Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

☆열여섯☆

// A sok szomcsi rész után itt egy kis speckó soft-ság, hogy ezzel kiengeszteljelek titeket ㅠㅠ ROWDYSAN, remélem elégedett vagy 👀 XDDD //

⚠️👀⚠️

- Van kedved játszani? - kérdezte Yunho, és bekapcsolta a számítógépét. - Tudsz lolozni?

- Haha, platinum rangos vagyok - vigyorgott büszkén San, mire Yunho-nak elkerekedtek a szemei.

- Ne viccelj már - motyogta, de San nem reagált, úgyhogy Yunho-nak még a szája is elnyílt. - Na takarooodj!

A két fiú aztán kölcsönkérte Gunho laptopját, amit felállítottak Yunho számítógépe mellé, és bekapcsolták. Egy teljes órán át játszottak, és azután se akarták abbahagyni, de Yunho anyukája bejött a szobába, hogy legyenek csendesebbek, úgyhogy kénytelenek voltak befejezni. Egyébként is későre járt, így Yunho megágyazott San-nak a matracon.

- Tudsz kölcsönadni valamit pizsamának? - kérdezte a fiatalabb, és zavartan elfordította a fejét. Nem volt ínyére, ha másokra kellett támaszkodnia, szívességet kellett kérnie valakitől, vagy kölcsön kellett kérnie valamit, úgyhogy kissé kínosan érezte magát.

- Persze - mosolygott rá Yunho. Miután mindketten elkészültek, lefeküdtek aludni.

- Jó éjt, Yunho-ssi! - motyogta San, miközben magára húzta a takarót.

- Ébressz fel, ha bármi van, oké? - kérdezte az idősebb, mire San egy hümmögéssel válaszolt. - Jó éjt, Sani!

Yunho nem volt valami jó alvó, úgyhogy elég sokáig csak a gondolataiba volt merülve, arra várt, mikor alszik el végre. Mikor már épp majdnem sikerült, arra lett figyelmes, hogy San forgolódik mellette a földön.

- Minden rendben? - szólalt meg halkan Yunho.

- Ömm, aham! - válaszolt San nem valami meggyőzően.

- Hé, mi baj? - ült fel Yunho, majd felkapcsolta a kislámpát, hogy San szemébe tudjon nézni, de ő elfordult, úgyhogy csak a hátát látta.

- Én... n-nem tudok aludni a plüssöm nélkül - vallotta be.

- Aww, de aranyos - gügyögött Yunho, mire a fiatalabb egy hirtelen mozdulattal fejbevágta a párnájával.

- Nem tudok úgy elaludni, ha nem bújok hozzá valamihez - mondta.

- Hozzám odabújhatsz - vigyorgott rá Yunho, és játékosan felhúzogatta a szemöldökét, mire San elpirult, és még egyszer megütötte a párnával. - Na, de most komolyan, gyere ide! - húzta arrébb a takaróját, és arrébb húzódott, hogy San is elférjen mellette.

Az alacsonyabb fiú vonakodva ugyan, de bemászott mellé, majd miután Yunho betakarta magukat, hozzábújt. San még mindig zavarban volt, hisz nem volt hozzászokva, hogy egy ágyban alszik egy barátjával, akivel méghozzá nem is olyan régóta barátok, de mégis jól esett neki a másik közelsége. Nem is kellett sok, hogy mindketten álomra szenderüljenek.

Reggel San arra ébredt, hogy egy párnát szorongat a kezében, míg Yunho hátulról magához öleli. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nem érzett volna valami gyanúsat a hátához nyomódni. Hirtelen kiugrott az ágyból, és leesett a matracra. Yunho csalódottan felnyögött, míg San elkerekedett szemekkel nézett rá.

- A jó édes... - motyogta maga elé megilletődve.

Yunho valami nagyon szépet álmodhatott, ugyanis a cerkája kő kemény volt - ezt érezte San is az előbb. //Azt mondtam volna, hogy soft rész?? Oh bocsánat 😌😇//

Nem volt ismeretlen a helyzet számára, ugyanis San-nal is megtörtént már egy párszor, hogy merevedéssel a lába között ébredt, de nem úgy, hogy közben az egyik barátját öleli magához. Egyszer csak huncutul elmosolyodott, majd odakúszott Yunho ágyához, és felkönyökölve rá közelebb hajolt a másikhoz.

- Wow... - suttogta, ahogy végigmérte Yunho-t, aki nehezen lélegzett, összevonta a szemöldökét, és a lepedőbe markolt.

Ugyan nem volt még rá alkalma, hogy bármiféle szexuális tevékenységet folytasson egy másik személlyel, San nem volt éppen ártatlan. Ahogy még mindig Yunho farkát bámulta a fiú alsóján keresztül, alig bírta visszafogni magát. Aztán Yunho halkan felmordult, miközben az alsó ajkát harapdálta, és San ekkor döntött úgy, hogy akcióba lendül.

