(Lando Norris)

Ahogy beértünk a házba Nara a szobánkban lévő fürdőszobába ment be, én pedig lenti fürdőt használtam. Forró vizet engedtem és belefeküdtem a kádba. Sokáig időzött a szemem a képen, amit a lányról csináltam. Szívesen beállítanám háttérképnek, de ha észre venné, akkor biztosan kérdésekkel bombázna, amit viszont nem akarok.

Miután teljesen kiáztam a vízben fekve, erőt vettem magamon és kiszálltam a kádból. Amikor nyúlni akartam a tiszta ruhámért abban a pillanatban jutott eszembe, hogy nem hoztam magammal másikat, amit felvehetnék.

Hát, vagy pucéran sétálok ki, vagy pedig törölközővel a derekamon. Az utóbbi nyert, szóval egyik kezemmel a telefonom markoltam, a másikkal pedig a törölköző szélét fogtam, hogy ne csússzon szét.

Végig siettem a lépcsőn és a fenti folyosón, majd halkan bementem a szobába, ahol full sötét fogadott. Abban a pillanatban leejtettem a telefonom, így azt sem láttam, hogy jelenleg hol állok én. Visszafojtott nevetést hallottam meg, majd egy vaku villant fel.

"És még, hogy én vagyok béna?"

Gyors a telefonom után nyúltam a halvány fénybe, majd azon is bekapcsoltam a vakut és a szekrényhez lépve kikaptam egy pólót és egy alsónadrágot. Felöltöztem a sötét szobába, majd befeküdtem a lány mellé és egymás felé fordultunk.

"Köszönöm, hogy eljöttél velem. Jól éreztem magam"

"Ne hülyéskedj, köszi, hogy elvittél! Nagyon nagyon jó volt!"

"Máskor is fogadhatunk, és ígérem klassz élményeket adok még neked"

Válaszoltam Narának mosolyogva, de végig hallottam a beszédén, hogy ő is mosolyog velem szemben.

"Például fogadjunk, hogy nem viszel holnap haza Monacóba"

"Hát ezt akkor meg is nyerted, ugyanis nem foglak hazavinni sem hazaengedni, ameddig nem szólnak. Tehát, mi a kívánság?"

"Csókolj meg"

Egy pillanatra dermesztő csend lett közöttünk. Nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom. Rosszat teszek azzal, ha tényleg megcsókolom, ugyanakkor megakarom csókolni. Érezni akarom az illatát közelről, a puha bőrét, a finom csókját.

Nem tehetem. Sem magammal sem vele. Bár nem tudom, hogy ő hogyan áll hozzám és ehhez az egész helyzethez de az biztos, hogy nekem fájdalmasabb lenne a későbbiekben, ha belebonyolódnék teljesen a dolgokba.

Túl sokáig gondolkodhattam, ugyanis egy kezet éreztem meg az arcom jobb oldalán, majd maga felé fordította a fejem és már nyomta is ajkait az enyémre.

"Nara"

"Lando, ne csináld"

"Nem szabad"

Óvatosan elvettem kezét az arcomról, majd feljebb csúsztam az ágyban, így már az ágytámlának támasztottam a fejem.

"Miért nem?"

"Be vagy rúgva, sokat ittál"

"Te se hiszed ezt el, három pohárról beszélünk, amit órákkal ezelőtt ittam"

Igen, nyílván tudom, hogy három kis pohártól nem lesz részeg, csak éppen hogy spicces, meg amúgy is látom rajta, hogy totál józan. De az igazsággal nem állhattam elő neki. Aztán győzött a második eszem, így az oldalamra fordultam és a derekát átkarolva közelebb húztam magamhoz.

Testünk teljesen összesimulva tapadt egymáshoz, ajkaink csak addig váltak el egymástól, ameddig levegőt vettünk. Egyik kezével hajamba túrt, másikkal pedig úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta. Már pár perc után éreztem, hogy a gatyámban már menthetetlen a helyzet,főleg azután, hogy a lány minden létező módon hozzám nyomta magát.

"Fiam! Ellenség, bandatag, üzlettárs hozzátartozójával nem kezdünk, ez az első szabály! Jobb, ha megjegyzed, mert ez az életedbe kerülhet!"

A picsába! Hogy lehet, hogy apám mindig akkor tűnik fel az emlékeim között, amikor kurvára nem kéne?

Amint felcsengtek fejemben a szavai elválltam Narától, majd a hátamra fordultam. Hallottam ahogy szaporán kapkodja a levegőt és gondolom nem érti, hogy mi a fasz van velem. Tulajdonképpen én sem.

"Gyere, aludjunk"

Közel bújtam hozzá és hátulról átöleltem, majd fejemmel a nyakához bújtam. Összekulcsolta a ujjainkat és egy puszit nyomott a kézfejemre.

