Dalde hófehér keze a bögre fülére simult, véres foltot kent rá. A gőzölgő folyadékba fém szívószál került, java része eltűnt a feketén kontúrozott, narancsvörös csőrben, amikor a nő kortyolt. A sötét pötty, mint tintapaca ült meg a csőr hegyén és Par rajta felejtette pillantását, miközben a cygnor kérdezett.

— Mit érez ezzel a visszajelzéssel kapcsolatban?

A férfi tekintete kék italára siklott, légzőszerkezete bántóan szörcsögött és bugyborékolt, miközben még mindig érezte a testében visszamaradt remegést. Tudni akarta a panaszkodók neveit.

Tudni kell! Hogy rólunk ne tudjon senki!

Ki akarta deríteni, kik állnak a mostani bejelentés mögött — a maga sajátos módszereivel —, majd egy kis elbeszélgetéssel a szokásos módon rendet tenni a fejükben, végül folytatni monoton életét úgy, ahogyan szerette. Kiszámíthatóan.

Igen! Tudni kell!

A folyadék tetején úszó habot bűvölve keresett egy semleges választ, ami nem is hazugság:

— Kissé váratlanul ért, mert nem ezt tapasztaltam.