A hazafele út életem leghosszabb 30 perce volt. Annyi féle érzelem és gondolat keringett bennem egyszerre, hogy szinte nem is voltam magamnál. Boldog voltam, egyben ideges és szomorú is. Szerelmes voltam, de ezzel együtt utáltam is a mellettem ülőt.
Gondolataim egyszer boldogan játszották vissza a nemrég történteket, egyszer pedig rémképeket vetítettek szemem elé.
Nem tudtam, hogy mi van, mit gondoljak, mit kéne éreznem, semmit nem tudtam. Egyenlőre csak haza akartam érni és egyedül lenni a szobámban, miközben átgondolom ezt az egész nagy katyvaszt ami bennem, és jelenleg körülöttem van.
A csók után egyszerűen nem tudtam mit kéne tennem, így végül nem is tettem semmit, csak a cipőmet bámulva közöltem, hogy haza szeretnék végre menni, így szó nélkül szálltunk be a kocsiba és indultunk el.
Teljesen kétségbe vagyok esve és szét vagyok hullva. Lehet inkább Hobival kéne beszélnem? Melyik lenne a jobb ha egyedül gondolnám át vagy ha elmondanám barátomnak a történteket.
Végül mintha egy égi jel lenne, hazaérve a feljárón ott virított legjobb barátom autója a bátyókámé mellett, akik valószínűleg már a kanapén vergődnek. Hobinak is és Jungkooknak is van kulcsa a házhoz, így már meg sem lepődöm, hogy használják is.
A gondolaton elmosolyodom, amit Jimin is észre vesz valószínű félre is értve vigyoromat, mert elfintorodik, majd leparkol a ház előtt ő is.
Az autó hangjára egyből két fej jelenik meg az ablakomban, amin már szinte meg sem lepődöm, de még nem szállok ki a kocsiból.. Várok.. Hogy mire, őszintén nem tudom, de várok valamire ami megszakítja ezt az igen kínosra sikeredett légkört.
- Hogy döntöttél végül? - szakítja meg Jimin a csendet köztünk, amiért egy ici picit talán még hálás is vagyok.
- Nem tudom.... - bambultam magam elé - Nem mondom azt, hogy ne keress többet, de azt sem tudom mondani, hogy igen. Át kell gondolnom az egészet, mert ez az egész egy nagy káosz.... Nekem idő kell... - utolsó mondatomra felé fordultam és a szemébe nézve mondtam, majd ki szálltam az autóból és még visszaböktem egy "Szia Jimin" - t mielőtt becsuktam volna magam után az ajtót. Kellett egy kis idő míg feleszmélt és a sötétített üvegen keresztül homályosan láttam, hogy nagyot nyelve bólint egyet és elhajt.
Amint a fehér autó eltűnik, az ablakomban lévő két fejecske már az ajtóban van és két test is társul hozzá.
Értetlenül pislogtak rám mind a ketten, amin elmosolyodtam. Ahogy elhajtott Jimin úgy jött rám egy kissebb megkönnyebbülés és bár tudom, hogy a dolgokat még alaposan át kell rágnom és még el kell mesélnem a történteket a két tökfejnek, de ez nem vet véget a jó érzésnek ami rám telepedett. Ugyan nem értem miért, de hosszú idő óta először érzem ezt és nagyon jó egy kicsit könnyebb lélekkel lépni be az ajtón.

