarthat az utórengés sem.

Ekkor ébredt fel, hirtelen a biztonság kedvéért körülnézett, még mindig a Twilight fedélzetén volt. Nehezen tudott felkelni, ugyanis a hajó össze-vissza forgott és rázkódott. Vajon mit csinál Anakin? Nehézkesen jutott el a pilótafülkébe, ahol az ablakon kinézve megkapta kérdésre a választ. Egy szeparatista flotta szúrta ki a hajójukat és minél előbb meg akarta őket semmisíteni. Skywalker káromkodva forgatta tovább a hajót, miközben utasította Artut, hogy programozzon be egy útirányt és amint lehet, kapcsoljon fénysebességre. Szegény asztromech nem állt épp stabil lábakon, de azon volt, hogy megoldja a problémákat. Emma leült a másodpilóta székébe, és lőni kezdte az ellenséget a fűszerszállító hajó felújított fegyverzetével.

    - Hogy futottunk bele ebbe a kis meglepetésbe? – kérdezte a balján ülő férfit.

    - Erre én is kíváncsi lennék. Épp mikor kiértünk a hiperűrből, ez a látvány fogadott.

   - Elbírunk velük, addig, míg nem tudunk ugrani?

    - Természetesen – morgott egyet a tábornok. Pár ostoba droid nem tudja legyőzni a levegőben. – Viszont készülj fel, rázós utunk lesz.

Abban egy percig sem kételkedett. A vadászgépek eléggé megnehezítették a dolgukat, nem is beszélve a fregattok lövéseiről. A Twilight forgott és pörgött, míg Artura vártak, aki nagy nehézségek árán fordítani tudott a bemeneti nyíláson párat, ám Anakin nem várta meg, míg a kis droid megnézi a koordinátákat, azonnal hiperűr sebességre váltott. Hátra dőlve fújtak egyet, mikor sikerült kimenekülniük, ám a problémának korán sem volt vége. Artu odagurult gazdájához, és panaszosan mesélte neki, hogy nincs megfelelő koordináta beprogramozna, túl korán ugrott így egy ismeretlen részen fognak kikötni, vagy ami még rosszabb bele repülhetnek egy csillagba vagy egy nebulába. Anakin próbált babrálni a navikomppal, de már nem tudott mit tenni, mivel a korszerűtlen technika, ami ebbe a kis fűszerszállítóba volt, feladta a szolgálatot és lefagyott. A kijelölt cél ismeretlen fedőnéven futott az eszközön, mivel semmilyen égi test nem volt a közelbe, amit a rendszer ismert volna.

    - Megírtad már a végrendeletedet? – próbálta enyhíteni a feszültséget Skywalker. Az Erőn keresztül érezte, hogy a lány kezd kijönni a sodrából.

    - Technikailag még meg sem születtem!

    - Oh, nos, ez némi jogi problémát eredményezhet. – Nem egyszer gondolkodott már el azon, hogy vajon milyen távoli jövőből is érkezett útitársa, ám eddig egyetlen egy támpontot sem kapott. Körülbelül 20 évesnek tippelte, és most már azt is tudja, hogy még nem él. Lassan ha így halad pár év múlva még az igazat is megtudhatja. – Kapaszkodj, - szólalt fel hirtelen – kiérünk a hiperűr folyosóról.

Az Erő segítségével tapogatta le a helyet. Érzett egy bolygó és egy napot, ezzel egy kicsit megnyugodott. Nem a kietlen űrbe kell hát lebegniük, ám ez a szerencse könnyen átfordulhat. Ha valamelyik égitestbe landolnak, az bonyodalmakat eredményez. Hirtelen rossz érzése támadt, nagyon rossz. Mikor kiértek egyenesen a bolygó felszíne fele haladtak nagy sebességgel. Az Erővel próbálta tompítana az ütközést, valamint annak lehetőségét, hogy élve elégnek az légkörbe menet, ám azt már tudta, hogy a hajó jelentős károkat fog szenvedni. Minden eddigi tudását össze kellett szednie, hogy egybe maradjanak. Artu irányíthatatlanul gurult a pilótafülkébe, míg neki ütközött Emma székének. A lány lefejelte a műszerfalat, amitől egy időre elvesztette az eszméletét. Anakinnak nem volt ideje megnézni a lány sérülését, csak annyit érzékelt, hogy életben van. A droid panaszosan csipogott, így próbálva felkelteni a lányt, de hiába.

