Chris a fürdő felé vitte Scottot. Beültette a sarokkádba, levetkőztette, s engedett rá egy kis hidegzuhanyt. A fiú ordítva tért magához.

– Mi a fa...! – kapott maga elé, hogy a hideg vízsugár ne érje többé. – Hagyd abba! – kérlelte.

Christopher elzárta a vizet, s visszatette a zuhanyrózsát. Megengedte a meleg vizes csapot, s beállította a kellemes hőfokot, aztán vetkőzni kezdett. Mire Scott próbálta kitalálni, hogy hol van, és miért, a férfi már ott térdelt előtte a kádban. A víz kellemesen melengette a bőrét, Chris pedig tusfürdőt kent szét rajta.

– Mi a francot művelsz? – próbálta eltolni a kezét, de mindhiába. A férfi legalább húsz kilóval volt több nála, és az izmait nem a közértben vásárolta.

– Nyugi, csak megmosdatlak! – simított végig a nyakán, majd a mellkasán. Scott mellbimbói hirtelen megkeményedtek.

– Ott ne! – kapta maga elé a kezeit. – Egyedül is meg tudok mosakodni – vette el a flakont. Christopher felszabadult keze támadásba lendült. Becsusszant a víz alá, s megmarkolta a fiú férfiasságát.

Scott szemei hirtelen kikerekedtek, a tusfürdő kicsusszant a markából.

– Ne! – próbált hátrálni, de a kád nem engedte.

A férfi úgy tett, mintha nem is hallotta volna a tiltakozását. Miután szabad kezével lemosta a habot róla, közelebb hajolt, s gyengéden megharapta a nyakát. Scott hirtelen nyögött fel, meglepődve, hogy azonnal megtalálták a gyenge pontját. Christopher pedig széles vigyorral folytatta a hadműveletet. Fogait óvatosan vájta társa bőrébe, miközben lent masszírozta. Scott nagy levegőket vett, s kezei önkéntelenül szorították a férfi karjait. Mikor Christopher belenyalt a fülébe, lábaival kapálózni, s halkan nyöszörögni kezdett. Amint megérezte a férfi ujjait, ahogy bejáratához igyekeznek, megállította.

– Kérlek, ne itt!

Christopher meglepődve nézett rá.

– Rendben – adta meg magát, s gyorsan végigkente a testét tusfürdővel, majd lemosta magáról.

Scott nem tudott mozdulni, míg nézte a férfit, ahogy megmosakszik. Még nem látta partnerét így, és a kép teljesen feltüzelte. Ahogy Christopher végigsimított a mellkasán, hasán, férfiasságán, mely úgy látszik, már teljesen életre kelt... Izgatóbb volt a látvány, mint bármelyik pornófilm, amit valaha látott.

– Segítsek? – nézett rá partnere, s eszébe jutott, hogy neki is mosakodnia kellene.

– Nem, megoldom – fordította el a tekintetét, s próbálta eltakarni merevedését.

– Nem kell takargatnod – mondta komoly arckifejezéssel –, hiszen úgyis mindjárt a számba veszem.

Scott kikerekedett szemekkel bámult rá. Látta a tüzet, ami a férfiból sugárzott, és nem hitte el, hogy most pont azt készül megtenni, amire hónapok óta titokban vágyik. Érezte, szüksége van a Chrisben lakozó tűzre, hadd eméssze fel.

Mikor belépett a hálószobába, partnere azonnal letámadta. A csókja olyan szenvedélyes volt, mint még azelőtt senkié. Christopher meztelen teste az övéhez simult, ami még jobban tűzbe hozta. Ujjaival beletúrt a szőke tincsekbe. Érezte a selymességet, mely csiklandozta a bőrét.

– Kívánlak! – hallotta meg a rekedt hangot, és akkor leengedte a védelmét. Hagyta, hogy a férfi az ágyra fektesse, hogy szájával elégítse ki, majd előkészítse, s a végén olyan szenvedéllyel tegye a magáévá, amilyennel még nem találkozott. Az idő mintha megszűnt volna létezni, csak két test voltak, két szív, két dobbanás.

Mikor Scott kinyitotta a szemeit, nem tudta, hol van. A feje hasogatott, émelygett kissé, erotikus álma pedig merevedésre késztette. Körülnézett a hatalmas hálószobában, s először megijedt, hova került. Az egyik szekrényen meglátott egy képet, s megnyugodott, Christopher volt rajta Walterrel. Megfogadta, soha többé nem fog ennyit inni.