Először csak egy apró érintéssel kezdte, majd lassan végighúzta az ujját Yunho merevedésén. A fiú erre egy kicsit összerándult, de még mindig nem ébredt fel. San újra a másik arcára pillantott, és elégededetten figyelte Yunho reakcióját a tetteire, míg óvatosan körbefonta az ujjaival a fiú péniszét. Lassan elkezdte mozgatni a kezét, Yunho pedig gyorsabban kezdte el szedni a levegőt.

Aztán egyszer csak Yunho szemei kipattantak, mire San azonnal megmerevedett, és kezében még mindig Yunho szerszámával a fiúra bámult, aki visszabámult rá. Egyikük se szólt, mindketten túlságosan zavarban voltak, hogy bármit is mondjanak. San szeme előtt egy pillanat alatt lepörgött az egész élete, és gondolatban megszidta magát, hogy mégis hogy juthatott eszébe ekkora hülyeség, és miért is nem gondolt arra, hogy Yunho bármikor felébredhet.

- Miért nem... - kezdte Yunho reszelős hangon egy jó pár kínos csendben eltelt másodperc után - fejezed be, amit elkezdtél?

San először azt hitte, rosszul hall, de mikor látta, hogy Yunho továbbra sem mozdul, és nem tesz semmit annak érdekében, hogy kikerüljön ebből a helyzetből, elöntötte az arcát a pír. Aztán ismét Yunho-ra nézett, és egy önelégült mosollyal az arcán hátrébb húzódott.

- Gyere közelebb! - mondta, és miután Yunho felült, majd egészen az ágy szélére húzódott, a lábai közé mászott.

Ezután az ujjait bedugta Yunho boxerének széle alá. Mielőtt lehúzta volna, kérdőn a másikra pillantott, aki elmosolyodott, és kissé felemelkedett az ágyról, hogy San-nak könnyebb dolga legyen. Mikor lekerült róla a vékony ruhadarab, Yunho férfiassága keményen a hasának csapódott, San-nak pedig leesett az álla.

- Tetszik? - nevetett fel az idősebb.

San nem felelt, ehelyett ismét a kezébe fogta Yunho hímtagját, majd meghúzogatta egy párszor. Lassan odahajolt, és egy bizonytalan csókot nyomott a makkjára, mire Yunho beletúrt San hajába. San ezután óvatosan bekapta, majd lassan egyre többet vett a szájába. Ami már nem fért bele, azon körbefonta az ujjait, majd mozgatni kezdte a fejét. Először fogalma sem volt, hogy jól csinálja-e, de aztán Yunho folyamatos nyögései meggyőzték, hogy nem lehet rossz.

- Mmph, Sani - sóhajtotta a Yunho, és támaszként belemarkolt a másik hajába.

A fiatalabb gyorsított a tempón. Élvezte, ahogy Yunho vastag, lüktető farka a nyelvének nyomódik, és teljesen kitölti a száját. Egy idő után a magasabb becsukta a szemét, és összeszorított fogakkal lihegni kezdett.

- Ez az, San-ah, ne hagyd abba...! - préselte ki magából, majd megtámaszkodott az ágyon, és ismét a lepedőbe markolt. Mikor San megérezte Yunho spermáját a nyelvén, olyan mélyre nyomta a fejét, amennyire csak tudta, és kivárta, míg a másik teljesen beleélvez a szájába. Yunho hátravetette a fejét, és egy utolsó hosszú, mély nyögést hallatott.

Az idősebb lepillantott San-ra, aki csillogó szemekkel nézett rá, és éppen akkor kezdett el lehúzódni róla. Yunho nem bírta levenni a szemét a gyönyörű fiúról, akitől most kapta élete legjobb szopását. Aztán San egy cuppanással kiengedte a szájából, de még mindig összekötötte őket egy vékony nyálcsík. A fiatalabb a kézfejével letörölte az ajkait, majd félig lehunyt szemekkel hangosan nyelt egyet.

- Azt hiszem kiegyenlítettem a tartozásom, nem igaz? - kuncogott.

- De - válaszolta Yunho, majd sóhajtott egyet. Még mindig nem fogta fel teljesen, mi is történt az előbb, de egy valamit tisztázni akart. - Hé, figyelj, Sani... M-Mi lenne, ha nem beszélnénk erről többet...?

- Rendben. Mintha meg sem történt volna - mosolygott San, majd elkomolyodott. - Most viszont menj zuhanyozni! - utasította. - És siess, mert még én is szeretnék!

// Milyen volt az első hét a suliban, már annak, aki még suliba jár? Vannak olyanok, akik most mentek középiskolába? Milyen volt az első benyomásotok? Remélem mind jól vagytok, és ez a rész kicsit feldobott az első nehéz hét után!//

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro