Másnap reggel Yeosang ismét izgatottan kelt. Miután felöltözött és kisminkelte magát, gyorsan megreggelizett, és épp csengettek, mikor az anyukája utána szólt.

- Yeosang drágám, megnéznéd, ki van az ajtónál?

- Csak az egyik új barátom az, ma együtt megyünk suliba! - válaszolta.

- Új barát? - lépett ki a nő a konyhából kíváncsian.

- Aham! Majd megkérdezem, nincs-e kedve eljönni hozzánk délután, és akkor bemutatom! - mondta, majd válaszra se várva kilépett az ajtón. - Legyen szép napod! Szia!

- Yeosangie! - üdvözölte egy hatalmas mosollyal Jongho, ő pedig a nyakába borult.

- Hiányoztál - motyogta lebiggyesztett ajkakkal az idősebb, mire Jongho elhúzódott tőle, és egy gyors puszit nyomott a szájára.

- Te is nekem, hyung - azzal szorosan egymás mellett haladva elindultak az iskola irányába.

- Mondd csak, van kedved átjönni hozzánk délután? - kérdezte hirtelen Yeosang. - A szüleim biztosan totál le lesznek sokkolva!

- Ez egy jó ötlet! - vigyorgott rá a másik. - Még nem szóltál róla, hogy újra barátok vagyunk?

Yeosang megrázta a fejét.

- Azt se tudják, hogy egyáltalán találkoztam veled - magyarázta. - Viszont, mikor az előbb becsengettél, megmondtam anyukámnak, hogy ha neked is jó, suli után bemutatom az "új barátom".

- Szuper! Legalább nem fogok unatkozni!

Ebédszünetben valahogy feljött a téma, hogy Jongho délután átmegy Yeosang-hoz, hogy találkozzon a szüleivel - közben San eltűnt egy pár percre, úgy, hogy senki nem tudta, mi baja, de Yunho megkereste, és mikor visszajöttek, már minden rendben volt - , tehát hirtelen mindenki csatlakozni akart hozzájuk, úgyhogy iskola után mind a nyolcan a Kang házban kötöttek ki.

- Anya, Apa! Hazajöttem! - kiáltotta Yeosang, miután mindannyian bepréselődtek az ajtón.

- Oh, sziasztok, fiúk! - üdvözölte őket Mrs. Kang. - Nem számítottam rá, hogy ennyien leszünk, de gyertek beljebb!

Annak ellenére, hogy mit mondott Yeosang anyukája, senki nem indult sehova, hanem kíváncsian figyelték a nőt, hogyan reagál, mikor meglátja Jongho-t.

- Csókolom, Mrs. Kang! - köszönt szelíden mosolyogva a legfiatalabb, mire Mrs. Kang odafordult hozzá, és elkerekedtek a szemei.

- J-Jongho drágám, tényleg te vagy az? - kérdezte hitetlenkedve.

- Igen! Örülök, hogy újra láthatom! - lépett közelebb hozzá Jongho.

- Ó, de boldog vagyok! - mondta a nő, majd szorosan megölelgette a fiút. - Te lennél Yeosang új barátja, akit ma be akart mutatni?

- Igen, így van! - nevetett Jongho.

- Istenem, ezt meg kell ünnepelni! - engedte el végre Jongho-t, majd izgatottan a konyha felé vette az irányt. - Üljetek csak le, hozok süteményt!

- Anyukád még mindig olyan aranyos, ahogy emlékeztem rá - jegyezte meg Jongho, miután lehuppant Yeosang mellé a kanapéra.

- Nézzétek csak, mit találtam! - tipegett át a nappaliba Mrs. Kang, az egyik kezében egy tál sütemény, a másikban pedig egy vastag fotóalbum.

- Jaj, ne! Anya! Tedd azt el! - pattant fel Yeosang, és megpróbálta elvenni az anyukájától a könyvet.

Nem járt sikerrel, ugyanis Wooyoung gyorsabb volt, és azonnal kinyitotta.

- Úristen de aranyos! Mennyit változtál, Yeosangie! - állapította meg Wooyoung, majd kivette a képet, és körbeadta, hogy mindenki meg tudja nézni.

- Ez itt... Jongho? - kérdezte Seonghwa, aki Wooyoung mellett foglalt helyet, és a fiatalabb kezében tartott lapokat vizslatta. Az említett kép is kikerült a helyéről, amin Yeosang és Jongho volt látható, ahogy egymáshoz bújva feküdtek a szőnyegen: elaludtak játék közben.

- Úgy bizony, az ott ő - válaszolta Mrs. Kang mosolyogva.

- Aaaaaaa! Meghalok cukirohamban! - visította Wooyoung.

- Wooyoung! - szóltak rá egyszerre többen is, majd nevetésben törtek ki.