💎 Yoongi 💎

A kórházas eset óta szinte minden visszatért a régi kerékvágásba. Legalábbis nálam. Sajnálom azt a szegény lányt, hogy ez lett vele, de én nem vagyok senkije, úgyhogy részemről nincs értelme rágódni rajta. Jimint azóta már jópárszor lebasztam emiatt és kapott pár tarkóst is, hogy kapja össze magat, de ennyit tudtam tenni az ügy érdekében.
Kivételesen most nem barátom házában tanyáztam, hanem a sajátomban - merthát igen nekem is van amúgy csak ritkán használom - mikor megszólalt a telefonom és volt egy furcsa sejtésem, hogy ez nem az egyik csajszi, ami végül be is igazolódott.
- Namizu? - kapom fel a telefont, mire meghallom barátom hangját a túloldalt.
- Neked is szia.. Mikor szándékozol áttolni a segged?
- Ejjjh Park Jimin egyszer jövök haza és máris hiányzom? - vigyorodom el jókedvűen.
- Tudod jól Yoongi, hogy ki az egyetlen személy aki hiányzik és épp róla van szó úgyhogy légyszíves... - úgy hallom nem túl jó a kedve, így én is megkomolyodom egy kicsit, majd sóhajtok.
- Jó indulok...
- Kösz tesó - ezután kinyomva a telefont kapom fel a kocsikulcsot és bezárva a lakást indulok el barátom házához ahova már szerintem csukott szemmel is eltalálnék.

💎 Jimin 💎

Szinte az ajtóban állva vártam Yoongit, hogy ideérjen és rázúdíthassak mindent. Furcsa volt, hogy most nem tanyázott nálam, pedig már szinte itt lakik és szó szerint havonta 1-szer megy haza.
Lehet felajánlom neki, hogy lakjon itt. Amennyire nem akartam az elején, most annyira jól esne, ha lakótársak lennénk.
Morfondírozásom közepette nyílik az ajtó és mivel pont mögötte állok szépen orrba is csap. Fájdalmasan feljajdulok és orromhoz kapva mozgatom meg, hogy letört e miközben barátom nevetve néz.
- Hat te hülye! Csak nem ennyire vártál rám, hogy még az ajtó mögé is beállsz? - kacag jóízűen, amitől én is elmosolyodom, majd szipogva kettőt realizálom, hogy nem lett baja szagló szervemnek.
- Muszáj kibeszélnem magamból ami ma történt. Úgyhogy ülj le, hagy mondjam... - barátom megkomolyodva bólintott, majd helyet foglalt a kanapén.

