(Lando Norris)

"Ne aggódj, nálam is van telefontöltő"

"Tudom, tudom. Csak izgulok, ilyenkor minden miatt aggódom"

Sietve szedte a lábait mellettem, miközben a reptéren sétáltunk keresztül. Hogy ne kelljen kocsit bérelnünk Flo, az egyik húgom kijött elénk.

Teli mosollyal nézte a mellettem sétáló lányt, rólam tudomást sem véve a nyakába borult amikor odaértünk hozzá.

"Hogy te milyen szép vagy! Nem elég, hogy az első nő, akit bemutatsz nekünk, de még ilyen gyönyörű is?"

Intézte felém a mondatát.

"Neked is szia szép testvérem!"

"Úgy örülök, hogy elhoztad hozzánk is. Savannah csak úgy áradozik róla folyton"

"Valóban áradozik rólam?"

Nézett rám mindkettő, én pedig csak nevettem rajtuk.

Átdobtam vállaikon a kezeimet, majd elindultunk kifelé az épületből.

"Húzzunk haza, mert már éhezem anyu katsu curryére"

"Mást is csinált... De majd meglátjátok"

A hazafele úton én vezettem, a lányok pedig végig csacsogták az egészet hátul. Olyan jól megtalálták a közös nevezőt, hogy úgy éreztem magam, mintha egy sofőr lennék aki kb. ott sincs.

Körülbelül egy 50 perc volt mire haza értünk. Anyukám hatalmas mosollyal állt kint a ház előtt és csak úgy mint a testvérem ő is Narához sietett először.

"Neked is szia anyám"

Jegyeztem meg felé sértődötten, miközben néztem ahogy a kocsi másik oldalára sétál a lányhoz.

"Uram isten! Szia drágám, Ciscának vagyok te pedig biztosan Nara. Az elmúlt pár hetünk tőled zengett de már teljesen megértem, hogy miért!"

"Anya!"

"Mi van fiam? Ami igaz az igaz és azt ki kell mondani! Gyönyörű vagy. És persze nyugodtan tegezz!"

"Szia. Én is örülök nektek. Itt mindenki olyan kedves, nem is nagyon vagyok ehhez hozzászokva.."

Anya után a másik húgom is bemutatkozott neki, mindenki végig ölelgette, majd legutoljára engem is megtaláltak.

"Hiányoztatok csajok"

"Te is nekünk Lando... És úgy örülök, hogy Miláék is jönnek holnap! Olyan régen voltunk már így együtt!"

Mindenki eltűnt körülöttem, így egyedül maradtam és becipeltem a bőröndöket a házba. Pontosabban a szobámba. Flo hangját hallottam meg magam mögött, ahogy elkezd hozzám beszélni.

"Hallod... Ti egy szobában alszotok... Akkor ti most hivatalosan együtt vagytok igaz?"

"Ne szervezkedik, nem vagyunk együtt hivatalosan... Csak alakulunk, vagy valami olyasmi"

"Komolyan mondom Lando, hogy nem láttalak még ilyennek... Virul az arcod, mosolyog a szemed és ne menjünk el az mellett hogy hogy nézel a lányra..."

"Nem tagadom egyébként, tényleg nagyon fontos szerepe lett az életemben. Csak nem tudom, hogy mennyire kijátszható ez az egész"

"Hogy érted hogy kijátszható?"

"Tudod hogy milyen életet élek, tudod hogy sok mindent nem szabad mert veszélybe sodrom az embereket magam körül, ha nem figyelek"

"Tudom, de Ollie is megtudta oldani!"

És egyébként igaza van. Ahogy Oliver, úgy én is meg tudnám oldani, ha akarnám. És akarom is. Nagyon.

"Tudom Flo... Csak azt szeretném, ha minden magától alakulna, lehet, hogy ő nem fog belém szeretni sosem"

"Hát báttyókám... Szerintem már most oda van érted"

Pár perc beszélgetés után lesétáltunk a konyhába ahol a három lány ott tevékenykedett. Nara mosogatott anyu pedig a mártást csinálta, míg a Cisca testvérem terítette az asztalt.

"Látom jól befogtak már most"

"Anyukád nem akarta, de erősködtem, hogy segítek"

Anyukám hatalmas mosollyal mutogatott a lány háta mögött, szíveket és like jeleket a kezével. Azt hiszem teljesen elnyerte a szeretetüket.

"Anyu tudnánk egy kicsit beszélni? Gyere légyszi"

"Mondjad fiam, baj van?"

Kisétáltunk a teraszra és ott keztem bele a mondandómba.