₰

Mikor Emma magához tért, rettenetesen fájt a feje. Nem igazán tudta hol van, vagy épp miért érez egyre nagyobb fájdalmat az említett testrészébe. Nem akarta kinyitni a szemeit, fáradtnak érezte magát. Még pár percig pihen és utána megmondja Padménak, hogy ma nem tud bemenni a szenátusba, sőt még a templomba se. Csak itt fog feküdni és várni, hogy ez a tompa érzés elmúljon. Ám, ahhoz sem volt energiája, hogy mind ezt közölje, sőt még a szemét sem tudta kinyitni. Hirtelen bizsergés futott át rajta, majd a fáradt érzés tova szállt. Boldognak és nyugodtnak érezte magát. Nem tudta elképzelni, hogy van ennél békésebb és jobb állapot a világon, de egy biztos ezt az érzést soha sem akarja elhagyni. Az ajka mosolyra húzódott, úgy érezte bármire képes és nincs lehetetlen, még a szemét is ki tudja nyitni, holott ezelőtt már ez is elég nagy feladatnak bizonyult. Erős fényé érte, mikor végre ismét látta a világot, majd egy árnyék enyhítette a nap sugarát, de nem sokáig. Valaki mozog a feje felett? Ki van a szobájába? Miért nem ébresztette fel 3PO? Aztán hirtelen minden eszébe jutott, az utazás, az ütközés, a szeparatisták. A nyugtató érzés eltűnt, és a feje ismét sajgott.

      - Üdv újra köztünk – szólalt meg Anakin valahol a nabooi feje felől. Épp egy kötést próbált rátenni a fejére. – Remélem már nincs nagy fájdalmad. Próbáltam segíteni, de a gyógyítói képességeim nem a legjobbak.

     - Te voltál az a kellemes érzés?

    - Igen is meg nem is. Próbálta az Erőt rád irányítani és rávenni a gyógyításra, de mint mondtam ez a terület nem az erősségem. Amikor éreztem, hogy magadhoz térsz, a fájdalomérzeted nem akart csökkenni, azért gondoltam egy próbát megér.

   - Köszönöm Anakin, jobban érzem magam, viszont lenne pár kérdésem. Hol vagyunk? Mennyi ideig voltam kiütve és mikor megyünk innen?

   - Egy napig aludtál, ami nem is volt baj, eléggé lefejelted a műszerfalat. A hol vagyunk, kérdésre nem tudok válaszolni, a Twilight rendesen megsérült, valahol alkatrészeket kell szereznünk, vagy egy másik hajót, ami elvisz. A kommunikációs berendezés tönkrement, ahogy a kommlinkek is, Artu pedig nem talál fogható frekvenciát. Röviden ennyi.

   - Ez egy sivatag, mint a Tatooine-on? – kérdezte Emma emésztve az előbb hallottakat. Nehezen felült és körbenézett. Mindenhol csak homokot látott.

   - Igen – morogta Skywalker – csak én vagyok ilyen peches, hogy egy ilyen Erő verte kiszáradt homokos kriff bolygóra zuhanjak – káromkodott a Jedi, majd ülőhelyzetbe segített a lányt és egy ételhordót valamint vizet rakott elé. – Ezt meg kell enned és innod kell, továbbá ne mozdulj innen, én rakok tüzet valahogy, valamivel.

Eszébe sem volt felkelni. Már nagyon éhes volt, szinte feltépte a fedelet és enni kezdte a koréliai ragut. Artu gurult mellé, miközben panaszosan trillázott. Bocsánatot kért, amiért miatta Emma beverte a fejét. A nabooi megsimogatta az asztromech borítását. Egy percig sem hibáztatta őt a baleset miatt. Miután végzett az étellel gondolkodni kezdett. Kommunikációs kapcsolat nélkül, hogy kérnek segítséget? Van egyáltalán ennek a bolygónak lakója, és ha van vajon segít? Mivel Anakin nem mondott semmit egy esetleges bioszken vizsgálatról, így nem is akarta számon kérni a dolgot. Tapasztalt tábornok, tudja, mit csinál.

Skywalker talált pár olyan anyagot, ami könnyen éghet, és nem jelent rájuk veszélyt. Pár csepp üzemanyagot öntött a rögtönzött máglyára, majd fénykardja segítségével „tüzet varázsolt". A nap már lement, és hideg hátborzongató fuvallatot küldött a „hajótörött" kis csapatra. Emma minden érzéke megborzongott, mikor megérezte a kellemetlen ajándékot. A tűz hiába ad meleget, nem minden hideget tud elűzni, nem a szív mélyén tanyázó jégvulkánt. A Jedi lovag szorosan a lány mellé ült, hogy ezzel is melegítse. A termo takarót nem készítette be, nem gondolta volna, hogy egy ilyen helyre kerülnek, ostorozta is magát emiatt, és a hely miatt is. Rég elnyomott emlékek törtek fel benne, a gyerekkorából, a rabszolgaságról, de legfőképp az anyáról és annak haláláról. Elátkozottnak érezte magát, amiért egy ilyen helyre került, ahol a táj segít neki emlékezni. Minden tanult technikára szüksége volt, hogy elrejtse magában a kitörő érzelmeit. Mikor Emma ki volt ütve elvonulhatott, kiüvölthette magát, míg most magyarázkodnia kellene, ha ugyanezt tenné.

    - Lehet, hogy nem vagyok Jedi és nem rendelkezem az Erő hatalmával, de látom, hogy valami bánt. Ha megszeretnéd valakivel osztani, akkor én itt vagyok. A diszkréciómra számíthatsz. – Elmondja neki? Vannak olyan jó barátságban? Az egész történetét eddig csak Palpatine és Padmé tudja, míg Obi Wannak sem mondott el mindent. Aztán az Erőn keresztül szemlélte a lányt. Itt van egy távoli jövőből, és senkire sem támaszkodhat. Ő nem érzi, hogy a Tanács ugyanúgy tart a jelenlététől, ugyanúgy kirekesztik, a Szenátorok többsége nem érti miért és hogy került ilyen pozícióba. Olyan titkokat és történeteket ismer, amit nehéz lehet magába tartania. Nem egyszerű időből jött, látott már szenvedést. Olyan volt, mint egy madár, akit eddig kalitkában tartottak, és mikor végre szabad lehet, nem tudja, mit kezdjen. De oly sok hasonlóság, amit felfedett a lányban, elég ahhoz, hogy megértse őt? Hisz, mikor kis híján megölte egykor áruló barátját, ellene fordult. Igaz, több hónap is eltelt azóta. Sokkal jobban ismerik egymást, bíznak a másikban. Hirtelen felrémlett, benne a mygeeto-i kaland, mikor nabooi kétségbeesésében őt hívta és nem Obi Want. Benne bízott meg, neki mondta el a sejtéseit. Megérdemli ő is ugyanezt.

    - Mikor még nem kerültem a Rendbe, rabszolga voltam, ahogy anyám is. Hároméves koromban, megvásárolt minket Gardulla a Hutt, így kerültünk a Tatooine-ra. Szörnyen bánt velünk, aztán szerencsére elvesztett minket egy fogadáson Watto ellen. Ő kegyesebb volt hozzánk, jobban emberszámba vett. Ekkor kezdtem fogatversenyeken indulni, az ő parancsára, amit persze élveztem is. Kilencéves voltam, mikor találkoztam Qui Gonn mesterrel, Obi Wannal és Padméval, na meg Artuval. Qui Gonn engem ki tudott váltan egy trükkös fogadás során, de anyámat nem. Ott kellett hagynom őt. Életem egyik legnehezebb döntése volt akkor elsétálni. Aztán találkoztam a mesterekkel, aki féltek tőlem, és nem akartak tanítani, mert túl idős voltam és túl sok volt bennem a félelem. Persze hogy sok volt, aggódtam az anyám miatt! Aztán mivel felrobbantottam a vezérlőhajót, és Qui Gonn utolsó kívánsága az volt, hogy Obi Wan tanítson végül befogadtak. De még a mai napig érzem a bizonytalanságot és látom a félelmet a szemükben. Akármit csinálok, nekik sosem lesz elég jó. Aztán eltelt tíz év, rémálmok gyötörtek, az anyámmal kapcsolatban. Kiderült, mind valóságos volt, az életéért küzdött, ám ők nem hittek nekem, nem engedték, hogy odamenjek. Padmé viszont megértett, és mikor a Naboon tartózkodtunk a védelme érdekében, eljött velem. A buckalakók elrabolták őt, megkínozták és belehalt a sebeibe. Az utolsó pillanatban találtam meg az édesanyámat és már nem tudtam mit tenni. Ezért utálom a Tatooine-t és a homokot. Minden rossz ott ért, és ez hely emlékeztet.

Emma csodálkozva bámulta az ifjú lovagot. Nem tudott róla sok mindent, de ezt álmában sem képzelte. Anakin, mint rabszolga? Mennyi szörnyűségen kellett átmennie és még milyen fiatal. Szívből sajnálta és dühös volt mindenkire, aki közrejátszott ebben. Senki sem érdemeli meg, hogy rabszolga legyen! Skywalker még mindig bánatosan ült, úgy döntött a mészárlásról nem beszél. Már ezek is felzaklatták a lányt, az Erőn keresztül érezte, hogy valóban sajnálja mind azt, ami vele történt.