💎 Johee 💎

Éppen kávét kortyolgattunk a konyhaasztalnál ülve, miközben elmeséltem a történteket és furcsa volt, de mint a két srác csendben végig is hallgatta. Ilyet pedig nem szoktak csinálni..
- Na jó mi van veletek? - nézek rájuk átható tekintettel, hátha ki tudom olvasni belőlük mi a szitu.
- Hát... - kezdte Hobi.
- Hát? - kérdeztem vissza mert elfelejtette folytatni.
- Szerintem őszinte volt - szólalt fel Jungkook mire tágra nyílt szemekkel kaptuk rá fejünket Hoseokkal. Batyókám meglepetten kapkodta tekintetét köztem és legjobb barátom között, majd folytatta.
- Jó tudjátok, hogy mennyire utálom Parkot, de bakker egy férfi nem a semmiért bőgi el magát... - magyarázkodik - Ha belegondolsz - itt Hoseok felé fordult - Te sem bőgnéd el magad soha. Ez ilyen férfi dolog. Ha ő tényleg sírt, akkor szerintem igazat beszélt. - barátomon látszott, hogy már érti mire gondol a másik, de én még mindig gülledt szemekkel néztem bátyámat.
- Jó oké tudom, hogy ez most meglepő, de azt kell néznünk, hogy neked mi a jó. Nem bólinthatok azokra amiket mondasz, ha én nem értek vele egyet. Őszintének kell lennem, ha már a véleményünket kikérted. Ha egy férfi bőg előtted, az tényleg szeret. Legalábbis magamból kiindulva... Én tuti nem bőgnék soha. Csaj előtt meg végképp nem. - mondja el gondolatait, majd kortyol egyet a kávéból. Hoseok is bólint.
- Ebben igazat adok neki... Nem akarok Park oldalán állni, mert... - gondolkodott el picit - mert nem, de ez az egy igaz. - látszott rajtuk is, hogy meglepődtek kicsit, én pedig elgondolkodva néztem a bögrémet.
Meglehet, hogy igazuk van, hisz ők is férfiak, csak tudják azért. De ezen még akkor is át kell magam rágni.
- Lehet, hogy igazatok van. De még így is teljesen tanácstalan vagyok. Nem bízom már benne. Ha az első problémának tekintendő dolog elől elmenekül, akkor mi lesz a többivel? Ráadásul lelkileg sem érzem még magam késznek rá. Az orvos szerint egy hajszál választ el a depressziótól. Nem akarok még rajta is rágódni... - mondtam ki kételyeimet a fiúknak.
- Van egy ötletem, ami szerintem sokat fog segíteni és biztos vagyok benne, hogy neked is jót tesz. Segít majd dönteni és ki is tudsz egy kicsit kapcsolódni - mosolyodott el Hobi.
Kíváncsian pislogtam rá miközben vártam, hogy folytassa és ezzel Jungkook sem volt másképp.
- Egy hét múlva kezdődik egy kissebb fellépés sorozatom. 2 hetes lesz az egész. Santa Barbarán lesz a szállás, tehát ott lennénk két hétig. Ott ki tudnál kapcsolódni a hotelban meg városnézés, ilyesmi, esetleg táncolhatnánk is bár te még csak óvatosan - gondolt itt a vetélés miatti hegekre amire gondolva nekem összeszorult a gyomrom - Ha pedig Jimin kérdezi, azt mondjuk elköltöztél és ha megkeres és utánad jön, akkor nincs kétség hogyan dönts. Csak te ne vedd fel neki a telefont - meséli lelkesen Hobi a tervet, én pedig ismét csak döbbenten tudok pislogni. Ellenben Jungkookal, aki hatalmas vigyorral pacsizik le barátjával.
- Zseni vagy haver! - kiált fel vidáman.
- Ti hülyék vagytok - kuncogom el magam - Ez nagyon gyerekes egy terv... - majd fejbekólint a felismerés, hogy talán még működhet is. Végülis ha szeret, akkor utánam jön, ha nem akkor vállat ránt és tovább lép..
- Bennevagyok - bólintottam mosolyogva.

💎 Jungkook 💎

Egy hét eltelt azóta, hogy megbeszéltük ravasz kis tervünket. Elterveztük, hogy bedobozolunk mindent és én visszajövök néha megnézni, hogy mizu.
Hoseok és Johee tegnap már elindultak és mivel nincs túl messze, ezért még aznap oda is értek épségben. Én még tegnap gyors összepakoltam egy bőröndbe és a maradék cuccot is bedobozoltam, meg lefóliáztam, hogy tényleg úgy tűnjön mintha költöznénk. Nagyon aljas és gyerekes terv ez, de megérdemli Jimin, hogy küzdjön. Meglátjuk mennyire kitartó...

