"Egyáltalán ne érezd magad kellemetlenül! Érezd magad otthon!"

"Olyan kedvesek vagytok velem pedig nem is ismertek. Megkérdezhetem, hogy miért laktok ilyen messze?"

"Pontosan azért amiért ti itt vagytok most. Amikor összejöttem Oliverrel akkor még az apjával dolgozott, aztán egy év múlva terhes lettem..."

Mila édesen gügyögött Savannah kezébe, aztán egyszer csak felém nyújtózkodott.

"Szeretnéd megfogni?"

"Persze, ha nem gond"

"Szóval terhes lettem. Oliver elmondta az apjának, és úgy találtuk a legjobb döntésnek, ha elköltözünk messzire, ahol még véletlen sem eshet bántódása a mi kis babánknak. Így kerültünk hát ide"

"Na megindult a pletykavonat?"

Oliver lépett be a háta mögött Landoval. Zavarodottságot láttam a fiú arcán de nem akartam kíváncsiskodni. Milával a kezemben besétáltam a nappaliba és a szőnyegen játszani kezdtünk.

"Mi elmegyünk bevásárolni, gond lenne ha Mila veletek maradna addig?"

"Nekem nem! Szívesen elleszek vele!"

Lando leült a kanapéra és onnan nézett minket. Mosolyát nem tudta elrejteni és amikor összetalálkozott a tekintetünk láttam, ahogy zavarba jött.

"Mit nevetgélsz magadba te tejimádó?"

"Aranyosak vagytok"

"Lalaaaaa"

Mindketten felnevettünk ahogy Mila kimondta Lando becenevét. Az öcsém volt az egyetlen kisgyerek a közelembe akit babusgattam egy pár évvel ezelőtt de nem éreztem idegennek a mostani helyzetet. Mila borzasztó aranyos volt és nem volt félős kislány.

"Azthiszem téged akar Lala"

"Maradjunk a Landonál"

"Szeretnék kérni valamit... Taníts meg fegyvert használni"

"Biztos, hogy nem... Megvédenem kell téged nem pedig megtanítani a rosszra"

"De ez nem feltétlenül rossz, legalább megtudom magam védeni bármi van"

"Nem"
Megrázta a fejét és túlságosan elutasító volt velem.

"Csak gondold át kérlek. Meghálálom"

A kanapé másik végébe ültem Milával az ölemben, majd egy nagy villanás után leesett, hogy a telefonja vakuja villant.

"Te lefényképztél?"

"Igen de csak, hogy megörökítsem a pillanatot neked"

"Tudod mit, ha megjönnek Oliék akkor elviszlek valahova"

Oldalra döntöttem a fejem és kíváncsian néztem rá. Az elején nem tetszett az ötlet, hogy Landoval kell elutaznom és napokat kell együtt töltenünk de így, hogy a közelemben van mindig rájövök, hogy nem is olyan rossz ez így. Jól érzem magam a közelében és nem mellesleg biztonságérzetet is ad nekem.

Nem sokkal később elaludtam Milával magamon és csak arra keltem, hogy Savannah emeli ki a kezeim közül a kislányt.

"Nyugi csajszi aludj nyugodtan"

Elfeküdtem a kanapén és úgy folytattam az alvást. Olyan mélyen sikerült elaludnom, hogy semmire sem keltem fel. Már sötét volt, amikor kinyíltak a szemeim és velem szemben Lando feküdt az ágyba.

Baszki, valószínűleg annyira kidőltem, hogy arra sem keltem fel, hogy behozott ide. Halkan felkeltem és kisétáltam a nappaliba. A bőröndjeim még mindig ott voltak ahol leraktuk, így kiszedtem belőle egy kezeslábas rövidnadrágos ruhát amit pizsinek hoztam. Elindítottam a zuhanyt, majd beültem alá a földre. Lábaimat szorosan magamhoz öleltem és zokogni kezdtem. Minden stressz most jött ki belőlem, ami az előző sok órában rám telepedett.

Az átlagosnak hitt életemről kiderült, hogy közel sem átlagos és pár hét alatt teljesen felfordult. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogyan kéne feldolgoznom mindent ami történik. Minden egyes probléma után egyre jobban azt érzem, hogy lehet tényleg nincs itt keresni valóm és elkellene húznom jó messzire, ahol a kutya sem érdeklődik utánam. Lehet, hogy szó nélkül kéne lelépnem, hogy még a szüleim se tudjanak rólam.