Nyílván legszívesebben minden pózban magamévá tettem volna a lányt, megadtam volna neki minden gyönyört amit érdemel de úgy éreztem, hogy ennek nem most kell megtörténnie.

"Lando, kelj fel! Lando!"

Sav keltegetett és miközben szólítgatott kezével a vállamat löködte.

"Gyere, siess minél hamarabb. Narát ne keltsd fel"

Amilyen lassan és óvatosan csak tudtam úgy másztam ki mellőle. Nem kelt fel, úgy aludt tovább mintha nem is másztam volna ki mellőle.

Kikaptam egy melegítő nadrágot és igyekeztem a nappaliba. Meglepetésemre Carlos ült a kanapén.
Felsóhajtva léptem hozzá, hiszen ha itt van, akkor nagy gond nem lehet.

"Lando!"

"Papi! Minden oké?"

"Menjünk ki, beszéljünk ott"

Hátam mögött behúztam a teraszajtót, és követtem Carlost a medence szélén lévő napozóágyakhoz.

"Mindenki rendben van, mindenkivel minden oké. Emlékszel a Joshua gyerekre?"

Bólintottam a fejemmel, majd tovább figyeltem.

"Apád csapatába volt egy áruló, mint kiderült, aki az egyik német fejesnek dolgozott. Sebbel kezdtek üzletelni pár hónappal ezelőtt, ám Seb rájött, hogy hülyére akarják venni és amikor ezt a tudtukra adta, elkezdtek Narával fenyegetőzni"

"Honnan tudnak Naráról? Még mi is csak most tudtuk meg, hogy létezik?"

"Aznap ő is ott volt az őrökkel, amikor Nara benne volt a lopott kocsiba"

Azonnal felpattantam és járkálni kezdtem, akaratom ellenére elárultam magam és ezt Carlos azonnal észrevette. Hol a kezem tördeltem, hol a hajamba túrtam a kezemmel. Megcsóválta a fejét és nevetve nézett el a távolba.

"Emlékszel mit mondtam amikor golfoztunk?"

"Hagyj most ezzel Carlos, nem erről van szó!"

"A hülye is látja, hogy azonnal feszült lettél és ideges, gyanítom azért mászkálsz, hátha valami megoldás születik a fejedbe közben..."

"Nagyon elbasztam... Nem lenne szabad így éreznem"

"Tesó, senki nem tudja, hogy itt vagytok! Én is csak tippre jöttem ide. Használd ki, hogy itt megismerheted igazán tabuk nélkül és, ha működik együtt akkor lépjetek le jó messzire vagy maradjatok itt. Ne hagyd veszni"

A felső szinten elhelyezkedő ablakok felé néztem, amiben a lányt láttam meg álldogálni takaróval maga körül. Nem mosolygott, nem volt boldog, hogy láthatja Carlost. Kimért pillantással nézett le ránk, majd egy pár másodperc múlva eltűnt az ablakból és lassan megjelent a teraszajtóba. Kisétált, majd leült a mellettünk lévő napozóágyra.

"Mi járatban?"

"Én is örülök neked, Nara... Fogadtál már kedvesebben is"

"Mi a faszért kellett elvitetni otthonról Carlos? Normálisak vagytok? Nem mondtok semmit, aztán a világ végére elhozattok Landoval!"

"Nyugii, nyugi. Tudom, hogy ez most kicsit érthetetlen számodra de ez volt a legjobb döntés!"

"Ezt a faszságot! Mikor kérdeztek meg engem, hogy mi a legjobb döntés? Mi a szar történt? Az igazat akarom"

"Nara! Nem tartozik rád! Landoval biztonságba vagy, pénzetek van. Ollieknál maradhattok bármeddig de, ha akartok menjetek egy kicsit utazgatni a világba, addig sem vagytok veszélyes helyen"

"Ennyi? És most, mint aki jól végezte dolgát fogod magad és elmész?"

"Tudod, hogy ez a munkám"

Jobbnak láttam, ha nem szólok közbe, csak hallgatok. Nem akartam, hogy rám is haragudjon, főleg egy ilyen este után, hiszen alig vártam, hogy újra hozzáérhessek.

"Lando, remélem ezek után is mindent megoldassz. Még találkozunk!"

Kezet fogtunk, majd ő a kiskapun keresztül ment előre a parkoló autójához, én pedig be a házba a lány után.

"Na meséljetek csak, milyen volt a tegnap este?"

"Lalaaaa lalala"

Miközben Savannah kíváncsiskodott, Mila próbálta a nevemet mondogatni.

"Nagyon jó hely. Király volt"

"Áh ugye nagyon menő, mi imádjuk Ollieval"

Nara felé fordult és őt szólította meg.

"Te miért vagy ilyen csendes?"