(Lando Norris)

Most nem érdekelt semmi és senki, nem tudtak apám szavai utat törni a fejemben. Egy dolog számított, hogy a lány aki belopta magát a szívembe ilyen kevés idő alatt, velem van és ölelhetem, szerethetem.

Egész nap amíg távol voltam tőle hiányérzetem
volt és csak rá tudtam gondolni. Főleg amikor az a seggfej folyamatosan róla beszélt.

Miután eljöttem a fegyveres incidens után és hazaugrottam pár cuccomért Fred utánam küldte a csatlósait. A lakásomon értek utol, így ott történt meg az, hogy összeverekedtem velük.

Ketten voltak, így nem nagyon volt esélyem arra, hogy jól szétverjem a képüket, de elég jól helytálltam.

Azt nem tudom, hogy ennek mi lesz a következménye, hiszen utána egyből eljöttem.
Egy biztos mostmár, mégpedig az, hogy elértem hogy tudják mennyire fontos nekem a lány és ez egyáltalán nem jelent jót.

Most már védenem kell, akár az életem árán is.
Lassan nyaltam végig nyelvemmel az ajkait, majd újra csókolni kezdtem.

Egyre jobban elmélyültünk egymásban, minden érintésétől még mámorosabb állapotba kerültem.

"Lando, el kell mennem fürdeni"

"Mmmmmm"

Csak ennyit tudtam halkan kinyögni, mert szétdurranás közeli állapotban voltam.
Most végre nem akarom visszafogni magam erre ő az, aki megszakítja a dolgot.

"Veled megyek"

Az egész testem lángolt, gyanítom az arcomon is látszódott a vágy nem csak a gatyámban.

"Gyere"

Felemeltem a combjainál fogva, majd sétálni kezdtem vele a zuhanyzó felé. Nem tettem le, csak az egyik kezemmel megnyitottam a vizet, de a másikkal ugyan úgy tartottam.

"Mi mindig ruhában fürdünk együtt?"

Suttogta bele a csókunkba a kérdést.
Amúgy igaza van. A legutóbb is amikor ketten álltunk a zuhany alatt akkor is ruhában voltunk.

Elengedtem a lábait, majd leraktam a földre. Egy fekete pánt nélküli overál volt rajta, amit hátul lehetett kizipzárazni.

Megfordítottam, majd segítettem, hogy ruhája mihamarabb lekerüljön közben pedig nyakát csókolgattam.

Ahogy lehúztam a ruhát róla és ő megfordult felém csak egy fekete csipkés bugyi volt rajta. Melleit semmi sem takarta, én pedig egy percig sem tudtam tagadni, hogy tetszik a látvány.

A csempének nyomtam és úgy kezdtem ostromolni csókjaimmal, pólóm aljáért nyúlt, majd levette rólam, ez után következett a rajtam lévő nadrág.

Már mindketten csak alsóneműben álltunk és csókolva dörzsöltük egymás testére a tusfürdőt. Szemeiben és az arcán is egy kis félelmet láttam.

"Ugye nem félsz tőlem?"

Kérdeztem tőle aggódva.

"Tőled nem, egyáltalán nem. Csak a helyzettől"

Értetlenkedve ráztam meg a fejem, hiszen nem nagyon értettem mire gondol.

"Lando én még nem feküdtem le senkivel"

Nem tudom miért voltam akkora barom, hogy azt hittem mivel már volt fiúja akkor biztosan nem szűz.

"Akkor várjunk még, nem kell semmit sem elsietnünk"

Hálásan bújt hozzám én pedig szorosan öleltem át. Apró köröket rajzolt ujjaival a hasamra miközben arcomat pásztázta szemeivel.

"Nem vagy éhes?"

"De, menjünk"

Végezve a fürdéssel mindketten kiszálltunk a zuhany alól, bár legszívesebben maradtam volna, hogy kielégítsem magam mert így borzasztó éjszakám lesz. Egy melegítő alsót kaptam magamra, ő pedig egy pólómat vette ki a szekrényből és egy simulós fekete cicanadrágot.

"Kakaó?"

"És melegszendvics?"

Egymásra kacsintottunk, majd hangosan felnevettünk. Én csináltam a kakaót, ő pedig a szendvicseket.

Előbb végeztem mint ő, így az egyik bárszékre ülve figyeltem, ahogy ügyeskedik a konyhában.

Minél tovább nézem annál jobban tudatosul bennem, hogy csak magamat sanyargatom, hiszen ma nem fogom megkapni őt, én pedig mindjárt szétdurranok.

Természetesen ezt ő is észrevette, így rápakolt még pár lapáttal. Pólója alját betűrte a nadrágjába, így tökéletesen láttam a fenekét.

Amikor elment mellettem minden alkalommal nyomott egy apró puszit vagy csókot a számra vagy a nyakamra.

Borzasztóan vágytam rá, de akármennyit várnék rá szóval ez nem okoz problémát.

Az ágyban ülve ettük meg a vacsorát utána összebújva feküdtünk be a takaró alá és beszélgettünk még egy kicsit.

"Találkoztál apámékkal?"

"Csak Carlossal, de mindenki jól van ne aggódj"

"Tudom... Csak rossz, hogy semmit nem tudok"

"Ne aggódj, minden rendben lesz. Egyébként pár nap múlva elviszlek valahova..."

"Na ezt neeee, most addig hogy fogom kibírni? Valamit mondj róla, hogy hova, de titok hogy hova"

Elviszlek Angliába, a családomhoz..."

Csend lett és nem kaptam választ rá. Nem tudtam eldönteni, hogy ez mit is jelent, lehet hogy megijedt? Lehet, hogy rossz ötlet volt és nem kellett volna Oliverre hallgatnom...

Felém fordult és kuncogva a nyakamhoz bújt.

"Komolyan mondod?"

"Hát igen de csak akkor, ha szeretnéd"

"Én nagyon örülnék neki, szívesen megismerném őket is. Főleg, ha ők is ilyen csodás emberek mint ti hárman"

"Kedden indulunk és pénteken jövünk majd vissza. Így lesz időnk mindenre és mindenkire"

"Oliverek is jönnek velünk?"

"Nem hiszem, de végülis lehet, majd megkérdezzük reggel őket"

Megbeszéltük, hogy merre mászkáljunk majd az angliai út alatt, miket csináljunk majd. Láttam rajta és a kérdései miatt éreztem, hogy egy kicsit parázik a családommal való találkozás miatt.

"Szerinted kedvelni fognak?"
"Mit vegyek majd fel?"
"Kell nekik vinnem valami ajándékot"
"Úr isten, és ha utálni fognak?"
"Lehet be se engednek a házba"

Nevetnem kellett a sok hülyeségen, amiket összehordott. Hát, ha van olyan ember, aki nem szereti őt vagy nincs oda érte, akkor esküszöm megölöm magam. Számomra ilyen lehetőség nincs és tudom, hogy anyáék is imádni fogják, pontosan úgy, ahogy Sav és Oliver is imádja Narát.

Az este nem is aludhattam volna jobban így, hogy ő mellettem volt. Egy percre sem fogott el nyugtalanító érzés, boldog voltam amiért végre fontosnak érzek egy lányt az életemben.

Ő teljesen más, mint akik megfordultak az körülöttem. Neki a csillagokat lehoznám, ha tudnám. Az életem árán is védeni fogom akármi lesz velünk a jövőben.

Másnap megbeszéltük, hogy Savannahék is eljönnek anyáékhoz csak ők egy nappal később indulnak, mint mi, így talán Narának sem lesz olyan idegen ez az egész.