Teljesen összezuhantam, úgy érzem tényleg kicsúszott a lábam alól a föld. Van értelme tulajdonképpen élni ilyen életet? Bezárva, elbújtatva, settenkedve a világban...

Egy jó 20-30 perces zuhany után kiszálltam, majd felvettem magamra a pizsamámat amit összekészítettem. A kanapéról megfogtam egy plédet és a kert felé vettem az irányt. Belehuppantam az egyik napozószékbe és nézni kezdtem az eget. Eszembe jutott amikor Landoval feküdtünk ugyan ebben a pozícióban.

"Nem tudsz aludni?"

Olyan hirtelen és váratlanul ért a kérdés, hogy összerezzentem. Nem is hallottam, hogy kijött utánam.

"Nem.."

Mellém húzott egy széket és leült majd hátradőlt a támlának. Nem volt rajta póló csak egy szürke melegítőnadrág.

"Sajnálom ezt a helyzetet. Tudom, hogy nehéz"

"Te miért nem alszol?"

"Én is aludtam délután, szóval teljesen kipihent vagyok.. Meg egy kicsit megállt a szívem amikor nem voltál mellettem, azt hittem megszöktél"

"Áh.. Nem fogok.. Nem tudom elmondani milyen kedvesek Oliék"

"Igen.. Szeretem őket, főleg Milát. Apám nem tudja de sokszor látogatom meg őket"

"Fura, hogy ennyire elzárva milyen boldogok"

"Annyira nincsenek elzárva... De majd kifaggathatod Sav-et, holnap elakar csalni téged vásárolni"

Azonnal felcsillant a szemem, mintha azt mondta volna megnyertem a jackpotot.

"Mehetek?"

"Ugyan miért ne mehetnél?"

Mosolyogva nézett rám de láttam, hogy nem érti miért kérdezem"

"Tudod sosem mentem a szüleimmel bevásárolni. Mindent az interneten rendeltünk meg, vagy megvarrattuk varrónővel. Sosem voltam még anya-lánya bevásárláson de a barátnőmmel sem nagyon"

"Na hát, na hát... Majd most bepótolhatod és ha végeztetek ne felejts el engem sem. Még mindig elszeretnélek vinni oda, ahova ma nem jutottunk el"

"Hmm.... Remélem nem adsz el a spanyol maffiának"

Szemét forgatva megrázta a fejét.

"Sírva hoznának vissza és ők fizetnének, hogy vegyelek vissza"

"Szemét...."

"Gyere, menjünk vissza aludni"

Kezét kezemre fonta, majd óvatosan húzni kezdett. Szinte égetett az érintése, elindult bennem a már számomra sem idegen vágy amit a fiú vált ki bennem. Minden nappal egyre kedvesebb hozzám és én egyre többet akarok belőle.

Lando parfümjének illata körbelengte a szobát, és míg a takarót igazította volt időm elidőzni a meztelen felsőtestén. Szépen kidolgozott kockák voltam a hasán, karjai izmosak voltak.

"Ott fogsz állni vagy lefekszel te is?"

"Ja igen, megyek"

Zavarba jöttem, ismét. Nagyon szeretném, ha nem lenne rám ekkora hatással de már kezden úgy érezni, hogy ez ellen nem tudok mit tenni.

Lando hamar szuszogni kezdett mellettem, én viszont csak a plafont bámultam. Nem sok idő telt el talán fél-egy óra mióta bejöttünk a kertből, aztán egy pillanat alatt a keze átrepült rajtam és a fejét a vállamhoz nyomta.

Szemeim kitágultak de próbáltam nem megmozdulni, hiszen egy percig sem tagadom, hogy mennyire tetszett a helyzet. Jól esett a közelsége és csak még jobban biztonságban éreztem magam mellette.

Amikor oldalra fordultam akkor pedig teljesen szorosan húzott magához. Így a hátam és az ő felsőteste teljesen összeért a lábainkkal együtt. Biztos vagyok benne, hogy alszik és, ha ébren lenne ezt nem csinálta volna meg de most kihasználom a pillanatot és megpróbálom élvezni.