Amikor Carlos behozta a ruhámat a szobába, szó szerint tátva maradt a szám. Nem tudom, hogy ezt ki tervezte de ez valami csodálatos. Talán a legszebb ruha ami valaha rajtam volt.

Végül egy teljesen egyszerű smink mellett döntöttem. Úgy gondoltam, hogy a kevesebb néha több és igazam lett, hiszen a ruhám az ragyog smink nélkül is. Talán, ha valami erős sminket raktam volna fel, akkor még túl is lőttem volna a célon.

Természetesen apám nélkül kellett megérkeznem a helyszínre, így Carlossal ketten ültünk a kocsiba és most kivételesen nem ő vezetett, hanem kaptunk magunk mellé egy sofőrt.

Látszott rajta, hogy nagyon próbálkozik és szeretne jókedvre deríteni. az elején próbáltam figyelmen kívül hagyni, Aztán úgy voltam vele, hogy attól nekem is jó lesz ha egy kicsit belazulok és hülyéskedünk.

Míg oda nem értünk jókat nevettünk, sok mindenről beszélgettünk és egy kicsit elterelte a figyelmemet Landoról. Kicsit? Nem kicsit, hiszen olyan jókedvvel és gátlástalanul sétáltam be a rendezvény helyszínére, hogy körbe sem néztem, csak Carlossal nevetgéltem.

"Azta ez gyönyörű"

"Ugye? Szerintem is. Tessék egy kis megindító"

Ahogy ezt kimondta elhaladt mellettünk egy pincér, tenyerén tartva a tálcát tele pezsgős üvegekkel.

"Hú, asszem ez jól fog jönni"

"Csak lassan, tudod a pezsgő sunyi, hirtelen üt és hatalmasat"

"Ja igen, sikerült tapasztalnom amikor a bébicsősz, akire rábíztak, kidőlt egy üvegtől"

"Na! Az nem egy üveg volt, kikérem magamnak! 1 üveg pezsgő és mellé a Jägermeister"

"Hát ezt még én is tudom, hogy nem szabad keverni! Főleg nem a pezsgőt, te bolond"

"Igazából most már mindegy Nara, a lényegen nem változtat. Kidőltem tőle de tanultam a helyzetből"

"Azt meghiszem"

Hirtelen maradt abba a beszélgetésünk, mert apám Lando apjával az oldalán mellénk lépett.

"Sziasztok! Nagyon jól áll a ruha kislányom"

Mondta, majd megölelt és a fejem búbjára nyomott egy puszit. Nem túl őszinte mosolyt erőltettem az arcomra, majd Adamre néztem és nem tudtam mit kezdjek a helyzettel.

"Kedves Nara, nagyon örülök hogy látlak"

"Szia Adam. Ha nem haragszotok akkor én élvezem az estét"

És ahogy ezt kimondtam fordultam egyet és elindultam tovább, hogy eltudjak menekülni az érzelmeim elől.

"Hol egy pincér, hol egy pincér"

Motyogtam alig hallhatóan magamban, majd egy hangot hallottam meg magam mellől.

"Hello! Abban nem tudok segíteni, de addig is itt van egy kis utánpótlás"

Mosolygott rám a pasas, aki kezében két pezsgősüveget tartott. Ritkán látok ilyen csábos mosolyt, ami levesz a lábamról de hú...

"Köszönöm szépen, ez most nagyon kell"

Azonnal lehúztam a pohárba lévő lötyit, amin még én magam is meglepődtem.

"Hú vad éjszaka lesz. Egyébként mi még nem is ismerjük egymást. Charles Leclerc vagyok"

"Nagyon örülök Charles. Nara Vettel"

Amint kimondtam kikerekedtek a szemei, majd tovább bámult rám, mint aki szellemet lát. Nos mivel már két üveg pezsgő bennem volt alig tíz perc után, így csak jót derültem a fiú arckifejezésén.

"Ki vagy pontosan Sebastiannek?"

"Pontosan? Az eltitkolt lánya, akiről még csak pár hete tudnak az emberek"

Nevettem fel.

"Vagy még annyi sem, én például nem tudtam a létezésedről"

Talán, ha nem Lando járna most is a fejemben akkor elvesznék a mosolyában meg az egyébként szép szemeiben.

"Szomorú a szemed. Mi a baj?"

Kérdezte tőlem választ várva. Tekintete együttérzést sugárzott és valamiért úgy éreztem, hogy bízhatok benne.

"Hát tudod nem rég tudtam meg, hogy apám ezekben a körökben mozog, és közben beleszerettem valakibe, akibe nem lett volna szabad. Aki mellesleg szintén ezekhez az emberekhez tartozik, majd az apja megfenyegetett, hogy ha kiderül akkor neki baja lesz miattam ezért hagyjam el. Így leléptem és ott hagytam szó nélkül"

"Hűha, van baj. Én egyet tudok, hogy a szerelmünket nem mi választjuk ki, magától jön az életünkbe és, ha megfeszülünk sem tudunk ellene mit tenni"

"Tudom, de nyílván te is tisztában vagy vele, hogy itt azért életekről is beszélhetünk akár, én pedig sosem bocsátanám meg, ha miattam baja esne"

"De ki bántaná miattad, vagy miért sodornád bajba?"

"Hát az apám..."

"Micsoda?"

Nézett rám teljesen összezavarodva, mint aki nem hiszi el amit mondok.

"Nézd Nara, apád tényleg veszélyes faszi, ha üzletről van szó és nem szereti ha átbasszák vagy megkerülik... Meg ugyan nem tudom, hogy milyen kapcsolatotok van de azt tudom, hogy a szíve a helyén van és még ha nehezen is fogadná el, hogy itt közülük valakibe szerelmes vagy, hidd el, hogy nem ártana neki"

A kis monológ után pezsgőt emeltünk le szintén a mellettünk közlekedő pincér kezéről, majd koccintáahoz emeltük a poharunkat.

"Hát akkor...Ezt ránk"

"És arra, hogy nem adod fel és megpróbálod helyrehozni a fiúval"

"Hé!"

"Nincs hé! Egyszer élünk és túl keveset ahhoz, hogy másokra hallgassunk. Hidd el tudom, én is megjártam, nem is olyan régen"

Kezdtem eléggé megérezni a pezsgőt, így többet kacagtam mint akartam. A beszélgetőpartnerem sem volt ez alól kivétel, ha nem beszélt akkor hangosan nevetett.

Mindkettőnknek nagyon jó hangulata volt és nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Talán Carloshoz tudnám hasonlítani. Jól néz ki, nagyon jóképű de részemről inkább egy idősebb testvér jut eszembe róla.

Talán túl sok is volt a mennyiség amit ittunk, kellett volna egy határt húznom.

"Gyere, induljunk haza"

Lépett mellém Carlos.

"Carlos, 11 napig ültem otthon. Bocsika de sehova nem megyek, végre jól érzem magam"

"Hát, ha így folytatod akkor nem sokáig"

"Naa, ne legyél már ilyen, maradjunk még"

"Rendben! De én szóltam!"

Amint elsétált előlem tisztává vált számomra, hogy miért akarta ennyire, hogy hazamenjünk.