- Ó, nézzétek, be vannak öltözve! De édes! - mondta Hongjoong, és ismét körbeadtak egy fotót. - Mégis... valahogy nem bírom kitalálni, milyen állatoknak akartatok lenni...

A képen Yeosang és Jongho egymás mellett álltak, az idősebb átkarolta a másik vállát, és mindketten csillogó szemekkel néztek a kamerába. Yeosang-on egy vidra-jelmez, Jongho-n pedig egy lamantin-jelmez volt.

- Yeosan egy vidra, ugye? - kérdezte Mingi. - Jongho pedig nekem rozmárnak tűnik, de nem tudom, tényleg az-e.

- Lamantin - javította ki a legfiatalabb.

- Az micsoda? - kíváncsiskodott San.

- Hasonlít a bálnára, csak szerintem aranyosabb - magyarázta Jongho. - Mikor kicsi voltam, nagyon szerettem a tengeri állatokat, úgyhogy anyukám varrt nekem egy ilyen jelmezt az óvodai bálra, vagy mire...

Még sokáig nézegették a fényképeket, és habzsolták a süteményt, de aztán Yunho javaslatára Yeosang-on és Jongho-n kívül mind hazamentek, hogy a "gerlepárnak" maradjon ideje egymásra is.

Mivel Jongho még nem volt náluk korábban, Yeosang körbevezette őt a lakásban, a végén pedig letelepedtek az ő szobájában.

- Köszönöm, hogy eljöttél! - mondta az idősebb. - És örülök, hogy találkoztál az anyukámmal is.

- Már csak apukáddal kell találkoznom, és aztán már mindent tudni fognak, csak azt nem, hogy együtt vagyunk - jegyezte meg Jongho. - De annak is eljön az ideje egyszer...

A fiatalabb átkarolta Yeosang csípőjét, míg a másik körbefonta a karját az ő nyakán, és szenvedélyes csókot váltottak. Jongho óvatosan a fogai közé szívta Yeosang alsó ajkát, aki erre kénytelen volt még jobban szétnyitni a száját. Jongho-nak se kellett több, azonnal átdugta a nyelvét a másik szájába, majd nyelveik heves táncot jártak.

- Yeosang, megjött Apa! - nyitott be hirtelen Mrs. Kang, de azonnal földbe gyökerezett a lába, amint meglátta, mi történik.

A két fiú zartan húzódott el egymástól, viszont ezután moccanni se mertek, csak Yeosang szólalt meg.

- M-Mama... - dadogta. Már rég el akarta mondani a szüleinek, hogy meleg, de sose volt rá bátorsága. Most viszont eljött az idő, hogy szembenézzen az elkerülhetetlennel.

- Fiam - hajtotta le a fejét Mrs. Kang, és szipogni kezdett.

- S-Sajnálom, Anya - lépett hozzá közelebb Yeosang, és érezte, hogy mindjárt ő is elsírja magát. - N-Nem tehetek r-róla, hogy a f-fiúkat szeretem - mondta. - V-Vagyis J-Jongho-t. N-Ne haragudj, kérlek! El akartam mondani, d-de féltem, hogy...

- Én csak örülök, hogy boldog vagy, édesem! - nézett fel a nő, szemében örömkönnyekkel, szélesen mosolyogva. - Mindig is tudtam, hogy egy nap ti egymáséi lesztek, de aztán Jongho-ssi elköltözött... Lényeg, ami lényeg, hogy végre újra együtt vagytok!

- K-Köszönöm, Mama! - lépett oda hozzá Yeosang, és jó szorosan megölelte.

Miután kicsit összeszedték magukat, lementek a nappaliba ahol Mr. Kang várta őket. Ő is jól meglepődött, mikor meglátta Jongho-t, de az első meglepetés után jött a második - hogy Yeosang és ő együtt vannak. A fiúk úgy vélték, ha már Yeosang anyukája tudja, az apukája is megérdemli az igazságot. A férfi is pozitívan állt hozzá, és megmondta, hogy bármi van, ő is támogatja őket. A nap elején még egyikőjük se számított arra, hogy a nap végére a Kang család tagjai tudni fognak Jongho és Yeosang kapcsolatáról, de összességében senki se bánta, hogy kiderült a dolog...

☆

Egy pár megjegyzés:

1. Mint láthatjátok, átneveztem pár részt, vagyis a 👀 speciális 👀 részek mostantól szintén számozva vannak, csak egy ilyen: ⚠️👀⚠️ emoji jelzi, hogy szexuális tartalom található bennük. Remélem, érthető. ^^

2. Nem tudom, olvasta/olvassa-e valamelyikőtök a 19 days című manhua-t, de a jelmezes rész arról jutott eszembe, mikor Jian Yi virágnak, Zhan Zheng Xi meg levélnek öltözött be az oviban 🥺

(nem lapoztam végig újra 74 fejezetet csak azért, hogy megtaláljam ezt a képet, á neeem)