Kibotorkált a szobából. Meglepte a lakás egyszerűsége. Semmi felesleges dolgot nem látott benne. Nem hasonlított egy milliomos nevelt fiának lakásához. Talán azért ilyen egyszerű, hogy a partnerei ne tudják meg, hogy milyen gazdag? Netán nem bízott abban, hogy a saját lehengerlő stílusával megkaphat bárkit? Ezt lehetetlennek tartotta. Christopher olyan férfi volt, aki mindenkit lehengerelt, még őt is, akkor is, ha ezt próbálta leplezni.

A konyhába lépve megcsapta a kávé illata. Az asztalon egy cetli és egy kulcs várta.

„Szia!

Köszönöm a tegnap estét, bár nem hittem, hogy így fog végződni!"

Scott megdermedt. Próbált visszaemlékezni, hogy mi történt a bárban. Nagyon ideges volt, ez rémlett. Az italokkal próbált ellazulni, ami sikerült is. Szófosása lett, amin Chris jókat kuncogott. Még derengett, hogy a férfi megkérdi, vigye-e haza, de ő nem akarta, hogy a szülei így lássák. Aztán... Aztán Christopher átkarolta, mert valamiért a lábai nem akarták elbírni a testsúlyát. Ő pedig szívesen nehezedett partnere erős karjaira. Több nem igazán rémlett.

„Haza akartalak vinni, de olyan mélyen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni. Korán be kell mennem, mert hívtak az egyik részlegtől, remélem, megérted. Reggeli van a hűtőben, ha megéheznél. Zuhanyozz le nyugodtan, raktam ki tiszta ruhát, ha gondolod. Hagytam pénzt taxira, ha nincs nálad annyi, vagy van tízpercnyire egy buszmegálló. Ne lepődj meg, ha Mathild megjelenne, ő a takarítónő. A kulcsot, kérlek, dobd bele a postaládába! Chris"

Scott nem tudta, mit gondoljon. Ha emlékezne mindenre... Minden ruhája rajta maradt, tehát nem történt köztük semmi. Elment a fürdőszobába, és megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkait, mikor meglátta, hogy a férfinak nem sarokkádja, hanem zuhanykabinja van. Tehát minden tényleg csak álom volt.

Miután kávét ivott, s könnyített magán, lezuhanyozott. Egy percig hezitált azon, hogy felvegye-e Chris ruháit, de végül mégis inkább a sajátjait kapta magára. Így is rosszul érezte magát amiatt, hogy a férfinak így kellett látnia.

Miután felszállt a buszra, küldött egy sms-t neki, megköszönte a reggelit, és hogy gondolt rá. Amikor a férfi visszaírt, valamiféle bizsergés fogta el. Nem írt semmi különlegeset, csupán azt, hogy reméli, jobban érzi magát. Csak akkor jött rá, mi az, mikor a házuk előtt meglátta, ahogy a szülei csókkal búcsúznak el: boldogság.

Az iskolát próbálta átvészelni, mert a feje még mindig hasogatott. Mikor hazaért, be akart venni egy fájdalomcsillapítót, de a nagy sietségben elfelejtette. Megfogadta, utána fog nézni, milyen hatása van az italnak a szervezetre, és hogyan lehet minél gyorsabban kijózanodni. Elvégre lehetnek majd olyan betegei, akiket alkoholmérgezéssel hoznak be, és neki minden bajra gyógyírt kell találnia.

Először nem is vette észre, hogy a kelleténél többször pillant a mobiljára. Nem tudta, miért. Megnézte az időt, olykor, mintha rezgett volna, de nem kereste senki. Aztán délután mégis kapott egy sms-t, s némi gyomorideggel nézte meg, kitől jött, de csak a szolgáltatójától.

Épp a buszról szállt le, mikor valaki hívta. Amint meglátta Chris nevét, elfogta az izgalom.

– Szia! – mondta esetlenül.

– Szia! Nem zavarlak?

– Nem, hazafelé sétálok. Valami baj van Walterrel?

– Tudtommal nincs, akkor már Carla hívott volna. Azt akartam tudni, hogy jobban vagy-e.

Scott nem akarta álomba ringatni magát, de évek óta aggódásban élt: aggódott a jegyei, az édesanyja, a mássága, a pénz miatt. Most pedig volt valaki a családján kívül, aki gondolt rá.

– Igen, egy kicsit jobban.

– Van valami terved ma estére?