💎 Jimin 💎

Egy hét eltelt, hogy nem találkoztam Joheeval. Egy hét alatt azért csak át tudta gondolni a dolgokat nemigaz? Legalábbis remélem. Nem bírom már ki, hogy ne lássam, úgyhogy eldöntöttem, ma meglátogatom.
Boldogan keltem ki reggel az ágyikómból remélve a mai napon is a legjobbakat, de mégis kicsit belül készülve a visszautasításra.
Kócos hajjal, alvástól duzzadt szemekkel álltam a tükör elé.
- Készülj a legrosszabbra, de reméld a legjobbat - hangsúlyoztam ki magamnak kis bölcseletemet, majd arcot és fogat mosva, ezt az egy mondatot folyamat ismételve indultam le reggelizni.
Töretlen jókedvvel ettem meg a tojásomat, hiszen ma láthatom gyönyörű arcát még ha kicsit karikás is a szeme, de nekem így is gyönyörű. Majd felöltöztem és elindultam, hogy lássam a lányt akit szeretek.
Még jobb lett a kedvem, mikor leparkolva a ház előtt láttam, ahogy Jungkook bőröndöket pakol az autójába. Biztos végre hazamegy. Kipattantam az autóból és odaköszönve neki mentem tovább, hogy csengethessek és végre lássam a szerelmem, mikor a mögöttem pakolászó egyed megszólalt.
- Hiába Park...
- Hm? - fordultam hátra szemöldököm érdeklődőn felhúzva - Mi hiába?
- Hiába csengetsz.
- Mert? - szaladt fel a szemöldököm.
- Azt hitted ezek itt az én cuccaim? - mutatott a kocsi csomagtartójára és ahogy kezdtem összerakni a dolgokat áldottam az eszem, hogy a legrosszabbra készültem. De mivel a legszarabb helyzetben is próbálom a jobb verziót látni, így azért megkérdeztem:
- Elutaztok? - mire Jeon felnevet.
- Hívhatjuk így, is csak nem jövünk vissza - ránt vállat.
- Nem jöttök vissza? Mivan? Miért költöztök el? Meg hova mentek? - értetlenül álltam a dolgok előtt. Miattam költöznek? Azt nem hiszem Johee túl erős és büszke ahoz, hogy elmeneküljön a problémái elől.
- Nem sok közöd van hozzá Park - indul meg Jungkook a kocsi vezető oldali ajtajához, majd kinyitja azt én pedig szaladok oda és mielőtt becsukná elkapom.
- Kérlek Jungkook... - kérlelem kétségbe esve, hogy mondja el hova mennek.
- Ha annyira érdekel Park Jimin... - hajol ki az autóból és íriszeit enyéimbe fúrva ejti ki száján a szavakat - Akkor keresd meg - majd ránt egyet az ajtón, ami így kicsúszik a  kezemből és becsapja az orrom előtt.
Végül egy utolsót intve elhajt.
Kétségbeesetten túrok bele hajamba és tépem meg tincseimet. Idegesen zihálok és próbálom visszatartani ismét előtörni készülő könnyeim. Mikor is lettem én ilyen bőgős?
Még jobban felidegesítve magam szaladok az autómhoz és jobb híján a kerékbe rúgok egy hatalmasat, ami valószínűleg fájt volna, de az idegtől és az adrenalintól ami bennem tombol, most egyáltalán nem érzem. Beülök az autóba és szinte vicsorítva csapkodom a kormányt néha véletlenül a dudára is rányomva, de most az sem érdekel. Le kell nyugodnom és ha nem vezetem le valahogy, akkor nem fog menni.
Kis idő múlva, mikor már kicsapkodtam magam, kezdek lenyugodni és kezdem tisztán látni a dolgokat. Meg kell keresnem a szerelmemet. És meg is fogom kerül, amibe kerül.
Ebben a pillanatban zúg egyet a telefonom. Lenézve rá látom, hogy üzenetem jött egy ismeretlen számról és csak két szócska áll benne:
Search me

Szép napot mindenkinek. 👋
A helyzet az, hogy kicsit eltűntem, ha jól tudom utoljára egy éve volt rész, amit nagyon sajnálok.
Szeretném ezt a sztorit mindenképpen befejezni, viszont ezalatt az egy év alatt nagyon sok minden történt. Dolgoztam, érettségiztem, nyelvvizsgáztam, folytattam a sulit, majd költöztem és végül abbahagytam a sulit és új munkát kellett keresnem, ami ebben a helyzetben elég nehéz ugyebár. És épp ezek miatt úgy döntöttem egy picit összeszedem az életem mielőtt a hobbinak szentelném a figyelmem.
Nem ígérem, hogy mikor lesz a következő rész, mert nem tudom előre hogy lesz időm rá, hogy tudok időt szánni rá, de igyekszem sietni vele és nem 1 évig váratni titeket.
Nagyon sokan írtatok, hogy folytassam, bocsánat hogy nem válaszoltam vagy legalábbis kevés embernek, de végül ez is vett rá arra, hogy ideje, hogy jöjjön az új rész 😅
Azért a késés ellenére remélem tetszeni fog és jó olvasást kívánok hozzá 😊🥰