A két férfi mosolyogva lapozta végig a naplókat néhány évvel később. Bár nem volt minden oldal és minden pillanat boldog, ők mégsem tudtak szomorúan visszaemlékezni egyetlen pillanatra sem. Sorba rendezték a bejegyzéseket dátum szerint, összevetették kettejük írásait. Érdekes volt a másik szemszögéből is meglátniuk a dolgokat, és közösen visszaemlékezni a történtekre.
Az utolsó oldalakon nevettek. Vicces befejezéseket írtak, ebben egyetértettek.
-Minden nehézség ellenére, hála istennek, minden rendbe jött - nézett Hoseokra Yoongi, mire a másik mosolyogva az idősebbhez bújt.
-Köszönöm, hogy végig mellettem voltál! - mondta halkan, miközben lehunyta szemeit, és mélyen beszívta párja kellemes illatát.
-Ha nem lettem volna melletted, már régen összeomlott volna minden - nevetett fel Yoongi kissé.
-Igen, megeshet - suttogta Hoseok, és felemelte fejét az idősebb válláról, majd megcsókolta őt.

És az álmaik valóra váltak. Együtt öregedtek meg, akár egy mesében. Egy gyönyörű, boldog befejezésű mesében.