Scott megdermedt. Nem tudta, mit kellene válaszolnia. Természetesen minden este tanulni szokott. Kétnaponta Walter mellett van, azon kívül pedig tanul. Bár azt mondta a férfinak, hogy néha eljár iszogatni a haverokkal, az enyhe túlzás volt a részéről, hiszen apjával felváltva ügyeltek az édesanyjára. A Walter melletti munka óta nem igazán mozdult ki, az előző estét leszámítva.

– Tanulnom kell – mondta végül.

– Scotty – s ebben a szent pillanatban a fiú biztos volt abban, hogy kihagyott a szívverése, mert Chris hangja olyan lágy volt és selymes, amilyentől a nők szoktak elalélni –, látni akarlak.

– Holnap ott leszek Walternél – próbálta kikerülni a találkozást, mert úgy érezte, nem áll készen. Nem tudja újra felölteni az álarcot, amit mindig visel, ha a férfi a közelében van. Félt megmutatni, hogy igenis tetszik neki a férfi, és nem azért, mert gazdag, vagy jóképű. Hanem mert rengeteg szeretetet látott már a szemeiben.

– Nem biztos, hogy kibírom addig.

Scott nagyokat lélegzett. Erre nem számított, muszáj volt megállnia az egyik póznánál, és megkapaszkodnia.

– Scotty, itt vagy?

– Itt – nyögte ki nagy sokára.

– Szeretnélek látni... ma.

– Rendben – adta meg magát. – A közelünkben van egy pizzéria. Mit szólnál egy vacsihoz? – Scott maga is meglepődött a kérdésén, és hogy ez ilyen természetesen csúszott ki a száján.

– Rendben. Küldd át a címet, és 8-kor ott leszek.

– Oké. Akkor, szia!

– Szia! – s kinyomta a telefont.

Scott azon gondolkodott, mit tegyen? A szíve a torkában dobogott. Akkor most ez egy randi? Megszaporázta a lépteit, hogy minél hamarabb hazaérjen. Gyorsan besietett, fel az emeletre, még köszönni is elfelejtett izgalmában, úgy robogott fel a lépcsőn.

– Scotty, szia! – kiáltott utána az anyja. – Köszönni ki fog? – feddte meg lágyan, de mikor fia megfordult, s látta, milyen izgatott, arca kipirult, aggódni kezdett. – Minden rendben? – igyekezett felfelé. Scott nem tudott megnyugodni, zizegett, mint akit áram jár át.

– Jól vagyok, csak... – nehezen jöttek a szájára a szavak. – Találkozom valakivel.

Anyja fürkészőn nézett rá.

– Netán azzal a Quasimodoval?

– Kivel? – zavarodott össze.

– Azzal a bűn ronda férfival.

Scott még jobban elvörösödött.

– Igen, csakhogy nem ronda – motyogta. – Jóképű, és épp ezért nem értem, mit akar tőlem.

Az édesanyja megfogta a kezét, és felsétált vele a lépcső tetejére. Megálltak a folyosón kihelyezett tükör előtt. Cheryl megfogta hátulról fia karjait, s együtt nézték a tükörben a fiút.

– Tudod, én csak egy erős, felnőtt férfit látok, aki nem veszi észre, hogy milyen értékes.

– Minden anya ezt mondja – ellenkezett.

– Nem hiszem – mosolyodott el. – Ezt egy olyan anya mondja, aki a legrosszabb pillanataiban is számíthatott a fiára.

– Ez alap – motyogta.

– Nem mindenhol. Én pedig rendkívül büszke vagyok rád, hogy ilyen emberré váltál.

Scott nem akarta megbántani az anyját, hogy ő cseppet sem érzi magát se értékesnek, se különlegesnek. Hogy ha teheti, elbújik a kis kuckójában, és csak hozzájuk merészkedik ki. Hogy nem volt egy normális kapcsolata, csak próbálkozásai, mert valahogy sosem illett azokhoz, akiket felé sodort a szél. Bár meleg volt, mégis azt a meghittséget kereste, amelyet a szüleinél látott. Neki ők voltak a mérce. Olyan párkapcsolatot akart, amilyen az övék volt, amely minden gondot áthidal.

– Úgyhogy ki ne találd nekem, hogy nem vagy megfelelő ennek a férfinak! Irány zuhanyozni, aztán csípd ki magad! – kacsintott rá. Scott nézte édesanyja fakó, de boldog arcát, és sokadjára köszönte meg az égieknek, hogy ebbe a családba született.

