Amúgy kajak csak ennyi volt a story a fejemben, hogy összejönnek, minden szuper, csőváz, szóval így lehet, hogy adnak még valamit a történethez az elkövetkező részek, de nem sok a valószínűsége 🙃

also ⚠️👀⚠️ az elkövetkező részekben (?) nem írom ki többször, szóval aki még véletlenül se akar bármi szexuálisat olvasni, az inkább ne olvasson tovább 😅

☆

Yeosang és Jongho már több, mint egy hónapja hivatalosan is együtt voltak. Persze erről a baráti társaságukon és Yeosang szülein kívül senki nem tudott. Aztán egyszer Seonghwa meghívta mindnyájukat a házukba, hogy bulizzanak. Ez ellen persze senkinek nem volt kifogása, sőt, úgyhogy pénteken már az iskolába is izgatottan mentek, és türelmetlenül várták a tanítás végét.

Aztán végre valahára kicsengettek, és a fiúk a szekrényeiknél találkoztak.

- Nézzétek, mit hoztaam~! - mondta San énekelve, és egy kicsit kicipzározta a táskáját, hogy a többiek belepillanthassanak.

Egy üveg vodka volt benne.

- San-ah! - szólt rá Hongjoong. - Hiszen még nem vagy felnőtt!

- Tudoom, de--

- Ha szólsz, legközelebb megveszem neked - egészítette ki korábbi mondanivalóját Hongjoong, mire Seonghwa gyengén a vállába boxolt.

- Hé! Rosszba viszed a gyerekeket!

- Jaj, na! Ne legyél már ilyen anyáskodó! - mosolygott rá Hongjoong. - Tudod te, milyenek manapság a kölykök, megoldják azt maguknak is.

- Tisztára olyanok, mint egy idős házaspár - suttogta Wooyoung, mire többen is felnevettek.

- Anyaaa, Apaaa, menjünk már! - karolt bele Mingi az egyik oldalról Seonghwa-ba, a másikról pedig Hongjoong-ba.

Erre egymás után mindkét végzős fiú tarkón csapta Mingit, aki megadóan elkullogott.

- Nicsak, Yeosang - hallottak egy hangot, mire mind a nyolcan hátrafordultak. Az iskola ribancával, Areum-mal találták szembe magukat. - Látom hasznodat lelted abban, hogy kiderült, buzi vagy. Máris találtál magadnak hét önkéntest, akik hajlandóak a gangbang-re. Mondjuk csodálkozom, hogy bírod ki egy olyan éjszaka után, mikor heten dugnak meg...

Minden szem-, és fültanúnak leesett az álla. Szinte csak pislogni tudtak, annyira ledöbbentő volt ez a kijelentés, főleg hogy magától Areum-től hangzott el. Az egész folyosón csend honolt, míg Jongho dühösen előre nem lépett. Areum felé indult, és egészen addig közelített hozzá, amíg már csak pár centi választotta el az arcukat egymástól.

- Először is - kezdte a fiú. - Nem tudom, miért éppen te mondod ezt, aki nem éri be napi három fasszal se. Másodszor, csak azért, mert kiderült, hogy Yeosang meleg, máris azt hiszed, mindent tudsz róla? Harmadjára pedig... - most még közelebb hajolt hozzá - ha még egyszer bármi bántót mondasz a barátomra, nem fog érdekelni, hogy lány vagy, és hidd el nekem, úgy megkeserítem azt a szánalmas kis életedet, hogy halálod napjáig bánni fogod, hogy ujjat húztál velem.

Ezután elfordult tőle, majd odalépett Yeosang-hoz, és összekulcsolta az ujjaikat.

- Gyertek, menjünk! - szólalt meg Yunho, majd elindultak az suli kapuja felé, Yeosang és Jongho kéz a kézben.

- El se hiszem! - mondta San csillogó szemekkel. - Jól megmondtad neki, Jongho-ssi!

Yeosang is nagyon büszke volt a fiatalabbra.

- K-Köszönöm! - suttogta elpirulva, mire a másik megszorította a kezét.

- Semmiség, Sangie - mosolygott rá Jongho.

Mikor végre megérkeztek Seonghwa-ékhoz, rögtön mindenki körbeszaladt a házon, hogy lecsekkolják. Ezután letelepedtek a nappaliban - ki a földre, ki a kanapéra. Úgy döntöttek, játszani fognak, úgyhogy Uno-val kezdtek, majd miután San és Wooyoung annyira összevesztek, hogy szinte esküdt ellenségek lettek, inkább áttértek az Activity-re. Seonghwa, Yunho, Mingi és Jongho voltak az egyik, Hongjoong, Yeosang, San és Wooyoung pedig a másik csapatban. Direkt úgy osztották fel magukat, hogy a két fiú egy csoportban legyen, hátha így kibékülnek. Ez össze is jött, úgyhogy a nap hátralevő részére egy konfliktus sem maradt megoldatlanul.