"Te tudod anya, hogy mennyi mindenről lemondtam, amit egyébként nagyon akartam volna az életembe. Mindig apát akartam boldoggá tenni és magam elé helyezni, de most úgy érzem hogy szeretnék úgy boldog lenni, hogy ne az ő érdekeit nézem közbe"

"Most a lányról beszélsz igaz?"

Bólintottam egyet aztán pedig folytattam.

"Soha nem gondoltam volna hogy pont ő ilyen kell közel kerül hozzám"

"De kicsikém, ez nagyon jó! Apád is tudja legbelül hogy egyszer családod lesz, és senki nem várta el hogy feladd az álmaidat te döntöttél úgy"

"Tudom de most nem erről van szó anya. Nara... Sebastian lánya"

Hátrébb lépett és tágra nyílt szemekkel nézett rám.

"Az a Seb?"

Rátámaszkodtam a korlátra, és csak meredtem magam elé.

"Igen. Én próbáltam távol tartani magam tőle, de látod hogy most is akaratom ellenére kellett vele töltenem több napot. Ugyanis mindkettőnk apja egy bizniszbe van most benne, és el kellett vinnem az országból a lányt. Na, ennek örömére annyira összemelegedtünk és egymásba gabalyodtunk hogy beleszerettem. Faszom ki van anyu"

"Szívem, apád mindig ezt mondta, csak ezt az egyet... Hogy ellenség, Üzlettárs családtagjával, hozzátartozójával nem kezdünk ki"

"Tudom hidd el nagyon jól tudom... Én sem ezt akartam! de nem tudok mást tenni, vagy elengedem vagy harcolok érte, hogy mindenki elfogadja hogy őt szeretem"

Váratlanul ért amikor anyukám átölelt és könnyes szemekkel mondta nekem a következő sorokat.

"Kisfiam, az érzéseiről senki nem tehet. Ez az egy amit senki sem tud befolyásolni, akárhogy próbálkozik. Ha valakibe beleszeretsz annak úgy kell lennie. Ő egy nagyon rendes, gyönyörű, aranyos lány. Ráadásul annyira szerethető és annyira hozzád illik. Talán még sosem láttalak ilyen boldognak a versenyzést leszámítva. Hiányzott már a szemedből a boldogság ami olyan régen elveszett... hidd el fiam, hogy mindenki megfogja érteni... Apádat elintézem én neked már csak Nara apja marad. De ha igazán szeretik a gyerekeiket, akkor mindegyik megfogja érteni"

Így hát boldogan sétáltam vissza a konyhába anyukámmal együtt, majd első utam a lányhoz vezetett szorosan megöleltem hátulról és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.

Látszott az arcán, hogy teljesen meglepte A közeledésem, főleg úgy, hogy mindenki ott volt a konyhába körülöttünk.

Gyorsan körbe forgott, hogy látta-e valaki és teljesen bele pirosodott az arca, szinte rám se mert nézni.

Közösen ültünk le az asztalhoz enni és közben beszélgettünk mindenféléről. Anyáék nagyon megörültek, amikor a lány elmesélte nekik, hogy Angliába szeretne egyetemre járni. Egyből felajánlották hogy jöjjön ide lakjon itt, ha nincs olyan messze az egyetem.

Ennek egyébként én is kifejezetten örülnék. legalább tudnám hogy biztonságban van, és társasága is lenne. Az sem utolsó hogy bármikor megtudnám látogatni. Mondjuk ha komolyabbra fordulnak a dolgok, és esetleg bele keztünk egy kapcsolatba, akkor nyilván be kell fejeznem ezt az alvilági dolgot apámmal.

Sosem bocsátanám meg magamnak ha valami történne vele miattam. Most már teljesen megértem és átérzem hogy Sebastian miért nem mondta senkinek, miért volt évekig titok hogy családja van.

"Na Lalácska, most is egy szobán kell osztozkodnunk, vagy kapok külön szobát?"

"Hát sajnos el kell hogy keserítselek... Kaphatnál külön szobát de osztoznod kell velem... anyukám azt mondta, hogy nem aludhatok egyedül"

Sunyi mosoly csúszott az arcomra miközben a válaszát vártam.

"Jaj istenem, na jó, egyefene... Cisca kérése parancs számomra. de csak hogy tudd, elég aljas dolog kijátszani az anya lapot"

Hangosan össze nevettünk majd elindultunk fel a szobába. Mindketten elmentünk külön zuhanyozni, majd a többiektől elköszönve bebújt unk az ágyba.

Finom vanília illata volt a tusfürdőjének, úgy hívogatott mintha valami süti lenne előttem.

"Boldog vagyok melletted"