Mikor a pizzéria elé ért, Christopher már a bejáratnál várta. Öltöny helyett farmert és sötét kardigánt viselt. Először azt hitte, csak a szeme káprázik.

– Azt hittem, nyolcra beszéltük meg – nézett az órájára, de még volt tizenöt perc addig.

– Kicsit korábban érkeztem – felelte kissé zavartan.

– Még ennél is?

– Kb. tíz perce – vallotta be.

– Nem tudtam, hogy szeretsz várakozni – nézett rá meglepetten.

– Utálok – mosolyodott el. – De most nem bírtam otthon ülni.

Scott nem tudta, hogy ezt veheti-e jelzésnek. Mármint a férfi sosem mutatta jelét, hogy bármi miatt izgulna. Amikor találkozott Christopherrel, meglepte a széles jókedve, ami, mint egy aura, körülvette. Ott lebegett Walter betegsége a fejük felett, ő mégis vidám volt, viccelődő. Olyan ember, mint akinek semmi gond nem nyomja a vállát. Csodálta és egyben gyűlölte is, mert ő nem tudott ilyen lenni. Nem tudott olyan nyíltan beszélni, mosolyogni, ahogy a férfi tette. Biztos volt benne, hogy ahova beteszi a lábát, ott mindenkivel megtalálja a közös hangot. Ezért sem értette a változást, és a percek teltével egyre csak fokozódott az értetlensége. Christopher még mindig magabiztosnak tűnt, de közel sem volt az. Hallotta, ahogy a cipőjével topog a padlón.

– Valami baj van? – kérdezte, mielőtt a pincér közelebb jött volna az asztalukhoz.

– Miből gondolod? – nézett rá meglepetten a férfi.

– Nem tudom, olyan más vagy most. Talán ideges?

Christopher arcán enyhe zavar suhant át.

– Ennyire látszik? – mosolyodott el.

– Egy picit – bólintott.

– Ha hiszed, ha nem, de ez eléggé új dolog nekem.

– Mármint micsoda? – értetlenkedett Scott.

– Ez a randi-dolog.

Scott kikerekedett szemekkel nézett rá. A pincér megjelent, s megszakította a beszélgetést. Miután rendeltek, a fiú kíváncsian faggatta tovább.

– Én azt hittem, hogy nagyon tapasztalt vagy ebben.

– Olyan randevúkban, amik egyéjszakás kalandokba fordulnak át, lehet, hogy verhetetlen vagyok, de úgy érzem, te nem érnéd be ennyivel.

– Ez egy kicsit nagyképűen hangzott – nézett rá rosszallóan, fel se fogta a mondat második részét.

– De ez az igazság.

Megjelent a pincér az italokkal, s Scott érezte, hogy kezd rossz irányt venni a beszélgetés. Nem akarta bevallani a férfinak, hogy ő is tapasztalatlan ezen a téren. Ő nem akart mást, csak megismerni Christ, mert talán az anyjának igaza volt, sosem beszélt vele igazán. Csak azt látta, amit látni akart, ezt jól mutatta az előző éjszaka is.

– Szóval, mit szeretnél tudni rólam? – nézett rá Christopher érdeklődve.

– Hm, például van testvéred?

A férfi megilletődött, s Scott érezte, hogy talán nem ez volt a legjobb kérdés, ami hirtelen az eszébe jutott.

– Bocs, nem akartam...

– Semmi gond, csak nem igazán szoktam erről beszélni. – Ivott egyet a whiskyjéből, s Scottra nézett. A fiú most először látott benne némi sebzettséget. Előző nap is mesélt a családjáról, de úgy látszik, próbál nem gondolni rájuk. – Van egy húgom, Amanda. Veled egyidős.

– Tartod vele a kapcsolatot?

– Nem.

Scott meglepetten nézett rá, amit Christopher is észrevett.

– A szüleim először nem engedték, hogy beszéljek vele, mondván, hogy rossz hatással lennék rá. Aztán sikeresen ellenem hangolták. Egyszer megkerestem az iskolájában, de észre se akart venni. Mikor megállítottam, azt mondta, hagyjam békén.

– És a szüleid sem kerestek?

– De, egyszer. – Újból kortyolt egyet, az ital kellemesen melengette a torkát, de nem érezte azt a jóleső bizsergést, ami ilyenkor el szokta lazítani. – Mikor megtudták, hogy egy céget vezetek, és egy milliomos az ismerősöm, gondolták, kérnek egy kis pénzt, hogy fizetni tudják Amanda egyetemi tanulmányait.

