Hiányoztál.

Ezt a szót mondta nekem, miközben megcsókolt és én elvesztem Ajka finom ízében. Bármikor a közelembe kerül, vagy hozzám ér, vagy csak rám néz egyszerűen egy másik világba kerülök.

Minden fájdalmam megszűnik létezni, a problémák mintha nem is lennének.

Olyan Ő nekem, mint egy terápia, egy habos süti, egy finom sajtburger, egy új ajándék, egy boldog pillanat.

Minden egyes csókunk olyan, mintha most történne először. izgatott vagyok és mint egy kisgyerek nem férek a bőrömbe.

Amikor megcsókolt akkor sem nagyon tudtam ellenkezni. Helyesbítek nem is nagyon akartam.

Csak erősítette bennem az érzést, hogy mennyire vágyom rá és mennyire szeretem.

"Nem szabad"

"De mi az, hogy nem szabad? Ez hülyeség, mondd el mi az, ami miatt nem lehet, vagy ki az"

Az utolsó résznél zavartan elkaptam a fejemet, hiszen nem akartam, hogy esetleg kiszedjen belőlem valamit.

"Szóval van valaki, aki miatt nem lehet"

"Másra van szükséged? Mást szeretsz?"

"Ó nem, dehogy is! Nincs más, akit szeretnék Lando"

"Szóval hazudtál a levélben, mert ott azt írtad, hogy nem úgy érzel, ahogy kéne"

"Istenem, basszus. Ezt a beszélgetést most hagyjuk abba, mennem kell"

"Dehogy kell menned! Ne menekülj már előlem!"

Olyan hirtelen lépett közel hozzám, hogy összerezzentem, pedig tudom, hogy sosem bántana. Egyszerűen nem számítottam erre a következő cselekedetére.

"Te félsz tőlem?"

Szomorúság villant meg a szemeiben és majdnem, hogy ajkai is megremegtek.

"Nem dehogyis, csak váratlan volt, ahogy ide léptél. Nem félek tőled sőt, hidd el minden pillanatban azt akarom, hogy érj hozzám vagy legalább legyél mellettem"

"Akkor áruld el kérlek, hogy miért hagytál ott. Nem hiszem, hogy bántottalak. Vagy ha igen akkor kérlek ne haragudj nem volt szándékos"

"Talán holnap ezt megbánom, de a pia eluralkodik rajtam és úgy érzem, hogy el kell mondanom"

Nagy levegőt vettem, összeszorítottam az ujjaimat és úgy döntöttem, hogy mindent elmondok neki. Igazából mit veszthetek?

"Az apád külön hívott és tulajdonképpen megkért, hogy ha fontos vagy nekem akkor hagyjalak el mert miattam bajod eshet"

"Miiii van? Szórakozol igaz?"

"Hidd el, nem akartam eljönni, de ha belegondoltam abba, hogy miattam bajod eshet..."

"Figyelj gondolj mar bele milyen életet élek, szerinted ez engem érdekel? Ne szórakozz már, tűzbe tenném érted a kezem. De ez, hogy apám képes volt erre... Ez nagyon durva"

"Ő csak félt téged és jót akart"

"Dehogy akart jót! Elnézte, ahogy napokig szenvedtem és magamat hibáztattam, miközben neki volt köszönhető minden"

Nekidőlt a falnak és csak bámult maga elé. Na igen, ilyen, ha az ember csalódik a szüleiben.

"Én sajnálom.."

"És most hogyan tovább? Ha nem akarsz velem lenni az legyen azért, mert nem szeretsz vagy mást akarsz, azt eltudom fogadni de ezt, hogy apám miatt hagysz el, azt nem"

"Én csak szeretném, ha nem esne bajod. Fontos vagy nekem, túlságosan is"

Közelebb húzott magához, majd hosszasan megölelt. A szívem még mindig hevesen dobogott, aztán az ölelést felváltotta a csók.

"Kérlek, maradj velem. Legyél velem, teljenek úgy a napok, ahogy eddig. Megígérem, hogy vigyázok rád és magamra is, hogy ne idegeskedj miattam"

Nem válaszoltam neki csak a földet kezdet el nézni.

"Mit szólnál, ha először csak titokban lennék együtt? Az úgy jobban tetszik? És ha mi is megszoktuk, akkor majd hivatalossá tesszük. Mit szólsz?"

"Rendben. Próbáljuk meg úgy"

Nyakához bújva szívtam magamba a jó illatát, ami körülölelte őt. Karja derekamon pihent, másik keze pedig a fejemen, miközben ujjaival a hajammal játszott.

"Bárcsak sosem szűnne meg ez az este"

"Mit szólnál, ha ma nálam aludnál te is?"

Összemosolyogtunk, bólintottam aztán elindultam kifelé, az ajtóból pedig hátraszóltam neki egy kacsintás kíséretében.

"Nálad találkozunk"

Mindketten elvegyül tünk a tömegbe, én megkerestem apámat, hiszen egész este nem beszéltem vele. Éppen vele egykorú férfiakkal beszélgetett, bár ez engem egyáltalán nem érdekelt.

Már majdnem odaléptem amikor egy kéz elragadott és arrébb húzott.

"Mit tervezel te kis bolond?"

Bevallom kicsit azért megijedtem de nagyon sok választás nincs, hogy ki mer ilyen közvetlen lenni velem.

"Caaarlos!"

"Húha, mi ez a nagy boldogság?"

"És képzeld el, hogy elmondtam mindent neki és kibékültünk. Most titokban próbáljuk meg aztán egy idő után hivatalossá tesszük"

Meséltem neki fülig érő szájjal, válaszként csak mosolyogva rázta a fejét.

"Te tudtad igaz? Tudtad hogy ez lesz, azért akartad hogy eljöjjek"

"Igazából csak sejtettem és nagyon reménykedtem benne, hogy lesz ennyi eszetek"

Egy hatalmas ölelést kaptam tőle aztán tovább beszélgettünk, csatlakozott hozzánk a végén Charles is.

"Charles, köszönöm, hogy ott voltál velem és segítettél volna hányni!"

"Nagyon szívesen. Jó fej vagy és ezeken ritka az olyan ember akivel lazulni is lehet! Igaz Carlos?"

Összenevetett a két faszi, aztán Carlosnak elkellett sétálnia tőlünk, hiszen nagyjából mindig apám közelébe kellett lennie.

"Megmondom őszintén, hogyha épp nem lettél volna ebben a szerelmi problémában, akkor simán rád nyomulok"

Összenevettünk, majd táncolni kezdtünk a többi ember között. Néha összepillantottunk Landoval és boldog voltam, hogy újra rendben van köztünk minden.

Carlos sétált oda mellém és szólt, hogy induljunk haza. Nem tudom, hogy hogyan fogom megoldani, hogy eljussak Lando lakására, de majd valamit kitalálok.

Nagy meglepetésemre egyébként nem a mi házunk fele vettük az irányt, hanem a fiú lakása felé. Meglepetten néztem a mellettem ülő férfira, aki éppen az autót vezette.

"Hát kisasszony, téged ma estére kikértek, úgyhogy a megadott helyszínre kell vigyelek"

Gondolkodás nélkül áthajoltam és megöleltem.
A szívem majd kiugrott a helyéről, a pillangók a hasamban durva táncot jártak, amikor befordultunk az utcába, ahol a fiú lakott, ő pedig már ott várt a ház előtt.

Sziasztok, Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! 🥰🥂
Ennek örömére ma este hozok egy plusz részt ami kicsit túlfűtött lesz, de remélem tetszeni fog majd nektek 🥰