- Kő-papír-olló, hogy ki pörgessen először? - ajánlotta Mingi.

- Okés!

Közben ettek is valamit, majd felelsz-vagy-merszet akartak játszani, tehát leültek egy körbe Seonghwa szobájában, és a már üres vodkásüveggel tervezték kiválasztani azt, aki majd teljesít egy kihívást, vagy válaszol egy kérdésre.

- Haha, én nyertem, lúzerek! - kiáltotta Yeosang.

- Várjatok, szerintem őt zárjuk ki a játékból! - tartotta fel a kezét Wooyoung. - Higgyetek nekem, nagyon durva dolgokra képes!

- Ijj, igaz - bólogatott Jongho is. - Hiszen a kegyetlen igazságmondó Yeosang-ról van szó...

- Hé! Úgy beszéltek rólam, mintha itt se lennék!

- Na, hagyjátok már, hadd játsszon ő is! - szólt közbe Seonghwa és védelmezőn átkarolta a fiatalabb vállát.

- Persze, Yeosang-ssi! Kezdheted is! - nyújtotta oda az üveget a fiúnak Hongjoong.

Yeosang nem tétovázott, rögtön meg is pörgette az üveget, ami pont Wooyoung-ra mutatott.

- Most csak szórakoztok velem, ugye? - nevetett fel az utóbbi, mire Yeosang ravaszul elmosolyodott.

- Felesz, vagy mersz? - kérdezte.

Wooyoung úgy gondolta, ha felel, akkor még mindig a biztonságosabb utat választja, mintha merne, mert ki tudja, milyen őrültségre kérné meg az idősebb.

- Felelek.

- Tetszik valaki az iskolából?

Wooyoung meglepődve vonta össze a szemöldökét. Nem nagyon értette, mire akar kilyukadni a másik, ugyanis igen, tényleg tetszett neki valaki, de ezt még senkinek nem mondta el, még a legjobb barátjának, Yeosang-nak sem. Tehát nem tudta, hogyan juthatott eszébe pont egy ilyen kérdés.

- I-Igen... - vallotta be Wooyoung, és elpirulva lehajtotta a fejét.

- Na és kicsoda? - nézett rá mosolyogva Yunho.

Mindenki kíváncsi volt, ki lehet az, aki megragadta Wooyoung figyelmét, de a fiú nem árulta el.

- Hé! Ez már a második kérdés!

Wooyoung-on volt a sor, és megpörgette az üveget, ami Hongjoong-ra mutatott.

- Én merek!

- Hmm, mi is legyen - gondolkodott el Wooyoung, majd felcsillantak a szemei. - Csókold meg a leghelyesebb embert a szobában!

- Ne már, ez komoly? - sóhajtott a minion, majd Seonghwa-hoz fordult. - Bocsi hyung! - azzal magához húzta, és egy apró csókot lehelt az ajkaira, majd elhúzódott tőle.

- Na, milyen volt? - vigyorgott Yunho, mire a két legidősebb csak megvonta a vállát.

- Én jövök! - pörgette meg az üveget Hongjoong, ami Mingin landolt. - Felelesz, vagy mersz?

- Merek!

- Mutasd meg nekünk a kockáidat!

Mingi elvigyorodott, majd lassan kigombolta az ingét. Ezt hangos ujjongás követte Seonghwa-tól, San-tól és Wooyoung-tól.

- Wow, tesó, durva vagy - pacsizott le vele San, mire mind elnevették magukat.

A következő körökben San-nak kellett sztriptízelnie anélkül, hogy bármelyik ruhadarabja is lekerült volna róla, aztán Jongho-nak twerkelnie kellett, majd Yunho-nak kellett menyasszony pózban felemelnie sorban mindenkit, ezzel fitogtatva az erejét.

- Lássuk csak, lássuk - kuncogott a legmagasabb, ahogy megpörgette az üveget, ami ezután Seonghwa-ra mutatott, mire Yunho elvigyorodott. - Az ott egy gardrób, igaz?

- Persze - bólintott Seonghwa az említett helyiség felé pillantva.

- Na, akkor nyomás befelé - vigyorgott még jobban Yunho. - Te, és Wooyoung. Hét perc mennyország.

- Hogy... Hogy mi?? - kiáltott fel Wooyoung elkerekedett szemekkel.

- Nem ismered a játékot? Az a lényege--

- De, ismerem - szakította félbe Wooyoung elpirulva. - Muszáj ezt? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.

- Aham - bólogatott sunyi mosollyal Yunho, míg Yeosang és San a háttérben kuncogtak.

- Gyere, Woo - állt fel a helyéről Seonghwa, majd megragadta Wooyoung csuklóját, és maga után vonszolta.

Mielőtt beléptek volna a szűk helyiségbe, Wooyoung még egyszer hátra pillantott, és meglátta Sant, ahogy nagyon szuggesztív mozdulatokat mutogat neki a kezével és a szájával. Wooyoung még gyorsan bemutatott neki, majd engedte, hogy Seonghwa behúzza magával a szekrénybe, és becsukja az ajtót.