– És adtál nekik? – nézte lélegzetvisszafojtva.

– Nem – ingatta a fejét. – Lenyomoztattam az anyagi helyzetüket, és kiderült, hogy a felkeresésem előtt befizettek egy hajóútra. Ha annyira akarták volna, akkor ezt letehették volna a húgom tanulmányaira. Lehet, hogy szívtelennek tűnök, de...

– Nem, megértelek – mondta Scott, miután ivott egy korty kólát. – Mármint számomra a család a legfontosabb, de a tiéd nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna. Nekik az lett volna a dolguk, hogy melletted álljanak, és támogassanak, akkor is, ha meleg vagy – suttogta az utolsó szavakat. – Ez a dolga a családnak. Támasz.

– Ahogy te az édesanyádnak? – nézett rá kérdőn a férfi.

– Vagy, ahogy te Walternek.

– Ő teljesen más ember, mint a szüleim – sóhajtotta. – Sosem volt gyermeke, mégis támaszul szolgált, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Elmesélte, hogy az apja kényszerítette bele a házasságba. Szívesen otthagyta volna a családját, de felismerte azt, hogy ha már ilyen gazdagság veszi körül, a szüleivel ellentétben tehet jót is azzal a sok pénzzel. Mielőtt halva született a kisfia, az apja elhalálozott, úgyhogy a tragédia után nem folytatta tovább a hazugságait. Felvállalta a másságát, közben alapítványokat hozott létre rászorulóknak. Méltó lett a nevéhez.

– Igen, Walter nagyon jó ember.

– De beszéljünk inkább másról – mondta, mielőtt megérkezett volna a pizza. Scott bólintott, elég volt ennyi rossz emlék egy estére. Nem akarta szomorúnak látni a férfit, azt akarta, hogy tündököljön, ahogy mindig.

Mikor Scott az órájára pillantott, meglepve tapasztalta, hogy csaknem két órát beszélgettek. Elrepült az idő, és észre se vették.

– Már elég későre jár – motyogta.

– Akkor kérem a számlát – emelte fel a kezét Christopher, s a pincér már ott is termett. – Fizetnénk.

– Máris hozom a számlát – s már el is tűnt.

– Szeretnék én fizetni – szólalt meg Scott esetlenül, mire a férfi szemöldöke felszaladt.

– Ne butáskodj!

– Nem, szeretnék én fizetni – nézett rá komolyan. – Kérlek, ez fontos nekem!

– Miért? Tudod, hogy megengedhetem magamnak.

– Igen, de... – egy pillanatra elhallgatott, hogy kimondja-e azt, amit legbelül érez. Végül kibökte. – Szeretnék egyenrangú lenni veled.

Chris értetlensége egyre csak fokozódott.

– Te egyenrangú partnerem vagy.

– Nem, én... – Olyan nehéz volt szavakba önteni az érzéseit. – Nem akarom, hogy azt hidd, a pénzed miatt vagyok itt.

– Ez meg sem fordult a fejemben – biztosította.

– Akkor kérlek, hadd fizessem ki! Én hívtalak ide, és szeretném, ha...

– Fizethetjük felesben is – vágott közbe a férfi.

– Majd legközelebb – kérte.

Christopher nézte azt a kiskutya tekintetet, és rájött, hogy most az egyszer le kell győznie férfiúi büszkeségét, mert ez a fiú teljesen más, mint az előző partnerei. Akik szívesen elfogadták a meghívásait, akik helyett fizette a szállodákat, mert nem akarta hazavinni őket se a lakásába, se Walterhez, míg vele élt.

– Rendben – adta meg magát, s tudta, hogy jól döntött, mert Scott elmosolyodott, s tekintete már közel sem volt olyan zord, mint pár hónappal ezelőtt, mikor megismerte. Kezdte elengedni magát, megmutatni, milyen is igazán.

Christopher leállította a motort, Scott kicsatolta a biztonsági övet. Tudták, hogy itt a búcsú ideje.

– Köszönöm az estét és a meghívást! - szólalt meg végül.

– Hát most legalább nem kellett hazacipelned a karjaidban – mosolyodott el Scott. – Gondolom, nem voltam valami szép látvány részegen.

Chris nem akarta elmondani, hogy bár való igaz, hogy nem festett valami jól előző este, de nagyon aranyosnak vélte, mikor aludt. Mielőtt elment dolgozni, percekig nézte, ahogy a fiú öleli a párnát, mintha a szerelme lenne. Kósza gondolatként átfutott az agyán, hogy odafekszik mellé, és átöleli, de nem akarta kihasználni a helyzetet.