     - Köszönöm, hogy megbíztál bennem annyira, hogy ezeket megoszd velem. Őszintén sajnálom az édesanyádat, és tudom, hogy ez a kijelentés mit sem számít már.

    - Nekem számít! – Mind a ketten elhallgattak, nem tudta mit mondani. A szellő egyre jobban életre kelt homokot fújva szerte-szét. A hideg meghízott vendégként üdvözölte őket, és egyre jobban járta át a védtelen utazók testét és lelkét. Ardan meg is borzongót, már másodjára pár perc alatt, így Anakin ráterítette a Jedi köpenyét. Némán nézték a tüzet mialatt a gondolataikba merültek. Emma az álmán töprengett, és azon, hogy most valahol harcolnia kellene lázadó barátaival, ehelyett itt van, ki tudja mi okból, és az itteni háborút vívja. Anakin pedig a karján és Dooku-n morfondírozott. Még mindig nem tudta elfogadni ezt az új létformát. Sajgott a csonk mire ráerősítették ezt a fémvázat. Majdnem belehalt abba a csatába, pedig megígérte az anyjának, hogy soha nem fog elbukni. A lány észrevette, hogy a férfi most a műkarjával küzd. Eszébe jutott valami, amivel talán segíthet. Megfogta a robot karját, mire az meglepetten nézett rá.

    - Ne úgy gondolj erre – emelte fel az kart egy kicsit – mint egy ellenségre, vagy csapásra. – Anakin dühe ismét feltámadt, ha még egy Jedi tanítás fog elhangzani, akkor nem érdekli az eddigi barátság, leteremti a lányt. – Tudom, hogy fáj és sajnálod az igazi karod, minden jogod meg van hozzá. Tudod ez a művégtag olyan mit én. Egy idegen helyen és időben hozzákapcsolták egy eddig számára ismeretlen emberhez. Tud dolgokat, mint a fogás, az érzékelés, markolás, és minden olyan dolog, amit egy kéz tudhat, ám nem ismeri annak a személynek a gondolatait is hullámait, amitől a parancsot kapja. Kívülálló, akit nem fogadnak be, mert nem tudják, mire képes, vagy épp mikor hagy cserben. Más, és ezért úgy gondolják és gondolod te is, hogy rossz, de most már hozzád tartozik. Segít neked, és te is segíthetsz neki. Ne tekints hát erre az eszközre megvetéssel, sokkal inkább egy új lehetőséget láss benne. Sokkal könnyebb lesz így.

Skywalker álla szinte leesett, ilyen tanácsot és vallomást még sosem halott egyszerre. Segítség adás és kérés volt ebben a monológba. Emma is olyan, mint ő és Ahsoka, kirekesztett. Miért ne vehetné őt is a szárnyai alá, ahogy azt ifjú togruta padawanjával tette? Emlékezett az első benyomásra, mikor a meglátta a gyermeket, aki leszállt hajóról. A háta közepére sem kívánta, ám eszébe jutott, hogy őt mennyit mellőzték és utasították el, ezért megfogadta, hogy ő nem lesz olyan, mint a többi mester, és most Emma esetében is ezt érzi. Ő nem fogja cserben hagyni, soha!

     - Köszönöm Emma – nézett rá hálásan a Lovag, majd alkalmi ágyára dőlt, ami egy kemény hajódarabka volt. A homokban még sem aludhat. Hasonlót eszkábált a lánynak is, de neki leterítette az egyik ócska köpenyével, amit a hideg ellen szokott vinni. – Egy dolgot viszont én is tudok mondani. Sosem leszel egyedül, míg Anakin Skywalker él!

Oh, az Erőre akkor nincs sok ideje, nem sokára beköszönt a Köztársaság hajnala.

Írói közlemény:

Kedves Olvasók!

Többen is írtatok üzenetet, és érdeklődtetek a következő rész dátumáról. Sajnálom, hogy meg kellett várakoztatnom titeket, de a sok gépelés miatt, amit a munkámnak köszönhetően végzek a jobb kezemen az egyik ujjam megkapta az ínyhüvelygyulladás áldásos ajándékát. Szerencsére az enyhített verzió áll fenn, és ha minden jól meg nem kell sokáig kötést viselnem, így az írási tempó is megnövekedhet. Tehát, nem lesz félbehagyva, vagy befejezve a történet, csupán lassabban tudok írni mint terveztem. Egy kis türelmet kérek ezért tőletek, ahogy csak tudok úgy gépelek. Mindenesetre köszönöm az üzeneteket és az érdeklődést ☺

Szép estét nektek!

Nicolette