- Indul a hét perc! - hallották Yunho hangját.

Amint ez elhangzott, Seonghwa nekilökte Wooyoung-ot a fiú háta mögött lógó ruháknak, és a bal kezével a feje mellett támaszkodott meg, míg egyenesen a szemébe nézett.

- Azt hiszed, vicces, hogy mindig húzod
az agyam? - húzta sunyi mosolyra a száját az idősebb, mire a másik nyelt egyet. - Ne hidd, hogy csak úgy annyiban hagyom.

- H-Hyung... - dadogta Wooyoung, és hálát adott az égnek, amiért nem volt túl világos a helyiségben, és így Seonghwa nem látta, mennyire elpirult.

- Most fizetni fogsz - suttogta Wooyoung ajkaira az idősebb, majd megszűntette közöttük a távolságot.

Miközben ajkaik tökéletesen egymásra illeszkedtek, Seonghwa végigsimított Wooyoung oldalán, és a szabad kezével a háta mögé nyúlt, hogy jobban magához húzhassa. Wooyoung eközben az egyik kezével beletúrt az idősebb hajába, míg a másikkal átkarolta a nyakát. Seonghwa a térdével Wooyoung két lába közé furakodott, mire a fiatalabb belenyögött a csókba. Ezt kihasználva Seonghwa átcsúsztatta a nyelvét a szájába, és felfedezte annak minden zugát.

- S-Seonghwa - suttogta Wooyoung, mikor szétváltak, hogy levegőt vegyenek, majd hátravetette a fejét, mikor az említett fiú a pólója alá nyúlt azzal a nagy, hideg kezével.

- Mit szeretnél, Woo baby? - kérdezte Seonghwa, majd a másik fülébe fújt, mire Wooyoung megremegett.

Wooyoung a gyors sóhajokon kívül semmit nem tudott kierőltetni magából, de Seonghwa nem is várt mást. Míg óvatosan beleharapott Wooyoung fülébe, a kezével megtalálta a fiú egyik mellbimbóját, amit az ujjai közé csippentett. A fiatalabb ekkor már vonagláson és nyögdécselésen kívül nem volt képes semmire. Ha nem markolt volna bele erősen Seonghwa pulcsijának ujjába, és az idősebb nem tartotta volna biztosan a karjában, már rég összerogyott volna.

- Srácok, letelt az idő! - kopogott be Yunho, mire Seonghwa abbahagyta, amit éppen csinált, és elégedett mosollyal az arcán lépett ki a helyiségből.

Wooyoung kábultan követte, és mindenki tisztán láthatta a kócos haját és gyűrött ruháit, mégse szólt senki semmit, de azért egymásra vigyorogtak. Ekkor megszólalt Yeosang telefonja.

- Szia anya! - szólt bele.

Mivel a fiú hosszas győzködés és veszekedés után se tudta rávenni az anyukáját, hogy tovább maradhasson, összeszedte a cuccait, és elköszönt a többiektől. Jongho is vele tartott, hogy hazakísérje, nehogy bármi baja essen.

- Így már nem igazi a buli - jelentette ki Mingi lebiggyesztett ajkakkal, Hongjoong pedig helyeslően bólogatott. - Azt hiszem, én is hazamegyek.

- Bocsi Seonghwa - húzta el a száját Hongjoong, és mindketten elindultak.

Miután ők is eltűntek, Yunho és San összenéztek, és bólintottak.

- Köszönjük a vendéglátást, Hyung - mondta Yunho - , de mi is mennénk. San egy kicsit túl sokat ivott... Szerintem segítek neki hazajutni.

- Persze, menjetek csak!

- Sziasztok!

Wooyoung is ment volna velük, de Seonghwa bociszemekkel nézett rá.

- Legalább te maradj még, kérlek - gügyögte.

Wooyoung-nak esze ágába se volt maradni, ugyanis a Seonghwa-val közösen eltöltött idő a gardróbban egy dudort eredményezett a nadrágján, amitől minél hamarabb szeretett volna megszabadulni.

- Hyung! Nekem is mennem kéne - erősködött a fiatalabb, mikor Yunho-ék már kiléptek az ajtón.

Mivel háttal állt a bejáratnak, hogy könnyebben rá tudja venni Seonghwa-t, hogy engedje el, nem látta, amint Yunho és San egy-egy karikát formáltak az ujjaikból, a másik kezükön lévő mutatóujjukkal pedig csomószor átszúrtak rajta. Ezután kacagva futottak el, mikor Seonghwa összevonta a szemöldökét, majd csak a szemét forgatta.

Miután Yunho és San eltűntek a láthatáron, Seonghwa egy határozott mozdulattal berántotta Wooyoung-ot a teraszról, és becsapta az ajtót. Ezután a fiatalabb hajába túrt, és ismét rávetette magát az ajkaira.