– Szerintem még úgy is gyönyörű voltál – mondta halkan, mire a fiú szemei kikerekedtek. Mindketten tudták, hogy most mi következik, és egyikük se akart ellene tiltakozni. Christopher kikapcsolta a biztonsági övét, és közelebb hajolt partneréhez.

– Megcsókolhatlak? – kérdezte, s Scott nem akart hinni a fülének.

– Igen – suttogta, s hagyta, hogy a férfi ajkai megérintsék sajátját. A teste szinte felsikoltott, a szíve a torkában dobogott. Ügyetlenül kereste a férfi karját, s mikor a kezébe ütközött, megszorította azt. Élvezte a meleg tenyér jóleső érintését, a finom ujjak szorítását, ahogy körbeölelik az övét. Christopher akkor döbbent rá végérvényesen, hogy a fiú hűvössége, és visszautasító magatartása mögött egy mélyen érző ember lakozik.

Az ártatlannak tűnő csók a percek teltével egyre forróbbá vált, s Scottnak muszáj volt elhúzódnia.

– Azt hiszem, ezt most be kellene fejeznünk – zihálta, s szája elé tartotta a kezét.

– Valami rosszat tettem?

– Dehogy – nézett rá ártatlanul. – Nagyon jól csókolsz – suttogta. – Túl jól.

Christopher hátán borzongás futott végig a bók hatására, s úgy érezte, most nem állhat meg, letámadta a fiút. Scott tiltakozni akart, de túlontúl jó érzés volt engedni a férfinak, érezni azt, hogy akarja, kívánja őt. Mikor megérezte Chris kezét a combján, ijedten húzódott el.

– Kérlek, ne!

A férfi értetlenül nézett rá. Érezte, hogy kívánja, mégsem tudta, mi a gond.

– Valami baj van?

– Én csak... nem szeretném itt és most.

– Nem akartalak a magamévá tenni – védekezett Chris, mire Scott szemei kikerekedtek, arca vörös színt öltött.

– Még szerencse – szállt ki duzzogva, s bevágta maga után az ajtót.

– Scotty, várj! – sietett utána a férfi, és a kapuban megállította. – Hé! – fordította felé az arcát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Nem úgy értettem. Szeretnék szeretkezni veled, de talán nem a kocsiban szeretnéd, ha megtörténne.

– Hát nem – motyogta.

– Én csak... nem bírtam magammal – döntötte a homlokát a fiúéhoz. – Olyan kívánatos vagy.

– Te is – suttogta olyan halkan, hogy a férfi épphogy meghallotta.

– Akkor lenne kedved a ma éjszakát nálam tölteni?

Scott ott állt, Chris sóvár tekintetétől bénultan, és életében először más akart lenni, mint aki volt. Nem akart az okostojás lenni, a tanárok kedvence, az ápoló, a félős nyuszi, az álarc. Csak egy szerető szív akart lenni, egy test, aki hagyja, hogy érintsék, és aki képes viszont érinteni. Aki nem futamodik meg a másik elől, mint megannyi alkalommal.

– Rendben – motyogta, s Christopher először nem is fogta fel, hogy igent mondtak neki. Megfogta a fiú kezét, beültette az autóba, és meg sem állt a lakásáig.

Miután bezárult a bejárati ajtó, éhezve tapadtak egymás ajkaira. Chris a falnak nyomta a fiút, hozzásimult vékony testéhez, magához szorította a csípőjét, hogy érezze merevedését. Scott zihálva szakadt ki a csókból. A férfi egy pillanatra megállt, várta a visszautasítást, de a fiú szemei vágytól csillogtak, arcát pír öntötte el.

– Kívánlak! – súgta a fülébe, és Scott végleg leeresztette a védelmét.

– Én is – motyogta, s hagyta, hogy a férfi a hálószobájába vezesse.

Az ágy készen várt rájuk, mikor meglátta, megtorpant.

– Te tudtad, hogy ez lesz? – kérdezte zavartan.

– Nem, de minden eshetőségre fel akartam készülni. Talán baj?

Scott nézte pár másodpercig, de aztán nemet intett.

– Nem, azt hiszem, jólesik, hogy gondoltál rám.

– Akkor most engedd el magad – csókolta meg a nyakát –, és hagyd, hogy ez az éjszaka felejthetetlen legyen!